A fizika állítása szerint, az Univerzum kialakulása előtt káosz uralkodott, ahol a törvények és törvényszerűségek nem juthattak érvényre, vagyis minden esemény véletlenszerű volt. Ezért a mai természettudományos világkép leírása során, szinte minden esemény véletlenszerűen alakította ki a mai ok-okozati, azaz a kauzális világot. Ma pedig, már minden folyamat entrópikus jelleget ölt, azaz olyan öregedési és elbomlási folyamatot, amely a káosz felé való visszarendeződést valósítja meg.
Véletlennel magyarázza a tudomány a világunk keletkezését. Pedig, véletlen nincsen. Véletlenen ugyanis, a törvényszerűen meg nem magyarázható eseményeket értjük. Az pedig, még nem jelenti azt, hogy minden törvényt ismerünk a természetben, ami kizárhatná a véletlen tényét. A sikertelen próbálkozásaink ügyetlen eredményét is a véletlennek tulajdonítjuk. Pedig az ügyetlenségünk törvényszerű következménye, éppen a sikertelenség. A számítógépek programozói is csak úgy képesek véletlen-szerű folyamatokat kialakítani, hogy a törvényszerű események valószínűségét össze-vissza generálják azért, hogy a programok logikai folyamatai látszólag kiszámíthatatlanok legyenek, vagyis véletlen-szerűek, a felhasználó számára. Minden esemény valamilyen törvényszerűségnek engedelmeskedik, csupán az a kérdés merülhet fel, hogy mi, értelmes emberek, elértük-e azt az aktuális tudásszintjét a viszonyítási képességünknek, hogy reálisan átlássuk a tévedésben rejlő törvényszerűség mibenlétét. Mivel pedig, minden eseményt valamilyen ok-okozati kapcsolat idéz elő, ezért az események okozata is hatás, minden esetben kölcsönös jellegű, és valamilyen ellenhatás eredménye, illetve ellenhatást vált ki. Vagyis, a véletlennek tulajdonított tényezők is minden esetben valamilyen törvényszerű hatás ellenhatásaként alakulnak ki, csak még nem értjük a törvényszerűséget, amely létrehozta azokat. A véletlenre pedig, nincsen törvény.
Az entrópia, a termodinamika második főtétele szerint: a zárt rendszer entrópiája mindig növekszik, és ha két rendszert egyesítünk, akkor a kombinált rendszer entrópiája nagyobb lesz az eredeti két részrendszer entrópiájának összegénél.
„Az entrópia a rendszer rendezetlenségének a mértéke. Hétköznapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a rendezetlenség csak fokozódik, ha magukra hagyjuk a dolgokat. ( Aki nem hiszi, hagyjon csak fel a ház körüli javítgatásokkal! ) Persze, lehet rendet teremteni a rendetlenségből, ( például ki lehet festeni a házat ), ehhez azonban erőfeszítésre vagy energiára van szükség, ami csökkenti a rendelkezésre álló rendezett energia mennyiségét.”
Hawking: Az idő rövid története.
Mivel a rend hasznos, számunkra pozitívnak értékelhető információkat hordoz, ezért az informatív értéke fordított arányban áll a szervezettségi fokával. Hasznos információ számunkra ugyanis csak az lehet, amit nem tudunk előre megjósolni, vagy kikövetkeztetni. Ha az információ igazságértéke relatív, akkor alternatívák merülnek fel. És éppen ezek a lehetőségek, viszonyok bírnak információs értékkel. Ha pedig, az információ igazságértéke abszolút, akkor nincsen szükségünk arra, hogy megjósoljuk, vagy kikövetkeztessük azt, mert annyira nyilvánvaló. A végeredmény ugyanis még csak nem is vitatható, vagyis az információs értéke számunkra nulla.
A rend ellentéte a rendezetlenség. Az entrópia pedig, a rend rendezetlen állapotába való törekvését jelenti. Ameddig az entrópikus folyamat kimenete relatív, addig minden esetben információs értékkel bír, tehát valamilyen formában hasznos számunkra, mert a haszontalannak értékelhető információ is információ. Vagyis, az entrópikus információ éppen arra utal, hogy az ember által kialakított rend rendezetlenebb állapotba került, ezért a megszokott rend fenntartása érdekében, újra munkát kell végeznünk. Mivel pedig, a relatív igazságot mindig az emberi relatív elme határozza meg, éppen a megszerzett ismeretei függvényében, ezért azok reálértéke mindig relatív marad, a tévedés lehetősége miatt. A tévedés, vagy a pontatlan értékelhetőség maga az információ, ami minden esetben relatív.
Bár a káosz kifejezés görögül az ürességre, a semmire utal, Arisztotelésznél mégis összevisszaságot jelent. Szabálytalan, önmagát nem ismétlő mozgást. Kaotikus mozgást, amelyben csak a kiszámíthatatlan, szabálytalan dinamika érvényesülhet. Így a kaotikus mozgásformák során végig instabil állapotok között történik a mozgás folyamata. Vagyis röviden, a káosz, a nem periodikus és nem lineáris rendszerek időbeli viselkedése. Másképpen fogalmazva, a káosz az állandósult instabilitás.
Számunkra haszontalan jellegénél fogva a rendezetlenség entrópiát tart fenn. A káosz jelenti az abszolútnak elképzelt rendezetlenséget, ezért a rendezetlenség nem nőhet állandó jelleggel. Elvileg csak a káoszig fokozódhat. A maximális, és így abszolút rendezetlenség maga a káosz, és ettől nagyobb rendezetlenség nem létezhet. A káoszban tehát, a legcsekélyebb mértékű szervezett változás is a rend felé alakulás inverz módon entrópikus momentuma. Ezért a káoszt egyetlen törvény jellemzi csak, mégpedig az, hogy a káosz semmiféle törvénynek nem engedelmeskedik. Abszolút jellegénél fogva nem lehet alárendeltje egyetlen törvénynek sem. Csakhogy, a káosz elméletét fenntartó egyetlen törvény is törvény, így ez a tény automatikusan megszünteti a káosz abszolút jellegét, mert hatályos törvényként uralja a feltételezett káoszt. Káosz tehát nincsen. Abszolút rend, vagy abszolút rendezetlenség abszolút lehetetlen dolog. Közöttes anyagi állapotokat tudunk érzékelni csupán, amelyek mindig relatív értelműek. A bolygó és csillagrendszereket jelentő világ mindensége harmonikus, ami nem más, mint relatív egyensúlyon alapuló állapot.
Az a rend pedig, amelytől az entrópiát viszonyítják, nem természetes okokból kialakult abszolút rend, hanem kemény emberi munka eredményeként, a természet egyensúlyos erőviszonyainak leigázásából származik. A visszarendeződés pedig, a természet relatív egyensúlyos állapotába, nem más, mint az entrópia folyamata. A tudomány azonban mégis úgy képzeli, hogy a rendezetlenség felé való törekvés, amit az entrópia jelent, a természetben kialakuló relatív egyensúlyos állapot elérése után is tovább folytatódik, a teljes anyagelbomlásig. Ezzel szemben a világ, amelyben élünk, relatív módon entrópikus, mert csak az ember által megbolygatott természet relatív egyensúlyos állapotáig, azaz a természetes harmónia eléréséig hat visszafelé. Vagyis, egy erdő irtásába épített ház előbb-utóbb leépül, majd az erdő veszi át újra a hatalmat a ház területe fölött is. Vagyis nem bomlik le az elképzelt káoszig, hanem csak az erdő természetesen kialakult harmonikus szintjéig. Tehát a természet relatív egyensúlyos állapotáig, ahol újra harmonizálni képes a természettel. Ahhoz, hogy a természetben kialakult relatív egyensúly alá bomoljon valamilyen anyag, az elképzelt káosz felé, szintén energiát kell befektetni valamilyen munkavégzés által, hiszen éppen ugyanúgy a stabil állapotból kellene kimozdítani. Ellentétes irányban kell ugyanis legyőzni a természetben kialakult és stabilizálódott harmóniát. De ugyan ki, vagy mi végezné el ezt a rengeteg munkát?
Az abszolút rendet, vagy az abszolút rendezetlenséget feltételezve, megtagadjuk a hatás-ellenhatás törvényét, az ok-okozatiságot. Ennek értelmében ugyanis, ahol kialakul egy hő-termelő folyamat, ott egy hűtőfolyamatra is szükség van, mégpedig az éppen ellentétes hatás miatt. Ahol pedig, egy nyomásnövelő folyamat alakul ki, ott ellenhatásként egy nyomáscsökkentő folyamatnak is ki kell alakulnia. Ezt kívánja a harmóniában stabilizálódott relatív egyensúly. Az ellenhatások ütközése által pedig, csak relatív egyensúlyos állapot alakulhat ki, amit a harmónia jelent. És ahol a természetben az ember a saját igényei szerint megbontja a természet harmóniáját, ott a természet entrópikus jelleggel igyekszik visszaállítani azt. Mivel tehát, az abszolútnak hitt rendet a relatív egyensúlyon alapuló harmónia testesíti meg a természetben, ezért nyugodtan kimondható, hogy filozófiai szempontból nézve, abszolút rend és abszolút rendezetlenség nincsen. A rend és a rendezetlenség ugyanis logikai szempontból is ellentétes fogalom-párok, így eleve csak relatív viszonyokra utalhatnak.
Káoszt feltételezve jogos kérdésként merül fel Isten szerepe is. Milyen feladata lehet, a rendszerető és a természet törvényszerűségeit biztosító Istennek a káoszban? Ha ugyanis, a teremtés előtt nem volt semmi, akkor Isten is teljesen felesleges. Hasonló a helyzet az abszolút rend feltételezése esetén is. Ha ugyanis létezett volna olyan állapota az Univerzumnak, amely az elképzelt abszolút rend és abszolút nyugalom fogalmával azonosítható, akkor szintén feleslegessé válik benne Isten, mert miért tette volna rendezetlenebbé a világot? Ha tehát, létezik is az entrópia jelensége, akkor az mindenképpen kétirányú lenne, mert ahogy a rend felől hat a rendezetlenséget képviselő harmónia felé, úgy a rendezetlen állapotot is harmonizálni igyekszik a természetet fenntartó relatív egyensúlyt biztosító harmóniával. Vagyis az észlelhető természet relatív egyensúlyon alapuló harmonikus állapotát is egyfajta fordított, inverz entrópikus hatás biztosítja.
Az Univerzum abszolút végleteit képviselő pont, mint oszthatatlan, és a szubjektív alaphalmaz, mint az oszthatatlan pontok teljes közege, kizár minden egyéb abszolút feltételt a közbülső testek vonatkozásában. Ebben az alaphalmazban az oszthatatlanok örökké mozognak, mivel azonban egyenrangúak, ezért együttmozgásra kényszerülnek, amit a hullám jelent. A testeket, mint az Univerzumban kialakult képződményeket, csak abszolutizált jelleg képviselheti, mégpedig az őket viszonyító értelmes ember tudatában. És az ilyen módon nyert abszolút jelleg is csak a viszonyításuk idejére áll fenn. Ezért nyugodtan kijelenthető, hogy fizikai káosz nincsen, nem volt és nem is lesz soha. Káosz csak a tudatunkban lehetséges, ameddig nem értjük meg reálisan a valóságunk teljes működését.
Matécz Zoltán
Az entrópia, a termodinamika második főtétele szerint: a zárt rendszer entrópiája mindig növekszik, és ha két rendszert egyesítünk, akkor a kombinált rendszer entrópiája nagyobb lesz az eredeti két részrendszer entrópiájának összegénél.
„Az entrópia a rendszer rendezetlenségének a mértéke. Hétköznapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a rendezetlenség csak fokozódik, ha magukra hagyjuk a dolgokat. ( Aki nem hiszi, hagyjon csak fel a ház körüli javítgatásokkal! ) Persze, lehet rendet teremteni a rendetlenségből, ( például ki lehet festeni a házat ), ehhez azonban erőfeszítésre vagy energiára van szükség, ami csökkenti a rendelkezésre álló rendezett energia mennyiségét.”
Hawking: Az idő rövid története.
Mivel a rend hasznos, számunkra pozitívnak értékelhető információkat hordoz, ezért az informatív értéke fordított arányban áll a szervezettségi fokával. Hasznos információ számunkra ugyanis csak az lehet, amit nem tudunk előre megjósolni, vagy kikövetkeztetni. Ha az információ igazságértéke relatív, akkor alternatívák merülnek fel. És éppen ezek a lehetőségek, viszonyok bírnak információs értékkel. Ha pedig, az információ igazságértéke abszolút, akkor nincsen szükségünk arra, hogy megjósoljuk, vagy kikövetkeztessük azt, mert annyira nyilvánvaló. A végeredmény ugyanis még csak nem is vitatható, vagyis az információs értéke számunkra nulla.
A rend ellentéte a rendezetlenség. Az entrópia pedig, a rend rendezetlen állapotába való törekvését jelenti. Ameddig az entrópikus folyamat kimenete relatív, addig minden esetben információs értékkel bír, tehát valamilyen formában hasznos számunkra, mert a haszontalannak értékelhető információ is információ. Vagyis, az entrópikus információ éppen arra utal, hogy az ember által kialakított rend rendezetlenebb állapotba került, ezért a megszokott rend fenntartása érdekében, újra munkát kell végeznünk. Mivel pedig, a relatív igazságot mindig az emberi relatív elme határozza meg, éppen a megszerzett ismeretei függvényében, ezért azok reálértéke mindig relatív marad, a tévedés lehetősége miatt. A tévedés, vagy a pontatlan értékelhetőség maga az információ, ami minden esetben relatív.
Bár a káosz kifejezés görögül az ürességre, a semmire utal, Arisztotelésznél mégis összevisszaságot jelent. Szabálytalan, önmagát nem ismétlő mozgást. Kaotikus mozgást, amelyben csak a kiszámíthatatlan, szabálytalan dinamika érvényesülhet. Így a kaotikus mozgásformák során végig instabil állapotok között történik a mozgás folyamata. Vagyis röviden, a káosz, a nem periodikus és nem lineáris rendszerek időbeli viselkedése. Másképpen fogalmazva, a káosz az állandósult instabilitás.
Számunkra haszontalan jellegénél fogva a rendezetlenség entrópiát tart fenn. A káosz jelenti az abszolútnak elképzelt rendezetlenséget, ezért a rendezetlenség nem nőhet állandó jelleggel. Elvileg csak a káoszig fokozódhat. A maximális, és így abszolút rendezetlenség maga a káosz, és ettől nagyobb rendezetlenség nem létezhet. A káoszban tehát, a legcsekélyebb mértékű szervezett változás is a rend felé alakulás inverz módon entrópikus momentuma. Ezért a káoszt egyetlen törvény jellemzi csak, mégpedig az, hogy a káosz semmiféle törvénynek nem engedelmeskedik. Abszolút jellegénél fogva nem lehet alárendeltje egyetlen törvénynek sem. Csakhogy, a káosz elméletét fenntartó egyetlen törvény is törvény, így ez a tény automatikusan megszünteti a káosz abszolút jellegét, mert hatályos törvényként uralja a feltételezett káoszt. Káosz tehát nincsen. Abszolút rend, vagy abszolút rendezetlenség abszolút lehetetlen dolog. Közöttes anyagi állapotokat tudunk érzékelni csupán, amelyek mindig relatív értelműek. A bolygó és csillagrendszereket jelentő világ mindensége harmonikus, ami nem más, mint relatív egyensúlyon alapuló állapot.
Az a rend pedig, amelytől az entrópiát viszonyítják, nem természetes okokból kialakult abszolút rend, hanem kemény emberi munka eredményeként, a természet egyensúlyos erőviszonyainak leigázásából származik. A visszarendeződés pedig, a természet relatív egyensúlyos állapotába, nem más, mint az entrópia folyamata. A tudomány azonban mégis úgy képzeli, hogy a rendezetlenség felé való törekvés, amit az entrópia jelent, a természetben kialakuló relatív egyensúlyos állapot elérése után is tovább folytatódik, a teljes anyagelbomlásig. Ezzel szemben a világ, amelyben élünk, relatív módon entrópikus, mert csak az ember által megbolygatott természet relatív egyensúlyos állapotáig, azaz a természetes harmónia eléréséig hat visszafelé. Vagyis, egy erdő irtásába épített ház előbb-utóbb leépül, majd az erdő veszi át újra a hatalmat a ház területe fölött is. Vagyis nem bomlik le az elképzelt káoszig, hanem csak az erdő természetesen kialakult harmonikus szintjéig. Tehát a természet relatív egyensúlyos állapotáig, ahol újra harmonizálni képes a természettel. Ahhoz, hogy a természetben kialakult relatív egyensúly alá bomoljon valamilyen anyag, az elképzelt káosz felé, szintén energiát kell befektetni valamilyen munkavégzés által, hiszen éppen ugyanúgy a stabil állapotból kellene kimozdítani. Ellentétes irányban kell ugyanis legyőzni a természetben kialakult és stabilizálódott harmóniát. De ugyan ki, vagy mi végezné el ezt a rengeteg munkát?
Az abszolút rendet, vagy az abszolút rendezetlenséget feltételezve, megtagadjuk a hatás-ellenhatás törvényét, az ok-okozatiságot. Ennek értelmében ugyanis, ahol kialakul egy hő-termelő folyamat, ott egy hűtőfolyamatra is szükség van, mégpedig az éppen ellentétes hatás miatt. Ahol pedig, egy nyomásnövelő folyamat alakul ki, ott ellenhatásként egy nyomáscsökkentő folyamatnak is ki kell alakulnia. Ezt kívánja a harmóniában stabilizálódott relatív egyensúly. Az ellenhatások ütközése által pedig, csak relatív egyensúlyos állapot alakulhat ki, amit a harmónia jelent. És ahol a természetben az ember a saját igényei szerint megbontja a természet harmóniáját, ott a természet entrópikus jelleggel igyekszik visszaállítani azt. Mivel tehát, az abszolútnak hitt rendet a relatív egyensúlyon alapuló harmónia testesíti meg a természetben, ezért nyugodtan kimondható, hogy filozófiai szempontból nézve, abszolút rend és abszolút rendezetlenség nincsen. A rend és a rendezetlenség ugyanis logikai szempontból is ellentétes fogalom-párok, így eleve csak relatív viszonyokra utalhatnak.
Káoszt feltételezve jogos kérdésként merül fel Isten szerepe is. Milyen feladata lehet, a rendszerető és a természet törvényszerűségeit biztosító Istennek a káoszban? Ha ugyanis, a teremtés előtt nem volt semmi, akkor Isten is teljesen felesleges. Hasonló a helyzet az abszolút rend feltételezése esetén is. Ha ugyanis létezett volna olyan állapota az Univerzumnak, amely az elképzelt abszolút rend és abszolút nyugalom fogalmával azonosítható, akkor szintén feleslegessé válik benne Isten, mert miért tette volna rendezetlenebbé a világot? Ha tehát, létezik is az entrópia jelensége, akkor az mindenképpen kétirányú lenne, mert ahogy a rend felől hat a rendezetlenséget képviselő harmónia felé, úgy a rendezetlen állapotot is harmonizálni igyekszik a természetet fenntartó relatív egyensúlyt biztosító harmóniával. Vagyis az észlelhető természet relatív egyensúlyon alapuló harmonikus állapotát is egyfajta fordított, inverz entrópikus hatás biztosítja.
Az Univerzum abszolút végleteit képviselő pont, mint oszthatatlan, és a szubjektív alaphalmaz, mint az oszthatatlan pontok teljes közege, kizár minden egyéb abszolút feltételt a közbülső testek vonatkozásában. Ebben az alaphalmazban az oszthatatlanok örökké mozognak, mivel azonban egyenrangúak, ezért együttmozgásra kényszerülnek, amit a hullám jelent. A testeket, mint az Univerzumban kialakult képződményeket, csak abszolutizált jelleg képviselheti, mégpedig az őket viszonyító értelmes ember tudatában. És az ilyen módon nyert abszolút jelleg is csak a viszonyításuk idejére áll fenn. Ezért nyugodtan kijelenthető, hogy fizikai káosz nincsen, nem volt és nem is lesz soha. Káosz csak a tudatunkban lehetséges, ameddig nem értjük meg reálisan a valóságunk teljes működését.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
