A mágnesesség.
Az Univerzum szubjektív alaphalmaza olyan alapközeg, amely az oszthatatlan alaptömegű pontokból áll. Ezek az oszthatatlan pontok nem összetett részecskék, ezért elektromos töltést, vagy hőmérsékletet felvenni képtelenek. Ezt az alapközeget nevezte a régmúlt idők fizikusa éternek, míg a mai kor fizikusai, a fotonok halmazának hívhatná. Ezt az alapközeget örök mozgás jellemzi, mert az alkotóelemei nincsenek sem felfüggesztve, sem alátámasztva. Így „szabadon esnek” a közegükben. Vagyis, szabadon esnének, ha nem töltenék ki teljesen az Univerzum terét. Egyenrangú részecskék, így egymást félretolni nem képesek önerőből, ezért állandóan csak rezegnek. Rezgésük folytán, az egyensúlyi helyzetük nem változik. Ez az állandóan rezgő mozgásállapot alkalmassá teszi őket az együttrezgésre is, amit a hullámok kialakítása jelent. Így a szubjektív alaphalmaz bármikor képes, mágneses információt közvetíteni, hullámok kialakítása révén.
Az állandóan rezgő szubjektív alaphalmazban, longitudinális módon alakulnak ki az energiát közvetítő hullámok. Longitudinális hullám esetén, az energia terjedési iránya, megegyezik a hullámot felépítő oszthatatlan részecskék rezgési irányával. Így sűrűsödési és ritkulási helyek követik egymást, miközben az energia közvetítését, a hullámmozgást végző részecskék egymásnak adják át, impulzusaik által. A szomszédságban rezgő oszthatatlan részecskék által egymásnak közölt erőeredő okozza az energia áramlását, mint tartós impulzussorozatot. Így a folyamatban az impulzus megmaradásának a tétele érvényesül. Mivel az energia terjedéséhez idő szükséges, így a hullám kialakításának helyétől távol lévő részecskék, csak bizonyos idő elteltével kerülhetnek az impulzussorozat átadásának folyamatába, és ez határozza meg az energia terjedési sebességét. Így a mágneses hullámban terjedő szubjektív energia, az objektív mozgásállapotok sebességéhez viszonyított sebességértéke, 300 000 km/s. A longitudinális hullám, gyorsabban közvetíti az energiát, mint a tranzverzális hullám. Longitudinális hullám mindenféle közegben kialakulhat, de tranzverzális hullám, csak a szilárd testekben. A mágneses hatásokat tehát, longitudinális módon közvetíti a szubjektív alaphalmaz alapközege.
Az Univerzum szubjektív alaphalmazát képezi azoknak az oszthatatlan pontoknak az abszolút közege, amelyben a mágneses hullámok kialakulhatnak. Mivel pedig, tovább már oszthatatlan alaptömegek, ezért közeges állapotuk csak együtt létezik, az egész Univerzumra kiterjedően. A pontok tehát, nem testek, ezért elektrosztatikus töltést sem szerezhetnek, így az elektrosztatikus töltésmegosztást sem kell gyakorolniuk. Mivel pedig, ők a legkisebb alkotóelemei az Univerzumnak, ezért ott vannak mindenhol, mindenben, kitöltik és felépítik az objektív valóságunk atomos szerkezetű terét. Minden létező objektív testben, és test körül. Ők töltik ki azt a számukra gigantikusnak mondható teret is, ami az atommagok és az elektronhéj-szerkezeteik között tátong. Ettől szubjektív, azaz belső számukra az alaphalmaz. Mivel pedig, elektrosztatikus töltést felvenni képtelen, ezért éppen ő építi fel azokat az erőtereket, elektromos és mágneses mezőket, amelyek az objektív töltéskülönbözőségek miatt fennállnak.
Ahogy rezegnek a szubjektív alaphalmaz alapelemei, úgy közben egymásnak ütődnek. Mozgásállapotuknak köszönhetően F- erővel rendelkeznek, amit az ütközéseikkor impulzusként juttatnak érvényre. Mivel pedig, minden részecske rezeg, ezért ezek a kis méretű ütközések impulzusértékei, folyamatosan kiegyenlítik egymást. Ezért az ütközéseik során továbbadott impulzusaik, céltalanul adódnak át, más részecskék felé. Így a rezgésük egyszerű véletlenszerű lökdösődésnek minősül, ami az impulzus megmaradási törvényének engedelmeskedve, mindig visszahat a részecskékre. Így tartják fenn az állandó rezgésük képességét.
Amikor azonban, olyan drasztikus objektív erőhatás éri az alapközeget, amelynek már konkrét iránya is van, akkor az a hatás célirányossá alakítja az oszthatatlan alaptömegű részecskék impulzusátadási képességét. Így a célirányos mozgásra kényszerült részecskék közös együttrezgésre, azaz hullám kialakítására lesznek alkalmasak. Nem a hullám terjed, és nem a hullámot kialakító részecskék haladnak továbbra sem, hanem csak az a hatás, ami elindította és fenntartja általuk a hullámot. A hullám nem valamilyen tömegérték haladását jelenti, hanem egy mozgásállapot tovaterjedése egy adott közeg résztömegeinek szervezett együttrezgése által. A hullámot kialakító oszthatatlan részecskék egyensúlyi helyzete továbbra sem változik. Így a drasztikus objektív erőhatás, a hullámot kialakító részecskék impulzusa, vagy impulzussorozata által terjed, mint erő-eredő, vagyis energia. Ugyanannyi erőértéket fog impulzussorozatként közvetíteni, mint amennyi drasztikus objektív erőérték elindította a hullámzásuk folyamatát. Erre készteti őket az impulzus-megmaradás törvénye. Csakhogy, mivel az erőeredő közvetítését a szubjektív alaphalmaz végzi el, ezért neki az nem más, mint belső „magánügy”, vagyis számára teljesen szubjektív folyamat. Ezért a szubjektivitás nem más, mint közegek által létrejött, kizárólagosan belső objektivitás.
Az anyagok olyan szubjektív tulajdonságát, amely által, vonzó vagy taszító hatást fejtenek ki egymásra, mágneses hatásnak nevezhetjük. Minden anyagfajtának van valamilyen mágneses jellemzősége, mert a szubjektív alaphalmazban terjedő mágneses hullámok energiaértékei az anyagok atomjainak elektronszerkezetére hatnak közvetlenül. Mivel pedig, minden összetett és anyagi megnyilvánulás, a szubjektív alaphalmazban valósult meg, így éppen abban létezik és mozog. Az által pedig, hogy a szubjektív alaphalmaz mágneses hullámaiban terjedő energia, megváltoztatja az anyagi atomok elektronjainak frekvenciáját, vagyis az atommagok körüli keringésük sebességét, mágnesesen elektromos hatásváltozást vált ki, ami akkor már nem más, mint az elektromágneses hullámnak nevezett együttes jelenség.
Elektromos hullám nem létezik mágneses hullám nélkül, mert mindig az anyag mozog a szubjektív alaphalmazban, vagyis a mágneses hullám által közvetített hatások alapközegében. A mágneses hullám kialakulásához azonban, nincsen feltétlenül szükség az anyagi világunk elektronjaira. Így a mágneses hullám, nagyon erős anyagi vákuumban is, tökéletesen képes közvetíteni az energia által terjedő hatást. Mert az alaphalmaz tovább már oszthatatlan alaptömegekből álló alapközege közvetíti azt.
A mágnesesség nem atomi szintű jelenség, mert maga a vas atom, nem produkál mágneses pólusokra jellemző vonzást és taszítást. Ennél fogva, csak halmazszintű jelenség lehet. A vasatomok anyagi halmazának szerkezeti kialakulása rendezi mágnesessé a vas testtömegét. A vas térközepes rácsszerkezetét, valamilyen ötvözőelem kristályossá alakíthatja. Így készülnek az acélok. Ennek során, a szabaddá vált közös halmazelektronok, dinamikus együttmozgásba kezdenek, a kristályrács szerkezetén belül. Ezért egy irányba mutató dinamikus erőhatást gyakorolnak a szubjektív alaphalmaz közegére. Abban pedig, kialakul a longitudinális jellegű, mágneses hatást közvetítő hullám. Ez a hullám azonban, a vastömb anyagi közegének határán kívülre közvetíti a mágneses erőinformációt. Így a hatás, a mágnes északi pólusát elhagyva, folytatódik a légtérben. Ahhoz pedig, hogy mielőbb kiegyenlítődést nyerjen a mágneses hatás, ezért a mágnes-tömb déli pólusa felé veszi az irányt, tovább gerjesztve ez által, az alaphatást előidéző elektronok dinamikus együttmozgását. A halmaz kristályrács szerkezeteinek elektronjai dinamikusan együttrezegve határozzák meg a szubjektív hullámban terjedő erőeredő irányát. Ez a szervezett dinamikus elektronrezgés képes tehát arra, hogy a szubjektív alaphalmazban kialakítsa azt a hullámot, amelyben a mágneses tér erőhatásai terjedhetnek.
Állandó mágnes esetén, ez a hatás addig képes fennmaradni, ameddig a kristályossá vált rácsszerkezete szétbontásra nem kerül, mechanikus vagy termikus úton. Így a mágnes anyagi halmazát „tördelve”, eljuthatunk az egykristályos halmazáig, amit, ha atomi szintű alkotóelemeire bontunk tovább, már nem képes mágneses tulajdonságokat produkálni. Megszűnik a mágneses tulajdonsága az állandó mágnesnek, a vas Curie hőmérséklete fölött is, mert a mágnes kristályrács szerkezete elveszíti kristályos szerkezetét, a rács alapú szerkezetével együtt, a hő-közlés következtében. Azután, a hő-közlés befejeztével, amikor a vastömb a Curie hőmérséklet alá hűl vissza, a halmaz ismét felveheti az ötvözőelem által diktált kristályosan rács alapú szerkezetét. Így a vastömb ismét állandó mágnessé idomul, mert a halmazában újra kialakul az elektronok dinamikus együttrezgése, így az kialakítja újra a mágnesekre jellemző erővonalakat, a szubjektív alaphalmaz közvetítésével.
Két különböző állandó mágnes vonzó erőt kifejtő hatása úgy alakul ki, hogy a mágnesek különböző pólusainak erővonalai találkoznak, és az érdekazonosságuk miatt, egybefonódnak. Az első mágnes északi pólusából jelentkező erő hatása déli pólust keres ahhoz, hogy folytatódhasson általa a hatásközvetítés útja. Számára a második mágnes déli pólusa is megfelelő erre a célra. Majd a második mágnes északi pólusából az első mágnes déli pólusa felé veszi az irányt, a hatásközvetítés szubjektív módja. Amíg a két mágnes nem ér össze, addig az érdekazonosságukat a vonzó erejük jellemzi. Amikor viszont már összeértek, akkor egy teljes mágnesként funkcionálnak.
Két különböző állandó mágnes taszító erőt kifejtő hatása, úgy alakul ki, hogy a mágnesek azonos pólusaiból kiirányuló erővonalak éppen ellentétes szubjektív érdekviszonyban állnak egymással, ezért a hatásközvetítések iránya konfrontálódik. Az első mágnes északi pólusából jelentkező erő hatása szembe helyezkedik a második mágnes északi pólusából szintén kifelé ható erőhatással. A szubjektív érdekkülönbözőségük miatt, egymást taszító erőként jelentkezik a mágneses erejük. Így közvetlen kapcsolatba hozni őket, csak a mágneses taszító erejük legyőzése által lehetséges. Amint ez az erő megszűnik, a két mágnes azonnal eltávolodik egymástól. Hasonló a helyzet akkor, amikor a két mágnes déli pólusait közelítjük egymás felé. Olyankor ugyanis, a két mágnes déli pólusa felé terjedő mágneses hatásvonalak, a lehető legrövidebb úton záródnak, az pedig, elsődlegesen, mindig a saját déli pólusuknál történik meg. Így a lehetséges vonzó hatással azonos erejű taszító hatást fejtenek ki egymásra, mert ütköznek a szubjektív hatás alapú érdekeik.
Analógiásan, hasonló módon működnek az elektromágnesek is. A mágnesekre és az elektromágnesekre jellemző további ismereteket szinte bármelyik tankönyv elég jól írja le, ezért én itt, már nem is szaporítom velük tovább a szót. Én csak a mágneses hatások kialakulásának és terjedésének szubjektív módját szerettem volna tisztázni, amely az atomok elektronjaival állnak közvetlen kölcsönhatásban. Az a tény pedig, hogy egy állandó mágnes vonzó vagy taszító objektív erőhatást képes állandóan gyakorolni más mágneses testekre, azt bizonyítja számomra, hogy a mágnesek anyagi tömbjére állandóan hat olyan energiahatás, amely a szubjektív alaphalmazban terjed. Állandó jellegének köszönhetően, ez az energiahatás hasznosítható a mágnesekből, így a mágnesek a legalkalmasabbak arra, hogy örökmozgót építhessünk belőlük. A mágnes-motorok tehát, realizált örökmozgókat valósítanak meg a mi objektív világunk valóságában.
Matécz Zoltán
2010-05-27
