Tömeg és közeg.
Az objektívnek megismert anyagi világunkat anyagi halmazok építik fel. Ezek az anyagi halmazok, a reájuk ható állandó nyomás és hőmérsékleti viszonyok függvényében, állapotváltozásokon mennek keresztül. Ezeket az állapotváltozásokat nevezik fázisátalakulásoknak. Így a fázisátalakulás folyamata azt jelenti, hogy egy anyagi halmaz, egy adott halmazállapot fixnek mondható fázisából, egy másik halmazállapot stabil fázisába kerül, az őt befolyásoló nyomás és hőmérsékleti változások hatására.
A gáznemű halmazállapottal rendelkező anyagoknak nincsen stabil szerkezetük, ezért a halmazuk mindig kitölti a rendelkezésükre álló tárolóedény térfogatát. Hőelvonással, és nyomásnövekedéssel cseppfolyósíthatóak a gáznemű anyagok. A cseppfolyós, folyékony anyagi halmazok, szintén tárolóedényt igényelnek, de nem töltik ki a teljes tárolóedény térfogatát a gázokhoz hasonlóan, hanem csupán a térfogatuknak megfelelő helyet vesznek igénybe abból. Tárolóedényre csak azért van szükségük, mert különben elfolynának. Majd további nyomás és hőkezeléssel, a folyékony anyagi halmazok szilárd fázisú anyagi halmazokká alakulnak úgy, hogy valamilyen rács, vagy kristályrács szerkezetet vesznek fel. Ezeket az anyagi halmazokat nevezi a fizika anyagi testeknek. Stabil jellegüknél fogva, tárolóedényt nem igényelnek. Mivel pedig, az anyagi halmazok, az anyagi minőségtől függően, más-más nyomás és hőmérsékleti értékeken vesznek fel egy-egy fázisállapotot a halmazállapotok közül, ezért az úgy nevezett szobahőmérsékleten, minden fázisállapotú anyagi halmaz megtalálható. A mi bioszferikus közegünkben tehát, bármelyik halmazállapotú anyagi halmazzal találkozhatunk.
Ennél fogva, az anyagi halmazok minden esetben összetett anyagi szerkezetű közegek, ami a gáznemű és a folyékony halmazok fázisaiban nem is vitatható. De az anyagi halmazok szilárd állapotú fázisaiban, sajnos nem terjedt el az a nézet, hogy a testek közeges állapota legyen mindig az alaphelyzet. Az anyagi testek esetében nincsen látványos jelentősége a közeges állapotnak, ezért a testek tehetetlenségét kifejező tömeg állapot lett a mérvadó. Ez nem is olyan nagy csoda, mert a klasszikus fizika megalapítójának, Newtonnak a korában, még nem volt ez a tény tisztázva. Ma már azonban, nyílt titok, hogy minden anyagi létezés esemény, mozgás, még a szilárd halmazállapotú agyagi testek létezése is. És éppen Newton volt az, aki az anyagi testeket, akaratlanul is úgy határozta meg, mint közegeket.
Newton, a Principia című könyvében, a tömeget m = ρ * V, tehát, az egységnyi ró térfogatú sűrűségnek, és a test teljes V-térfogatának a szorzataként határozta meg. Az egységnyi térfogatú sűrűségnek a test térfogatával való szorzata ugyanis, kiterjeszti az egységnyinek választott sűrűséget a test teljes térfogatára, és így ez által, a test teljes, azonos sűrűségű közegét határozta meg. Ezt jelenti számomra az, m = ρ * V képlet. Mert a közeget közel egyforma résztömegek halmaza építi fel. A testek, mint test-közegek, ez idáig nem nyertek a fizikában a test-tömeggel azonos mérvű létjogosultságot. Pedig, a ró sűrűség kiterjesztése a teljes test térfogatára, azt jelenti számomra, hogy az anyagi testeknek, anyagfajtára jellemző sűrűsége van, azaz közegek, így a tömeg állapotuk, csupán a stabilizálódott anyagi rács, vagy kristályrács alapú szerkezetük miatt érvényesülhet.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Az m = ρ * V képlet alapján, a ρ- sűrűség és a V- térfogat szorzata utal ugyan a test anyagmennyiségére, de egyik sem azonosítható azzal. A képlet bármelyik tényezője változhat ugyanis úgy, hogy közben az agyag mennyisége változatlan marad. Az m- tömeg állandó, míg a ρ- sűrűség, sűrűsödéssel vagy ritkulással, és ennél fogva a V- térfogat, térfogat-növekedéssel, vagy térfogat-csökkenéssel változhat, a testre ható nyomás és hőmérsékleti módosulások hatására. Vagyis, a nélkül változhatnak a képlet tényezői, hogy közben a test anyagi mennyisége megváltozna. Ennek egyetlen oka az, hogy a tömeg, a sűrűség, és a térfogat is csupán, a test anyagi mennyiségének tulajdonságai, jellemzői, de nem azonosak azzal. Az anyagi test tulajdonságai pedig, minden esetben, a testre ható energia vagy erő hatásának az eredményei. A testek anyagmennyiségéről csak a testek egyéb tulajdonságai nyújtanak számunkra valamennyi viszonyítható információt, illetve utalnak az anyagi mennyiségük valós, számunkra észlelhető létére.
Így válik igazzá az a fizikai állítás, miszerint, a testek objektív tömege nem változik meg idegen égitestek légnemű közegében, csupán a súlyuk. A test szempontjából nézve, egyszerű közegváltás történik, amelynek sűrűsége szerint változik meg a test relatív súlya. Ilyen közegváltás okozta relatív súlyváltozás mérhető Földi közegváltás esetén is. Ezt igazolja Arkhimédész törvénye is.
A testre ható kölcsönhatások okozta testtérfogat és testközeg állapotváltozások, a test relatív helyzetét igazolják. A tömeg és közeg jellemzőségek olyan állapotai a testek anyagmennyiségeinek, amelyek objektív és szubjektív értelmű passzív tehetetlen vonatkozásait fejezik ki. A tömeg és a közeg állapotok ugyanis, a test külső objektív és belső szubjektív tehetetlen tulajdonságait fejezik ki. Az objektív F-erő, mindig közvetlen felületi kölcsönhatással, a testek tömegfelületére hat, mégpedig úgy, hogy a testek stabil helyzete ellen hat. A szubjektív E-energia, a testek térfogati kölcsönhatásaival, a testek közvetett, belső közegére hat, vagyis a test közegét felépítő rész-tömegecskék mindegyikére egyszerre, miközben a test nyugalmára törekszik. Ezért az anyagi testek viszonylatában az objektív mozgást előidéző F- erő és a szubjektív nyugalmat biztosító E- energia egymásnak ellenhatásai. A test mozgásállapotán viszonyítható hatásuk arányos, így valósítják meg a hatás-ellenhatás törvényét.
Az anyagi testek összetett anyagi halmazok, vagyis közegek. Ha elméletben elkezdjük szétbontani az Univerzum anyagi vonatkozásait, akkor azt az oszthatatlan pontok halmazáig tehetjük meg. A magányosnak képzelt oszthatatlan pont olyan alaptömeg, amely nem összetett részecske, így csak kizárólag tömeg állapot jellemzi a tehetetlenségét. Viszont a pontok, csak egymáshoz képest juttathatják érvényre a tehetetlenségüket. Mivel pedig, az Univerzumban nincsen sem felfüggesztésük, sem pedig alátámasztásuk, ezért állandó mozgásra vannak kényszerülve. Ezt az állandó mozgásukat nem képesek egyenként érvényre juttatni, mert teljesen egyenrangúak, ezért együttesen rezegnek. És ez az együttrezgő alaphalmaz képes arra, hogy mágneses alapú hullámokat alakítson ki azért, hogy általuk ne csupán az őket mozgásban tartó F- részerők közlődjenek szervezetlenül, hanem a hullámot célirányba szervező hatás által, az F- erőhalmazuk, energiaként jusson érvényre. Így a hullám által, csak a hatás terjed, miközben a hullámot kialakító résztömegek egyensúlyi helyzete nem változik. Ezeknek a szubjektív alaphalmazt felépítő pontoknak az egységnyi tömegei alkotják a régi korok fizikusainak éterét, és a mai kor fizikusainak a foton-halmazát.
A pontok alaptömegének teljes halmaza pedig, alapközeget alkot, amely mozgásképtelen az Univerzumban, mert teljesen kitölti azt. A pontoknak ez az objektív tömeg és szubjektív közeg állandóval jellemezhető tehetetlen tulajdonsága biztosítja az Univerzum zárt térfogatán belül azt a potenciális, azaz helyzeti kényszerhatást, ami az oszthatatlan résztömegek között F- erőt biztosít a mozgáshoz, míg az oszthatatlan tömegek által felépülő alapközegben már energiaként jut érvényre. Mivel pedig, az Univerzumban megnyilvánult anyagi testek relatív helyzetét az biztosítja, hogy objektív és szubjektív tehetetlen vonatkozásuk is van egy időben, amit a tömeg és a közeg állapotuk fejez ki, ezért a mozgásállapotuk megváltoztatható F- erő és E- energia által is. Az F- erő, minden esetben a testek felületi kölcsönható képességét biztosítja, míg az E- energia térfogati kölcsönhatásokért felelős. Newton nem foglalkozott a térfogati állapotváltozások lehetőségével, azokat Istentől eredőnek tartotta. Őt a testek objektív állapotváltozásait befolyásoló F- erők viszonya érdekelte, és azokat elég jól meg is határozta.
Newton objektív állapotváltozásokra szorítkozó munkája olyan jól sikerült, hogy még ma is azt használja a fizika. Én pedig, amikor rájöttem arra, hogy a szubjektivitás nem más, mint a közegek belső objektivitása, akkor döbbentem rá arra, hogy Newton törvényei, amelyek a testek tömegeire vonatkoznak, tökéletesen alkalmazhatóak a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei között fennálló alapviszonyok értelmezésére. Mert valójában, abszolút értelemben véve, csak azok az igazi, abszolút tömegek. Az anyagi testek csupán relatív tömegértékekkel jellemezhetőek, mert egy időben osztható típusú közegek is. Tehetetlenségüket éppúgy kifejezi a közeg állapotuk is, mint a tömeg állapotuk. Az objektív állapotváltozásokat előidéző F- erőkkel szemben a tömegállapotuk mutat tehetetlenséget, míg a szubjektív állapotváltozásokat előidéző E- energiával szemben a közegállapotuk. És ezt a tényt ma már közérthetően kell szemlélni, mert különben a testek tömeg vagy közeg tulajdonságait, egyéb tulajdonságokkal társítva értelmezheti az ember, ami pedig, nagyon elvonatkoztat az alaptulajdonságok valós jelentésétől. Így honosodott meg a fizikában a súlyos és a tehetetlen tömeg fogalma is.
Súlyos tömeg: Mivel a súly egyfajta erőt jelent a fizikában, a tömeg pedig, a testek objektív tehetetlenségét fejezi ki, ezért a súlyos tömeg fogalma aktív passzivitást jelent számomra, azaz hatóerővel rendelkező tehetetlenséget. Tehát, abszurd kifejezés.
Tehetetlen tömeg: Mivel a tömeg, a testek objektív tehetetlenségét kifejező állapot, ezért a tehetetlen tömeg fogalma azt jelenti számomra, tehetetlen tehetetlenség. Vagyis, szintén abszurd kifejezés.
Tömegvonzás: Mivel a tömeg, az anyagi testek objektív tehetetlenségét kifejező állapot csupán, ezért a vonzás fogalmával társítva, tehetetlen vonzást jelent, azaz passzív aktivitást. Ennél fogva gravitáció, mint egyetemes tömegvonzás nem létezik, mert az alapfogalma abszurd állítást jelent.
Tömeggyarapodás: A tömeg abszolút értékkel bír, mert az oszthatatlan alapegysége abszolút tényező, így az anyagi test nem más, mint az oszthatatlanok sajátságos kiterjesztései. Ennél fogva, tömeggyarapodás nem létezik. Amikor egy test felületén, bármilyen oknál fogva, térfogatváltozás viszonyítható, akkor az ő közegének a sűrűsége változott meg, hőmérséklet vagy nyomás hatására. Tömeggyarapodás egy testben csak úgy jöhet létre, ha valamilyen tömeggel rendelkező anyagi mennyiséget helyezünk bele, a nélkül képtelenség. A tömeggyarapodás többlettömeg nélkül, abszurd fogalom, mert azt jelenti, hogy egy test tehetetlensége gyarapodik.
A tömeg egyéb képletei:
m = F / a m = L / v m = I / v m = W / v2 m = E / c2
Ezek a képletek az anyagi testek objektív tehetetlenségét kifejező tömegértékekkel, és a reájuk ható felületi F- erők viszonyaival foglalkoznak. Ennél fogva, éppen azt mutatják meg számunkra, hogy a testek, milyen mértékű gyorsulási értéket képviselnek egy adott erő hatására, vagy milyen lendület és impulzus értékeket vesznek fel adott sebességnél. Továbbá azt, hogy egy adott, vagy maximált sebesség milyen mértékű objektív munkavégzés árán érhető el. A testek közeges viszonyaira egyik sem utal, pedig Newton, a tömegre szorítkozó alapképletében, m = ρ * V. Vagyis az egységnyinek választott anyagi minőség közegsűrűségének a kiterjesztése az egész test-térfogatra. Így a tömeg és a közeg egymásba számolható fogalmak, a szilárd testek vonatkozásában. A tömegállapotok a testek objektív tehetetlen voltát fejezik ki, míg a közegállapotok a testek tehetetlenségének szubjektív vonatkozását.
Az anyagi testek tehetetlenségi viszonyai.
Felületi tehetetlenség -- Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg – Térfogati tehetetlenség
Objektív vonatkozás Szubjektív vonatkozás
Most pedig, nem szaporítom tovább a szót, szeretettel várok minden kedves érdeklődőt a „Tömegvonzás Tagadása” című írásomhoz.
Matécz Zoltán
2010-06-28.
matecz.zoltan@gmail.com
