Az információ.
Ismét itt egy fogalom, amelyet mindennap használunk, értelme teljesen általános, de tudományos alapú konkrét meghatározása még nincsen. Elméletek, tanulmányok és foglalkozási ágazatok használják a nélkül, hogy értelmes definíciója lenne. Annak, aki használja, talán nem is feltétlenül szükséges az, hogy definíció szinten megértse az információ konkrét fogalmának a lényegét. De nélküle, mégis hiányos az emberi kultúra.
Általános értelemben véve az információ, valamilyen ismeret hiányának a pótlását jelenti, így az új ismeret, a hír, az értesülés, a felvilágosítás, a tájékoztatás által, éppen az információ terjed. Az információ soha nem semmisül meg, önmagában állandó értéket képvisel, ezért többször is felhasználható. Ennél fogva a mennyisége exponenciálisan növekszik. Vagyis, minél nagyobb a mennyisége, annál jobban szaporodik. Mert minden információ új információkat eredményez. Minden információ egy-egy részadat, így a részadatok együttes értelmezése, ismerete, majd gyakorlati alkalmazása válik tudássá.
Az adat általában, egy viszonyított mérés vagy tapasztalat eredményeként létrejött elemi ismeret információjának, tárolható formában kódolt alakja, szimbóluma. Ennél fogva, bennünket éppen a viszonyított adatok informálnak. Így az információ, olyan viszonyított tény adata, amelynek a megismerésekor olyan ismeretre teszünk szert, ami ez idáig, nem volt az ismereteink birtokában. Az információkat adatokban kódoljuk, és így a rendelkezésünkre álló tárolt adatokból információkat nyerhetünk. Az információtárolás módja sokat változott az emberiség fejlődése során. Ma már a számítógépes rendszerek tárolnak majdnem minden információt. Ha egy viszonyított ismeretről meg lehet állapítani azt, hogy igaz vagy hamis, akkor az adott ismeret 1 byte információnak felel meg. Ez a gyakorlati számítógépes információkezelés legkisebb kódolt egysége. Magát az információt továbbítani nem lehet. A számítógépes információcsere, az adatok halmazával közvetített közlemények által valósul meg. A közlemények ugyanis, adatokban kódolt információkat tartalmaznak. Így a felhasználó, a számítógépe monitorján érzékelhető adathalmazok közlemény értékéből szűri le a számára hasznos információkat. Ezért a közlemény nem csupán információ mennyiséggel, hanem információ tartalommal is bír. Így minden adathalmaz, amely információt közvetít, vagy hordoz, közleménynek minősül.
Hírnek nevezik a lehető legrövidebben kifejezhető közleményt, amely így információs értéket képvisel. Az adathalmazokkal kifejezett hírek közleményként, az információs láncon terjednek. A hírek együttesen hírkészletet alkotnak. A hírkészletet értékelni képes memóriához terjednek az adatokkal kódolt közlemények, amely memória dekódolni képes azokat. Így a közlemény adatokkal kódolt információ. Az adatokat ma már nem csupán leírva tároljuk, hanem mágneses adatrögzítő eszközökön. Ezért korunkban a mágneses adatrögzítő eszközök fejlődésének lehetünk tanúi.
Szerintem, ha az információ a viszonyított adatokból nyerhető, hiszen az adatok kódolják számunkra azokat, akkor az információ nem más, mint a fennálló és általunk viszonyítható viszonyok mértéke, amelyből a viszonyított adatok származtathatóak. Ennél fogva, univerzális alapinformációt azok a viszonyítható adatok biztosíthatnak csak, amelyek nem másra, mint az oszthatatlan alaptömegekből felépült alapközegben fennálló lehetséges alapviszonyokra szorítkoznak. Az pedig, nem más, mint az oszthatatlan alaptömegek alaprezgése. Az Univerzum alaphalmaza tehát, olyan alapközeg, amely nyugalmi kényszerrel terhelt, hiszen teljesen kitölti a rendelkezésére álló tartományt. Az oszthatatlan alaptömegek pedig, a felfüggesztés és alátámasztás hiányában, állandó mozgásra kényszerülnek, így folyton rezegnek. Ezért, közeges vonatkozásában állandó nyugalom, míg tömeges vonatkozásában állandó mozgáskényszer jellemzi az Univerzum alaphalmazát.
Nem maga a rezgés bír információ értékkel, hiszen az állandó jellegű, hanem az alaprezgésben szükségszerűen kialakuló mágneses hullám. Azokban a mágneses alapú hullámokban terjednek azok a szubjektív energikus hatások, amelyek objektív változásokat képesek előidézni. Hatásként az energia információt közvetít, amely meghatározza azt, hogy a tehetetlenséget képviselő tömegek, milyen struktúrájú, anyagi szerkezetű rendszerekké alakuljanak, szerveződjenek, fejlődjenek. Azok pedig, már relatív rendezettséget képviselnek a térben, abban az alapmezőben, amelyben az Univerzum abszolút rendje uralkodik. Így az energiahatások különböző struktúrájú anyagi részhalmazokká szervezik az oszthatatlan alaptömegek egy-egy részét, amelyek önálló testekként különülnek el az Univerzumon belül. Ezek a részhalmazok, anyagi testekként, egyidejű objektív tömeg, és szubjektív közeg tulajdonságokkal képviselik azt az alaphalmazt, amelyből kialakultak, szerveződtek, megtestesültek, manifesztálódtak. Így minden anyagi test tehetetlenségét tömeg és közeg tulajdonságok jellemzik egy időben, amelynek strukturális létezését, éppen az alaprezgés biztosítja és tartja fenn.
Ezért, amikor mérést végzünk, viszonyítunk, akkor mindig valamilyen alapvető szubjektív okokra visszavezethető esemény cselekvésével, történésével vagy létezésével van dolgunk. Akkor is, ha az adott esemény, objektív erő hatására jön létre, mert az is minden esetben az energia valamilyen speciális hatására vezethető vissza. Azért, mert az anyagi létezés minden formája esemény. Így az anyagi létezés eseményeinek viszonyítása során, olyan adatokat határozunk meg, amelyek a szubjektív indíttatású objektív létezések és változások tényszerűségeire utalnak. És ezek az adatok biztosítanak számunkra információkat a valóságunkról. Az adatokban kódolt információk megértése azonban, csak ismereteket tárhatnak elénk, mert tudássá, kizárólag csak a gyakorlatunk tapasztalatába átmentett ismereteink válhatnak.
Az anyagi létezés minden lehetséges formája információtárolónak minősül, mert azok viszonyítása során jutunk a szükséges adatokhoz. Éppen azt az információt tárolják, amelyik ebben az általunk viszonyítható cselekvési, létezési vagy történési állapotban tartja őket. Az elektronjainak köszönhetően, minden anyagi struktúra észleli és engedelmeskedik az őt befolyásoló mágneses információnak. Ha pedig, munkavégzés által, megváltoztatjuk egy anyagi halmaz állapotát, akkor ez a változás, az anyagi halmaz elektronjait is érinti szükségképpen. Az így létrejött elektromos változás új, módosult mágneses változást kényszerít ki a szubjektív alaphalmaz közegében, és mágneses hullámot alakít ki abban. Ebben a kialakult hullámban terjed az energia, amely a mozgásmennyiség megmaradási törvényének engedelmeskedve, továbbítja az elektromos hatásváltozás impulzusértékeit, mágneses hullámok által. Ezek a hullámok is kölcsönhatásba lépnek más anyagi halmazok elektronjaival, mozgásállapot változást idéznek elő azok centrálisan keringő folyamataiban, megváltoztatva ez által, az adott anyagi halmaz állapotát. És ezt az állapotváltozást tudjuk mi viszonyítani méréskor, adatokkal meghatározva a változás mennyiségét és minőségét. És a kapott adatok értelmezése során tudatosul a memóriánkban a viszonyított változás informatív értéke.
A számítástechnikai megállapítás miszerint, a folyamatok adatcserét jelentenek. Mindig az adatok terjednek, áramlanak, az őket értelmezni képes memóriák között. És az értelmezés után juthatunk csak a kívánt információk birtokába. Minden folyamat egy program beindulását, működését eredményezi. A program időnként várakozik a háttérként érvényesülő adattároló eszközön, de amikor végre betöltődik a memóriába, akkor úgy indul el, mint adatáramlási folyamat. Ezért a folyamat nem más, mint a memóriában futó program egy aktuális megnyilvánulása. A soros folyamatok adatfüggőségi viszonyban állnak egymással, míg a párhuzamos folyamatokat adatfüggetlenség jellemzi. Nem csoda tehát az, hogy az információkat biztosító adatokat, mágneses adathordozó eszközökön lehet a legideálisabban tárolni.
James Clerk Maxwell, skót fizikus és matematikus, a XVIII század közepén felfedezte, hogy a nagyon nagy frekvenciájú anyagi rezgések, elektromos jelekként, képesek mágneses hullámok formájában terjedni, 300 000 km/s sebességgel, akár vezetékek nélkül is, a szabad térben. A moduláció olyan technikai eljárás, amely azt biztosítja, hogy egy centrális anyagi állapotváltozásból nyert szinuszos hullámjel által közölt elektromos információ, lineáris szerkezetű vivőközegben terjedhessen, annak mágneses alapú longitudinális hulláma által. A modulátor átalakítja a szinuszos hullámjel amplitúdóját, fázisát vagy frekvenciáját, a vivőközeghez alkalmas formátumba. Majd az antennán keresztül jut a kódolt hullámjel az éterbe. Ezzel szemben, a demodulátor olyan szerkezet, amely a mágneses információkat közvetítő longitudinális vivőhullámok jeleit alakítja át szinuszos tranzverzális hullámú jelekké, demodulált, visszaalakított jelekké. A modem pedig, a modulátor és a demodulátor szó összevonásából keletkezett fogalom, amely olyan szerkezetet fejez ki, amely mindkét hullám-átalakító funkciót el tudja végezni.
Az Univerzum szubjektív alaphalmaza, amelyben a mágneses hullámok kialakulnak, éppen a mágneses jellegének köszönhetően, olyan adattárolónak és adathordozónak minősül, amely memória is egyben. Adattároló, mert adatokat képes felvenni, az objektív anyagi változások modulált adatait. Adathordozó, mert a mágneses hullámok által, közvetíteni is képes a felvett információkat. És memória, mert adatforgalmat létesít az objektív anyagi halmazok között. Így az anyagi létezés minden megnyilvánulása, az Univerzum abszolút Elméjének a memóriájában futó olyan program, amely adatáramlással juttat bennünket a szükséges információkhoz.
Mivel a mágneses alapú longitudinális hullámokat kialakító, és állandóan rezgő oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete számottevően nem változik, ezért nem mondhatjuk azt, hogy a hullám terjed, csupán azt állíthatjuk, hogy a hullám által, az energia terjed, mint hatás. Ez a terjedő hatás képes megváltoztatni az anyagi testek adatok által kódolt létezési állapotát, amely változások új, módosult adatokkal képviseltetik magukat az anyagi létezésben. Viszonyításkor pedig, ezek az adatok kerülhetnek a viszonyító emberi tudat birtokába.
Fontos kérdés még az, hogy a szubjektív alaphalmazt milyen értelmezéssel foghatjuk fel még? Vizsgálhatjuk materialista szempontból. A kvantumelméletek által, még csak most kezd ismerkedni vele a tudomány. Eredményeik figyelemre méltóak, mert egészen új köntösben mutatják be a fizikát. A halmazok szemszögéből nézve. A Newtoni fizikával ellentétben, amely a tehetetlenséget kifejező tömegre alapozódott csupán. Végre a közegek szemszögéből is vizsgálhatjuk a természetet. Mert a közegek képezik azokat a halmazokat, amelyek felépítik az anyagi világ természetét is.
Az idealista filozófiák pedig, Istenként tisztelik a szubjektív alaphalmazt. Az alaphalmaz minden anyagi vonatkozású részhalmazára hatással van, tehát, mindenható. És minden lehetséges anyagi vonatkozásról tud, következésképpen, mindentudó. És közben olyan abszolút tudatos univerzális ELME, amelyben longitudinális alapú mágneses hullámok által terjednek az energiahatások, amelyek felépítették számunkra az anyagi valóságot és fenntartják nekünk azt most is. Vagyis, olyan programok futnak benne, amelyek meghatározzák az anyagi létezést. Istenként tehát, az univerzális ELME folyamatosan informál bennünket az időszerű változásokról, és ezt az anyagi létezés adatainak megváltoztatása által hozza a tudomásunkra. Mi pedig, a saját relatív elménkkel, folyamatosan figyelemmel kísérjük és értelmezzük az észlelhető, viszonyítható változásokat. Az pedig, hogy hogyan lehet ezzel az univerzális ELMÉ-vel kommunikálni, hit alapú vallási kérdés, egyéb írásomban rávilágítottam már. Most nem tárgyaljuk, az információ mibenléte a fontos.
Az információ rövid fogalma:
Az információ a változások mértéke, amelyek minden esetben az energia által okozott hatásokra vezethetők vissza, amelyek a tehetetlenséget kifejező tömegek állapotváltozásai által jutnak érvényre. Ezért számunkra, az információ nem más, mint az energia hatása alatt álló anyagi cselekvések, történések és létezések viszonyítható mértéke, amely mindig a viszonyított adatok által jut a mi relatív tudatú memóriánk birtokába.
Matécz Zoltán
2010. 10. 05.
matecz.zoltan@gmail.com
