Súlyos-tömeg.
„A testek anyagmennyiségükkel fejtenek ki ellenállást az erő mozgásállapot változtató hatásával szemben. A testeknek ezt a tulajdonságát tömegnek nevezzük. A tömeg SI-egysége a Kg, jelölése: m.”
Galilei munkáit ismerve, a tömeg fogalmát Newton határozta meg. m = F / a Alapvetően úgy fogalmazta meg, hogy megerősítette Galilei állítását, miszerint a tömeg nem más, mint a testek tehetetlenségét kifejező tulajdonság. Egy anyagi test vonatkozásában, az m = F/a hányados állandó, és ez az állandó képviseli a test tömeg tulajdonságát, ami az adott test gyorsításával szembeni ellenálló képességét jelenti. Következésképpen, nem a test tömege a tehetetlen, hanem a test produkál tehetetlenséget, mert tömege van. Olyan tömege, amely a test tehetetlen voltát fejezi ki. A test tömegértékét pedig, a testhez szükséges egységnyi anyagmennyiségnek, a teljes testtérfogatra való kiterjesztésével érte el. m = ρ * V Valamikor, a XVI. században, a gravitáció elméletének matematikai kidolgozása alkalmával, Newton nevezte ki a testek tömegéről alkotható fizikai elképzelést, tehetetlen és súlyos többlet-tulajdonságokkal rendelkező, különálló fogalom párrá. A gravitáció hatásától tette függővé ugyanis. Így Newton óta, alapvetően kétféle tömegről beszél a tudományos szakirodalom. Súlyos tömegűnek nevezi azt az anyagi testtömeget, amelyik a gravitáció hatása alatt áll éppen. Tehetetlen tömegnek nevezi azt a tömegértékkel rendelkező anyagi testet, amelynek a tömegére, nem hat gravitációs erő.
Véleményem szerint, súlyos hiba, a súlyos-tömeg kifejezés, mert a súly a fizikában erőt jelent, a súlyerő megnyilvánulását, egy anyagi test vonatkozásában. Következésképpen, nem a test tömege a súlyos, hanem maga a test. Mindig a test produkál súlyos állapotot, nem pedig, a tehetetlenségét kifejező tömegértéke. Ha ugyanis, elvonjuk a súlyos állapotát biztosító előfeltételeket, az alátámasztást, vagy a felfüggesztést, akkor az adott test szabadon esik, súlytalanul. Pedig, a tehetetlenségét képviselő tömege, jelen van továbbra is. Mivel a szabadon eső testet, nem terheli tovább súlyerő, ezért a tehetetlenségét kifejező tömegértékén keresztül sem fogja produkálni a súlyos állapotot.
A súlyos tömeg olyan eltorzult fogalom lett, amely a testek tehetetlenségét kifejezésre juttató tömegét, erővel látta el, méghozzá súlyerővel. Ha pedig, egy tömegérték nem a tehetetlenséget képviseli egy testben, hanem a dinamikus erőt, akkor azonnal további tulajdonság halmozható rá. Ilyen tulajdonság a vonzás fogalma is. És már meg is született a tömegvonzás eszméje, amelyben a tömeg, már nem képes többé a testek tehetetlen állapotait képviselni. Ahogy a súlyos-tömeg fogalma, erővel aktivizált tehetetlenséget jelenti számomra, úgy a tömeg-vonzás fogalma is passzív-vonzást, azaz passzív-aktivitást jelent. Az pedig, abszurd fogalom. A súlyos- tömeg fogalma, a tömegvonzás elvével megtestesíti, a tehetetlen-örökmozgót, a kölcsönható képesség nélküli hatást, az aktív-passzivitást, vagy a passzív-aktivitást. Tömeg-vonzás tehát, vagy súlyos-tömeg, nem létezik.
A gravitáció szótöve a latin gravis szó, ami azt jelenti, hogy nehéz, súlyos. Ha viszont már egyszer magyarra fordították, akkor a súlyos szótövet, akár hogyan is ragozhatom, fokozhatom, ebből bizony soha sem lesz tömegvonzás, mint összetett nyelvtani fogalom. A magyarban, a tömegvonzás összetett szavához, a tömeg fogalmára is szükség van, ami a szótő szerepét tölthetné be. Majd a fogalom szóösszetételének a második tagja, a vonzás fogalma lenne, ami még mindig igen távol áll a súlyos szó fogalmi jelentőségétől. A gravitáció mégis tömegvonzást jelent nálunk, gyakorlatilag a tömeg és a vonzás fogalmai nélkül. Amennyiben tehát, a gravitáció fogalma valóban tömegvonzást jelent, akkor egy olyan elméletről van szó, amely nem a valóságot tükrözi.
A fizika azt tanítja, hogy azért kell az anyagi testek súlya és a tömege között különbséget tennünk, mert viszonyítási értéke, közegváltás esetén, a tömegnek ugyanaz marad, míg a súlynak, szükségszerűen változik. Ha például, ugyanazzal a testtömeggel és testsúllyal belemerülünk egy medencébe, akkor azt tapasztaljuk, hogy a tömegünk ugyan semmit sem változott, de a súlyunk, a vízre jellemző felhajtóerő hatásának engedelmeskedve, sokkal kevesebb lett. Vagyis, a tömegünk nem változott, mert a térfogatunkba rögzített anyagmennyiségünk sem módosult. A súlyunk pedig, azt az erőt képviselte súlyerőként, amellyel a talajt nyomtuk. A vízben pedig, kivonódik a súlyunkból az a mennyiségi érték, amennyi vizet kiszorított a testünk. Mivel vízbe szálltunk, azaz viszonyítási közeget váltottunk, az új közegben uralkodó közegerők befolyásolják a súlyunk viszonyítási lehetőségét.
Az anyagi testek tehetetlenek, mert tömegük van, amellyel ellenállnak az őket változtatni iparkodó erőhatásokkal szemben. Tehát, nem tehetetlen-tömegük van, hanem szigorúan véve, azért tehetetlenek, mert tömegük van. És ehhez az alapanalógiához hasonlóan, az anyagi testeknek súlyuk van, mert az a tömegükön keresztül jut érvényre, amellyel tehetetlenül közvetítik a reájuk ható nehézkedési erőt abban a közegben, amelyben a súlyuk viszonyítása történik. Következésképpen, nem mondhatjuk azt, hogy súlyos-tömegük van, hanem szigorúan véve, azért súlyosak, mert tömegük van. És ez a tömeg teszi őket alkalmassá arra, hogy az anyagi testre ható közeges erőviszonyokat, súlyerőként képviseltessék, a felfüggesztést vagy alátámasztást biztosító viszonyítási pontokon.
Az anyagi testek tehetetlenségét képviselő tömegek ugyanis, mindig hűen fejezik ki a tehetetlenségük irányát. Az ugyanis, minden esetben egybeesik, az állapotváltozásukat előidéző erőhatás irányával. Így az erő haladási iránya nem változik meg akkor sem, ha azt egy anyagi test tehetetlenségét kifejezésre juttató tömege közvetíti éppen. A súlyerőnk azonban nem változik meg akkor sem, ha lépkedünk, és ilyen módon kölcsönhatásba kerülünk a Föld felszínével, mert a nehézségi erő folyamatosan hat reánk, és állandóan nehezíti a testünket. A légtérből reánk ható, állandónak mondható közegerők miatt.
Ha például, egy modern autóban utazunk, és tartósan nyomva a gázpedált, gyorsítjuk a járművet, akkor sem a tömegünk változik meg, hanem az ülés támlájára nehezedő súlyerőnk, mert a testünk tehetetlenségét képviselő tömegünk, a jármű gyorsulásával arányosan, bennünket is gyorsít, és ez a hatás az ülésbe présel. Erős fékezésnél ellentétes folyamat játszódik le, mert ahogy lassul az autónk, úgy dőlünk előre tehetetlenül mi is. A gyorsulás és a lassulás mozgásállapot változást eredményez az autónk tömegében, amelynek hatása, a testünkre is kiterjed. Egészen más a helyzet a súlytalanság állapotában. Akkor nem hat célirányos erő a testre. A súlytalanság állapotában, az anyagi testet nem befolyásolja sem felfüggesztés, sem pedig, alátámasztás, súlyerő nélküli állapotban van, de a tömege mégis változatlan marad.
Belátom, hogy a súlyos-tömeg fogalma, nagyon szépen hangzik, de nem fedi az igazságot. Sőt, mi több, tudományosan jogerőre emelkedve, éppen elvonatkoztatott a valóságtól. Így az igazságtól is, mert az igazság megnyilvánulása nem más, mint a valóság. Aki megérti a valóság működését, igazságra jut általa. Aki pedig, az igazság birtokába jut, elméje megvilágosodik, mert megérti a valóságot. Az igazság itt van előttünk, csak meg kell értenünk a valóságunkat, amelyben élünk.
Matécz Zoltán
2010.12.03.
matecz.zoltan@gmail.com
(Ezek után, minden kedves olvasómat, szeretettel várom, a -Tömegvonzás tagadása- című írásomhoz, valamint az –Energia-, és az -Erő és energia- címűekhez. )
