Angyalok és démonok.
A Biblia tanúsága szerint, az angyalok szellemi lények, Isten küldöttei. Azért, hogy segítsenek rajtunk, embereken, hírül adják nekünk Isten aktuális üzeneteit. Ők tehát, Isten teremtményei és hírvivői. Sátán is angyal volt, szellemi lény. Istent szolgálta a mennyben. Mivel azonban, fellázadt Isten akarata ellen, ezért letaszította őt Isten a menyből. Szellemi tényezőként, csak az emberi tudatban képes munkálkodni az óta. Démoni erőket használva, képes az emberi tudat befolyásolására, és teljes megszállására.
Az én állításom szerint, a Biblia a legcsodálatosabb szimbólumkönyv. Isten üzenetei, a szimbólumokban vannak elrejtve. Csak olyan ember értheti meg, akinek megfelelő szimbólumolvasási képessége van. Ennél fogva, aki szó szerint értelmezi a Bibliában leírtakat, alaposan „eltéved”. Így alakult ki olyan sok vallásforma, amelyek dogmákra, sajátságosan értelmezett emberi hitigazságokra épülve, megkülönböztetik az Istenben hinni kívánó embereket. Olyan erős érdekkülönbözőségeket képesek generálni ezek a vallások, hogy azok, akár vallási háborúkhoz is vezethetnek. Mint ahogy az már, oly sokszor beigazolódott az emberi történelemben.
Véleményem szerint, a Biblia alapvetően az emberről szól. Mégpedig burkoltan az emberi elméről, és annak funkcionális működéséről. Az Univerzum teremtő ereje, amit Istenként tisztel a keresztény világ, és sok más egyéb vallás képviselője, az emberben nyilvánult meg. Isten éltető ereje a lélek bennünk, és az által, mint az Univerzum szerves része, Istent testesítjük meg, akaratlanul is. A gyermek, Isten ajándéka, azaz Isten legtökéletesebb megtestesülése. Emberként pedig, Isten temploma, mert az Isteni lélek anyagi felépítménye. A lélek, objektív értelemben a testünket működteti, míg szubjektív értelemben a szellemiségünket. Így a testünk, az anyagi vonatkozású templom szimbólumát fejezi ki, míg a szellemiségünk benne az oltár szimbóluma, ahol minden tudatos akaratunk eldől. A mi szabad akaratunk pedig, nem más, mint a folyton változó relatív hitünk. Ennél fogva, a mi saját relatív elménk, mint az Univerzum teljességének mentális része, tudatkapcsolatban áll Isten abszolút Elméjével. Mert a bennünk testet öltött élő Isten, mentális viszonyban áll, a meg nem testesült abszolút Elméjével. Mégpedig olyan módon, mint ahogyan például, a rádió adó-vevők működnek.
Az Univerzum abszolút Elméjében, minden lehetséges információ megvan, mágneses hullám formájában. Nekünk, relatív módon gondolkodó, tudatos elmével rendelkező embereknek kell ráhangolódnunk arra a „frekvenciasávra”, amelyről az Isteni mindentudásból információkat nyerhetünk. Az által, hogy egy adott probléma lehetséges megoldásán gondolkodunk, nem teszünk mást, mint ráhangolódunk a végtelen értelem üzeneteire. Isten, mágneses hullámok formájában tartja fenn, és rajtunk keresztül önmaga számára közvetíti, az összes lehetséges információt. Nekünk kell mentálisan érettnek lennünk ahhoz, hogy ebből a végtelen információs adathalmazból részesülni tudjunk, az aktuális igényeink szerint. Igényünket az a tény fejezi ki Isten előtt a legtökéletesebb formában, ha használjuk az elménket, és problémamegoldásokon gondolkozunk. Csak olyan információ fogadására képes az elménk, amelyiknek a szükségszerűségén éppen gondolkodunk. Mert kizárólag arra az információra válunk fogékonnyá, rezonánssá.
Azok a gondolatok, amelyek az Univerzum abszolút Elmétől erednek, mert ideális módon hangolódtunk rá azok „frekvenciasávjára”, nem mások, mint Isten üzenetei. Számunkra hasznosítható információként, Isten hírvivői. Azaz angyalai, mert mentális úton képesek segíteni nekünk, hogy megoldódjanak a felmerült problémáink. Ezek a szellemi „lények”, abszolút értékű információként, Isten olyan angyalait képviselik az elménkben, amelyek problémamegoldó gondolatok formájában, képesek befolyásolni az életünket. Felismerni úgy lehet őket, hogy mindig abszolút örömöt okoznak, úgy gondolat formájában, mint problémamegoldó cselekedetekre váltva. A Bibliában, más szimbolikus formákat öltve jelennek meg, mert az akkori korok emberei, nem értették volna meg a mágneses hullámok fogalmi jelentését. Ráadásul, a mágneses hullámok szervezik az anyagi halmazokat strukturális szerkezetekbe, azok elektromos tereit közvetlenül befolyásolva, így nem lehetetlen az sem, hogy valóban látható alakot öltöttek Isten angyali üzenetei.
Sátán, Isten „angyalaként”, olyan mentális gondolata volt az Univerzum abszolút Elméjének, aki nem szolgálta az abszolút szeretet alapelveit. Így Istennel szükségszerűen ellenszegült, ezért Ő letaszította Sátánt a mennyből, az angyali seregek egy harmadával együtt. Vagyis, a szeretet ellen szóló gondolatmintákkal együtt. Ezért vált relatívvá, megosztottá az emberi tudat. Mert az Univerzum szerves részeként, csak a relatív emberi elmében juthatnak mentális szerephez. Sátánnak, és az említett egy harmad gondolatmintának van démonikus hatása az elménkben. Amikor ezek közösen uralják valaki elméjét, akkor az olyan egyén, életével Sátán által megszállt embert testesíti meg. Mert mentális lehetőségekként, csak a relatív emberi elmében juthatnak szerephez, olyan negatív gondolatokként, amelyek az emberi tapasztalatra támaszkodva jöhetnek csak létre, mint lehetséges problémamegoldó képességek. Vagyis, nem az Univerzum abszolút elméjéből származó Isteni információk által kiváltott gondolatok, hanem látszólag saját felépítésű mentális megoldások. Ezek persze lehetnek olykor megfelelőek is, de nagyon sok esetben, nem az ideális megoldások. Felismerni úgy lehet őket, hogy nem okoznak abszolút örömöt, legfeljebb relatív kárörömmel kecsegtetnek, úgy gondolatok formájában, mint problémamegoldó cselekedetekre váltva.
Ha egy értelmesen gondolkozó ember, tudatosan Istent választja, mert önmaga univerzális, lelki részét beazonosítja Istennel, az Univerzum teremtő erejével, akkor kezd el pozitívan gondolkodni. A pozitív gondolkodás lényege ugyanis éppen az, hogy minden negatív gondolatmintát ki kell rekesztenünk az elménkből tudatosan ahhoz, hogy azok ne uralhassák az életünket. Éppen ugyanúgy, ahogyan a Bibliában, Isten esetében, tudatosan ki kell vetni az elménkből, minden egyes szeretet ellen ható negatív gondolatot. Ez pedig, a jelenlegi átlagos civilizált gondolatmintáink egy harmadát teszi ki körülbelül. Mert csak a szeretet alapelvei képesek, a valóságot konstruktív jelleggel építeni.
Ha a szeretet gondolatmintái uralják az elménket, akkor semmiféle szeretet ellen ható démoni erő, nem képes beférkőzni oda. Bár azok mindig próbálkoznak, hátsó gondolatok, és mások hátsó gondolatai, azaz sugalmazásai által. De amelyik relatív emberi elmében, az Isteni szeretet tudatos fénye világít, ott a hátsó árnygondolatok erőtlenek, kitaszítottak maradnak. Ha a gondolataink két harmada az Isteni szeretet jegyében munkálkodik, akkor a szeretet ellen ható hátsó gondolatok és sugalmazások, nem képesek bennünk a Sátáni erőket, a megvalósulás szintjére emelni. Ha ugyanis, mentális módon kontrollálni tudjuk a gondolkodásmódunkat, akkor a negatív Sátáni erők nem nyilvánulhatnak meg az életünkben, mert csak a teljesen hitté fejlődött gondolatainkat fejezhetjük ki a tetteink által.
A jelenlegi életvitelünk éppen attól olyan kaotikus, mert nem egy irányba gondolkodunk, kizárólag a szeretet felé, hanem a hátsó gondolatoknak és sugalmazásoknak engedve, olykor a szeretet ellen is. Mert mindig valamilyen érdeket próbálunk előtérbe helyezni. Ezek a különböző érdekek, Isten tiszta, szeretetteljes érdeke ellen juthatnak csak érvényre, mert konkréttá formálják a szeretetünket, Isten általános, abszolút szeretetéhez képest. Pedig, ha tudatosan is Istent képviseljük ezen a világon, akkor abszolút szeretetre kell törekednünk. Isten, a Szent, a tiszta, nem képes munkálkodni abban a relatív emberi elmében, ahol tisztátalan szeretet uralkodik. A tiszta és a tisztátalan, nem fér meg egymás mellett. A tiszta vagy eltávozik, vagy legyőzi a tisztátalant. Legyőzni pedig, csak úgy képes bennünk, ha tudatosan elfordulunk mindentől, ami nem az abszolút tiszta szeretetet szolgálja, azaz Istent. Ez a mi saját tudatos döntésünktől függ. Ilyen módon, kitaszíthatjuk mi is azokat a negatív gondolatmintákat az elménkből, amelyek miatt bonyolult az életünk.
Isten képviselői vagyunk itt a Földön. Tíz parancsolatot adott nekünk ahhoz, hogy megtanuljunk társadalmi életet élni, békességben. Négy törvénye arról szól, hogy hogyan tiszteljük és szeressük, a meg nem nyilvánult Istent, az Univerzum teremtő erejét. Hat törvénye pedig, arról szól, hogy hogyan tiszteljük és szeressük egymásban, a megnyilvánult Istent. Vagyis, minden törvénye Isten érdekét szolgálja, az abszolúttá tett szeretet jegyében. Ennél fogva, senki sem szeretheti úgy Istent, hogy közben nem szereti az embertársait. Már az emberek között fellelhető közöny, közömbösség is, Isten ellen való, hát még a szeretetlenség.
Amikor ellenségesek vagyunk egymással szemben, akkor az Isten megnyilvánult lelkei konfrontálódnak általunk. Ezek az ellentétek, minden esetben negatív érzéseket ébresztenek bennünk, általában a lelkiismeret furdalás negatív érzését keltik. Ez a negatív lelki érzés arra utal, hogy a bennünk élő Isten, nincsen megelégedve a tudatos döntéseinkkel, és a cselekedeteinkkel. Ezért a lelkiismeret furdalás érzése mindig arra késztet bennünket, hogy értelmesen átgondolva értsük meg embertársunkat, bocsássunk meg neki, hogy továbbra is meg tudjuk becsülni őt. Mert a megértés, a megbocsátás és a megbecsülés, az Isteni szeretet alappillérei bennünk, és a legideálisabb fokmérője nem más, mint a türelmünk. Így a felismerhető türelmetlenségünk, a három mentális alappillér, legalább egyikének a hiányára utal.
Az abszolút szeretetre való törekvés, jellemzi és végigkíséri az emberi történelmet. Amikor a démoni gondolatminták kiteljesedhettek az emberi elmékben, akkor Sátáni erők ébredtek a cselekedeteinket illetően, és olyan történelmi fordulatokat eredményeztek, amelyekre nem lehetünk büszkék. Ezekbe a hibákba, ma is képesek vagyunk beleesni, mert hagyjuk a hátsó gondolatokat, és sugalmazásokat érvényre jutni, a gondolkodásunk mentális folyamatában. Ez sajnos teljesen független attól, hogy valaki hitetlen, vagy hívő, Istent illetően. Mert az Istenben hívő emberek kilencvenkilenc százaléka, teljesen félreérti a bűn fogalmát is. Isten ellen ugyanis, akkor követünk el bűnt, ha nem taszítjuk ki tudatosan az elménkből, azt az egyharmadnyi negatív gondolatmintát, amelyek démoni erőket ébreszthetnek bennünk. Olyan negatív, szeretet ellenes erőket, amelyek meghiúsítják az életünkben, az Isteni teremtés csodálatra méltó aktusát. A bűn tehát, abban a mentális folyamatban gyökerezik, amelyben a negatív gondolatmintákat hagyunk érvényre jutni az elménkben.
Isten kitaszította az Elméjéből, ezeket az egyharmadnyi negatív gondolatmintákat. Ennél fogva, csak a relatív emberi elmékben van lehetőségük arra, hogy beférkőzve a gondolkodásunk folyamatába, mentálisan kifejtett ellenvéleményként, olyan tettekre sarkalló erőket ébresszenek bennünk, amelyek az Isteni teremtés ellen hatnak. Így a démoni hatások, csak a mi relatív emberi elméinken keresztül képesek, Isten ellen hatást gyakorolni, a mi sajátnak vélt tudatos közreműködéseinkkel.
Sátán – Isten ellenfele, csak bennünk lehet hatalma.
Démonok – Olyan negatív gondolatminták, amelyek Sátán érdekeit képviselik bennünk.
Negatív gondolatmintáink: - Gyűlölet, harag, neheztelés, rettegés, félelem, féltékenység, alábecsülés, irigység, fukarság, kicsinyesség, ostobaság, butaság, csökönyösség, dac, és minden egyéb gondolatminta, amely nem okoz abszolút örömöt.
Aki pedig, az ilyen negatív gondolatminták nélkül képes élni, az olyan ember elméjében nem alakulhatnak ki démoni erők, ezért tudatosan az Isteni teremtés érdekében használja a mentális szellemi lehetőségeit. Gondolataival és cselekedeteivel, Istent képviseli ezen a világon. Gyakorlatilag, Istent testesíti meg az által, hogy hagyja Istent érvényesülni az életében. A mi világunknak a megtapasztalható valósága, megszépül ez által. Mert Isten számára, minden szép és jó. Ehhez a szükségszerűen pozitív mentális változáshoz, minden kedves olvasómnak tökéletes lelki erőt kívánok. No meg persze azt, hogy minden kedves olvasómat, az Isten éltesse.
Matécz Zoltán
2011.02.19.
matecz.zoltan@gmail.com
