Futótűz

Éter.

A fizikai éter fogalma, már az ókorban ismeretes volt. Akkor, a Föld levegőrétege fölötti tiszta égboltra értették. Newton vezette be a tudomány elméleteibe azért, mert véleménye szerint, kell lennie valamilyen általános alapközegnek, amely a távoli anyagi testek egymásra hatását közvetíteni képes. Erre utal a vákuum közegellenállása is. Az a tény, hogy az anyagi vonatkozásaitól kiüresített térben sem növekszik a fény terjedési sebessége. Az üresnek felfogható tér ugyanis, ami kizárólag a semmi fogalmát valósíthatná meg, semmiféle fizikai hatás nem képes terjedni. Ma pedig, a rádiózás kedvelői „találkoznak” az éterben, ahol a kedvenc műsoraink terjednek, a rádióhullámok közvetítése által.

Az éter fogalma: „fényéter: a klasszikus fizikában az elektromágneses hullámok terjedésének közegeként feltételezett anyag, amely a világűrt kitölti.”

                                                                                               Kislexikon

A tudomány fejlődése során, nagyon sokan eljutottak már arra a mentális fejlettségi szintre, amikor elengedhetetlennek tartották az éter létezését. Ennek ellenére, egy elvileg elfogadható egységes éterelmélet, még nem született meg, a mai napig sem. Az éter létezésére ez idáig, semmiféle módszert nem tudtak kitalálni, de az egyértelmű cáfolására sem. Az ókori görögök úgy hitték, hogy az éter nem más, mint a Föld légköre fölött elhelyezkedő fénylő, tiszta égbolt, ahol az isteneik laknak. Newton szerint, az éter közvetíti az anyagi halmazok között a távoli hatásokat. Huygens véleménye alapján pedig, az éter közvetítette a fényt. Ennek a légtéren túlinak kell lennie, mert a távoli csillagok fényét is látjuk. Lorentz az étert álló helyzetűnek vélte. Stokes pedig, az égitestekkel együtt mozgó, áramló tényezőként értelmezte. Kelvin azonban, az anyagi létezést is az éter örvénylésének tartotta. Maxwell pedig, az elektromágneses fényelmélete kidolgozása során, az étert, az elektromágneses hatások, rádió, hő, fény és röntgensugarak hordozójaként tisztelte. Szerinte az éternek nevezett hipotetikus anyag egy abszolút rugalmas, és tökéletesen súlytalan közeg, amely az egész teret betölti. Lorentz úgy képzelte, hogy az elektromágneses hullámok hordozója nem más, mint az anyagtól mentes éter. Michelson azt is bebizonyította, hogy éterszél nem létezhet, vagyis az éter, ha létezik is, nyugalomban van. Még a XIX. század elején is, valamilyen fluidumként tisztelték az étert, amely szerint, a vízhez hasonlatos híg massza tölti ki a teret, és közvetíti a távoli kölcsönhatásokat. Úgy képzelték el, mint egy mozdulatlan, de folyékony halmazállapotú anyagi közeget. Trouton, és Noble kísérletei sem bizonyították az éterszél létezését, ezért az éter továbbra is csak hipotézis maradhatott. Einstein pedig, eleve kétségbe vonta az éter létezését.  Pedig, az egyik későbbi mondása alapján:” Egyszer az étert még vissza kell hozni a fizikába!” Einstein után pedig:

„Amit „üres” térnek vélünk, az nem lehet teljesen üres, mivel ez esetben az összes erőtérnek például a gravitációs és az elektromágneses térnek is, pontosan nullának kéne lennie. A tér erőssége és ennek időbeli változása olyanok, mint a részecske helyzete és sebessége: a határozatlansági elvből következően minél pontosabban ismerjük az egyiket, annál pontatlanabbul ismerjük a másikat. Az üres űrben sem lehet tehát nulla valamely tér értéke, mivel akkor pontosan ismernénk az értékét (nulla), és ennek időbeli változását is (szintén nulla).”

                                           Stephen William Hawking – Az idő rövid története

Az én véleményem szerint, igenis van éter. Az éter nem más, mint az általam megfogalmazott szubjektív alaphalmaz. Ez az alaphalmaz azért lehet szubjektív, mert az Univerzumot teljesen kitölti, az oszthatatlan alapelemekből álló alapvető tömegecskéivel, azaz a fotonokkal. Ezeket az oszthatatlan alaptömegeket neveztem én pontoknak. Így a pontok olyan alapközeget képeznek az Univerzumon belül, amelynek az alkotóelemei, tökéletesen egyenrangúak. Így félrelökni, vagy eltolni egymást képtelenek. Ezért egy egységes háromdimenziós mátrixhoz hasonlítható. Ebben a háromdimenziós abszolút mátrixban valósulhat meg, minden összetett anyagi jellegű relatív dimenzionálhatóság. Mivel pedig, sem alátámasztásuk, sem pedig, felfüggesztésük nincsen az oszthatatlan fotonoknak, ezért állandóan csak rezegnek. Ez az állandó rezgési kényszerük teszi őket alkalmassá arra, hogy bármelyik pillanatban mágneses alapú longitudinális hullámokat alakítsanak ki, mint közeges együttrezgési módozatot. Kizárólag mágneses hullámokat, mert az elektromos hullámokhoz agyagi vonatkozású elektronokra is szükség van, amelyek már összetett részecskék, és az oszthatatlanokhoz viszonyítva, gigantikus méretűek.

Ebben a háromdimenziósnak tekinthető mátrixszerkezetben, a fotonok oszthatatlan pontjai, nem száguldoznak tehát, hanem egyenként rezegnek, vagy közegesen együttrezegnek, tehát hullámot alakítanak ki. A hullámban pedig, csak a hatás terjed, amit az együttrezgő közeg közvetít. A magányosnak tekinthető foton, egységnyinek nevezhető F-erő általi impulzust közvetít, míg a foton alapú mágneses közeg hullámában, az egységnyinek tekinthető F-erők által, egy irányban közvetített impulzussorozat, azaz energia közlődik. Az „üresnek” vélt helyeken, nincsen olyan tényező, amelyik a kölcsönhatásra képes impulzust közvetíthetné. Az impulzus, közvetlen felületi érintkezés által közlődik, a tömegek objektív kölcsönhatásai során, míg a közvetett térfogati kölcsönhatás impulzussorozatot, azaz energiát közvetít, mégpedig a közegek hullámmozgásai által.

Így az anyaginak megismert objektív valóság számára, éppen a szubjektívnek nevezhető valóság, azaz az éter képez teret, állapotváltozási lehetőséget. Így a mágneses mező olyan tér, amelyben az összetett anyagi létezés zajlik, esemény szinten. Már az összetett anyagi testek létezési állapotát is, éterként a szubjektív alaphalmaz határozza meg, mert azokat is ez az alapközeg rendezte, és tartja általunk viszonyítható állapotban. Oly annyira függünk tőle, hogy az anyagi atomok belsejét is ez az alaphalmaz tölti ki. Így a mágneses, és az elektromos kölcsönhatás, anyagi környezetben, folyamatos kényszerkapcsolatban áll.  Anyagi halmazok hiányában azonban, nem beszélhetünk elektromágneses hullámokról, csak kizárólag mágnesesekről. Így a Földünk légterén túl, már csak mágneses hullámokat közvetít az „űr”, mint éter. Az anyagtól megfosztott vákuum, amit az űr is képvisel, nem más, mint a szubjektív alaphalmaz, azaz az oszthatatlan foton-közeg, vagyis az éter. Tehát, nem a vákuumot tölti ki az éter, hanem ő maga a keresett éter.

Mivel az oszthatatlan fotonok pontjaiból felépült éter, kitölti az atomok belsejét is, ezért állítom azt, hogy számunkra, a valóság objektív, és szubjektív egy időben. A térfogati arányait tekintve, az objektívnek megismert valóságunk, csak egy tízezred részét képezi, a szubjektív valóságunknak. Ezt úgy értem, hogy ha a testünk teljes anyagiságát képező objektív alapelemeinket, a protonjainkat, a neutronjainkat, és az elektronjainkat, egy szoros halmazba lehetne terelni, akkor az elférne egy kávéskanálban. A testi térfogatunk többi részét, a szubjektív alaphalmaz tölti ki. Az Univerzum étere. Abban pedig, értelmet nyer a lelkiségünk, és a szellemiségünk is. A lelkiségünk, azaz a pillanatnyi viszonyítási képességünk, amelynek segítségével értékítéleteket hozunk a jelenben. Továbbá a szellemiségünk, amely a lelkiségünket képes most mentálisan befolyásolni, a múltunkat képező emlékeink, és a jövőnket képező terveink alapján.

Így az éter, olyan alapközeg, amely minden űrnek tetsző helyet kitölt az anyagi világban. Mivel pedig, minden helyet kitöltve biztosít állandó mozgási teret, az anyagi létezések jelenségei számára, ezért benne az energia minden összetett anyagi vonatkozásra közvetlenül hat, szubjektív tétfogati jelleggel, éppen az éteren keresztül. Az anyag állandóan mozog, így az éter, folyamatos állapotváltozásra készteti azt. Mivel pedig, az állapotváltozások tényét, a fizikai munkával lehet a legideálisabban kifejezni, ezért kénytelen vagyok értelmezni a szubjektív és az objektív valóság között fennálló viszony munkaértékét.

Az objektív valóság anyagi testei, tehetetlenül viselkednek, az éterben terjedő energia állapotváltoztató hatásaival szemben. A testek szubjektív tehetetlenségét, a közeg állapotuk fejezi ki, így amikor az E-energia hat, akkor a testek közegének minden résztömegére egyszerre gyakorol, szubjektív térfogati hatást. Ezzel szemben, Newton szerint, az F-erő, objektív felületi kölcsönhatási lehetőség, amelynek hatására, a test egész tömege, objektív állapotváltozásban részesül. Mi a különbség akkor, ha mind a két esetben állapotváltozás jön létre?

Az alapvető különbséget az jelent, hogy az objektív F-erő, a testek nyugalmi helyzetének a megváltoztatására irányul, míg a szubjektív E-energia, éppen a nyugalmi helyzet kialakulásáért, és fenntartásáért fejti ki a hatását. Így a testtömegek által közvetített objektív F-erő, és a szubjektív E-energia, ellenhatásokként érvényesülnek az Univerzumban. Így nyerhet csak értelmet a hatás-ellenhatás törvénye. Egy objektív F-erő hatásával szemben ugyanis, éppen a folyton jelen lévő E-energia hatása fejt ki azonnal ellenreakciót, mégpedig éppen akkora mértékűt, amekkora az erő volt, amely kimozdította a kérdéses testet, a nyugalmi helyzetéből.

                                F * s                =           W            =             P * t

               Erő szorozva elmozdulás          munka         állapot szorozva idő

                        Objektív munka                                      Szubjektív munka

A P- teljesítmény, azt a létezési állapotot valósítja meg, amely valamilyen szubjektív munkavégzés hatására viszonyítható, stabil állapotban tartja számunkra az adott anyagi testet. Így a munkavégzés bármelyik fázisa, azt a munkateljesítményt tükrözi számunkra, amely a test pillanatnyi létezési állapotát jelenti éppen. A nyugalmi állapotban lévő test esetén pedig, a teljesen elvégzett munkaérték létezési állapotát képviseli. Azért képes képviselni, mert a test nyugalma ellenére is, folyamatosan hat rá, a létezési állapotát biztosító energia. Az állapotát biztosító szubjektív E-energiahatás képes csak ellenhatásként érvényesülni, egy másik anyagi test által közvetített, objektív F-erő hatásával szemben, amely kimozdítja az adott testet a nyugalmi helyzetéből.

F * a * t² = F * a * (t * t) = F * (v / t) * t * t = F * v * t = F * s = W        (Objektív munka)

                            E / t = ( W * t ) / t = ( P * t ) * t / t = P * t = W       (Szubjektív munka)

Mivel az állapotváltozás tényszerűsége, az elvégzett munka alapján realizálható, ezért a munkavégzés feltételei is az állapotváltozás alapján számolhatók ki.

Az én elméleteimben, az energia ma elfogadott képleteit, meg kell szorozni a munkára fordított idővel, mert ma a fizikában, az energia és a munka azonos tényezők, mivel azonos a mértékegységük.  Márpedig, az én véleményem az, hogy a munkavégző képesség, amit az energia fogalma takar, nem lehet azonos a munkával. (Az E = mc², szerintem irreális.)

Teljes energia    = Et. = W * t = P * t² = F * v * t * t = (F*t) * (v *t) = I * s = L * s

                            = Et. = W * t = (F*s) * t = (m*a) * (s*t) = (m*v) * s = L * s

                            = Et. = W * t = (F*s) * t = (F*t) * s = I * s = L * s

Az I- impulzus, és az L- lendület, felcserélhető matematikai tényezők. Megkülönböztetésük kizárólag fizikai jellegű, mert azonos mozgásmennyiségeknek számítanak. Mert a mozgásmennyiség, megmaradó tényező.

                                 L = m * v = m * (a*t) = (m*a) * t = F * t = I

               (Ez a mozgásmennyiség megmaradásának matematikai törvénye.)

Helyzeti energia = Eh. = (m*g*h) * t = (m*a*s) * t = (m*v) * s = L * s

Mozgási energia = Em. = (m * v²) * t = (m*v) * (v*t) = L * s 

Az én elképzeléseimhez legközelebb Lorentz elmélete áll, aki kidolgozta, a ma már klasszikusnak nevezhető elektrodinamikáját. Véleménye szerint, az anyagi vonatkozásoktól tökéletesen mentes éter az a közeg, amely az elektromágneses hullámok hordozója lehet. Azt állította ugyanis, hogy a fizikai tér, és az éter, ugyanannak a szubsztanciális tényezőnek, kétféle különböző elnevezése. Elképzelése alapján, az éter szilárdan a térhez kötődik, ezért egyáltalán nem mozoghat. Az elektromosság pedig, az éter terében állandó mozgásban lévő anyagi részecskékhez kapcsolódik. Állítása alapján, az elektromágneses hullámok, és az anyag kölcsönhatása abban áll, hogy az éter felől beérkező hullám elektromágneses tere, közvetlen erőhatást gyakorol az anyag elemi töltéseket képviselő részecskéire. Ennél fogva, megváltoztatja azok mozgási állapotát, ezért az éter felől beeső hullám, és a részecskék megváltozott mozgásállapotát érzékeltető hullám, közösen érvényesülnek, mint eredő elektromágneses hullám. Ezért, Lorentz úgy vélte, hogy a fizika elemi feladata az, hogy a kétféle alapvető szubsztanciát, az étert és az anyagot, egyértelműen meghatározza. Véleményét úgy fejezte ki, hogy a Newtoni abszolút tér fogalmának szerepét, az éter veheti át, amely által egy tökéletes vonatkoztatási rendszerhez juthatunk, amelyben az elektromágneses hullámok terjedhetnek. Az anyag ebben a térben mozog, és a hozzá viszonyított állapotváltozásoktól függően lép kölcsönhatásba, az éter alapvető rezgési állapotával, vagyis az elektromágneses hullámokkal.  

Az én véleményem szerint, a folyton rezgő éter, vagyis a szubjektív alaphalmaz azzal, hogy az oszthatatlan alkotóelemei állandó változásban vannak, örökös rezgést valósítanak meg, óhatatlanul is együttrezegnek, azaz mágneses alapú hullámot alakítanak ki, amelyben az energia terjed. Mivel pedig az energia munkavégző képességet jelent, ezért az elektronokkal való kölcsönhatás alkalmával, munkát is végez, megváltoztatja azok állapotát. Ezért az anyag állandóan mozog. Az anyagi testeket két alapvető tényező jellemzi. A stabil állapotukat viszonyítható V- térfogatuk, és az állandó mozgásukat kifejező v- sebességük. A térfogat a testek nyugalmára utal, míg a sebesség éppen ellentétesen, a mozgásállapotaikat jelenti. Azonban, mind a két tényező, a p- nyomás és a T- hőmérséklet függvénye. Nézzük most ezeknek a paramétereknek, az energiához fűződő viszonyát.

           Objektív mozgás = v = T / p       E = p * T       p / T = V = Szubjektív nyugalom

Mint látható, az anyagi testek objektív és szubjektív értelemben viszonyítható állapotait, ellentétes felállású osztó-párként, különböző hányadosok jellemzik. Így az anyagi testek, objektív, és szubjektív tulajdonságokkal is rendelkeznek, amit az egy idejű tömeg, és közeg állapotuk jelent. Ezek az állapotok fejezik ki, a testek tehetetlenségét. Az objektív tömegállapotuk, az energia hatása alatt álló mozgáskényszerüknek köszönhetően, F- erővel rendelkező állapotváltoztatásra képes, egy esetleges felületi kölcsönhatás alkalmával. Erről szólnak Newton törvényei. A szubjektív közegállapotuk pedig, ami szintén ugyanannak az energiahatásnak köszönhető, akkor változik, ha munkavégzés által, a mi saját energiánk munkavégző képessége segítségével, térfogati kölcsönhatásban részesítjük az anyagi testeket. Ezek lesznek a testek halmaz szintű állapotváltozásai. A különböző hányadosokat biztosító osztótagok összeszorzása pedig, éppen azt az energiaértéket fejezi ki, ami az anyagi testek tehetetlenségét kifejező, tömeg és közeg szintű jellemzőségeket befolyásolva, viszonyítható állapotban tartja számunkra. Ezt az energiát, az éterben kialakult mágneses állóhullámok biztosítják, az anyagi testek számára. Az állóhullámokban ugyanis, az energia hatása állandósul. Így olyan rezonáns állapot alakul ki, amelyben az anyagi halmazok létező stabilitása megvalósulhat. Ilyen jellegű hatásokra lehet figyelmes az, aki az internet You Tube videó megosztóján, beírja a „rezonancia” címszót. Ezekben a vizuális rezonanciákban, egy lepedőre porózus anyagot szórnak, és megrezegtetik. A frekvencia növekedésének arányában, egyre szebb, és szebb kétdimenziós alakzatok formálódnak ki. Ezek után pedig, reálisan elképzelhető az, hogy a háromdimenziós anyagi alapelemekkel mit tehetnek, az Univerzum alaphalmazában kialakult, állóhullámok által közölt energiahatások.

Ma a fizikában, az étert egy rendkívül finom és rugalmas hipotetikus anyagnak kezdik tekinteni, amely az egész világegyetem terét, és a testek molekulái közötti teret is kitölti. Az éter létezése, ismételten azért vált szükségessé, mert továbbra is elképzelhetetlen az, hogy az üres „tér”, bármilyen hatás tovaterjedését is szolgálhatná. A fényjelenségek terjedését most úgy képzelik el, mint az éter elektromos, és mágneses polarizációs állapotának, hullámszerűen terjedő periodikus váltakozását.  Így a hősugárzási jelenségeket, a mágneses és elektromos jelenségeket, valamint a molekuláris erők hatását, az éter hipotézisével próbálják magyarázni. Ezeket gyűjtőnéven, az éter fizikájaként emlegetik.

Véleményem szerint, az éter létezik. Az objektív valóság, ebben a szubjektívnek nevezhető valóságban értelmezhető csak. A mágneses hatások hordozója, ezért minden anyagi vonatkozással nyílt kapcsolatban áll, azok elektronjainak közvetlen befolyásolásával. Így tart fenn elektromos hullámokat az anyagi közegekben. Mi pedig, együtt érzékeljük azokat, elektromágneses hullámokként, amíg viszonyítjuk. A mágneses hullámok hordozóközegét, az oszthatatlan fotonok építik fel, így az Univerzum étereként érvényesül. Ennél fogva, bármelyik rádióriporter bátran mondhatja ezek után is azt a kifejezést, hogy „találkozunk az éterben”, mert a rádióhullámok közvetítő közege is, éppen az éter. Az én véleményem alapján pedig, a valóság objektív és szubjektív egy időben, és a szubjektív valóságot, éppen az éter képviseli. Az éter, ami az Univerzum szubjektív alaphalmazaként a világmindenség abszolút alapközege. Szerkezetét az oszthatatlan pontok alkotják, amelyek nem mások, mint a fotonok. Állandóan rezegnek, egy alapvető háromdimenziós vonatkoztatási rendszert alkotva. Együttrezegve pedig, mágneses hullámokat alakítanak ki, amelyben az energia, kölcsönhatásra képes impulzussorozatokat közvetít. Az anyagi létezés pedig, a mágneses állóhullámoknak köszönheti a stabil viszonyíthatóságát. Ezek az állóhullámok tartanak fenn rezonanciát, az anyagi elektronokkal, mivel az elektronok a legérzékenyebbek azokra az energiahatásokra, ami az éter felől érkezik. Az éter tehát, a valóságunk másik fele, alapvető oka.

Matécz Zoltán

2011.03.27.

matecz.zoltan@gmail.com