Éden-kert.
A Biblia egy szimbólumkönyv. Benne a kertészkedés, nem mezőgazdasági folyamatot jelent, hanem egy praktikus szimbólum, egy ideális hasonlat. Egy olyan egyszerű szimbolikus jelkép, amit hasonlatként, minden egyszerű átlagember könnyedén megért, mert eleve ismeri a gyakorlati agrárfolyamatot. Így a kertészkedés jól ismert gyakorlatához lett viszonyítva, az elménk működése. Ahol az értelmes tudatos gondolataink a magvak, amelyeket el lehet ültetni, vetni. A termőföld pedig, az érzelmeink által megművelt tudatalattink. Majd az Isten iránti tökéletes bizalmunkkal kell kitartóan ápolni, öntözgetni, gondozni szeretettel addig, amíg nem érik be a gyakorlati megvalósulás, számunkra hasznos termése.
Az i. e. VIII. században, Hésziodosz görög költő, olyan ideális társadalmi létállapotról számol be, amelyben az emberek nem öregedtek meg, és kizárólag békességben éltek. Megélhetési problémák nélkül léteztek, mert táplálékuk a Föld gyümölcsei voltak, amelyek bőséggel teremtek az életterükben. Így Hésziodosz, az emberi faj aranykoráról tesz említést, az emberiség kezdeti időszakáról számol be. Valószínű, hogy az akkori szájhagyományi mondák alapján. Ez a beszámoló azonban, kísértetiesen hasonlít a Bibliai éden kertjéhez, ahol az állatok, és az emberek békességben éltek együtt, és nem szenvedtek hiányt.
A héber eredetű éden szó magyar jelentése; boldogság, gyönyörűség. Ennél fogva, a Biblia éden kertje, olyan paradicsomi elmeállapotot jelent, amelyben a boldogság, és a gyönyör érzései, tartósan elégedett tudati létállapotot tartanak fenn az emberben. Úgy fejezhetjük ki az éden kertjét, hogy a boldogság kertje, vagy a gyönyörűség kertje. A paradicsomi szintű tudati állapot tehát, a boldogság, és a gyönyör érzésein nyugvó idillikus létállapot. Vagyis, olyan tudatos gondolatokra van szükségünk, amelyek a boldogság, és a gyönyör lelki érzéseit váltják ki bennünk, és tartják fenn ezeket az érzéseket, huzamosabb ideig. Tapasztalataim szerint, akkor jelentkeznek az embernél ezek az alapvető pozitív érzések, ha sikereket ér el valamiben. Ha a reményteljes várakozásai során, olyan események és dolgok jelennek meg az életében, amilyenek a pozitív hitbéli elvárásai voltak. Tulajdonképpen, a pozitív hit állandó megvalósulása, olyan örömteli sikerélményeket biztosít az ember számára, amelyekben tökéletes visszaigazolást nyer, a számunkra hasznos, Isteni eredetű mentális kapcsolatunk.
Amelyik tudati állapot ettől eltér, pokol az, mert nem a szeretetteljes Isteni rendelkezések alapján funkcionál, és így kellemetlenné, elviselhetetlenné teszi, az egész emberi életet. Örömteli események csak ritkán történnek. A legcsodálatosabb gondolatok mellé is sugalmazások, és kísértések társulnak. A sugalmazások olyan negatív hatású hátsó gondolataink, amelyek arra utalnak, hogy úgy sem jöhet létre a kívánt dolog az életünkben. A kísértések nem mások, mint más emberek által diktált negatív sugalmazások. Tulajdonképpen, a sugalmazások, és a kísértések arra szeretnék az emberi elmét rávenni, hogy tudatosan forduljon el az érzelmi vágyától, amelynek a megvalósulása, sikerekben gazdag örömöt okozhatna számára. Ha a negatív mentális vezérlés sikerrel jár, akkor nem jön létre a kívánt dolog megvalósulása, mert az Isteni teremtés elmarad. Ebből egyenesen következik az is, hogy a teremtés megvalósító aktusa, nem azért hiúsul meg, mert valahol a felhők felett, egy kaporszakállú bácsika másképpen rendelkezett az ügyünkben, hanem azért, mert az elménkben másképpen gondoljuk, és e miatt ellentétes érzelmeink ébredtek, amelyek következtében, elhal a vágyunk. Ha pedig, elpusztult a vágyunk érzelmi indíttatása, akkor mi végre történne meg a teremtés? A tudatos teremtés célja ugyanis az, hogy az érzelmi vágyaink teljesüljenek.
A gyermek Isten ajándéka, mert Isten önmagát, a legtökéletesebbet ajándékozza annak, aki igazán gyermeket vár. Így az ember nem más, a lelke által, mint a re-inkarnáció módján megnyilvánult Isten. Ezért, a vággyal teljes tudatos gondolat akkor valósul meg csak az életünkben, ha az Isteni eredetű lelkünk érzelmeivel, kitartunk mellette. Ez a sikerünk záloga. Ezért, a hitünk megvalósulása során, olyan sikerélmény lesz az osztályrészünk, amely örömöt okoz nekünk. Ha pedig, az életünk minden dolgában sikereket érünk el, mert mentálisan, és érzelmileg is kitartunk az alapgondolataink mellett, akkor állandó jelleggel örömérzések érnek bennünket, és ez nem más, mint a boldogság. Hinni kell önmagunkban, hogy helyes a vágyunk tudatos gondolata, és hinni kell Istenben, aki a lelkünk által, az univerzális teremtő erőt vezérli, és a teremtés érdekében, szüksége van bennünk a reményteljes lelki érzéseinkre. Ha tehát, önmagunkban tudatosan meghatároztuk végre azt, hogy mi az érzelmi vágyunk, és elképzeltük azt valósnak, akkor az már további pozitív érzéseket biztosít számunkra. Ez lesz bennünk a remény csírája. Soha ne hagyjuk, hogy valamilyen sugalmazás hátsó negatív gondolata, már csírájában elfojtsa ezt a csodálatosan reményteljes érzést bennünk. Sőt, tudatosan is dédelgessük ezt az érzést, mert ezekért az érzésekért érdemes élni. Ha tudatosan dédelgetjük, akkor az, egyre csak fokozódik bennünk. Minél erősebb bennünk ez a csodálatos érzés, annál határozottabban tudjuk általa vezérelni az Univerzum teremtő erejét.
Mózes első könyvében, a Genezis időszakában, a teremtéskor, Isten megteremtette az objektívnek megismert valóságot, az édenkerttel együtt. A kert közepébe pedig, az élet fáját, valamint a jó, és rossz tudásának a fáját ültette. Majd ebbe a paradicsomi állapotba helyezte, a saját „képére” teremtett, tudatos embert is. Isten együtt élt az éden kertjében az emberrel, akire rábízta a kert teljes művelését. Cserébe pedig, annak minden gyümölcséből ehetett. Egyedül a jó, és rossz tudásának a fájáról nem fogyaszthatott gyümölcsöt az ember, ez volt Isten egyetlen tilalma. Isten eleve büntetést is kiszabott, a lehetségesen elképzelhető engedetlenség esetére, ami nem volt más, mint az ember halálának ígérete. Mint azt mindenki jól tudja a keresztény világban, az Isten elleni engedetlenség megtörtént. Így a bűnbeesés tényszerűsége, elválasztotta Istent, és az első emberpárt. Azután, a bűnössé vált emberpárt, kiűzte Isten a nélkülözést nem ismerő, paradicsomi állapotot biztosító, éden kertjéből. Ezek után, angyalokat állított a kert kapujába, hogy az ember ne térhessen vissza oda, hogy ne tudjon enni az élet fájáról is.
Amikor azt állítjuk, hogy a kert egy jelképszerű szimbolikus hasonlat, akkor az éden kertje is egy ilyen, oktató jellegű példázat csupán. Ebben a Bibliai hasonlatban, az élet fája, olyan szimbolikus jelentéssel bír, amelynek a „gyümölcseit” fogyasztva, az ember örökké él. Vagyis, gondok, problémák, nehézségek, és az élet bonyodalmainak terhei nélkül. Az ember Istentudatosan él, nincsen szüksége külön tudásra, mert az Univerzum teremtő erejét, Istenként közvetlenül is vezérelni tudja, a lelki érzelmei által. Így a megvalósulás szeretetteljes éltető gyümölcseit bármikor élvezheti, korlátozások nélkül. Ezek a gyümölcsök pedig, abszolút örömöt okoznak az ember számára, mert nem sértik mások érdekét. Ezzel szemben, a jó, és rossz tudás fájának a „gyümölcsei”, éppen olyan szépeknek látszanak, de „ártalmasak” az emberi fogyasztásra. Mert felelőséggel ruháznak fel bennünket, amit nem mindig vállalunk szívesen. Ez a szimbólum azt jelképezi számomra, hogy az Istentudattal való tökéletes teremtéssel szemben, lehetünk ön-tudatosak. Vagyis, mi magunk képzelhetünk el, reálisnak látszó megvalósulási folyamatokat, a vágyaink kielégítése érdekében. Kirekesztve az Univerzális teremtő erőt a mentális folyamatból. Ezért a végrehajtás folyamata, egoista emberré formálhat bennünket, aki az elképzelt akaratát, akár erőszak útján is érvényre kívánja juttatni. Így a gyümölcseit, olykor megmérgezik azok a negatív érzések, amelyek abból a felismerésből fakadnak, hogy mások érdekei ellen cselekedtünk felelőtlenül. Így a megvalósulás öröme, legfeljebb csak relatív öröm, azaz káröröm lehet.
Az abszolút tudatú paradicsomi állapottal szemben, ma már, relatív tudatú emberek vagyunk. A jó, és a rossz közötti különbség kényszerű felismerése, felelőssé tesz bennünket, mert megosztja az emberi elmében az érdekképviseletet. A teremtőképességünk újra felélesztése érdekében, ismét Istentudatossá kell válnunk. Ez a Biblia üzenete számunkra. A Messiás Ó-szövetségi ígérete, és a megváltás Új-szövetségi folyamata, azt fejezik ki szimbolikus módon, hogy visszanyerhetjük az Isteni mivoltunkat. Az Istenismeretünket helyesen értelmezve, Istentudatosak lehetünk újra. A lelkünk által, így is – úgy is, Isten létezését éljük. Erre utal a lelkiismeret furdalás negatív élménye is. Amikor az érzelmeinket biztosító Isteni eredetű lelki lényegiségünk, nem érzi jól magát bennünk, mert nem ért egyet, az értelmes gondolatunk által létrehozott megvalósítási folyamatainkkal. Olyankor a teremtő erő nem áll mellénk, mert a jó, és a rossz relatív polaritásai mellet, mi magunk foglalunk állást. Ezért felelősséggel is mi magunk tartozunk. Így az akaratunkat, sokszor csak erőszakkal tudjuk végrehajtani úgy, hogy mások érdekeit közben letiporjuk. Ebben Istenünk nem kíván részt vállalni, és ezt a lelkiismeret-furdalás kellemetlen érzéseivel, jelzi is számunkra.
Gyermekként, minden ember Isten ajándéka. Így a lélek által minden emberben Isten munkálkodik. Ezért az emberi társadalom életének legreálisabb alapja éppen az, hogy benne minden ember érdeke egyformán teljesüljön. Erre megvan minden reális lehetőség, mert Isten bőséget teremtett. Az egoista hozzáállásunkkal azonban, mi emberek formáltunk ebből a bőségből nélkülözést. Mert még ma is, a jó, és rossz tudás fájának a fanyar gyümölcsét eszegetünk. Akaratlanul is felvállalva ez által, a teljes felelősséget. A helyett, hogy jogos Isteni igényként, az élet fáját keresnénk. Az élet fája tele van a szeretet gyümölcseivel, ezért okoz abszolút örömöt a fogyasztása. Amikor örömöt okoz, akkor pedig, éltet.
Sajátságos emberi igény, van már a változásra. Mert nagyon sokan keresik Istent. Különböző vallási felekezetekhez tartozva, követik azokat az előírásokat, amelyek alapján, tisztább lelki életet élhetnek. Isten nélkül azonban, ez gyengécske próbálkozás. Csak az Istenismeretüket erősítgetik, kondicionálják. Az Istenismeret csak akkor változhat Istentudattá, ha az egyéni ember tudatosan is felvállalja végre azt, hogy a lelke által, Isten élteti őt. Ha az ön-tudatát Istentudatra váltja fel, és ezzel párhuzamosan elképzeli, hogy minden más emberben is, Isten próbál felszínre törni. Ezt nehéz megtenni, mert tudatos felelősségvállalással jár. Mert Isten mindent, és mindenkit egyformán, abszolút módon szeret. Így az Istentudatossá vált ember, Istenazonosságot is nyer, a személyi ön-azonossága mellé. Élete ez által, kiteljesedik. Könnyen átlát, és áthatol, az élet ma még kezelhetetlennek látszó korlátain, nehézségein.
Mivel az emberi társadalmat az emberek testesítik meg, ezért kérdésként merül fel az, hogy mikor válik a társadalom is Istentudatossá? Istentudatos társadalom csak akkor alakulhat ki, ha már sok egyéni ember válik benne, példaértékű módon, Istentudatos személlyé. Ez lehet egy lassú folyamat, és lehet természetesen egy gyors, láncreakcióhoz hasonlatos átváltozás is. Ma már, amikor törvényes jogok biztosítják az emberek számára azt, hogy a társadalomra nézve békés célzatú vallásukat, szabadon gyakorolhassák, a vallásuk reformját is szabadon megtehetik. Amíg ugyanis, az emberek szívében, az Isteni abszolút szeretet biztosítja, a cselekedeteikhez szükséges vezérlőparancsokat, addig a társadalom közérdeke mindig ki lesz szolgálva.
Ez nem egy új lépés, hanem egy új út, amelyik szintén az első lépéssel kezdődik. Mégpedig azzal a mentális lépéssel, ami az Istennel való azonosság érdekében, Istentudatossá változtatja az egyéni embert. Én pedig, minden kedves olvasómnak jó „utat” kívánok. Ez az út, az éden kertjébe vezet, ahol az élet fájának szeretetgyümölcsei, mindig örömöt okoznak számunkra. A folyton örömben élő ember pedig, boldog ember. A jó, és rossz tudásának fája, nélkülünk is tovább fog nőni. Mert mindig lesz olyan ember, aki relatív módon öntudatos kíván maradni. Az is az emberi haladást szolgálhatja, csak jóval nagyobb árat kell érte fizetnie, úgy a társadalomnak, mint az egyéni embernek.
Matécz Zoltán
2011.04.30.
matecz.zoltan@gmail.com
