Kémiai-relativitás.
Ahhoz, hogy tisztábban lássuk a kémiai anyagok alapviszonyait, arra van szükségünk, hogy az Univerzum jelenleg oktatott születési világmodelljét áttekintsük. A Nagy-bumm elméletet, mint a mai természettudományos világkép anyag-kialakulási folyamatának kezdetét.
„Nem tudjuk pontosan megmondani, hogyan történhetett, hogy a Világegyetem a semmiből létrejött. Az Ősrobbanás tudományos körökben ma leginkább elfogadott elmélete szerint, egy végtelenül kicsiny és sűrű, izzó gömb jelent meg, és mintegy 14-18 milliárd évvel ezelőtt abból alakult ki a tér, az anyag és az energia. A mindmáig megválaszolatlan, nagy kérdés: mi okozhatta azt az űrben, hogy egy parányi, hatalmas energiasűrűségű pontja lüktetni kezdjen, s végső soron az anyag és az antianyag kialakulásának kiindulópontjává váljon? A fiatal Világegyetem hamarosan tágulni és hűlni kezdett, és több milliárd év alatt elnyerte ma ismert alakját.”
Természettudományi enciklopédia 1
Az elfogadott tudományos elmélet szerint, a semmiből keletkezett a valami. Az a valami, ami egy végtelenül parányi kiterjedéssel rendelkezett ugyan, és az atomnál is sokkal kisebb szerkezetű izzó gömb volt csupán. Természetesen azért volt ilyen parányi kiterjedésű, mert végtelen nagy volt a sűrűsége, és így, végtelen nagy hőmérséklettel rendelkező valami volt. Ez kezdett el lüktetni. Majd az ősrobbanás után, ebből a valamiből született meg a tér, az anyag és az energia. Természetesen nem csodálom azt, hogy nem tudják pontosan megmagyarázni. Ez, a természettudományi enciklopédiában fellelt meghatározás ugyanis, szinte minden tudományos alapot nélkülöz.
Állításuk szerint, a világmindenség kialakulási fázisait, többlépcsős fokozatokban magyarázzák az idő függvényében, amelynek a hetedik üteme alapján, az Ősrobbanást követő harmadik percben alakultak ki, a legelemibb anyagi megnyilvánulások, a hidrogén, a hélium, vagy például, a lítium. Majd ezek az anyagok képeztek olyan gázhalmazokat, amelyek csillagokká fejlődtek, az Univerzum látható anyagiságát kialakítva.
Ma, minden megfigyelt anyagelbomlási folyamat arra utal, hogy a hidrogén nem az első anyag, egy lehetséges atomi szintű logikai sorrendben, hanem éppen az utolsó. A radioaktív anyagok ugyanis, az ólomig bomlanak le fizikai úton. Majd az ólom alattiak, kémiai módon vegyülve bomlanak tovább. A szerves vegyületek élő biológiai egységeket alkotnak, így azok bontják tovább a kialakult kémiai vegyületeket, mégpedig biológiai módon. Mind a három fokozat, a természetes anyagelbomlási folyamat aktív része, csak olyan széles ismereti tartományt képvisel ma már, hogy a jobb átláthatóság kedvéért osztották fel fizikai, kémiai, és biológiai szintű részfázisokra. Sajnos, ezek a különböző szintű meghatározások, teljesen el is különítették egymástól ezeket az anyagelbomlási fázisokat. Attól azonban, még egy teljes folyamatként működnek.
Véleményem szerint tehát, az elemek periódusos rendszere, valójában éppen fordított felépítésű, ahol a hidrogénnek kellene a sor végén állnia. Úgy válhatna csak az elemek természetes rendszerévé. Amíg elől áll ugyanis, addig valóban azt sugallja, hogy őbelőle alakul ki minden más megnyilvánult anyagi formáció. A sor végén kullogva azonban, azt a természetes helyét szemléltetné számunkra, amit az anyagelbomlási folyamatok is tükröznek. Mi szerint, a hidrogén, mint tiszta elem, a végső anyagelbomlás terméke. Ha ő is elbomlik, akkor anyag alatti részhalmazok alkotóelemeire hullik szét. Mintegy átbillen, a valóság egy másik, anyag alatti dimenziójába. A létezést ugyanis, kétféle valóság testesíti meg. Az általunk megismert, objektívnek nevezett anyagi valóság, és az anyag alatti valóság, amelyben az anyagi létezés eleve létrejöhetett. Én az egyszerűség kedvért úgy is kifejezhetném, hogy a centrális mozgású elektromos anyagi valóság, és a vele ellentétes, lineárisan mágneses valóság. Így az elektromos anyagi valóság, csak a mágneses alapú nem anyagi valóságban képzelhető el számomra.
Az emberiség nagyjai által felfedezett anyagelbomlási folyamatok, az anyag folyamatos leépülésére utalnak. Ezért, az univerzális szintű anyagi alapvető megnyilvánulásoknak, olyan anyagi részegységeknek kell lenniük, amelyek eleve leépülhetnek. Az persze, nem lehet a hidrogén. Véleményem szerint, az Univerzum atomjai nem mások, mint az általunk égitesteknek megismert képződmények. A csillagok, a bolygók, a holdak, stb. Vizsgálatuk során peresze, azokkal az anyagelbomlásból származó részelemeikkel találkozunk, amelyek kiszorultak már, a belső atomi szintű alapszerkezetükből. Ilyen univerzálisan atomi szintű képződmény a Földünk is. Alapjában véve, egyetlen atom, amelyre az anyagelbomlási folyamatok miatt kialakult részelemek, és részvegyületek rakódtak le. Ezek az anyagelbomlási termékek, a bolygóközi térbe szorulni nem képesek, így a sűrűségi szintjüknek megfelelően rétegződve alakították ki, a ma megismert bioszférát. A Földünk talaját, a hidroszférát, és atmoszférikus légteret képezve, a bolygó méretű univerzális alapatom köré. Így a szabad hidrogén, a légtér külső peremére szorul, mint a legritkább felépítésű elemi formáció. Számára azonban, a bolygóközi tér sűrűbb szerkezetű, így abba hatolni képtelen, ezért az, relatív fölé-támasztást biztosít számára. Így válik rugalmas, de zárt szerkezetűvé a Föld gáz alapú légtere. Az a gáztér, amelybe a vízgőzök, és a vízpára belepárolog, és ez által, légteret biztosít számunkra. A légterünk gáznyomása többnyire mindenhol azonos, de a vízszerkezetek sűrűség szerinti rétegződése, a Torichelli által meghatározott légnyomást biztosítja számunkra itt, a Földünk felszínén.
A Földünk univerzális alapatomjának elbomlási folyamatai ma is zajlanak, ezek képezik a vulkanikus tevékenységeket. Az anyagelbomlási folyamatok nagy léptékű növekedését az ember váltotta valóra, és tartja fenn, az iparosodás fokozódásával.
A hidrogén, az anyagelbomlási folyamat utolsó fokozata. Ezért használja a biológia is az elbontása által, a lételemeként. A hidrogén ugyanis, az egyetlen olyan elem, amelyiknek nincsenek már neutronjai, ezért az égésterméke egyáltalán nem káros a biológiai egészségre. Sőt mi több, az égésterméke nem más, mint a víz, ami az élet legfontosabb alapja is. Így a tudattal bíró embernek is olyan anyagelbomlási folyamatokat kell szorgalmaznia, amelyek nem szennyezik a bioszferikus környezetünket, hanem tovább építik azt. Vagyis, a szén és olaj alapú fosziliák helyett, a hidrogén égetése révén kell hasznosítható energiához jutnunk azért, hogy környezetbarát energiahasznosítási módot alakítsunk ki magunknak. Ez a módszer tiszta vizet termel, ami amúgy is fogyóban van a Földünkön.
A kémiai anyagatomok elvi sorrendjét tehát, nem azért kell megfordítani, mert nekem az úgy tetszik, hanem azért, hogy az eleje nyitva maradjon, utalva arra a tényre, hogy még nem fedeztünk fel minden atomot. Amelyik atom nincsen még felfedezve, az valószínűen nagyobb szerkezetű, mint az utolsóként megtalált, és beazonosított atom. A periódusos rendszer végén pedig, a hidrogén atom lehet csak. Amelyik az elbomlási periódusával, már nem képezhet anyagi szerkezetet. Utalva ez által arra, hogy az anyag alatt is halmazok vannak, amelyben az atomok állapotváltozásai zajlanak. Ráadásul, ez a ráutalás úgy mutat előre, hogy rákényszeríti az értelmes embert arra, hogy halmazokban gondolkodva, eljusson egy szükségszerű alaphalmazhoz az Univerzumon belül. Egy olyan alaphalmazhoz, amely a stabil állapota ellenére is, állandóan mozog, és így alapját képezheti a többi, fejlettebb halmazszintű állapotváltozásoknak. Amit például, az anyagi létezés valósít meg számunkra. De egy fejlettebb halmazszerkezet, csak egy fejletlenebb alaphalmazból fejlődhetett ki.
Ez a fejletlenebb halmaz pedig, csak az Univerzum szubjektív alaphalmaza lehet, amelyik az oszthatatlan alaptömegek által, biztosít alapközeget a világmindenségben. Szubjektív, mert rajta kívül nincsen más az Univerzumban. Minden, ami létezik, csak benne létezhet. Mivel az alkotóelemei nem összetett részecskék, ezért elektromos jellegük nem lehet, így a szubjektív alaphalmazban valósulnak meg a mágneses hatások. Az oszthatatlan alaptömegek teljesen egyenrangú részecskék, így egymást félretolni képtelenek. Így alátámasztás, és felfüggesztés hiányában, állandóan csak rezegnek. Együttrezgésük által pedig, lineárisan felépítésű mágneses hullámokat alakítanak ki, amelyben az állapotváltoztató hatás, az energia terjed, mint szubjektív munkavégző képesség. Erre a lineáris alapra épül, a centrális szerkezetű anyagi valóság. Abból fejlődött ki, abban létezik, és végül, abba bomlik el. Megvalósítva ez által, a fizikai, a kémiai, és a biológiai anyagelbomlási folyamatokat.
Matécz Zoltán
2011.04.30.
matecz.zoltan@gmail.com
