Impulzus-megmaradás.
Az Univerzum kvalitatív mozgásmennyisége, a vele szemben tehetetlenül viselkedő kvantitatív tömegek közreműködésével közvetíthető impulzus által fejezi ki magát, valamint az azzal tökéletesen egyenértékű lendülettel. Így a tömeg, éppen a tehetetlen állapotánál fogva, olyan kölcsönhatásra képes lendületet szerez, amely a kölcsönhatás pillanatában impulzusértéket képvisel.
Mozgásmennyiség = I = F * t = (m * a) * t = m * (a * t) = m * v = L = Mozgásmennyiség
(Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye.)
Az erő, és az energia, mint a kvalitatív mozgásmennyiség kifejezői, viszonyíthatatlanok lennének a kvantitatív tömegek nélkül. A kölcsönhatás módja határozza meg azt, hogy a lendület impulzív értéke erő, vagy energia által közlődhet-e. Ha a tehetetlenül viselkedő tömeg, egy lendülettel, saját maga szállítja a mozgásmennyiséget a kölcsönhatási pontba, és ott objektív külső, felületi érintkezéssel adja át az általa közölhető impulzusértékét, akkor az ő segítségével F-erő közlődik. Ilyen például, a pattogó labda, vagy flippergolyó, a magányosan száguldó fegyvergolyó esete, vagy a sugárzások bármelyik változata. Ha pedig, a mozgásmennyiséget egy tehetetlenül viselkedő tömeghalmaz közege közvetíti, akkor azok együttrezegve, a közegre jellemző szubjektív hullámot alakítanak ki. Így az impulzusértékek, a rezgő tömegek egyensúlyi helyzete által biztosított kilengések révén veszik át, és adják tovább egymásnak azokat a részerőiket, amelyek a kölcsönhatási pontban, impulzussorozatokként, azaz energiaként jutnak érvényre. A hullámok, olyan apró tömegek által közvetített mozgásmennyiség közvetítési folyamatok, amelyek az anyagi testeket felépítő résztömegekre egyszerre képesek hatást gyakorolni, térfogati jelleggel. Így a testre nézve, ez a hatás szubjektív, belső térfogati jellegű. Így a hullámok által, E-energia közlődik.
Mozgásmennyiség –> Lendület –> Impulzus –> Felületi kölcsönhatás = F-erő
Mozgásmennyiség –> Lendület –> Impulzus –> Térfogati kölcsönhatás = E-energia
Az energiát közvetítő térfogati jellegű kölcsönhatási forma is objektív módon, közvetlenül közlődik a közeg résztömegei között, így a szubjektivitás nem más, mint a testekre vetített belső objektivitás. Ez annak tudható be, hogy az adott halmazon belül, nem pusztán száguldozó tömegek, hanem a tömegek által szervezetten együttrezgő közegek közvetítik a mozgásmennyiség impulzusértékét. Így az energia által közvetített mozgásmennyiség, ugyanolyan alapelvekre vezethető vissza, mint az erő által megismert esetekben, csak az erő esetében valamely tömeg rezgésről beszélhetünk, míg az energia esetében, valamely tömeghalmaz együttrezgésről, azaz hullámról esik szó. Így az energia megmaradási tétele, csak azért érvényesülhet a valóságunkban, mert az, az Univerzumban uralkodó mozgásmennyiség megmaradási tételét juttatja kifejezésre.
Az anyagi létezés minden formája rezgésnek minősül. Ezt állítja a fizika. Ez nem is csoda, mert az anyagi atomokat felépítő alapelemek mindegyike forog, és kering, következésképpen rezeg. Mi rezegteti a protonokat, a neutronokat, és az elektronokat, hogy a szervezett együttrezgésük által, anyagi atomokat építsenek fel?
Ha az atomok alkotóelemeit elméletben szétszedjük, egészen a tovább már valóban oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor eljutunk az Univerzum szubjektív alaphalmazáig. Azért szubjektív, mert azon kívül más halmaz nem létezik. De a szubjektív jellegzetességének van még egy alapvető oka. Mégpedig az, hogy ennek az alaphalmaznak a közegében, kizárólag hullámok által képes közlődni a mozgásmennyiség. De honnan van a mozgásmennyiség, amely közlődni képes?
A szubjektív alaphalmazban terjedni képes mozgásmennyiség abból adódik, hogy az alaphalmaz oszthatatlan résztömegeinek nincsen sem alátámasztása, sem pedig, felfüggesztése. Ennél fogva, azok állandó mozgáskényszerrel bírnak az Univerzumban. Mivel pedig, tökéletesen egyenrangú oszthatatlan alaptömegei a halmazuk közegének, ezért félrelökni, félretolni egymást képtelenek. Ezért csak rezegni képesek. A kényszerű együttmozgásuk által azonban, szervezett együttrezgést valósítanak meg, azaz hullámot alakítanak ki a közegükben. Ezek longitudinális jellegű mágneses hullámok, mert az elektromos hullámokhoz, az anyagokat felépítésében résztvevő elektronokra is szükség van. Ez a szubjektív alaphalmaz nem más, mint a régi korok fizikusainak az elképzelt étere, vagy a mai kor fizikusainak a foton halmaza.
A szubjektív alaphalmaz felépítése egyszerű. Egy háromdimenziós stabil mátrixot alkot, amelynek minden eleme rezeg. Így bármelyik pillanatban képes mágneses hullám kialakítására, mert a hullámban nem az egységnyi résztömegek száguldoznak, hanem csak a mozgásmennyiség hatása terjed, miközben az oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete számottevően nem változik. Ha pedig, ebben a szubjektív alaphalmazban, bárhol képes a közvetített energiahatás stabilizálódni, állóhullámban összegződni, az a közvetítő részecskék egyensúlyi helyzetét képes módosítani. Az egyensúlyi helyzet akkor képes megváltozni, ha az energiát közvetítő résztömegeket, olyan drasztikus mozgásmennyiségi hatás éri, amely miatt összeragadnak, összeforrnak, összehegednek azok, összetett részegységet alkotva, az oszthatatlanok alaphalmazában. Ha ez megtörténik, akkor az összetett egység tökéletesen elveszíti az egyensúlyát, így lendületbe jön a reá irányuló mozgásmennyiségi hatások révén. Az ilyen módon megszerzett lendület, automatikusan impulzusértéket is képvisel, egy esetleges kölcsönhatás pillanatában.
Az Univerzumban észlelhető objektív valóság arra utal, hogy a szubjektív alaphalmaz által biztosított szubjektív valóságban, nagyon sok ilyen kölcsönhatás jött már létre, kialakítva, és fenntartva ez által, az anyagi valóságunkat. Így én határozottan azt állítom, hogy a létezést kétféle valóság építi fel. Objektív valóság, amelyben az anyagi megnyilvánulásoknak köszönhetően, elektromos tulajdonságok alakulhatnak ki. Valamint szubjektív valóság, amelyben továbbra is a mágneses tulajdonságok uralkodnak. Az induktivitás jelensége pedig, arra utal, hogy a kétféle valóság ellentétes tulajdonságú, mert a külön érvényesülő valóságuk hatása, a másik valóság hatásait gyengítik. Ellenhatásokként jutnak érvényre. Azért, mert a szubjektív valóság alaphalmaza lineáris közeg, míg az objektív anyagi valóságunk részhalmazait, centrális közegek építik fel. Így nem csoda, hogy a létezésnek ellentétes viszonyú valóságait alkotják.
Az anyagi létezés tehát, csak a mágneses alapú szubjektív alaphalmazban képzelhető el számomra, oly annyira, hogy az anyagi atomok belső terét is, éppen az testesíti meg. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az objektív anyagi valóság számára, a szubjektív valóság biztosít létezési teret. Mert létezni, mozogni, állapotváltozásban részt venni, csak valamihez képest lehetséges. Így az objektív anyagi valóság, a szubjektív valóságban lehet csak aktív, együtt kifejezve az által, a létezést. Ennél fogva, az értelmes emberi létezés sem nélkülözheti azokat a szubjektív vonásokat, amelyeket a szubjektív alaphalmaz biztosít számunkra. Így én például, valójában nem csupán az a kiterjedt anyagiság vagyok, ami a tükörből visszatekint reám, hanem főképpen az vagyok, ami nem látszik a tükörből. Az a belső tartalom, értelem, jellem, és egyéb személyes szubjektív tulajdonság, amely az objektív külsőségemmel párosulva, meghatározza az én személyes belső jellegzetességeimet. Azokat a sajátságos tulajdonságaimat, amelyek miatt elfogad az emberi közösségem.
Így a szubjektivitásunkat legcsodálatosabban kifejező gondolataink is hatással bírnak az Univerzumban, mégpedig szubjektív alapú mágneses hatással. Mivel pedig, a mágneses hatások befolyásolják az anyagi valóság elektromos tulajdonságait, ezért oda kell figyelnünk a gondolatainkra is. Hozzászoktunk már ahhoz, hogy a tetteink mellett, az írás megmarad, Így társadalmi felelősséggel azokért tartozunk csak, amelyek reánk bizonyíthatóak. Csakhogy a szavaink olyan gondolatainkat fejezik ki, amelyek mágneses állapotváltozásokat indítanak el. Így a társadalmi felelősségünkhöz társul, az Univerzális felelősségünk is. Első sorban nem azért, mert a szavainkkal árthatunk másoknak, hanem azért, mert az Univerzum mágneses alaphalmazában olyan kölcsönhatásokat indítunk el általuk, amelyek mindenképpen visszahatnak reánk. Ez az Univerzumban kialakult elemi kölcsönhatások alaptörvénye.
Visszakanyarodva azonban az alaptémához, ami a mozgásmennyiségre szorítkozik, az Univerzumban a mozgásmennyiség nem veszhet el. Szigorúan megmaradó tényező, amely kvalitásként befolyásolja a kvantitatív, kiterjedéssel rendelkező tényezőket. Így az oszthatatlanok által felépített Univerzumban, ahol az alaptömegek összenyomhatatlanok, kialakul az objektív valóság, amely már összetett, és így rugalmasnak minősülő alapelemekből áll. Ezek az anyagi alapelemek veszik át, a szubjektív mozgásmennyiség mágneses alapú hatásait. Mi emberek pedig, akik a viszonyításokat végezve, értelmezzük a természeti jelenségeket, elektromágneses kettőshullámként értékeljük azokat a hatásokat, amelyek az objektív létezést befolyásolják. De a mágneses hatás, mindig szubjektív marad. Az anyagi részhalmazokon belül is.
Az a tény pedig, hogy az atomokat felépítő objektív résztömegek, a protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogata, a teljes atomtérfogatnak csak az egy tízezredét teszik ki, arra utal számomra, hogy az atomok igen szellős, rugalmas, összenyomható szerkezetek. Az elektronok, amelyek az atomok legkisebb részelemei, nem láthatóak a legerősebb mikroszkóppal sem. Az atommagok körül csak egy elektron ”felhő” észlelhető, utalva az elektronok voltára. A szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei pedig, apró parányoknak minősülnek, a számukra gigantikus méretű elektronokhoz képest. Így csak elvi lehetőségünk lehet arra, hogy a szubjektív alaphalmazról beszéljünk. Létezésére csak a mágneses hatás utal, ami mindenhol ott van az Univerzum terében.
A mozgásmennyiség tehát, a szubjektív alaphalmazban alakul ki, mágneses hullámok által, és az anyagi valóság felé közlődik. Az anyagi elektromos hatások, mágneses indíttatásra jönnek létre, mert az anyag olyan objektívnek megismert létezési forma, amely már rugalmasnak minősül a szubjektív alaphalmazhoz képest. Ezért képes átvenni, „rugóként” tárolni, és állapotváltozások által, igazolni a mozgásmennyiség létezését, és kölcsönösen hatni egymásra az által. Így a mi objektívnek megismert valóságunkban, minden kölcsönhatási forma, valamilyen mágneses indíttatásra vezethető vissza. Vagyis, az Univerzum szubjektív mozgásmennyisége, az objektív anyagi valóságban hasznosul. Így számunkra a létezés, objektív és szubjektív egy időben.
Matécz Zoltán
2011.05.14.
matecz.zoltan@gmail.com
