Világvége. 2012.
A maja kalendárium 2012-vel ér véget, így ez a dátum látszik a legideálisabbnak arra, hogy kijelölje számunkra a világunk végét. Ez egybeesik Nostradamus előrejelzésével is. Más egyéb jóslatok is utalnak arra, hogy ez az előrejelzés valószerű lehet. Azt azonban, tudni kell, hogy eddig, majdnem ötven ilyen irányú jóslatot túlélt már a Földünk a nélkül, hogy az, bárminemű érezhető változást okozott volna.
A világvége kifejezés arra jó csupán, hogy az emberek arra gondoljanak, hogy már csak a megjósolt határidőig lehet kiélni a vágyaikat. Így egoista módon, egymás ellen élünk. Versenyfutás lett az emberi élet, amelyben a gazdasági érdekek eltorzulása, a gazdagság mellett, megteremti a nyomort is. Pedig, bőségben élhetnénk mindannyian. Amilyen jól élhetne együtt az emberiség, ha egymásért élne, olyan rosszul élünk így, egymás ellen élve. Pedig, egy jól szervezett társadalomban, az emberi élet csapatmunka, amelyben minden csapattagnak fontos szerepe van. Ezt kellene biztosítaniuk, a társadalmi szerződéseknek, azaz a különböző országok alkotmányainak. Ma már azonban, egy egységes, az egész Földünk területére érvényes alkotmánynak kellene biztosítani, az emberiség stabil jelenét, és ez által, a jövőjét. De az emberiség, sajnos még mindig egymás ellen küzdve létezik. Ezért, nem felkészülés történik egy csodálatosnak vélt társadalmi utazásra, amelynek a keretében az emberiség mindig civilizált rendet hagy maga után az utódainak, hanem éppen fordítva, egy kaotikus gazdasági, és élvezeti hajsza zajlik a korunkban. Mert, mi értelme a rendnek, ha úgyis elpusztul minden? Majd egy újabb jóslat felülbírálja ezt a megadott határidőt, és egy újabb misztifikált dátumra helyezi a hangsúlyt. Az így „ajándékba” kapott fennmaradó időre, tovább folytatódhat az önös érdekek kiélésének a folyamata. Ezek a jóslatok azonban, csak arra jók, hogy elvonják a figyelmünket attól a csodálatra méltó, és felelősségteljes életviteltől, amire Isten teremtett bennünket. Mert minden életnek célja van. Azon az életközösségen belül, ahol az egyén éppen létezik. Minden emberben, egy jól értékelhető életművész lakozik, csak hagyni, és segíteni kell abban őt, hogy az Isteni adottságai időben kibontakozhassanak. Mert minden emberi munkát, lehet minőségileg is, művészi szinten művelni, ha nem mindenáron, a legnagyobb profitot eredményező mennyiségre hajtunk. A minőség ugyanis, mindig megszépíti az életünket.
A világ mindenki számára annyi, amennyit az elméjébe beletölt abból, amennyit megért belőle. Így minden embernek más a valóságról alkotott elképzelése. Éppen ettől látszik olykor nagyon kaotikusnak. Mert minden ember egy önálló világ. Annyit ér, amennyit meg tud valósítani abból az elképzelésből, amit a világról alkotott. Mindannyian másképpen igazodunk a világunk valóságához, attól függően, hogy milyen világképünk alakult ki bennünk, és abban az összképben, milyen lejátszható szerep jut nekünk. A világvége gondolatával, a valóságunk véges, amit nem érdemes már építgetni.
Ha fizikai értelemben gondolkozunk, akkor azt láthatjuk, hogy a világegyetemben harmónia uralkodik. Relatív egyensúlyon alapuló harmónia, amely az állandó változásoknak engedelmeskedve, perioditást biztosít. Ez már évmilliók óta így zajlik, mert a harmóniára az a legjellemzőbb, hogy anyagi stabilitást biztosít. Olyan stabil anyagi létezést valósít meg, amelyben az összes észlelhető égitest mozgása, csupán rezgésnek minősül. Így a világmindenséget uraló harmóniában, a Földünknek is stabil létjogosultsága van. Ennél fogva, ha világvégéről beszélünk is, az nem jelentheti a Földünk pusztulását. Legfeljebb azt fejezheti ki, hogy a saját önös érdekeink árnyékában fenntartott, és eltúlzott végső egoista élvezet-hajszolásunk, teljesen tönkreteszi azt a bioszferikus környezetet, ami a Földön kialakult számunkra. Valamint ellehetetleníti azt a társadalmi erkölcsiséget, amely miatt érdemes a közösségi életet élni. Így a társadalom két részre oszlik. Az úgynevezett várakozókra, akik látszólag rendes emberekként élnek, a „bűnösök” árnyékában. Valamint a bűnösökre, akik megpróbálják kiélni, a még kihasználható időt. Csakhogy, a bűnösök megítélése által, a rendesnek vélt emberek nagy része is „bűnössé” válik, mert amit megítélünk, annak osztozunk a társadalmi felelősségében, hiszen tudtunk róla, de nem tettünk ellene semmit. Ezért tanította Jézus azt, hogy ne ítélkezzünk.
Tudósaink megfigyelték, hogy a Föld északi, és déli pólusain fellelhető jégrétegek, különböző korú életformák megfagyott tetemeit tartalmazzák. Így olyan egymást követő jégkorszakokról beszélnek, amelyek körülbelül, 26-millió évente alakulnak ki. Vagyis, nem a Föld szűnik meg, hanem csupán a klímája alakulhat át olyan negatív hőmérsékletűre csökkenve, amely minden élőlényt képes konzerválni. Majd a jégkorszak enyhülése után, az élet újra, és újra kialakul, mert az élet alapját képező vírusok, és baktériumok, képesek átvészelni az extrém módon hideg körülményeket is. Így a többsejtű összetett életformák, mint például, az ember is, lepusztul a Föld felszínéről, ha nem képes olyan menedéket készíteni magának, amelyben átvészelhetné a hosszú ideig tartó extrém hideget. Mi pedig, a helyett, hogy a soron következő hideg időszak átvészeléséhez szükséges lehetőségeket firtatnánk, egyszerűen csak várjuk, és elősegítjük a világunk végét.
Ha a misztikusnak látszó világvége kifejezés, értelmét veszíti végre, akkor az emberiség komolyabban fordulhat most, a lehetséges jövője felé. Mert olyan lesz a jövőnk, amilyenre most formáljuk. Most, a jelenben kell elvetnünk azokat az eszmei magvakat, amelyek miatt érdemes lesz élni a jövőnkben. Gyermekeink és unokáink életéről dönthetünk. Most kell meghatároznunk azt, hogy ki, és milyen feltételekkel élhet a jövőnkben. Egy globális társadalmi szerződésen alapuló, egységes alkotmányban rögzítve. Amely nem különíti el az emberek résztársadalmait, hanem egységbe tömöríti azokat. Azon belül pedig, figyel arra, hogy a résztársadalmakon belül is, érvényesüljenek az alapvető emberi jogok. Azok az alapvető emberi jogok, amelyeket egy globális alkotmány szavatol. Az alapvető emberi létezéshez, és az alapvető megélhetéshez szükséges, globálisan alkotmányos alapjogok.
Az emberi kultúra arról szól, hogy nem hagyjuk elveszni a társadalmunk tagjait, hanem megtanítjuk nekik azt, hogy hogyan kell társadalmi életet élni. Ahogy az értelemnek a tudatlanságot kell szolgálnia, hogy a butaságot felszámoljuk, úgy a gazdaságnak is a hiányt kell szolgálnia, hogy felszámoljuk általa a szegénységet, a nyomort, és a hontalanságot. Hogy a társadalomban élő, és dolgozó emberek mindegyikének meglegyen, az alapvető emberi jogainak érvényesítéséhez szükséges jövedelme. A hontalanság, a nyomor, és a szegénység fokozódása, önmagában is az élhető világ végét jelzi, amin a társadalom drasztikus átalakítása szokott változtatni. Egy jól szervezett emberi társadalomban azonban, nincsen szükség forradalmi eseményekre. Az emberi társadalom stabilitásában, a misztikus világvége fogalom, teljesen feleslegessé válik.
Matécz Zoltán
2011.07.31.
matecz.zoltan@gmail.com
