Inga.
Már az időszámításunk előtt 6000-ből származnak olyan leletek, amelyek arra utalnak, hogy a mai Algéria területén, ingát használtak, ezoterikus módon. Majd az ókori Egyiptomban volt nagyon népszerű az inga. De az ingát ma is használják, a radiesztézia „tudományának” a képviselői, ami az ember biológiai sugárérzékelésén alapszik. Így az inga használata, a legidősebb „tudományok” egyike. Az inga minden kérdésre választ ad. Ezért a népszerűsége semmit sem változott a mai napig. Valós szintű, tudományos értéket képviselő módon, először Galileo Galilei foglalkozott az ingával, 1602-ben. Megállapította, hogy bármekkora az inga kitérése, a lengési ideje mégis állandó. Az inga lengési ideje, valójában csak az ingaszál hosszától függ, az ingaszálon rögzített tömeg súlyától, és annak anyagi minőségétől teljesen független. Így az ingamozgás állandó lengési idejét figyelembe véve, megtervezte az ingaórát, mint az első időmérő óraszerkezetet. Megépíteni azonban, már nem maradt ideje. Christian Huygens készítette el az első ingaórát, Galilei tervei alapján, 1656-ban.
Ma a tudomány, az elemi rezgésformákat, a Galileo Galilei által megfigyelt ingamozgás szerint megállapított szabályai alapján képezi le, és értelmezi. Vagyis, a vizuálisan látványos, és szemléletes ingamozgás alkalmas arra, hogy általa, az összes periodikus rezgőmozgás értelmes magyarázatot nyerjen. Hiszen a rezgőmozgásokban is, az a tény biztosítja a perioditás képességét, hogy bennük a rezgési idők szintén állandóak. Így rezgésnek minősül minden periodikus mozgásforma, a rezgések, a lengések, a körmozgás, és a keringőmozgás is. Erre a megállapításra alapoz a tudomány akkor, amikor azt állítja, hogy az anyagi megnyilvánulások minden formája rezgésnek minősül. Így rezgésnek minősülő periodikus körmozgás valósul meg az atomok alkotóelemeinek haladásában, amíg eseményszinten valósítják meg az atomi szerkezetet. Vagy az atomok által felépített anyagi halmazok esetében is. Továbbá, rezgésnek minősülő periodikus keringőmozgást valósítanak meg az égitestek is az égbolton, ahogy felépítik a galaxisok eseményszintű szerkezetét.
Rezgés: A rezgés olyan kényszerű mozgásforma, amelyben a rezgő tömeg két lehetséges végpont között úgy mozog ide-oda, hogy közben az egyensúlyi helyzete nem változik. Közegben, a közeget alkotó résztömegek fix rögzítési pontot nem igényelnek. Egymáshoz képest, relatív alátámasztásuk van csupán. A rezgőmozgást végző tömeg, azt a hatást közvetíti, amelyik erre a rezgőmozgásra késztette. Ezért anyagi közegben a rezgőmozgás folyamatosan csillapodik, míg a hatást teljesen át nem adja annak közegnek, amelyikben éppen rezeg. A közeg résztömegeinek együttrezgését pedig, hullámnak nevezzük.
Lengés: Valamely hatás által kilendített inga tömege lengőmozgást végez. Lengése egy fix, felfüggesztési ponthoz képest történik, így az egyensúlyi helyzete nem változik. Közben a lengés lendülete polarizálódik a két végponton. Vagyis, a végső holtpontig lendül, majd megáll, és egyetlen impulzussal irányt vált, majd fordított irányba lendül újra, ez ellentétes holtpontig. A függőleges egyensúlyi helyzetébe, egy általunk biztosított lendület sebességével érkezik, ezért azon túlhalad, és az ellentétes holtpontig, vagyis ugyanolyan magasságig emelkedik, mint amilyenről elindítottuk. A lengőmozgás lendületét az a hatás tartja fenn, amelyik az ingát kimozdította, a nyugalmi állapotát képviselő, egyensúlyi helyzetéből. A periodikus jellegénél fogva, rezgésnek minősül.
Körmozgás: A fix tengelyhez, vagy szintén fix ponthoz képest, meghatározott távolságú mozgásra kényszerített tömeg, körmozgást végez. Egyensúlyi helyzetét a kör középpontja biztosítja, ezért a köríven folyamatosan változik az iránya. A körmozgást az a hatás tartja fenn, amelyik mozgásra késztette a tömeget, az egyensúlyi helyzetét biztosító középpontjához képest. Így ez a hatás kifelé, a kör középpontjától el-irányuló, centrifugális erőt képvisel. Ezért van szükség a tömeg körmozgásának a fenntartásához fix kapcsolatra, az egyensúlyi helyzetet biztosító középponthoz viszonyítva. A periodikus jellegénél fogva, rezgésnek minősül.
Keringőmozgás: Az önmaga tengelye körüli forgómozgást végző tömeg, úgy esik szabadon egy közegben, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgása, a perdületének köszönhetően, pályaívet nyer, mert a közeggel való kölcsönhatási felülete folyamatosan változik. Ez a pályaív, önmaga helyzetébe visszatérő mozgást eredményez a tömeg számára, ami nem más, mint a centripetális keringőmozgás megvalósulása. A keringőmozgást végző tömegnek fix egyensúlyi helyzete nincsen, ezért ez a mozgásforma végtelenített. Az örökké mozgás lehetőségét biztosítja. Középpontja csak látszólagos lehet, mert bármilyen önmagába záródó pályaívet felvehet. A periodikus jellegénél fogva azonban, szintén rezgésnek minősül.
Rezgés esetében, a rezgőmozgást végző tömeg, két holtpont között mozog oda-vissza. A holtpontokig lendülettel mozog, majd a holtpontokon polarizálódik olyan impulzussá, amely megfordult irányultságú lendületet biztosít számára. Ezek a polarizációs irányváltások, biztosítják a mozgásmennyiség megmaradási tételét a rezgés folyamatában, miközben a perioditást fenntartják. A lendület impulzussá, majd az impulzus újra lendületté módosul. Lengéskor hasonló formában történik a mozgásmennyiség érvényesülése, azzal a különbséggel, hogy a lengő tömeg, mindig fix felfüggesztést igényel, hogy az ingamozgást megvalósíthassa. Az impulzus szubjektív megfelelője a helyzeti energia, míg a lendületé, a mozgási energia. Így ez a két tényező is képes, folyamatosan egymásba módosulni.
Lendület = L = m*v = m*(a*t) = Mozgásmennyiség = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus
m*v = L = Mozgásmennyiség = I = F*t
(A lendület, és az impulzus, matematikailag teljesen egyenrangú mozgásmennyiségek, ezért a képletekben szabadon felcserélhetőek.)
L --> F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F <-- I
(Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye, amelyben az erő hatása maradéktalanul közlődik.)
A körmozgás is fix felfüggesztést kíván, amihez képest, a centrifugális erő kifelé hat. A forgómozgás lendülete, nem csitul a körpálya egyetlen pontján sem, ezért ebben a periodikus folyamatban, nincsen szükség polarizációs irányváltásra. Vagyis, a körpálya minden pozíciója olyan holtpontnak minősül, amelyiken a lendület egyszerűen továbbbillen. Folytonossá téve ez által a körfolyamatot. Így a körpálya minden pontja kezdő, és végpont is, egy időben. Hasonló a helyzet a keringőmozgás esetében is. A keringőmozgás azonban, fix felfüggesztés nélküli körfolyamat. A perdülő mozgást képviselő tömeg centrifugális hatása idézi elő, amely szabadon esve egy közegben, centripetális mozgást alakít ki. Így a centripetális mozgás nem más, mint a fix felfüggesztés nélküli, centrifugális mozgás megvalósulása. A csillagos eget szemlélve, ez az Univerzum legtermészetesebb mozgásformája. Földi viszonylatban, ilyen mozgásformát alakít ki, az önmaga tengelye körül forgó, elhajított bumeráng.
A rezgésformák értelmezése után azonban, térjünk vissza az ingára. A fizikainak nevezett inga, egyensúlyban marad addig, ameddig erővel, ki nem mozdítjuk a nyugalmi állapotából. Ezzel szemben, az ezoterikus inga, úgy lendül ki a nyugalmi helyzetéből, sokszor igen aktív mozgást megvalósítva, hogy nem gyakorolunk rá szándékos erőhatást. Ráadásul, intelligens módon lendül ki, mert előzetes megállapodás alapján ugyanis, igenlő, tagadó, vagy akár semleges választ ad a kérdéseinkre. Hogyan valósulhat ez meg a gyakorlatban?
Az ezoterikus, radiesztéziás ismeretekkel rendelkező ingás ember, soha nem kapkod. Mozdulatai nyugodtak, megfontoltak. Tudja azt, hogy az esetlegesen feszült idegállapota, komolyan befolyásolhatja az inga által közölhető információkat. Ezért a mozdulatai mindig olyanok, hogy azok közben, az inga nyugalmi állapotát soha ne befolyásolják. Az inga mégis olyan lendülettel képes kimozdulni az egyensúlyából, hogy az a mozgásmennyiség, csak olyan erőhatásra jöhetne létre, amit a kívülálló szemlélő azonnal észrevenne. Ráadásul, minden esetben, előre meghatározott módon lendül ki, és szinte sohasem véletlenszerűen. A kilendülése intelligens módon történik, így azonnal leolvasható belőle, a feltett kérdésre adható lehetséges válasz.
Az emberi érzékelés az öt alapvető érzékszervünkre hagyatkozik. Ezek igen korlátozott lehetőségeket biztosítanak számunkra. Ezért, kénytelenek vagyunk, az érzékszerveinket kiterjeszteni, a tágabb viszonyítási tartományokra is. Ezt a feladatot valósítják meg a műszereink. A műszereink tehát, azt a célt szolgálják, hogy az érzékszerveink segítségével, még szélesebb „látókört” biztosítsanak számunkra, az észlelhető valóságunkról. Az ezoterikus inga pedig, egyfajta kifordított műszerként szolgál bennünket az által, hogy az agyunk révén fogadott mágneses információkat, kijelzi számunkra, olvasható, megérthető mozgási adatok formáját öltve, ami az inga lengése során valósul meg. Így az inga, az elménkbe érkező mágneses ismereteket hozza felszínre számunkra. Az ingát kézben tartva ugyanis, olyan rezonátor van a birtokunkban, amelyik az elménk informatív állapotainak megfelelően képes rezonálni, lengő mozgást végezni. Az érzékelő műszer valójában az elménk, és az inga csupán a kijelzője annak. Az érzékszerveinken kívüli érzékenységünket jelenti, amit ESP -nek neveznek, vagyis az angol ”extra sensory perception” szavak rövidítése. A radiesztéziai képességünk egyénileg változó, vagyis szubjektív.
A mi gondolatainkat, a tudatos elménk formálja át olyan elektromos vibrálást biztosító rezgésekké az agyunkban, amelyeket az Univerzum szubjektív alaphalmazának a mágneses szintű alapközege fogadni képes. Mivel mágneses információ fogadására, és kezelésére is képes, ezért ez az alaphalmaz valósítja meg az Univerzum abszolút Elméjét. Így a feltett kérdéseinkre intelligens válaszok érkeznek, a mágneses alapú abszolút Elmétől, amit az agyunkban funkcionáló relatív elménk fogadni képes, mint anyagi vonatkozású elektromos rezonátor. Ezeket a jeleket nem mindig tudjuk értelmezni a memóriánkkal, mert legtöbbször, igen gyenge jelzéseket képviselnek. A kezünkben tartott inga azonban, kijelzi számunkra világosan értékelhető módon, ezeket a mágneses üzeneteket. Mert a kezünkben tartott egyensúlyos inga, anyagi szintű kijelzőként rezonál, az agyunk által fogadott mágneses üzenetekre. Ezért az inga, olyan univerzális eszköz számunkra, amely az életünk bármelyik területén hasznos lehet. Szubjektív műszerünk lehet, így gyakorlatilag tőlünk függ az, hogy mire használjuk.
Az által, hogy a kezünkben tartjuk a nyugalomban lévő ingát, egy olyan anyagi szerkezettel vagyunk közvetlen módon folytonos kapcsolatban, amelyik velünk ellentétben, egyensúlyos állapotban van. Ezért képes arra, hogy az egyensúlyos állapotát elveszítse, és így szemléletes módon jelezze ki számunkra az elménkbe érkező hasznos válasz informatív értékét. Ha mi magunk lennénk egyensúlyos állapotban, akkor mi magunk lehetnénk az érzékelő rezonátorunk anyagi kijelzői is. Erre szolgálnak a különböző meditációs technikájú szellemi gyakorlatok, amelyek harmonikus, egyensúlyos állapotba kívánják hozni az elménket, hogy közvetlen módon, fogékonyak legyünk a világmindenség mágneses üzeneteire. Az elménk meditatív elnyugtatása nélkül, ez a mentális fogékonyságunk, nagyon legyengült állapotban van. Valószínűen azért, mert annyi elektromos szmog vesz bennünket körül. Ez azt jelenti, hogy a mágneses üzenetek folyton-folyvást érkeznek felénk, mint a rádióadások, de tudatosan megérteni, mégsem vagyunk képesek, mert az elménk nem hangolódott rá, az üzenet megfelelő mágneses alapú rezgési frekvenciájára. Ez egy szubjektív lehetőség, ezért mindenkinek másképpen fogékony az elméje. Gyakorlattal, állandóan javul ez a szubjektív érzékenységünk.
Az ingával kereshetünk elveszett tárgyakat, vízközeg, fémközeg, olajközeg, vagy gázközeg lelőhelyeit, káros sugárzások, és fennálló betegségek okait. Vagyis, olyan meglévő tényezők rezgéseit érzékelhetjük, biológiai módon, amelyre az ESP szintű sugár-érzékenységünk éppen képes. Ezért, az inga válaszai bizonytalanok lesznek számunkra abban az esetben, ha olyan nem létező dolgokra irányulnak, ami jóslásnak minősül, mert még nincsen a saját létezésére utaló rezgési frekvenciája. Az érzékeinken túli érzékenységünk ugyanis, alapvetően arról szól, hogy biológiai szinten azokra a rezgésekre vagyunk rezonánsak, amelyek már megvalósultak, vagyis léteznek. Mert minden létező anyagi vonatkozásnak sajátságos rezgése van. A nem létező dolgokra, csak akkor lehetünk érzékenyek, ha azoknak már létezik mágneses alapú információs rezgése, az Univerzum alaphalmazában. Vagyis, lehetséges tervként, már a megvalósulás határán van. Akkor azonban, annak az információnak az előre jelzése, észlelése, jóslásnak minősülhet.
Az inga, egy objektív anyagi szerkezet, de műszerként az elménk szubjektív viszonyait jelzi ki számunkra. Ez azt jelenti, hogy az érzékenysége erősen függ, a mi saját szubjektív lelki állapotunktól. Attól, hogy az elménk mennyire képes ráhangolódni, az Univerzum alaphalmazában terjedő mágneses üzenetekre. Valójában, erre minden tudatosan gondolkodó ember képes. Jó koncentrációs készség kell hozzá. Összpontosítási képesség, hogy az elménk segítségével, együtt tudjunk dolgozni az ingánkkal. Nagyon fontos dolog, hogy tudjuk azt, az inga személyes szubjektív rezonátor, ezért abban az esetben, ha másvalaki is hozzáér, akkor elhangolódik tőlünk, ezért vízsugár alatt kell „megtisztítani”. Használat előtt, 10-20 percig zárjuk a tenyerünkben, hogy ráhangolódjon a személyes rezgéseinkre. Majd újra használhatóvá válik számunkra. A gyakorlat, a biológiai szintű energetikai érzékenységünket is fokozza. Az ingázás előtt, célszerű a megválaszolandó kérdéseket előre meghatározni, hogy azok megfogalmazása, ne vonja el az ember figyelmét az ingázástól. A radiesztéziai ingákról, és módszerekről, sokféle írás található az interneten. Akit érdekel, keresgéljen azok között kedvére.
Én most inkább egy másik fajta ingáról szeretnék említést tenni. Az Eötvös Lóránd által megalkotott torziós, gravitációs szerkezetről, amit a feltalálója tiszteletére, Eötvös-ingának neveznek. Alapvetően két fajtája ismert, a görbületi variométer, és a horizontális variométer. A Föld felületének különböző magasságú pontjain mérve, a nehézségi gyorsulás, más és más értéket képvisel. Ez azt jelenti, hogy az inga frekvenciája, a Földünk eltérő magasságú pontjain különböző. Így például, egy ingaóra időmérési pontosságát, mindig az adott földrajzi helyszínen kell beállítani, mégpedig az óra ingaszárának, a hosszúság szerinti átállításával. Eötvös az ingájáról így nyilatkozott: "Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek."
Az Eötvös–inga elve röviden a következő: Egy torziós drótszálon függő vízszintes rúd két végére platinasúlyokat erősítettek. A platinatömegek egyenlő magasságban vannak, ezért csak vízszintes irányban képesek elmozdulni, torzítva, megcsavarva ez által az ingaszálat. Ha a két platinatömegre ható nehézségi erő mértéke eltérő, akkor a rúd vízszintes irányban elfordul, és így a felfüggesztést megvalósító platinaszál megcsavarodik. A megcsavarodott platinaszál eltorzul, és így a rugalmassága miatt, a rudat eredeti, nyugalmi helyzetébe igyekszik visszafordítani. A platinaszálra kis tükröt szereltek, amely a ráeső fényt, a torzulása szerinti irányba fogja vetíteni, egy mérőskálára. A rúd abban a pozícióban fog megnyugodni, ahol a nehézségi erő, és az ingaszál rugalmassági forgató ereje kiegyenlített lesz. Így működik a görbületi variométer.
A horizontális variométernél pedig, a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, de a másik végén, egy vékony szálra erősített platinahenger lóg, szintén inga módjára. A súlypontja azonban, a felfüggesztő rudazat másik végét terheli. Így a rúd két végét terhelő platinatömegek, különböző magassági szinteken helyezkednek el. Ennek ellenére, az ingaszál megcsavarodását eredményezik, ha a különböző magasságuk miatt, eltérő a reájuk ható gravitációs erő.
Eötvös ingái, a Föld felszín alatt elhelyezkedő anyagi halmazok szerkezeti, és tömegeloszlási viszonyaira érzékenyek, ezért geodéziai vizsgálatokra használják őket. Egy nagyobb sűrűségű Föld alatti képződményre, vagy azzal ellentétesen, egy üregre reagál, amelynek a sűrűségi viszonyai sokkal gyengébbek, ezért másképpen hat a torziós szálon függő egyik, és másik platinatömegre, és ez a hatás, a torziós szálat elfordulásra készteti. Így a nagy mennyiségben egy helyre tömörült, különböző sűrűségű földgáz, kőolaj, vagy valamilyen fémérc lelőhelyek felkutatásában, igen jó segédeszköznek bizonyult. A szénbányászat szénlelő helyeit is képes kimutatni. Ha azonban, a sűrűségi viszonyok megváltozott értékeit képes kimutatni, akkor éppen a közegek sűrűségi változásaira érzékeny, nem pedig, a vélt tömegvonzásra reagál. A különböző anyagi halmazok ugyanis, különböző rezgésszinteket valósítanak meg, és ezeket a rezgési eltéréseket érzékeli az Eötvös által szerkesztett inga. Jobban mondva, azokat a mágneses hullámokat, amelyeket ezek a különböző rezgésű anyagi halmazok bocsátanak ki magukból. A Föld mélyén lévő vízfolyások, ércek, olajak, vagy gázok felkutatásának, sokkal ideálisabb eszköze, az ingánál érzékenyebb „varázsvessző”, az L alakú antenna-pár, vagy a radiesztéziai hurok. Ezek is ezoterikus eszközök, leírásuk az interneten megtalálható.
Ráadásul, ezzel az ingájával bizonyította be Eötvös Lóránd azt, hogy a súlyos-tömeg, és a tehetetlen- tömeg, vagy más szóval kifejezve, a gravitáló-tömeg, és az inercia-tömeg ekvivalens egymással, vagyis azonos tömegértékűek. Mérése számomra is nagyon érdekes, mert szerintem, nem is a tömegértékükben voltak azok különbözőek, hanem a tömegértékekhez csatolt súlyos, vagy tehetetlen többlettulajdonságaik miatt. Mivel pedig, a tömeg, maga is csupán egy tulajdonsága a testeknek, mégpedig az objektív erőhatásokkal szemben tanúsított tehetetlen tulajdonsága, ezért többlettulajdonságot már nem vehet fel. A tulajdonságok ugyanis, kizárólag önállóan képviselhetik a testeket. A testek objektív tehetetlenségét a tömeg fejezi ki, ezért soha nem a tömeg a tehetetlen, hanem a test, amelynek tömege van. Továbbá, nem a tömeg a súlyos, hanem a test, amelynek súlya van. A testek tehetetlen tulajdonsága, és a testek súlyos mivolta, csupán arányos egymással, mert ugyanarra az anyagi halmazú testre vonatkoztatható. Ha pedig, az anyagi testek tehetetlenségére utaló önálló tulajdonságát, a tömeget, többlettulajdonságokkal ruházzuk fel, akkor olyan ellentmondásokba ütközhetünk, amelyek nevetségessé teszik magára, a tömeg fogalmára vonatkozó értelmezhetőséget is.
Tehetetlen-tömeg = Passzív-tehetetlenség. (Abszurd állítás.)
Súlyos-tömeg = Aktív-tehetetlenség. (Abszurd állítás.)
Ez az észrevétel azért érdekes igazán, mert Albert Einstein, erre alapozta, az új kor fizikáját meghatározó, általános relativitásról szóló elméletének a tanait. Majd ebből fejlődött tovább a modern fizika. Így mindenképpen hibás alapokon nyugszik az. Korrekciója elkerülhetetlen.
Akik olvasták már a többi írásomat is, azok jól tudják már, hogy szerintem nincsen tömegvonzás, amit a gravitáció jelent. Így az én véleményem szerint, Eötvös ingája egy ezoterikus műszer. Ráadásul, komoly gondot jelent a gravitációs inga a fizikában is. A régi, klasszikus fizika ugyanis, a gravitációt, a testtömegek aktív vonzódásaként értelmezték. Az új kor fizikája alapján pedig, a testtömegek jelenlétében meggörbül a téridő, így egymás felé lejtenek a testek terei, és ezért, a vonzás látszatát keltik. Vagyis, csupán geometriai módon szemléltethető, virtuális gravitációról beszél az újkori fizika. Az Eötvös inga pedig, kizárólag csak, a klasszikus fizika szerint képes gravitációs módon funkcionálni. A modern fizika tanai alapján észrevétlenül, egy ezoterikus műszerré vált. Kérdés, hogy mi működteti? Milyen rezonáns hatásnak a kijelző szerkezete?
Az inga egy stabilan felfüggesztett testtömeg, amely az egyensúlyi helyzetéhez képest, periodikus mozgásra van késztetve. Csakhogy ez a testtömeg, testközeg is egyben. Amennyiben az m-tömeg nem egységnyi, tehát egy egész anyagi testet képvisel, akkor az egységnyi Ró sűrűségét, meg kell szorozni a V-térfogattal, amely által a sűrűség kiterjesztést nyer, az anyagi test teljes térfogatára, azaz a test teljes térfogatban rögzített egységnyi résztömegére. Amíg a Ró, az egységnyi sűrűséget jelenti, addig valamilyen résztömegek halmaza lehet csak sűrű, azaz valamilyen közeg. Ha pedig, a térfogattal való szorzás által, kiterjesztjük az egységnyi sűrűséget a test teljes térfogatára, akkor elméletileg, ugyanolyan sűrűségűként kezeljük az egész testet. Vagyis, a külső felületi megjelenési formáját tekintve, egységes tömegértéket képvisel továbbra is, míg a belső térfogati része, valamilyen sűrűségű közeget jelent. A tömeg, és a közeg, sajátságos tulajdonságokat képviselő állapotok, és az anyagi test tehetetlenségét fejezik ki, egymással tökéletesen arányos módon. A testek tömegállapotai, az objektív módon terjedő erőhatásokkal szemben fejezik ki a test tehetetlen állapotát. A testek közegállapotai pedig, a szubjektív módon terjedő energia hatásaival szemben képviselnek tehetetlen tulajdonságokat. Így az erő, a tömegek által közlődik, közvetlen felületi érintkezés által. Az energia pedig, a tömeghalmazok, vagyis a közegek által közlődik, a testre nézve szubjektív, azaz térfogati módon. Félreértés ne essék, az energiát is a tömegek közvetítik, méghozzá közvetlen felületi kölcsönhatás által, csak olyan apró tömegek, amelyek az anyagi testet alkotó közeg rész-tömegecskéire, egy időben fejtik ki a hatásukat. Ezért szubjektív az energia hatása, az anyagi testek vonatkozásában.
Tömeg = m = ρ * V = Közeg
A modern kor fizikája rámutatott arra, hogy az anyagi atom belül teljesen üres. Vagyis, a protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogata, csak egy ezreléke a teljes atomtérfogatnak. Ezzel párhuzamosan, egyre határozottabban bizonyítja a fizika azt is, hogy az ürességet képviselő vákuum, ami a csillagközi teret is képviseli, zsúfolásig tele van, következésképpen, egyáltalán nem üres. Csak olyan apró részecskékkel van telítve, amelyeket sokáig nem észlelhetett az ember. Én egyszerűen úgy szűkítettem le a dolgot, hogy van az anyagi valóság, ami az elektronjai miatt, elektromos tulajdonságokkal rendelkezik. Valamint ezzel szemben, van az anyag alatti világ, ami az elektronok hiányában, csak mágneses valóság lehet. Ebben a mágneses valóságban nyilvánult meg, az anyagi szintű elektromos világ. Oly módon, hogy az anyagi atomok belsejét is az Univerzum mágneses alaphalmaza tölti ki. Ketten együtt képviselik tehát, az abszolút létezést. Állandóan fennálló viszonyukat az induktivitás képviseli. Az a hatás, amelyben a mágneses, és az elektromos terek, folyamatosan befolyásolják egymást. Az egymásra kifejtett kényszerhatásuk alapja pedig, hogy a mágneses jelenségek lineárisak, míg az elektromos jelenségek centrálisak. Így a fizikai érdekviszonyaik éppen ellentétesek. Ezért a közös egyensúlyuk, csak relatív lehet.
Az anyagi létezés minden megnyilvánulása rezgésnek minősül, és arra az alaprezgésre vezethető vissza, amit a mágneses alaphalmaz diktál számára. Ennél fogva, az anyagi halmazok, csupán rezonátorai, kényszerű érzékelői a mágneses alaphalmazban kialakult alaprezgéseknek. Így a mágneses rezgések, lineáris primer rezgésnek minősülnek, míg az anyagi rezgések, centrális szekunder rezgések csupán. Ezért, a kétféle valóság, kizárólag együtt képviselheti csak, az abszolút létezést, az Univerzumban. Így az ingamozgás olyan rezgésforma, amely az Univerzum szekunder anyagi halmazában valósul meg. Mozgásmennyiségi értékét azonban, a szubjektív alaphalmaz alaprezgéseire lehet visszavezetni, ezért az inga, egy rezgést érzékelő rezonátor, vagy valamilyen rezonátor kijelzője csupán. Az emberi kultúra részét képezte akkor is, amikor még nem értették a működése mibenlétét, és ma is, amikor az ember ezoterikus képességei még vitatottak. Ma már megérett rá az emberiség, hogy „felnőjön” az ezoterikus inga szerepének a megismeréséhez, és ne legyen számára az inga, egy olyan okkult eszköz, amelynek a fizikai működése kétséges.
Matécz Zoltán
2011.09.25.
matecz.zoltan@gmail.com
