Tér.
A tudomány alapfeladata az, hogy az objektív valóság megismerését tárgyalja, lehetőség szerint objektív módon, minden olyan szubjektív véleménytől mentesen, ami elvonatkoztathat annak valós, észlelhető állapotától. Számomra azonban, a valóság objektív, és szubjektív egy időben. Az a tény, hogy az objektív valóság anyagi testjeinek térfogata van, eleve azt jelenti számomra, hogy a tér, amiből helyet foglalnak el, nem feltétlenül anyagi vonatkozás.
Az én elméleteimben, a valóságot két komponens alkotja. A tudomány által megismerni kívánt objektív, elektromos alapokra helyezett anyagi valóság, és a szubjektív, mágneses alaptulajdonságú valóság. Az objektív valóság, a valóságnak az a része, amely általunk is jól érzékelhető, észlelhető, viszonyítható esemény, az érzékszerveink által. A szubjektív valóság pedig, a valóságnak az a része, ami számunkra közvetlenül nem viszonyítható az érzékszerveink által, csupán az objektív valóságra gyakorolt hatása miatt lehet következtetni a létezésére. Ezért a valóság szubjektív része, számunkra egy egészen más világ.
Amikor tehát, az anyagi testek térfogatáról beszélek, akkor arról az eseménysorozatról teszek említést, amit anyagi halmaznak nevezünk. Mert az anyagi létezés minden megnyilvánulása esemény. Ennek legelemibb formája, az atomi létezés. Az atomok alkotóelemei, a protonok, a neutronok, és az elektronok, az önmaguk tengelye körül forognak, és az elektronok még, az atommagjaik körül is keringenek. Így centrális mozgású esemény szintjén valósítják meg, az anyagi létezést. Alapvető mozgásformáik azonban, nem a semmiben zajlanak, mert mozogni mindig csak valamihez képest lehetséges, hanem egy olyan apró alapelemekből álló halmaz közegében, amely mindig jelen van az anyagi atomban, és az atomokon kívül is. Ez az alaphalmaz biztosítja, az Univerzum stabil terét.
Ha most elméletben, teljesen szétszedünk minden létező anyagi megnyilvánulást, egészen a tovább már oszthatatlan alapelemek szintjéig, akkor egy olyan alapközeget kapunk, amelynek minden alkotóeleme, teljesen egyenrangú alaptömegekből áll. A tovább már oszthatatlan alaptömegeket a régi tudósok éternek hívták. Az én verziómban, szubjektív alaphalmaz a neve ennek az alapközegnek. Az alaphalmaz alaptömegeit én, pontoknak neveztem el, az ésszerűnek látszó matematikai dimenzionálhatóság kedvéért. A pontok füzére ugyanis, vonalat alkot, a vonalak halmaza síkot, míg a síkok halmaza valósítja meg a teret. Ez a tér biztosít mozgási lehetőséget minden olyan objektív megnyilvánulásnak, amely éppen az oszthatatlanokból, a szubjektív alaphalmaz alkotóelemeiből épült fel, mint összetett szerkezet, és képezi ma az objektív valóságunk anyagiságát, esemény szinten. Ezek az észlelhető anyagi események tehát, a szubjektív alaphalmazban valósultak meg.
A szubjektív alaphalmazt kétféle ellentétes alaptulajdonság jellemzi. Alapközegként teljesen kitölti az Univerzumot, ezért, mint abszolút közeg, százszázalékosan mozgásképtelen. Az alkotóelemei, azaz az oszthatatlan pontok pedig, felfüggesztés és alátámasztás hiányában, állandó mozgásra vannak ítélve. Mivel pedig, teljesen egyenrangú alapelemei az Univerzumnak, ezért önálló helyváltoztatásra képtelenek, így csak rezegni képesek. Egy háromdimenziós mátrixot alkotnak, ami teret képez minden objektívvé vált összetett anyagi részhalmaznak, ami benne megnyilvánult. Ezért közeges együttmozgást valósítanak meg, amely a szervezett közös rezgés által, mágneses hullámok kialakítását eredményezi. Az alaphalmazban felépülő hullámok longitudinális mágneses tulajdonságúak, mert az összetett anyagi elektronok hiányában, semmiféle elektromos jellegük nem lehet.
Az Univerzum szubjektív alaphalmazában kialakult hullámokban pedig, energiaként az a szervezett mozgásmennyiségi hatás terjed, amely az alapközeg nyugalmi kényszere, és az alaptömegek mozgáskényszere közötti potenciális érdekkülönbözőség miatt, állandóan fennáll. Ez az állandó jelleg, az Univerzum zárt jellegét is igazolja, mert csak a zárt rendszerek energiája állandó. Így az energiát, az erőhalmaz biztosítja, amely az oszthatatlan pontok rezgéskényszere miatt, egymásnak adódik át, és terjed, a longitudinális mágneses hullámok által, 3000 000 km/s sebességgel. Vagyis, nem a pontok, vagy fotonok száguldanak, hanem csupán az általuk közölt erőhalmaz terjed, amit mi energiának ismertünk meg.
Így az energia, mint a hullámok által összeadódó részerők eredője, alkalmas olyan hatást gyakorolni az alaphalmazban, amely a valaha elvileg fennálló, lehetséges totális alapállapot megváltozását eredményezhette. Ennek célja, az Univerzális egyensúly kialakítása, megteremtése, az alaprezgésre épülő mozgáskényszer, állandó megtartása mellett. Így nyilvánultak meg, az Univerzum objektívnak megismert alkotóelemei, amelyek a relatív egyensúlyon alapuló, és periodikusan észlelhető anyagi harmóniát valósították meg számunkra.
Az energia, amely a mágneses hullámokban terjed, informatív értékkel is bír. Ezt az informatív értéket, a mágneses hullámok egymáshoz fűződő viszonya biztosítja. Ezért, szubjektív kölcsönhatás esetén, amelyben az energia közlődik a mágneses hullámok közvetítésével, az energia mindig meghatározott munkát végez csak. Állóhullámok kialakítása által pedig, folyamatosan fenntartja, a munkája révén előidézett, észlelhető anyagi állapotot. Ezek az állapotok pedig, olyan strukturális szerkezetet biztosítanak, az állandó mozgásban megnyilvánult anyagi halmazoknak, amelyek által, mi értelmes emberek, viszonyítani tudjuk őket. Viszonyításuk során, azokat az adatokat ismerjük meg, amelyekkel az energia ruházta fel őket, miközben az informatív értéke alapján, munkát végzett rajtuk.
A valóság tehát, számunkra objektív, és szubjektív vonatkozású, egy időben. Az objektív valóság megismerését célzó tudomány ennél fogva, csak a valóság egy tízezred részére szorítkozik. Mert tudományosan bebizonyított tény az, hogy az atomokat felépítő alkotóelemek együttes térfogata, csak egy tízezred részét képezik, a teljes atom eseményszintű térfogatának. Ennél fogva, az atomokban, csak egy tízezred résznyi az objektivitás. A többi atomtérfogatot a szubjektív alaphalmaz tölti ki, továbbra is.
Természetesen használja a valóság szubjektív részére vonatkozó fogalmakat is a tudomány a nélkül, hogy ez a tény konkrétan tudatosodna a szakemberek elméleteiben. Így az erő, és az energia, valamint a reájuk vonatkozó lendület, vagy az impulzus például, szubjektív tényezők, mert objektív vonzatuk csak annyi van, amennyi állapotváltozás viszonyítható a hatásuk által. Nem objektív tényezők, mert csak az objektív valóságban előidézett hatásaik, állapotváltozásaik viszonyítása során lehet következtetni, a valós létükre. Ilyen szubjektív tényező még, az idő, a gondolat, vagy az információ is például. Továbbá, ilyen szubjektív tényező minden mágneses hatás is, mint például, esetünkben a gondolat. Ettől válik az ember objektív-szubjektummá, azaz megnyilvánult gondolkodóvá, aki képes lehet arra, hogy megértse az Univerzum működését.
A sokat vitatott tér tehát, eleve, és állandóan létezett, létezik, és létezni is fog az Univerzumban, számunkra a szubjektív valóságot fenntartva. Ehhez képest lehet csak tér-fogata minden objektívnek értékelhető, eseményszintű anyagi megnyilvánulásnak. Megnyilvánulni pedig, éppen a szubjektív alaphalmazból, és alaphalmazban volt képes, bármilyen objektívnek megismert anyagi tényező. Mivel pedig, a szubjektív alaphalmaz, alapvetően állandó rezgésben van, ezért a belőle kialakuló, és benne létező anyagi megnyilvánulásokat is állandó változás, és mozgás jellemezheti csak. Ezért állítja a fizika azt, hogy ami mozog, az mindig valamiféle anyag, és fordítva, az anyag mindig mozog. Így nem is olyan nagy csoda, ha szinte minden anyagi mozgásforma rezgésnek minősül. Az anyag nyugalma, csak relatív lehet. És így alakult ki a harmónia, amely a relatív egyensúlyon alapszik.
A térfogat fizikai jele: V
Az általam fellelt képletei:
V = p/T V = m/ρ V = A*s V=W/p V = A*ρ V=F/P V=P/ρ V = I/W V=G/П
Az első képlet érdekessége az, hogy a hányados elemeinek a felcserélése által, nem a stabil helyzetet biztosító térfogatot, hanem éppen ellentétesen, az állandó mozgásra utaló sebességet kapjuk meg.
Térfogat = V = p / T <------> T / p = v = Sebesség
A második képlet Newton által lett megalkotva, és arra utal, hogy egy anyagi test térfogata, azzal a külső tömegértékkel azonosítható, amelynek a belső sűrűségét magában foglalja. Ha azonban, sűrűségről beszélhetünk, akkor az én véleményem szerint, közegről is tárgyalunk egyben. Ez a gondolat vezetett oda engem, hogy a test tömegének a képlete alapján, meghatározzam a test közegének is, a matematikai értékét.
V = m / ρ --------------> Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Számomra ez a matematikai összefüggés azt jelenti, hogy az anyagi test térfogatát kitöltő közeg, a stabil strukturális szerkezetének köszönhetően, önálló tömegértéket képvisel annak a halmaznak a közegében, amelyben közegidegenként, mozgásállapot változásra késztethető. Így az anyagi test tehetetlen állapotát, két tényező képviseli egy időben. Tömegtulajdonság, amelynek segítségével, ő maga közvetíti erőhatásként, közvetlen objektív felületi kölcsönhatás által, az őt terhelő mozgásmennyiséget. A másik tehetetlen tulajdonsága pedig, a közegállapota. Közegtulajdonságának köszönhetően, a test maga veszi át az energia szubjektív térfogati hatását attól a közegtől, amelyben mozoghat. Ilyen például, az anyagi struktúrákat esemény szinten fenntartó mágneses hatás.
A térfogatban meghatározható tömegérték, és közegérték, egymással tökéletesen azonos tehetetlenségi jellemzők, az anyag vonatkozásában. Az anyagi test, tömegértékével áll ellen, az őt befolyásolni iparkodó objektív módon közölt külső, felületi erőhatásokkal szemben. Közegértékével pedig, az őt megváltoztatni igyekvő szubjektív, belső térfogati energiahatásokkal szemben mutat ellenállást. Amikor ezek a hatások érvényre jutnak az anyagi test vonatkozásában, akkor mindig munkát végeznek azon, megváltoztatják az állapotát. Erre utal, az általam összeállított képletsor viszonya is.
Objektív ------> F * s = W = E / t = (I * s ) / t = (F * t) * s / t = F * s <------- Szubjektív
Munka Munka
A drasztikus munkavégzés során, a térfogat változhat. Ahogy a víz atomjai, és molekulái is más, és más térfogatot képviselnek akkor, amikor a folyadék struktúrája gőzzé, vagy jéggé módosul. Ennek az oka az, hogy a test térfogatában meghatározható közege, a gerjesztés mértékétől függően, lazább, vagy stabilabb struktúrát alakít ki. Így a munkavégzés általi tömeggyarapodásról szó sem lehet. Az anyag közege kerül gerjesztettebb állapotba, ami a térfogat gyarapodását eredményezheti csak. Ha a tömegértéke gyarapodna, akkor azzal arányosan a közegértéke is szükségszerűen felszaporodna. Majd a gerjesztő hatás elmúltával, ez a többlet fennmaradna. Mivel azonban, ilyen fennmaradó többlettehetetlenséget nem tapasztalt még a tudomány, sem az objektív tömeg esetében, sem pedig, a szubjektív közeg mennyiségében, ezért logikus az, hogy a térfogat módosult csupán, a gerjesztő hatás mértéke alapján. Vagyis, az eseményszintű létezése, nagyobb térfogatot vett igénybe. Majd a hatás hiányában, minden esetben visszanyerte az anyagi test, a kezdeti térfogatát.
A térfogat tehát, nem állandó. Attól függ, hogy éppen milyen hatás befolyásolja az anyagi struktúra stabilan viszonyítható állapotát. Ezért lehetséges az anyagok vonatkozásában a fázisátalakulás, vagyis a halmazállapotok változása. Nem a tömeg, vagy a közeg reális értéke változik meg, hanem az anyagi struktúrát biztosító hatások módosulnak. Munkát végezve ez által, a struktúrába zárt anyagi halmaz térfogatán. Ha ugyanis, az energia állandó, és a tömegérték is állandó, akkor csak a viszonyukat jelző térfogat változhat, mégpedig a gerjedtségi szintjének megfelelően. Azt pedig, az energia határozza meg, mint szubjektív munkavégző képesség.
Matécz Zoltán
2011.10.30.
matecz.zoltan@gmail.com
