Nyugalom és mozgás.
A nyugalom, gyorsulási érték nélküli állapota a testeknek. Ezért az egyenes vonalú egyenletes mozgás, relatív nyugalomnak minősül, a viszonyítható sebességétől függetlenül. Alapvetően, ez jellemzi az Univerzumot. Ezért képes a nyugalom, harmóniát teremteni az Univerzumban, a labilis testek állandó mozgásának szervezett, és örök érvényű fenntartásával. Ez persze, csak relatív nyugalom. A testek abszolút nyugalmát, az ő abszolút súlytalan állapotuk biztosítja, vagy pedig, a súlyos állapotuk, amikor már stabil súlyponti helyzetbe kerültek, egy fix vonatkoztatási ponthoz rögzítve.
Abszolút súlytalanságról beszélhetünk akkor, amikor egy test valamely halmaz közegében, a reá ható közegerők kiegyenlítettségének köszönhetően, mozgásállapot béli változást már nem nyer. Relatív súlytalanság észlelhető azon a testen, amelyik szabadon esik valamely halmaz közegében, mert a reá ható közegerők folyamatosan változó tényezők számára. A szabad emelkedés szintén relatív súlytalan állapotot biztosít.
Az Univerzumban észlelhető égitestek állandó mozgása, relatív nyugalomként jut érvényre, mert a centrális jellegüknél fogva, állandó perioditás jellemzi őket. Egyenletes mozgással keringenek, gyorsulási értéket az a tény biztosít számukra, hogy a perdületüket miatt, elveszítették a haladásuk stabil, egyenes vonalú irányát. Ez a centrális mozgásforma, az Univerzum alaphalmazában uralkodó, alapvető mozgási kényszerre vezethető vissza.
Az Univerzum olyan alaphalmaz, amelynek az alkotóelemei, az oszthatatlan alaptömegek. Ezek az alaptömegek állandóan csak rezegnek, mert sem fix alátámasztásuk, sem pedig, stabil felfüggesztésük nincsen. Egy viszonylag stabilnak mondható háromdimenziós mátrix rendszert alkotnak, amelyen belül, egymás relatív alátámasztását, illetve felfüggesztését valósítják meg. Így a rezgésük közben, az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik. Ezzel szemben, az Univerzum, mint az oszthatatlan tömegek teljes közegének az alaphalmaza, teljesen mozgásképtelen, mert minden, ami létezik, éppen őbenne van. Így nincsen, mibe mozoghatna. Mert minden létezést magába foglal, abszolút jelleggel.
Ezért az Univerzumot alapvetően, két ellentétes értelmű abszolút tulajdonság jellemzi. Oszthatatlan alaptömegként, állandó mozgási kényszer terheli, míg egységes alapközegként, állandó nyugalom terheli. Ennek a potenciális érdekellentétnek az eredménye az energia, ami az oszthatatlanok között fennálló szervezetlen rezgések, szervezett formájú terjedését valósítja meg, a longitudinális mágneses hullámok által. Így az erő, önmagában véve, mindig a szervezetlen nyugalom ellen érvényesül, objektív felületi kölcsönhatás által, míg az energia, a szervezett nyugalom eléréséért munkálkodik, szubjektív térfogati jelleggel.
Mivel az anyagi test, összetett szekunder halmaz, az Univerzum primer alaphalmazában, ezért tömeg és közeg, egyazon időben. A tömegállapota, az erő hatásaival terjedő objektív felületi kölcsönhatásokkal szemben mutat tehetetlenséget, míg a közegállapota, az energia hatásaival szemben tanúsít tehetetlen tulajdonságot, térfogati jelleggel, induktív módon. Így a testek közegállapota, a már megismert tömegállapotuk által fejezhető ki a legideálisabban. A ρ * V kifejezés tehát, nem más, mint a testet felépítő rész-tömegecskék közege, amely az egységnyi anyag belső alkotóelemeinek a tömeg-sűrűségét terjeszti ki, a test teljes térfogatára.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
A testek stabil egyensúlyi állapota nem más, mint az ő viszonyított súlyos állapotuk. Ezt energia hozta létre, és tartja fenn. Ahhoz, hogy a test elveszítse a stabil állapotát, erőhatásra van szükség. Majd ezt a labilissá vált állapotot igyekszik az energia ismét stabil állapotba hozni ellenhatásként. Ameddig a test el nem nyeri újra a stabil állapotot, addig az energia mindig hatni fog rá akkor is, ha ez állandóan tart. Így működik az Univerzum is, örökké.
Ami mozog az mindig anyag, és ami anyag, az mindig mozog, állítja a fizika. A valóság az, hogy ami mindig mozog, az mindig a tömeg, mert az anyag alatti részegységek is, mind-mind tömegértékkel bíró tényezők, amelyek mindig, még az anyagnál is serényebben mozognak. A mozgás viszonyított állapotváltozás, amelyben a viszonyítás során az emberi relatív tudat, mindig összekapcsolja a jelen pillanatát, az éppen észlelt eseményekkel. Mivel pedig, az események, általában tovább tartanak, mint egy pillanat, ezért az elménk, emlékként raktározza el a részpillanatokhoz társított viszonyított részeseményeket. A viszonyítás képessége lehetőséget adhat, a jövő pillanatainak kikövetkeztetésére is. Mert az emberi elme képes az elvonatkoztatásra is, amelynek során, éppen a jelen pillanatától vonatkoztatunk el, és előre „láthatjuk” a viszonyítás alatt álló esemény elvi folytatását.
A mozgásként értékelt állapotváltozás objektív, és szubjektív jellegű lehet. Objektív alapmozgás a rezgés, szubjektív alapmozgás pedig, a hullámzás, ami az objektív alkotóelemek együttrezgése folytán jön létre, valamely közegben. Így minden érzékelt mozgásállapot változás, az objektív rezgésre, vagy a szubjektív együttrezgés hullámaira vezethető vissza. Ezért az anyagi megnyilvánulások minden fajtája esemény. Valamely észlelt állapotváltozás tudományos értékelése ezért, rezgés és hullám jelleget is ölthet.
A mozgás során a sebesség, és a gyorsulás jut érvényre, amely megmutatja, hogy a tömegközpont körül a test, vagy maga a tömegközpont lineáris helyzete hogyan változik. Mivel a mozgás valamilyen munka eredménye révén jött létre, ezért a viszonyítható sebessége mindig utal, a tehetetlen testen már elvégzett munka tényére.
v = s / t v = a * t
A számunkra természetes sebesség maga, nem változtat a test viszonyítható P- létezési állapotán, mert gyorsulási érték nélküliek. Így az egyenes vonalú egyenletes mozgás változatlan sebessége, és a nyugalom, azonos mozgás-állapotoknak minősülnek. A gyorsulás pedig, a sebességváltozás sebességét jelenti. Vagyis, a képletében az idő, négyzetes viszonyban áll a sebességgel.
a = F / m a = v / t a = s / t2 a = P / I
Az I- impulzus, és az L- lendület megmaradásainak a törvényei azt igazolják, hogy az impulzus és a lendület, egymással teljesen egyenértékűek, és így egymásba átszámítható objektív, és szubjektív fizikai állapotok. A mozgásmennyiség megmaradási törvényét igazolják, amelynek értelmében, minden észlelhető mozgásforma, arra az alapvető mozgásformára vezethető vissza, ami az Univerzum alaphalmazában valósult meg. Kényszerű alaprezgésként, mágneses alapú longitudinális hullámokat alakítanak ki, amelyek csak a hullámhosszukban, és a frekvenciájukban különböznek. Ez a különbözőségi viszonyuk biztosítja, a hullámok informatív értékeit. Maga az alapvető mozgásmennyiség, impulzus és lendület általi közvetítése, az energiát tartja fenn, mint szubjektív munkavégző képességet.
I = F*t = (m*a)*t = m*(a*t) = m*v = L
Ez azért van így, mert az őket előidéző erők is, azonos matematikai értékeket mutatnak egymással szemben. Így az impulzus, és a lendület, bármikor zavartalanul felcserélhető fizikai mennyiségek.
I ---> F = I/t = (m*v)/t = (m*s)*t2 = m*(v/t) = m*a = F <--- L
Így Newton II. axiómájának értelmében az impulzus lendületet idéz elő kölcsönhatáskor. Ebből adódóan a lendületnek pedig, impulzusértéke van, a kölcsönhatás pillanatában. Az a tény, hogy kölcsönhatáskor egy adott test tömegéhez társított impulzusa lendületváltozást idéz elő, vagy egy adott test tömegéhez társított lendülete impulzusként érvényesülhet, a tömegmegmaradást, és az energia-megmaradást együtt juttatja érvényre. Végül is, az értelmezhető belőle, hogy a tömeg, a kölcsönhatásban ugyanazt az F-erőt hasznosítja, adja tovább, mint amit a kölcsönhatás előtt megszerzett. Sem az erő, sem a tömeg értéke nem változott, csak a kölcsönhatás jelensége utal a változás tényszerűségére.
Az Univerzum terében az oszthatatlanok egységnyi tömegei mind örökös mozgásra vannak ítélve. Ezért bármi, ami kialakult testként megnyilvánult benne, szintén tömegértékkel bír, ezért örökké mozog, ameddig nem nyer alátámasztást, vagy felfüggesztést. Alátámasztás, vagy felfüggesztés esetén is addig mozog a test, ameddig a stabil állapotba nem kerül. Így működik az inga. Ameddig azonban, labilis állapotban tartható, addig az energia mindig hatni fog rá, és az abszolút nyugalma eléréséig, örökké mozogni is fog.
Matécz Zoltán
2011.11.27.
matecz.zoltan@gmail.com
