Tudatos Univerzum.
A folyamatos változásban lévő relatív fizika, mindig új, és újabb elméletekkel rukkol elő, amelyek persze, tudományos értékű állítások, de mégsem képezik a tudomány szerves részét, mert tudományosan nem elfogadott művek. Azért, mert erősen megosztják a tudósok társadalmát. Néhány tudós elfogadja azokat, néhány közömbös irántuk, és megint néhányan, mereven tagadják, mert nem hiszik el azt, hogy lehetséges. Hát, ettől is olyan nagyon relatív, a mai tudomány.
Nézzük most, mit jelent az a bűvös szó, hogy tudomány. Az egyre gyarapodó ismeretek miatt, a tudomány egyre szerteágazóbb lett. Az azonos témakörben munkálkodó tudományos szakemberek, egy-egy közös ágazatban tevékenykednek. Munkájuk eredményét egymás elé tárják, majd konzultatív módon megegyeznek, azok elfogadható igazságértékéről. Vagyis, a véleményük szubjektív ugyan, de egyezségen alapszik. Ennél fogva gyakorlatilag, elhiszik, elfogadják egymás állításait, ha az, a saját addigi ismereteikkel, elég jól összeegyeztethető. Vagy eleve elvetik azt, ha az, nem egyeztethető össze a saját szubjektív tudati tartalmaikkal. Ennél fogva, a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek, kollektív egyezségen alapuló hite csupán. Ezért egyetlen tudományos állítás sem képviselhet abszolút tudást, legfeljebb csak relatív ismeretet. Ha pedig, mégis abszolutizáljuk őket, akkor dogmatizáljuk azokat. Vagyis, abszolút értékűként fogadtatjuk el, hogy már ne kelljen vitatni azokat.
A dogmák a tudomány zsákutcái, mert relatív igazságokként, olyan abszolutizált állításokat jelentenek számunkra, amelyek már minden tanult embernek nyilvánvalóak. Ilyenné vált az idők során az idő, a tér, az energia, az információ, és még jó néhány olyan fogalom, amelyeket aktívan használ a tudomány, de alapszintű meghatározása még ma sem létezik. Továbbá minden elmélet, amelyre már újabb részelméletek építhetőek annak ellenére, hogy ők maguk, tudományos bizonyítást, nem is nyertek még. A tudósok is emberek, a hitük éppen olyan változó, mint az átlagembereké. A megszerzett új ismeretek függvényében, folyamatosan átalakul, reformálódik.
A relatív fizika, Newton klasszikusnak értelmezett abszolút fizikája után, Einstein korában indult „virágzásnak”. Azóta már olyan szépen „kivirult”, hogy aki sokat gyönyörködik benne, nem látja meg a visszásságait. Amit éppen a dogmái biztosítanak számára. Nagyon sok pozitív vívmánya is van már, ez vitathatatlan, mivel egyre precízebbek azok a mérőkészülékek, amelyekkel kutatják az objektív valóságot. Azt az objektív valóságot, amelynek a megismerésére szorítkozik a tudomány, szubjektív módon. Szubjektív módon, mert akármilyen kiválóak is a műszereik, akkor is csupán a korlátolt érzékszerveik kiterjesztései azok. Vagyis, az elménk nincsen közvetlen viszonyban az érzékelt dolgokkal, csupán a kétséges értékű érzékszerveink által közvetve. Ezért, hinnünk kell az észlelt dolgok igazságértékében, hogy ideálisabban tudjunk viszonyulni ahhoz a valósághoz, amelyben élünk. Ez alól, az alapszabály alól, a tudósok sem vonhatják ki magukat. Ezért, a tudomány nem más, mint a tudósok kollektív hite.
Precíziós műszereik segítségével, egyre több természeti állandó értékét határozzák meg. Ezek az állandónak mondható fizikai paraméterek, abszolút értékeket képviselnek, a relatív valóságunkban. A megismert fizikai állandók kombinálása révén, új állandókat lehet felfedezni, amelyek további segítséget nyújtanak számunkra, a valóság tökéletesebb megismerését illetően. Így a minden relatív állítással bíró objektív valóságunkat, tovább színezik az abszolút értékeket képviselő természeti állandók. Ide illik egy idézet, ami Dr. Héjjas István, - Ezoterikus fizika – című könyvéből származik.
„Sok fizikus szerint nehéz elhinni, hogy a természeti állandók pontos összhangja a vak véletlen műve, mert ha ez véletlen, akkor ennek sokkal kisebb a valószínűsége, mint egy ötös találatnak a lottón.
Ebből a felismerésből kiindulva, több természettudós feltételezi, hogy megalapozott az un. antropikus elv. Ennek alapgondolata az, hogy az univerzum azért ilyen, hogy létezhessen benne értelmes lény, aki megfigyeli.
Sőt, ezen túlmenően egyes természettudósok szerint az állandók precíz finomhangolása mögött jogosan feltételezhető egyfajta magasabb intelligencia, bár a kérdés ilyen megközelítése már messzire vezet a tudománytól és inkább a filozófia, sőt a teológia körébe sorolandó. Így azután a legtöbb természettudós az ilyen feltevést tudománytalannak tartja és „természetes” okot keres. Ez utóbbira adhat elvileg lehetőséget a szuperhúr elmélet továbbfejlesztett változata, az un. „brán-elmélet”, amely azonban nem kevésbé tűnhet misztikusnak, mint a teológiai megközelítés.”
Dr. Héjjas István – Ezoterikus fizika
Ebben az idézetben, Dr. Héjjas kifejti azt, hogy a kozmológiai állandók folyamatos felismerése oda vezetett, hogy az ember felismerte végre azt, hogy az Univerzum tudatos. Számomra ez nem más, mint Isten, tudományos szintű értelmezésének kezdete a tudományban. Én, a magam részéről, kimondottan örülök ennek, mert az elméleteimben, a valóság objektív, és szubjektív egy időben. Közösen alkotja a kétféle valóság, az abszolút létezést. Kérdés az, hogy hogyan definiáljuk, az Univerzum megfigyelőjeként értelmezhető lényt, aki a természeti állandókat beállította számunkra, és ügyel azok szinten tartásáról? Én Istennek nevezném, de mit jelent Isten fogalma tulajdonképpen?
Az egyistenhitre, több mint 4000 féle vallás van bejegyezve a világon. Számomra ez azt jelenti, hogy a „hozzáértő” szakembereknek számító papok, ennyi féle módon értelmezik a Bibliát, Isten üzenetét. Így Isten fogalma, szinte minden embernek mást, és mást jelent. Ez alól, én sem vagyok kivétel. Az én sajátságos Istenverzióm a következő.
Az Univerzum oszthatatlanokból felépülő alaphalmaza közvetíti, a longitudinális mágneses hullámokat, amelyek az energiát közvetítik, Azt az energiát, amelyik a longitudinális hullámok impulzussorozatai által, impulzusadagokban, úgynevezett kvantumok által terjed. Ez az energia informatív értéket is képvisel, mert a mágneses hullám, információkat is hordoz. Ezért az energia tudatos szubjektív munkavégző képesség. Ebben, és ebből a primer szubjektív alaphalmazból épülnek fel, a szekunder anyagi részhalmazok, amelyek az objektívnek megismert valóságunkat alkotják. Így az anyagi halmazok, minden esetben olyan események, amelyek a szubjektív alaphalmazban zajló, mágneses alaprezgésekre vezethetők vissza.
A szubjektív alaphalmazt mágneses tulajdonságok jellemzik, míg az anyagi halmazokat elektromosság határozza meg. Mivel az anyagi létezés a szubjektív alaphalmazban zajló esemény, ezért a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alapelemeivel, az anyagi halmazok elektronjai, állandó közvetlen induktív kényszerkapcsolatban állnak. Ezért a szubjektív alaphalmaz, akaratlanul is mindenről tud, ami az anyagi valóságban történik, és mindenre képes hatni az anyagi világban. Éppen az anyagi valóság elektronjain keresztül, az induktivitás jelensége által. Kényszerkapcsolatuk abban nyilvánul meg, hogy a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alkotóelemei lineárisan, egyenes vonalban közvetítik az informatív értéket képviselő energiát, míg az anyagi halmazok elektronjai, kizárólag centrális mozgásúak. Így mindenképpen ellentétes érdekviszonyban vannak.
Az Univerzum primer szubjektív alaphalmazában megnyilvánult szekunder anyagi halmazokat, a mágneses állóhullámok tartják számunkra viszonyítható módon, strukturális szerkezeti rendben. Ha a mágneses állóhullámok valamilyen oknál fogva megváltoznak, akkor a hozzájuk rendelt anyagi struktúra is azonnal megváltozik. Ezt a folyamatot mi, szubjektív munkavégzésnek értelmezzük.
A mágneses hullámok által közvetített intelligens munkavégző képesség az energia, ami az Univerzum teremtő „erejét” képviseli. Ez a teremtő erő, a számunkra meg nem nyilvánult Istenség. Az ember által megnyilvánult tudatos relatív elmék pedig, a megnyilvánult Istent képviselik, akik meditatív, és imaginatív módon, mentálisan képesek befolyásolni, az anyagi struktúrákat stabilizáló mágneses állóhullámokat. Így az ima segítségével, tudatosan is átalakíttathatjuk, az Univerzum teremtő erejével azt a valóságot, amelyben élni kívánunk. Ezért a sors, amit meg kell élnünk, mindig a hitünk terméke, mert Istenként, éppen mi határozzuk meg azt, hogy a teremtő erő, milyen módon formálja azt számunkra. Így a teremtő erő megteremti számunkra, de megélni nekünk kell, magunknak. Amíg megéljük a megteremtett sorsunkat, addig gyakorlati tapasztalatot szerzünk annak a valóságáról. Az emberi lélek, az élet energiájaként halhatatlan, elpusztíthatatlan, ezért a testünk halálakor, egyszerűen magával viszi a szellemi tudattartalmainkat az abszolút Elmébe, visszaigazolva ez által, a tőle leszűrődött aktuális, az emberi kornak éppen megfelelő ismeretek igazságértékeit.
Az Univerzum alaphalmaza, minden ismeretet magában foglal mágneses alapú abszolút Elmeként. Tudássá azonban csak úgy integrálódhatnak az ismeretei, ha megnyilvánul anyagi, azaz tapasztalati szinten is. Így az emberben Isten inkarnálódott, azaz nyilvánult meg, mint relatív elméjű teremtett lény. Az emberiség szaporulatával padig, Isten reinkarnálódik folyamatosan. Így minden gyermek Isten reinkarnációja, megtestesülése. Mi nevelünk belőlük embert, hogy azután felnőtté válva, ráléphessenek arra a csodálatos mentális útra, amely Istenhez vezetheti őket. Csak ez idáig, nem mondtuk meg nekik azt, hogy Isten, éppen ott van őbennük.
A vallások képviselői sincsenek egy hullámhosszon, mert a Szent Biblia, egy csodálatos szimbólumkönyv. Így aki a szimbólumokat szó szerint értelmezi, nagyon eltéved Istent illetően. Hasonló a helyzet a tudománnyal is. A hézagos ismeretek, nagyon sokféle elképzelésnek adnak lehetőséget. Ezek nem lehetnek egyszerre igazak. Így a vallások is, és a tudományok is, terhelve vannak a dogmáikkal, amelyek akadályozzák őket, a valóság megismerésében. Pedig, a valóság, objektív és szubjektív egy időben, úgy alkotja a létezést. Én a vallások, és a tudomány dogmáinak a lehámozásán fáradozok, hogy ez által, egységesebb legyen az emberi kultúra.
Valamikor régen, az ókorban, az emberi bölcsesség kezdetén, egy síkon futott a vallás, és a „tudomány”. A papság volt az írástudó, így a tudományt is ők művelték. Majd az írástudás kiterjedt a széles néprétegekre is, és a folyton bővülő természeti ismeretek hatására, a vallás és a tudomány kettévált. Majd olyan „Istentelen” tudós emberek, és elvek vezették az emberiséget, hogy annak hatására, a vallás és a tudomány, gyakorlatilag szembe is helyezkedett egymással. Mert a félreértelmezett emberképű Isten fogalma, elfogadhatatlan volt számukra. Ennek eredménye az, hogy még ma sem fogadnak el a tudósok olyan nyilvánvalóvá tett állításokat sem, amelyek a vallás felé irányíthatnák a tudomány szekerét. Pedig, nincs más dolguk, mint tudományosan is értelmezni Istent, az Univerzumban működő teremtő erőt, aki az emberben nyilvánult meg, hogy tapasztalatot szerezzen a mérhetetlen ismereteiről. Ezért az Istent kereső ember, mindig önmagához jut el, és az önmagát kereső ember pedig, Istenhez érkezik. Mert a két entitás tökéletesen elválaszthatatlan egymástól, hiszen az Univerzum részeként, mi emberek is, a természet alapelemei vagyunk. Körülbelül ennyit jelent számomra Isten.
Arról sem a természet, sem pedig, az Univerzum nem tehet, hogy mi emberek, nem ismerjük fel magunkat, és helyünket a természetes Univerzumban. Végül bemásolok néhány ide illő idézetet, híres személyektől:
„A tudomány és a vallás nem ellensége egymásnak, hanem szövetségese: két különböző nyelven mondják el ugyanazt a történetet, a szimmetria és egyensúly történetét... a mennyország és a pokol, az éjszaka és a nappal, a meleg és a hideg, Isten és a Sátán történetét.”
„A tudomány istenekké tett minket, még mielőtt emberek lehettünk volna.”
„A papok azt mondták régen, hogy a hit hegyeket mozgat, és senki nem hitt nekik. Ma a tudósok azt mondják el tudják simítani a hegyeket, és mindenki elhiszi.”
„A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás. A tudomány főleg a tényekkel foglalkozik; a vallás főleg az értékekkel foglalkozik. A kettő nem egymás riválisai, hanem egymás kiegészítői.”
„A vallás és a tudomány közötti ellentétek jelenlegi legfőbb forrása az emberarcú Istenről alkotott felfogásból ered.”
Albert Einstein
„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”
Albert Einstein
Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy az Univerzumban a létezés tudatos. A benne megnyilvánult élőlények közül, az ember is tudatos. Ez a kétféle tudat, állandó mentális elmekapcsolatban van egymással, és az emberi relatív tudat, a hit által képes vezérelni, az Univerzum abszolút tudatát. Vagyis, a teremtő erőt, ami nem más, mint az informatív értéket képviselő, intelligens energia. Az Univerzum tehát, intelligens, mert egységes valóságrendszerként, a mágneses alaphalmaza számára, az objektív anyagi valóság képez, szükségszerű visszacsatolást. Így a szubjektív alaphalmazban zajló mágneses rezgési események, az objektív valóságban érvényesítik a hatásukat, és ott már, relatív elektromos egyensúlyon alapuló harmóniát teremtenek. Így ennek az abszolút tudatos Univerzumnak, a relatív emberi tudatok is részei, és ebben a mentális elmekapcsolatban, az intelligens visszacsatolás valósul meg, amelyben az információk tudássá transzformálódnak, az emberi élet tapasztalatai által.
Matécz Zoltán
2011.11.27.
matecz.zoltan@gmail.com
