Lendület vagy impulzus?
Szinte minden fizikakönyv másképpen értelmezi a lendület, és az impulzus fogalmait. Sőt, mi több, van olyan könyv is, ahol a két fogalom teljesen összemosódik az értelmezés során, mint mozgásmennyiség. Akkor, hogyan is van ez?
„Mozgásmennyiség – lendület. Egy test tömegének és sebességének a szorzata. Mivel a sebesség vektormennyiség, így a mozgásmennyiség is az.”
„Impulzus. Egy testre ható erő szorozva azzal az időtartammal, amíg az erő hat. Newton második törvénye szerint az impulzus egyenlő a test mozgásmennyiségének a megváltozásával. A mozgásmennyiség adott változása elérhető viszonylag kis erő hosszú ideig tartó, vagy nagy erő rövid ideig tartó hatásával.”
Park – Usborn – Fizika enciklopédia
Az én véleményem szerint, a mozgásmennyiség alapvetően kétféleképpen fejezhető ki. Éppen úgy, ahogy a második idézet is sugallja. Ha kisebb erő, hosszú ideig hat a testre, akkor eleve lendületet biztosít számára. Amíg a sebesség lendületét el nem éri, addig gyorsul a test, az erő tartós befolyásának köszönhetően. Amikor pedig, megszűnik az aktuális erőhatás, akkor a test már, egy adott mozgási sebesség értékével bír. Ha azonban, az erőhatás nagyobb ugyan, de igen rövid ideig áll fenn, akkor a test olyan röviden gyorsul, hogy szinte egyből, az elérhető sebesség mozgásértékét veszi fel. Ez impulzív hatás. Teljesen mindegy azonban az, hogy hosszabb idejű lendület, vagy rövidebb idejű impulzus által éri el a test a mozgási sebességét, mindenképpen azt a mozgásmennyiségi értéket veszi fel, amelyiket az erő hatása közvetített számára. Ez a sebességgel jellemezhető mozgásmennyiség, lendületet okoz, hosszú idejű kölcsönhatás esetén, és impulzust eredményez, rövid idejű kölcsönhatáskor, ahogy az erő hatása, felületi módon közlődik. Ezt biztosítja az Univerzum mozgásmennyiség megmaradási törvénye, amelyben a hatásmegmaradás jut érvényre.
L = m*v = m*(a*t) = Mozgásmennyiség = (m*a)*t = F*t = I
Szubjektív = m*v = L = Mozgásmennyiség = I = F*t = Objektív
mozgáskényszer Kölcsönható
Képesség.
A mozgás = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = A kölcsönhatás
lendülete impulzusa
A lendület és az impulzus, matematikai szempontból tekintve, teljesen egyenrangú mozgásmennyiségi értékek. A fizikaképletekben bármikor felcserélhetőek.
L --> F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F <-- I
Ez a mozgásmennyiség megmaradásának a törvénye, amelyben az erő, mint objektív munkavégző képesség, mindig megmaradó tényező. Így az energiához hasonlóan, az erő sem vész el, csak átalakul. A mozgó testek sebessége, mindig arra a mozgásmennyiségre vezethető vissza, amelyik az impulzus, vagy a lendület közlése révén valósul meg, valamilyen kvalitatív hatás közvetítése által. Ezért, az impulzusra és a lendületre visszavezethető, mozgásmennyiség megmaradási jellemzőségek hatásai, amit az erő, és az energia jelent, szintén megmaradó tényezők az Univerzumban. Így az erő, vagy az energia változásai során, az anyagi testek megjelenését biztosító tömegek, viszonyítható megjelenési formái változnak meg. Ezek az észlelhető változások azonban, mindig az Univerzum mágneses alaphalmazában kialakult rezgési információk alapján jönnek létre, az anyagi testek viselkedésében.
Az energiát, mint munkavégző képességet tartja nyilván a fizika. Csakhogy, az erő is munkavégző képesség. Ezt bizonyítja, a W = F * s képlet. Az igazság az, hogy az erő, objektív munkavégző képesség, míg az energia, szubjektív munkavégző képesség. Az erőt, sugárzási jelleget öltve, az önálló lendülettel haladó tömegek maguk közvetítik, közvetlen felületi kölcsönhatás révén. Ezzel szemben, az energiát, hullámzási jelenséget kialakítva közvetítik, valamely közegben együttesen rezgő tömegek közvetett, azaz térfogati kölcsönhatás által.
Az energia és az erő, mint kvalitatív hatások, mindig az Univerzum mágneses alaphalmazából származó mozgásmennyiséget közvetítik. Így minden anyagi megnyilvánulás olyan elektromos esemény, amely valamilyen szintű rezgésforma által valósult meg. Vagyis, az Univerzum mágneses alaphalmazában kialakult rezgési információkat konvertálja át, adatokkal jellemezhető elektromos anyagi rezgésekké. A tehetetlenséget produkáló tömegekre kifejtett hatása nélkül, észlelni sem tudnánk az energiát. Az energia, mint a mozgásmennyiséget szubjektív módon közvetíteni képes kvalitatív hatás, teljesen hatástalan, a hatásával szemben tökéletesen tehetetlen, kvantitatív kiterjedésű tömegek nélkül. Így az energia határozza meg, az anyagi testek tehetetlen tömeges mennyiségének, a strukturálisan kialakítható minőségét.
Az energia, és az erő hatásainak a közvetítési módjai között fennálló sajátságos különbözőséget, azért kellett egy kissé kifejtenem, mert a fizika alapvetően kétféle energiáról beszél. Helyzeti, és mozgási energiákról, amelyek egymásba számolhatóak, mert egymásba módosuló tényezők. A nyugalomban lévő test, helyzeti energiával bír, míg a mozgásban lévő test, mozgási energiával rendelkezik, állítja a fizika. Csakhogy, ha a mozgás és a nyugalom, relatív különbözőségek csupán, akkor a kétféle energiaállapot, irreális valóságot takar. A mozgásinak nevezett energiaérték nem más, mint a test megszerzett lendülete. Amikor ugyanis, erő hatásával, objektív felületi munkát végzünk egy testen, akkor egy aktuális sebességértékkel jellemezhető lendületet biztosítunk számára. Így nem érdemes energiaértékként jellemezni, a lendülettel bíró test mozgásállapotát, mint mozgási energiával rendelkező tényezőt. Bőven elegendő az, ha lendülettel fejezzük ki. A helyzetinek nevezhető energiaérték pedig, eleve a test stabil viszonyíthatóságát teszi lehetővé. Akár nyugalomban van a test, akár valamilyen sebesség lendületével bír éppen. Mert a gyorsulás nélküli lendület sebessége, éppúgy nyugalomnak minősül. A test viszonyítható gyorsulása pedig, azt jelenti, hogy valamilyen hatás befolyása alatt van éppen. Vagy erő, vagy pedig, energia hatása alatt, ami a gyorsulással kifejezhető mozgásmennyiségi érték közvetítésével, munkát végez a testen.
Valójában, nem a testeknek van energiájuk, ahogyan a fizika tanítja, hanem az energia készteti a tömegeket arra, hogy esemény szinten megnyilvánulva, felépítsék az objektív anyagi testek valóságát. Mégpedig olyan módon, hogy stabil szerkezeti struktúrát biztosít, az anyagi testek számára. Ezekben az energia által stabilizálódott anyagi eseményekben, a hatásokkal szemben tehetetlenséget produkáló tömegek játsszák a fő szerepet. Mert, soha nem a testeknek van tömege, hanem a tömegek alkotnak anyagi testet, az őket befolyásolni képes energia hatására. Így valójában, a tömegek strukturális szerkezetének van objektív, anyagi test szintű megnyilvánulása. Mert a megnyilvánulás éppen azt a fizikai folyamatot jelenti, amelynek az eseményében, az energia hatása alatt álló tömegek halmaza, viszonyítható anyagi test formáját ölti. Ez lesz a megnyilvánult testek helyzetinek megismert energiája. Amikor az energia, az Univerzum hatás-megmaradási törvényének engedelmeskedve, új megjelenési formát ölt, akkor azt olyan módon hajtja végre, hogy a testet alkotó tömegeket szervezi, új strukturálisan viszonyítható szerkezetbe. Ezt a folyamatot mi, állapotváltozásnak, azaz munkának értékeljük.
Ezért bátran kijelenthető az, hogy az energia nem lehet sohasem azonos a tömeggel. Mert az energia, kvalitatív hatásként szervezi, a hatásával szemben tökéletesen tehetetlen, kvantitatív kiterjedéssel rendelkező tömegeket, viszonyítható anyagi események halmazába. Így a kvalitás voltaképpen, a kvantitatív kiterjedéseket biztosító tömegek közötti viszonyt jelenti. Azt a minőséget, ahogy viszonyulnak egymáshoz a kvalitások. Valójában azt a mozgásmennyiségi értéket, amely a halmazok szintjei között, áttranszformálódik. Arra pedig, azért képes az energia, mert az őt közvetítő mágneses alaphalmaz, mindenhol jelen van. Az anyagon belül éppen ugyanúgy, mint az anyagon kívül. Mert az anyagi megnyilvánulások számára, éppen a szubjektív alaphalmaz biztosít teret.
Az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi világ valóságát, a mágneses alaphalmazban terjedő energia hozza mozgásba, induktív módon. Így az Univerzum oszthatatlan alaptömegeiből felépített szubjektív alaphalmazában kialakult mágneses hullámok energiái, induktív hatást gyakorolnak az anyagi atomok elektronjaira, és azok által, elektromos eseményeket tartanak fenn. Ezek az elektromos hatások alakítják ki, az anyagi szerkezeteket biztosító struktúrákat akkor is, ha azok csupán rezgési szinten megvalósított események. A stabil viszonyíthatóságot pedig, a szubjektív alaphalmazban kialakult mágneses állóhullámok tartják fenn számunkra.
Valójában minden anyag mágnesesnek mondható, mert a mágneses módon terjedő energia szervezi az elektronjaikat, induktív lehetőséggel. De nem minden anyag képes, viszonyítható mágneses vonzó, vagy taszító erőt produkálni. Az kizárólag attól függ, hogy milyen kristályszerkezetet alakít ki az anyagi struktúrája. Így az acéloknak jutott az a kitüntető szerep, hogy a rájuk ható mágneses energia befolyását, objektív mércével viszonyítható vonzó, vagy taszító erővé képes alakítani számunkra, közvetlen módon. Mivel az állandó mágnes, közvetlenül képes átalakítani, az Univerzumban terjedő szubjektív mágneses energiát, erővel jellemezhető objektív mágneses hatássá, ezért kézenfekvő dolog az, hogy az állandó mágnesekből felépített mágnes-motorok, örök mozgására van lehetőség. Így megalkotható, a legtermészetesebb erőforrás, ami nem befolyásolja károsan a bioszférát. Az interneten egyre több ilyen irányú próbálkozás található, a „mágnesmotor” címszó alatt. Sajnos, nem a jól fizetett tudósok kísérletei alapján.
Annak ellenére, hogy a tudományban még nincsen meghatározva az energia fogalma, a társadalmat energiatudatosság hatja át. Ez pusztán gazdasági fogalom. Mert a fogyasztók által felhasznált energiafajtáknak, ami a rendelkezésünkre áll, nagyon költséges az előállítási módja, és a szállítása. Így az energiatudatosság, energiatakarékosságot jelent számunkra. Csakhogy, ez egy tökéletesen abszurd helyzet, mert az által, éppen azzal az energiával kell a legjobban takarékoskodnunk, ami elvileg elpusztíthatatlan, és mindenhol jelen van körülöttünk. A helyett, hogy korlátlanul, és ingyen használnánk végre. Nem az energia tehet arról, hogy az emberiség még tehetetlen a közvetlen hasznosítását illetően. Nem az energia tehet, a mi gazdaságilag formált eltorzult valóságunkról.
Amíg a természettudomány nem képes, a dogmákká erősödött tévhiteit lerázni magáról, mert konzervatív módon ragaszkodik a hiányos, és hamis elveihez, addig minden esetben tévúton jár, vagy „C” vágányon várakozik. Jelenleg, a túl relatívvá vált tudomány irányítja a tudós embereket. Ha azonban, hajlandóak vagyunk végre átlépni a saját hibáinkon, és kiegészíteni a hiányosságainkat, akkor újra az értelmes ember írhatja a tudományt. El kell végre fogadni, a radikálisan előre törő gondolatokat, amelyek új, megvalósulni látszó, mágneses technikai alapként, egészen más valóságképet tárhatnak elénk. Ha az én számomra racionálisnak tűnő, ma még korlátolt igazságaim, valóságértéket nyerhetnek végre a tudományban is, akkor a magasan képzett tudósaink, jóval több új, hasznos elméleteket hozhatnak még felszínre, mintha azt egyedül tenném. A tudománynak új, friss irányvonal kell, mert most még helyben jár.
Mereven ragaszkodnak a termodinamika törvényéhez. Mert az, kimondja azt, hogy egy zárt rendszerből, csak annyi hatás hasznosítható, mint amennyit belefektettek, de abból minden esetben le kell vonni azt az értéket, ami az adott rendszer saját működtetéséhez szükséges. Ezt igazolják a mindennapjaink gyakorlati tapasztalatai. Csakhogy, az állandó mágnes, egy olyan zárt rendszer, amelybe nem kell saját munkát fektetnünk ahhoz, hogy viszonyítható hatást váltson ki számunkra. Így az Univerzum szubjektív energiáját közvetlen módon alakítja át, felhasználható erőhatássá, amit a vonzás, és a taszítás képessége valósít meg. Vagyis, az állandó mágnes, egyszerűen kikerüli a termodinamika emberi módon megalkotott relatív törvényét, és munkára fogható erőhatást képvisel a nélkül, hogy mi magunk fektetnénk be ehhez energiát. Ez egy természetes lehetőség, amit a természet is használ. Nézzünk csak fel az égboltra, és máris elénk tárul a legtermészetesebb alkalmazása. Az égitestek ugyanis, egy közös mágneses rendszerként funkcionálnak, az Univerzum zárt terében. Megvalósítva ez által, azt a mindig megmaradó mozgásmennyiségi értéket, amit az erő, és az energia képes közvetíteni. Az erő, és az energia, amelyek kvalitatív hatásokként, az impulzus és a lendület megmaradási tételét fejezik ki, miközben aktívak a tehetetlen, kvantitatív kiterjedéssel rendelkező tömegek viszonylatában.
Matécz Zoltán
2012.01.28.
matecz.zoltan@gmail.com
