Akasha krónika.
A abszolút, mindent tudás „könyvtára”, ami olyan kozmikus adatbázist jelent, amelynek segítségével, bárki hozzáférhet olyan információhoz, amely valaha is megtörtént, a tapasztalati szintű anyagi világban. Ennek az univerzális „könyvtárnak” bárki az olvasója lehet, aki megtanulja azt, hogyan léphet kapcsolatba, az abszolút szintű információs adatbázissal.
Feltételezések szerint, az Akasha könyvtár kifejezés, az időszámításunk előtt 265 táján élt Indiai császár, Asa-ka nevéhez fűződik. Az említett császár nevét, visszafelé olvasva, az Akasha szót kapjuk. A régészeti leletek tanúsága alapján, ez a császár hatalmas könyvtárat halmozott fel. Minden, az időtájban fellelhető írásos adatot összegyűjtött azért, hogy korának a „fejlett” kultúrája fennmaradjon. Ezzel az áldásos cselekedetével próbálta ellensúlyozni azt a mérhetetlen pusztítást, amit a hadjáratai alatt végzett. Az Indiaiak, még mindig hisznek a könyvtár létezésében, de a régészek, a mai napig sem találták meg a helyét. Az Asa-ka császár által összegyűjtött Akasha könyvtárat, állítólag valahol, a Himalája hegység belseje őrzi.
Az Akasha könyvtár mai jelentésének, csupán szimbóluma már, a régi, feltételezésen alapuló Indiai könyvtár. Mivel a császár minden lehetséges írásos információt összegyűjtött, így egyfajta, abszolút könyvtár jellegét öltötte. Ezért, az Akasha könyvtár mai jelentése valójában, az Univerzum tökéletes, mágneses szintű adatbázisát jelenti, amelyben minden olyan információ megtalálható abszolút módon, amely az anyagi világ elektromos változásairól képes hírt adni.
Ha most gondolatban, minden anyagi létezést szétszedünk, egészen a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alaphalmazt kapunk, amely alapközegként, csak mágneses tulajdonságokkal rendelkezhet. Mivel az elektronokat is szétszedtük alkotóelemeire, így elektromos jelleget sem ölthet. Ebben alakulnak ki, és terjednek a mágneses hullámok, mint energikus információk. Ez a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz képez teret, a benne eseményként megnyilvánuló elektromos, anyagi valóság számára. Mivel pedig, az anyagi létezések legkisebb objektív alkotóeleme az elektron, ezért a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, az elektronok állapotváltozásait befolyásolják, és érzékelik induktív módon, így tartva fenn, az anyagi létezés eseményszerűségeit. Ha pedig, az elektronok mozgásállapotai megváltoznak, akkor ők okoznak állapotváltozást a mágneses alaphalmazban. Teljesen mindegy tehát, hogy az anyagi elektronok mi okból változnak, mágneses „nyomot” hagynak maguk után, a szubjektív alaphalmazban.
Kvantumelmélet alapján, Rupelt Sheldrake biológus, a Cambridge-i egyetemen azt kutatta, hogy az élő szervezetekben, milyen mechanizmus szabja meg azt, hogy az azonos DNS kóddal rendelkező sejtek közül melyik, milyen funkciót lásson el. Így jutott el a formaalakító, azaz morfogenetikus mező elvéig, amelynek az a lényege, hogy minden egyes sejt, a fajának megfelelő kollektív emlékezeti mezőjéhez nyúlik vissza, és az alapján rendeződik a test szervezetében. Sheldrake végkövetkeztetése az lett, hogy az Univerzum morfogenetikus mezőjén keresztül, a tudatunk nem csupán saját lényünkhöz kötődik, hanem mentális összeköttetésben állunk, más élőlényekkel, és a környezetünkkel is. Így lehetséges az, hogy a közös morfogenetikus, vagyis emlékezetmezővel való kapcsolattartásunk, szinkronicitást mutat, és az egyedek szellemi fejlődését eredményezi akkor is, ha az nem tanulta meg a szükséges ismereteket. Így a Jung által meghatározott kollektív tudatalatti, emlékezeti, azaz morfogenetikus mezőként összegyűjti a faj megszerzett tudását, és ilyen módon, beépíti az újszülött egyed tudatába. Ez az emlékezeti mező azonban, az én véleményem szerint nem más, mint a minden anyagi eseményről információt tároló abszolút memória az Univerzumban. Vagyis, az Akasha krónika.
Az Akasha nem más, mint az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza, vagyis az, az elemi mágneses alapközeg, amelyből az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi részhalmazok alakultak ki. Mágneses jellegénél fogva, minden információt magában tárol abszolút memóriaként, ami az anyagi világban történt eddig. Az Akasha éppen attól krónika, hogy a szubjektív alaphalmaz által megvalósult abszolút elmében, minden anyagi változást rendre „feljegyez”. Így az Akasha, minden információt megőriz, mint egy könyv. Kozmikus tudatként fogható fel. Benne az elektromos anyagi világ valóságáról szertett mágneses információ nem más, mint az anyagiság krónikája, jegyzete.
Az Akasha krónika, mágneses archívuma az anyagi világban megtörtént eseményeknek, és az ezek után megtörténhető feltételezett fejleményeknek is. Továbbá, a másvilág, vagyis a szellemvilág eseményeit is tartalmazza. Vagyis, minden változás megtalálható benne, ami az abszolút létezés eseményszerű megvalósulását képes igazolni. Így az elektromos anyagi eseményként megnyilvánult teremtésben, nincsenek titkok.
Spirituális érettségre van szükség ahhoz, hogy bárki olvasni tudjon az Akasha könyvtárban. Kozmikus öntudatot, csak az által szerezhet meg valaki. Ehhez szüksége van arra, hogy a harmadik szeme aktív legyen, vagyis, energikus léleklátással rendelkezzen. A szubjektív alaphalmazban ugyanis, az energia terjed, és a léleklátó valójában, energialátó ember. Ezért látja, az anyagi objektumokhoz tartozó energiamezőket is. Vagyis, okot, és okozatot együtt érzékeli. Így a harmadik szemmel megszerezhető tudás nem más, mint az okok, és okozatok ismerete.
Ez egyfajta, abszolút szintű író-olvasótalálkozó, mert az Akasha krónika információs adatbázisát, mi magunk írjuk, mi magunk szerkesztjük, az anyagi létezésünkkel. Az Univerzum, elektromos jellegű anyagi eseményeiről szóló mágneses információkat, az abszolút memória képes csak tárolni. Az anyagi világ minden eseményét tárolja, beleértve a Földünk világtörténelmi eseményeit is. Annyira, hogy még a szavakkal, és tettekkel ki nem fejezett gondolataink is szerepelnek benne. Ezt az Univerzum mágneses alaphalmaza tárolja, amelyből az elektromos anyagi valóság megnyilvánult. Így az elektromos anyagi valóságban, benne van a mágneses alaphalmaz valósága is. Az atomok belső terét is, ez az alaphalmaz tölti ki. Ez a régi tudós emberek étere.
Mivel az ember lelke által Isten nyilvánult meg, ezért az Akasha krónika, Isten gondolatait jelenti, más néven,: „A beszélő fény krónikája.”. Az információ mennyisége, exponenciálisan növekszik a világmindenségben, ez arra utal, hogy mindörökre megőrződik, és tovább halmozódik. A hozzáértő számára visszaolvasható könyv formájában, fotók alakját öltve, vagy filmszerűen is. Mivel az Akashában való keresés is, anyagi szintről indított információszerzési lehetőség, ezért annak a tényszerűsége is rögződik benne. A kifejezésre jutott hitünk, a „keresőmotor” benne. Valahogy olyan módon lehet elképzelni, mint egy kozmikus internetet, ahol minden létező anyagi megnyilvánulásnak külön honlapja van. Az életünk állandóan változó eseményei, folyton frissítik. Ez a honlap, folyamatosan, és dinamikusan íródik, amíg élünk. Majd lezárul, és statikus módon elraktározódik emlékként, a végtelenség abszolút memóriájában. Olyan, mint a teremtés tényéről szóló informatikai rendszer.
Az tényszerűen bebizonyosodott dolog már, hogy minél magasabb szinten művelt valaki spirituálisan, annál megvilágosodottabb, és így annál több információhoz juthat az Akasha adattárából. Vagyis, spirituális tudásra van szükség ahhoz, hogy az abszolút tudásból meríthessen valaki. Ez a képesség nem ajándék, mert az ember által, a lélek által megnyilvánult Isten jut információhoz, az Univerzum meg nem nyilvánult Isteni adatbázisából. Így a megvilágosodást eredményező beavatás célja éppen az, hogy az Isteni szikrát hordozó emberi lélek, önálló módon is képessé váljon arra, hogy a számára íródó Akasha könyvtárban hozzá tudjon jutni, a számára szükséges információkhoz. Beavatás alkalmával, kinyílik az ember harmadik szeme, és ez által léleklátóvá, energialátóvá válik. Két szemével továbbra is látja az objektumokat, de a harmadik szemével, azokat az energiamezőket is érzékeli egyben, amely az adott objektumokat észlelhető állapotban tartják.
Az abszolút tudás megismeréséhez, spirituális tudás szükséges. Mert az abszolút tiszta szellem, az Univerzumban megvalósult legtökéletesebb információkezelő eszköz. Az abszolút memória, az Univerzum abszolút adatbázisában tárolt emlékezeti eseményeket jelenti, míg az abszolút szellem, az abszolút emlékek között fennálló mentális viszonyokat képviseli, amelyek eseményszinten még megtörténhetnek. Így az Akasha krónika, valójában, az abszolút memória emlékeit, és az abszolút szellem gondolati elvárásait együttesen jelképezi. Mint tiszta, azaz Szent Szellem, amit Istenként tisztel a kereszténység.
Jósok, látók, spirituális tanítómesterek, és sámánok képesek olykor arra, hogy betekintsenek az Akasha könyvtárba, és szükség esetén, hasznosítható információkat szerezzenek onnan. Művészek, és tudósok is „betekintést” nyernek, az intuíciójuk segítségével. Olyankor annyi történik csupán, hogy annyira hisznek annak a dolognak a valóságában, amivel éppen foglalkoznak, hogy az Univerzum, a hitük szerint ad számukra hasznosítható információt. Ez a heuréka-élmény, amikor az emberi elme fogékonnyá válik, az Univerzum üzeneteire. Valójában azonban, mindössze annyi történik, hogy mindenki, a hite szerint kap az Univerzumtól bármit is. Így az erős vággyal ihletett személy, a hite által kért információt akkor is megkapja, ha nincsen türelme kivárni azt. Ezért, az egyéb tevékenysége közben, egyszerűen arra eszmél rá, hogy megérkezett számára a várt üzenet. Vagyis, tudatosodik az elméjében.
A szabad akarat azt jelenti, hogy a sorsunkat megalapozni képes hitünket szabadon, minden külső befolyástól függetlenül alakíthatjuk ki. Az Akasha írói mi magunk vagyunk, így nincsen semmi sem előre megírva, vagy elrendelve. Életszerepeket vállalunk. Ha nem mi magunk vállalnánk, akkor nem is lennénk a tetteinkért felelősek. A felelősségünk pedig, alapvetően abban nyilvánul meg, hogy tapasztalati szinten, mi magunk éljük meg azokat az eseményeket, amelyek a hitünk szerint alakítják ki az életünk történéseit.
Az Akasha biztosít jelzést számunkra minden esetben, ha cselekedni szeretnénk valamit. Általában, ez a mi első gondolatunk. Többnyire, ez a lehető legmegfelelőbb lehetőség számunkra, mert a lelkünk érzeteiből fakad. Majd ez után jönnek sorban, a racionalitásunkat jelző szellemi gondolataink, amelyek, képesek arra, hogy az első lelki gondolatunkat hatástalanítsák. Relatív mivoltuknál fogva, elvonatkoztatnak bennünket az abszolút lelki alapgondolattól. Ezek a szellemi gondolataink a mi kísértőink, sugalmazásaink, amelyek arra szorítkoznak, hogy ne a tökéletes lelki igazság valósuljon meg az életünkben, hanem a tökéletlen relatív szellemi vélt igazságaink. Ők fontoskodnak az életünkben.
Ennél fogva, mit sem ér az abszolút információ azok számára, akik nem képesek „kinyitni”, a harmadik szemüket. Két szemmel ugyanis, továbbra is csupán annyit látnak, mint ez idáig. A szellemi ember számára esélytelen a dolog. Meg kell tanulnunk lelki emberré válnunk. Ez a spirituális fejlődésünk lényege. A szellemi embert ugyanis, mindig a gondolatai vezérlik, mint ma az átlagemberek kilencvenkilenc egész, kilenctized százalékát. Csak így tudunk ésszerűek, azaz racionálisak maradni. Természetesen, így is lehet valaki rendes ember, de az a tény, hogy szellemi vezérlés alatt rendesnek mondható valaki, még nagyon távol áll a tökéletességtől.
A lelki ember mellőzi a szellemi gondolatait, amikor csak lehet. A gondolataink ugyanis, a múlt emlékei alapján alakulnak ki, és e miatt, elvonatkoztatnak bennünket a lelki jelenlétünktől, amikor éppen érzünk, érzékelünk. Kizárólag csak itt, és most vagyunk képesek, a lelki érzéseinkre figyelni, az elménkkel. Így az elménk figyelmének hatósugarából kiiktatott szellemi gondolataink nélkül, olyan meditatív állapotot biztosítunk magunknak, amelyben kizárólag az érzéseinkre fókuszáljuk az elménk figyelmét. Azokra a testünkben megnyilvánult lelki érzéseinkre, amelyekről valójában, tudomást sem vennénk, a szellemi gondolataink forgatagában. A szellemiségünknek kizárólag egy feladatot adhatunk csak, hogy értelmes módon fejezze ki, az elménkben tudatosodott lelki érzéseinket. Amennyiben csak ezt a feladatot látja el, nem vonatkoztat el bennünket a jelentől, és mégis aktív maradhat.
Aki ezt a spirituális gyakorlatot jól meg tudta oldani, és a jelen lelki érzéseivel tudott maradni, ügyesen osztotta meg az elméje figyelmét. Mert úgy tudta használni a szellemiségét, hogy közben folyamatosan a lelki jelenlétében maradt. Ez a lelki jelenlét, időfüggetlenséget biztosít, mert az idő érzete, szellemi adottságunk csupán. Vagyis, minél többet tartózkodunk a lelkünk meditatív jelen állapotában, annál kevésbé öregszünk. Aki ennyit képes elérni, máris nyert az ügyön. A lélek azonban energia, az életünk energiája. Így a hatásmechanizmusa, megfordítható. Ez azt jelenti, hogy az elménkkel nem csupán a lelki érzéseinkre tudunk koncentrálni, hanem a lelkünk energikus állapotát, az elménken keresztül, ki tudjuk vetíteni bárhová. Amikor az elménk figyelmén keresztül vetítjük ki a lelkünk energiáját, akkor nyílt ki a harmadik szemünk. Nézzünk erre egy egyszerű példát, Villás Bélától.
Ha valakinek fáj valamije, mondjuk a térde, akkor fordítsa az elméje figyelmét a fájdalmas pontra. A szellemi gondolatok tökéletes kiiktatása mellett, elméjével koncentráljon a térdére. Lássa, mondjuk belülről a fájdalmas helyet. Csak a fájdalomra, mint kellemetlen lelki érzésre koncentráljon. Ha a szellemi gondolatai elcsitultak, akkor a lelke tiszta „fényét”, irányítsa az elméjén keresztül, a térdében érezhető fájdalomra. Ahol a lelkünk aktív jelenléte, tökéletesen uralja a testi helyzetet, ott az árnyékokat jelentő fájdalom, egyszerűen eltűnik. Ezt két-három perces ilyen irányított meditációval elérhetjük.
Valójában, ilyen módon, minden fájdalom, és minden testi rendellenesség meggyógyítható, ha elég meditatív kitartás van bennünk. Ha képesek vagyunk sokáig a lelki jelenlétben tartózkodva, a lelkünk tiszta fényét, a testünk árnyékos területeire fókuszálni, az elménk tudatán keresztül. Mert a testünk, mindig hűen követi, az elménk tudatosodott állapotát. Ez a dolga. Én kipróbáltam, a dolog működik. Ilyenkor, a lelki egonkat szolgáljuk, a szellemi egonk helyett.
Ahogy a testünkön belül, bárhová pásztázhatunk, a lelki jelenlétünk tiszta fényével, éppen ugyanolyan módon, kifelé is vetíthetjük, ki a testünkből. A lelki jelenlétünk segítségével, lelki utazáson vehetünk részt. Mivel a lélek energia, bárhol jelen lehet az Univerzumban. Mert fel tudja venni a mentális kapcsolatot, az Univerzum teljes energiamezőjével. Így bárhol jelen lehetünk, és tapasztalatot szerezhetünk az ott történő eseményekről. A gyakorlottabb személyek, nem csupán a helyszínt határozhatják meg, hanem az időpontot is. Így lelki időutazáson vehetnek részt, a felmerülő vágyaik alapján. Médiumként találkozhatunk, régen élt emberekkel, elhunyt rokonokkal. Akár lelki utazást, akár lelki időutazást hajtson is végre valaki, az utazása mindenképpen az Akasha könyvtárban történik, ahol minden esemény fel van jegyezve.
Az Akasha könyvtárból pedig, kívánságra adatok is lekérhetőek. Olyankor, az ember elméjének figyelmén keresztül, olyan információ tudatosodik, amely az Univerzum mágneses alapú abszolút adathalmazában szerepel. Tévedés kizárva, mert az Akasha könyvtárban, csak az abszolút igazságokat tartalmazó események emlékei vannak tárolva. A spirituális megvilágosodás pedig, amely a valós látásunkhoz társul, éppen azt jelenti, hogy a lelkünk, mint az életünk energiája, észlelni képes az egyéb energiaszinteket. Így az abszolút létezés valóságából, nem csupán az objektív valóság háromdimenziós értelmezhetősége válik lehetővé, hanem az energialátás képessége is. Ezért az anyagi valóság, mint okozat mellé, az okot is észlelhetjük, mint szubjektív valóságot. Ez az ok nem más, mint az objektív valóság objektumaihoz tartozó szubjektív energiamező, amely viszonyítható állapotban tartja számunkra, az anyagi létezéseket.
Ezzel az ismerettel, gyakorlatilag kibővül a felelősségünk is, mert ezek után, már nyilvánvaló lehet bárki számára az is, hogy a személyes viselkedésünk nyomon követhető Istenben, vagyis az Akasha krónikában. Mivel a spirituális technika, mostantól ismertté vált, így bárki képes lehet arra, hogy a harmadik szemét is használja végre, léleklátásra, vagyis energiaérzékelésre. Így a spirituális fejlődésünk nem csupán lehetőség, hanem elemi szükségszerűség, amely tökéletesen felszínre hozza a személyes felelősségünket.
Matécz Zoltán
2012.03.16.
matecz.zoltan@gmail.com
