Negatív nyomás.
Kelvin munkássága óta, megszokott ténnyé vált, hogy a Celsius hőmérsékleti skála relatív hőfokbeosztása, csupán a víz bioszferikus szintű, egy atmoszférás légnyomáson viszonyítható viselkedéséhez igazodik. Ezért tudományos körökben, Kelvin abszolútként felfogható hőmérsékleti rendszere lett a mérvadó, hiszen az, minden anyag viselkedését, egyformán igyekszik figyelembe venni. Így az abszolút értéket képviselő Kelvin skálán, nincsen negatív tartomány, és a viszonyított Celsius nulla fok, 273 Kelvin fokot tesz ki. De mi újság a nyomással?
Ha az abszolút hőmérsékleti skála ennyire eltérhetett, a bioszferikus szintet képviselő
Ahogy a kelvin skálán mért alapegység, azt a termikus szintet jelzi, ahol az anyagi mozgás hiánya miatt, hőfok már nem viszonyítható, úgy az anyag hiányában, valószínűleg meghatározható, az abszolút nyomási érték alapját képező nulla pont is. Igazán tudományos szintű nyomásalapot, csak az képezhet, a mi bioszferikus szintű 1 atmoszféránkhoz képest. Mert valójában arról van szó, hogy amíg egy abszolút értéket viszonyítunk egy relatív értékhez, mindig valamilyen szintű paradoxonhoz jutunk. Így az abszolút nulla fokhoz képest, csak tudományosan abszolutizált nyomásértékeket rendelhetünk, mert a mai nyomásrendszerünk alapja, 760 Torrichellivel kezdődik. Vagyis, az egy atmoszférás nyomásértékkel, amelyik a tengerszinten mérhető légnyomás átlagértéke csupán. Így tartja fenn a negatív nyomásérték, a vákuum létjogosultságát.
Halmazrendszerekben gondolkozva, elméletileg kell lennie egy olyan alaphalmaznak, amelyik a tökéletesen oszthatatlan alaptömegekből tevődik össze, és ez által, mozgási teret képez, a benne kialakult, összetett anyagi részhalmazok számára. Ez az alapvető, alaptömeg szintű halmaz, az Univerzum szubjektív alaphalmaza. Szubjektív, mert minden létező összetett részhalmazt magában foglal, így külső adottságok nem jellemzik. Mivel az anyagi halmazokat elektromos jelleg határozza meg, ezért a szubjektív alaphalmaz, tökéletesen mentes az elektromos tulajdonságoktól. Kizárólag mágneses hullámok alakulhatnak ki benne. Közegét felépítő alaptömegei, a fix felfüggesztésük és a lerögzítésük hiányában, állandóan mozognak. Mivel azonban, tökéletesen egyenrangú oszthatatlan alaptömegek, ezért az örök mozgásra szorítkozó kényszerüket, az állandó rezgéssel valósítják meg. Így állandóan rezegve, egy tökéletes mátrix rendszert alkotnak, és olyan, szervezett együttrezgésen alapuló longitudinális, vagyis 180 fokos mágneses hullámokat képes kialakítani azonnal, amelyekben az információ, és az energia együtt képes közlődni. A mágneses szintű információ határozza meg az energia, anyagi halmazokra kifejthető, induktív munkavégző képességét. Az energia pedig, az Univerzum nyugalmát biztosító hatáskényszer. Ezért mindenhol hatást gyakorol az Univerzumon belül, ahol valamilyen relatív egyensúlytalanságot észlel. E miatt, a relatív egyensúlyon alapuló harmóniát valósíthatja meg csak. Ezért, a szubjektív alaphalmaz, és az anyagi részhalmazok között, folyamatos induktív viszony áll fenn. Így a szubjektív alaphalmaz, induktív módon uralja, a benne kialakult anyagi részhalmazok fizikális feltételeit. Éppen az ő elektromos adottságaikon keresztül. Így a szubjektív alaphalmaz, mint az Univerzum abszolút primer halmaza érvényesül, és benne az anyagi részhalmazok, a relatív szekunder halmazok.
Úgy érdemes elképzelni, mint amikor egy kád vízbe, egy száraz szivacsot dobunk. A szivacs, nem pusztán kiszorítja a vizet, hogy helyet biztosítson magának a kádban, hanem telítődik is a vízzel. Így a szivacson kívül, és belül is, ugyanaz a minőség, vagyis a víz tölti ki, és biztosítja a mozgási teret. Az anyagi részhalmazok, olyanok, mint a „szivacs”. Gyakorlatilag elmerülnek a szubjektív alaphalmaz mágneses szintű alapközegében. Így egy anyagi atomon belül, éppen ugyanazt a mágneses minőséget találhatjuk, mint az anyagi atomon kívül. Mert az anyagi atomot felépítő objektív alkotóelemek számára, a protonok, a neutronok, és az elektronok számára mozgási teret, csak a szubjektív alaphalmaz biztosíthat. Objektívként értékelhető viszonylatuk, csak az állandónak minősülő szubjektív alaphalmazban érvényesülhet.
Az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza, olyan egységes alapközege az oszthatatlan alaptömegek alaphalmazának, amelyiknek semmiféle önálló anyagi vonatkozása nincsen. Az Univerzum anyagi halmazai számára biztosít mozgási teret. Így ennek az alaphalmaznak, az „alapnyomása” képviselheti csak, a tudományos szintű abszolút nulla nyomásértéket. Ehhez képest, az egy atmoszférás bioszferikus nyomás, óriási nyomásértéket valósít meg. Éppen annyi nyomást képvisel, amennyi az ő viszonyítható vákuum értéke most, a bioszferikusan mérhető egy atmoszférás relatív nyomásértékhez képest. Így az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazában érvényesülő alapfeltétel képviselheti csak, a tudomány abszolút igényit kielégíteni képes alapértéket biztosító, nullaszintű nyomásértékét.
Az egy atmoszférához viszonyított vákuum sűrűsége igen változó. A fizika értelmezése alapján,: A vákuum olyan légüres térrész, amelyben nincsenek korpuszkuláris, azaz atomokból álló anyagi részegységek. Technikai értelemben véve, olyan térrész, amelyben a gáznyomás, 760 Torrichelli légnyomásértéknél kevesebb. Minél nagyobb erősségű a vákuum, annál kisebb közegellenállást fejt ki, a benne haladómozgást végző anyagi halmazokra. Így a vákuumban, az anyagi sebesség, a végtelenhez közeledik.
Az atomok képviselik az anyag, és az anyag alatti összetett részhalmazok közötti átmenetet. Olyan alaptestet képeznek az atomok, amelyek szervezett strukturális egységüknél fogva, egyszerre képviselik az anyagi világunk alapegységét, és azt az alapegységet is, amelyben már nincsen anyag. Márpedig az anyagi minőség, iszonyodik az ürességet jelentő vákuumtól, és mindenáron ki akarja tölteni a rendelkezésére álló teret. Így az atomok, mint a szivacsok a vízben, relatív „vákuumtárolóként” funkcionálnak.
Méreténél fogva, az atomban uralkodó vákuum, kiegyenlítődni képtelen, mert nem fér bele más atom, ami benne elkülönült teret kitölthetné. Így az atomon belül uralkodó vákuum, igen erős összetartó erőt képvisel az atom „életében”. Ahhoz tehát, hogy egy atomot szétbontsunk, gyakorlatilag le kell küzdenünk, a benne uralkodó vákuum összetartó erejét. Így, a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeitől nagyobb méretű, összetett testecskéket kell az atomba juttatni ahhoz, hogy benne a vákuum reálértéke csökkenjen, és az atom összetartó képessége fokozottan meggyengüljön. Így az érintett atom szervezett strukturális szerkezete labilissá válik, és gyakorlatilag széthullik. Ez a radioaktív anyagelbomlási folyamatok lényege.
Az atommagok körüli elektronmozgás tehát, vákuumban zajlik, amit a mágneses alaphalmaz biztosít. Így a mágneses alaphalmaz, és az anyagi szintű elektronok között, folyamatos induktív viszony áll fenn. Ennek az induktív viszonynak a segítségével határozza meg, a mágneses hullámok informatív értéke azt, hogy a mágneses energia, milyen munkaérték alapján szervezze az atomokat, strukturálisan szervezett formájukba. Az elektronok keringési sebességét, a vákuumban kialakult relatív gyorsulásuk miatt képesek fenntartani, ami az atommagok körül végzett, folyamatos centrális irányváltoztatás által valósul meg. Így a mágneses energia hatása, az elektronok mozgásállapotait befolyásolja alapvetően. Az elektronok atommag körüli mozgásának a frekvenciája határozza meg ugyanis azt, hogy milyen struktúrájú anyagi minőséget valósítson meg, az összetett anyagi szerkezet.
Sokszor gondolkoznak a tudósaink, a tökéletes vákuum lehetőségén. Olyan vákuum természetesen nem létezik, amely szerint, egy adott térrészben, abszolút semmi sincsen. Ennek az a legelemibb oka, hogy az anyagi minőségek számára a teret, olyan esemény hozza létre, amely az oszthatatlan alaptömegek, és a közeghalmazukban terjedő energiahatások nélkül, egyszerűen elképzelhetetlen. Így a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. A tér tehát, mindig valamilyen mágneses eseményszerűséget jelent, még akkor is, ha azt mi, a durva objektív eszközeink segítségével, nem vagyunk képesek érzékelni. Ez csupán azt igazolja, hogy az érzékelő képességeink nem határtalanok. Korlátozottak a lehetőségeink, mert mi magunk is összetett anyagi halmazok, azaz „szivacsok” vagyunk csupán, a számunkra szubjektív mágneses alaphalmazban.
Tökéletes vákuum számunkra, a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, mert a lehető legapróbb, tovább már oszthatatlan alaptömegekből épül fel. Így minden egyéb objektív anyagi változás, éppen benne zajlik, és tőle függ. A függőségi viszonyt, az induktivitás jelensége képviseli. Így tökéletes vákuumot, mi magunk teremteni képtelenek vagyunk, mert azok az objektív anyagi eszközeink, amelyekkel szeretnénk azt megvalósítani, a szubjektív alaphalmaz számára tágas, szellős, könnyen átjárható összetett tényezők. Ettől függetlenül, jó ha tudjuk, hogy a tökéletes vákuum, nem jelent üres teret, mert az, gyakorlatilag nincsen.
A nyomás: Egy felületre ható merőleges F-nyomóerő, és az adott felület kiterjedésének a hányadosa. Jele: „p”. p = F / a Vagyis, a nyomás egyenlő, nyomóerő osztva, a nyomott felülettel.
A tudomány állítása alapján, a vákuum, az anyag legkisebb energiájú állapota. A légüres tér technikailag olyan térrész, amelyben a gáznyomás, 760 Torrichelli alatt van.
Körülbelül dióhéjban, ez a fizika meghatározása a nyomásról, és a vákuumról. 1978-ban megjelent egy ismeretterjesztő könyv, „Világ körülöttünk” címmel, amely szerint: „Némely tudós azt tartja, hogy az őssűrűsödés a vákuumból keletkezett. A vákuum, amelyet a XIX. század fizikája ürességnek tartott, valójában az anyagnak olyan sajátos formája, amely bizonyos feltételek esetén az anyag és a mozgás megmaradási törvényének megsértése nélkül, képes reális anyagi részecskéket”szülni”.”
Számomra ez egyszerűen azt jelenti, hogy némelyik tudós, akik az összetett anyagi szerveződésekről gondolkodtak, már eljutottak odáig, hogy az anyaggá szerveződés képességét, a vákuum számlájára írták. Csak az nem derül ki világosan, hogy számukra mit is jelent a vákuum pontosan, ami képes az anyagi valóság megteremtésére. Az én számomra egyértelmű a dolog. Létezik ugyanis, az „éternek” képzelt alapközeg, amelyben minden anyagi létezés, különálló objektív eseményként valósulhat meg. Ennél fogva, az „éter”, kizárólag szubjektív feltételrendszert szab meg az anyagi létezések számára. Ezt az „étert” én, szubjektív alaphalmaznak neveztem el, és meghatároztam benne az örök mozgás, és az örök nyugalom kényszerét. Az örök mozgás ugyanis, a halmazt felépítő oszthatatlan alaptömegekre vonatkozik, míg az örök nyugalom, az oszthatatlanok alaptömegek teljes közegére. Így maga az alaphalmaz, tömegként állandóan mozog, közegként pedig, állandó nyugalomra van ítélve. Mert rajta kívül nincsen más, amiben mozoghatna.
Így a vákuum, az anyagi halmazok telítettlenségi fokát, vagyis az objektív anyagi hiányosságait fejezi ki, a mi bioszferikus objektívnek megismert valóságunkhoz képest. Továbbá, a vákuum hatását, összetartó húzóerőként mutatja meg, a benne eseményszinten megvalósuló összetett anyagi részközegek vonatkozásában.
Mivel Archimedes törvénye meghatározza, az anyagi minőségek telítettségének, vagyis sűrűségének az egymásra gyakorolt hatását, azonos nyomásértéket képviselő bioszferikus levegő és folyadékközegben, így az attól eltérő nyomás vákuumszintje, negatív értéket képviselő nyomás csupán. Voltaképpen, a nyomás, és az anyagi sűrűség, egymással egyenesen arányos tényezői az anyagi minőségeknek. Tulajdonképpen azt fejezik ki, hogy a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, milyen mágneses információ energiahatása alatt tartja éppen, a viszonyítható anyagi struktúrák részeseményeit.
A vákuumot tehát, olyan nyomásértéknek kell tekintenünk tudományos szinten, amelyik az egy atmoszférát képviselő bioszferikus lénynyomástól alacsonyabb értékű. Úgy érdemes elképzelnünk, mint a Celsius és a Kelvin hőmérsékleti viszonyokat. Az abszolút nulla fok ugyanis, csak a Celsius skálán mínusz hőmérséklet. Hiszen azon a nulla Celsius fok gyakorlatilag, 273 Kelvin fokkal azonos hőmérsékleti érték. Így a vákuum is, csupán a relatív bioszferikus nyomásrendszerünkben képvisel negatív nyomásértéket. Abszolút értelemben véve, ahogy van abszolút nulla fok a hőmérsékleti viszonyokban, úgy kell lennie, abszolút nullanyomású pontnak is. Az pedig, legalább 760 Tirichellivel kevesebb nyomásérték. Ez a 760 Torichellis nyomásérték, magában foglalja, a vákuum, ma még negatívnak minősíthető nyomásértékét.
Az abszolút nulla nyomásérték, feleslegessé teszi a relatív nyomásértéket képviselő, egy atmoszférás nyomásalapot a tudományos életben. Így a tudományosan végzett matematikai számítások, abszolút hőfokok alapján, és abszolút nyomásértékekkel végezhetőek el. Ennél fogva, az eredményük, mentes lesz a paradoxonoktól, amit az abszolút tényezők relatív tényezőkkel való matematikai „vegyülése” képez.
Koordináta rendszeren ábrázolva, jelenleg háromféle nyomás, és hőmérsékleti viszony tükrözhető. Az első esetben, az origó pont, egyaránt képviseli a nulla Celsius fokot, és a 760 Torichelli nyomásértéket. Negatív hőmérsékleti tartományt, és szintén negatív nyomástartományt képezve. Vagyis, a ma már tudománytalanná vált bioszferikus adottságokhoz igazodik. A második esetben, a koordináta origó pontja, a nulla Kelvin fokos abszolút hőmérsékletet mutatja, a 760 Torichelli nyomásértékkel. Ez már tudományosabb ízű, mert legalább a hőmérsékleti viszonyt ideálisabban tükrözi. A nyomás tengelye azonban, továbbra is megosztott. A harmadik eset pedig az, amit én sugallok, mi szerint, a koordináta origó pontja, abszolút nulla fokot, és abszolút nyomásértéket képvisel. Majd azok, kizárólag pozitívnak értékelhető ágaiba, fel lehet jelölni a bioszferikus adottságok hőmérsékleti, és nyomásértékeit is. Amit a 273 Kelvin fok jelent, és a 760 Torrichelli levegő nyomásértéke. Így az abszolút koordinátarendszerben, valójában értelmét veszíti a relatív viszonyt tükrözni képes pozitív, és a negatív fogalma. Mert a hideg és a meleg, valamint a nyomás és a vákuum, nem képviselnek ellentétes értékeket. Linearitásuk folytonossá válik.
A nulla nyomásérték, az anyagi események sűrűségének a hiányát jelenti, azaz az objektív értelemben véve megnyilvánult anyagi események teljes hiányát. Az Univerzum szubjektív alaphalmaza, és az összetett anyagi részecskék halmazai, közösen biztosítják azt a teret számunkra, amely elvezethet bennünket az abszolút nulla nyomásérték valóságához. A ma ismert vákuum tartománya képezi számunkra azt a negatívként értékelhető nyomássávot, amelyben még anyag alatti összetett részhalmazok közegei is fellelhetőek. Így abszolút vákuumot csak az a halmaz képvisel, amelyben sem anyagi, sem pedig, anyag alatti összetett részhalmazok alkotóelemei sincsenek. Vagyis, tisztán a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz.
Matécz Zoltán
2012.06.23.
matecz.zoltan@gmail.com
