Ősrobbanás.
A kozmológiai megfigyelések alapján, a spirálgalaxisok folyamatosan távolodnak a Földtől. Így 1927-ben, Georges Lemeitre jutott arra a következtetésre, Albert Elnstein relativitáselméletéből, és annak kozmológiai állandójából kiindulva, hogy a megtapasztalható anyagi világegyetem, egy feltételezett „ősatom” felrobbanásával kezdődhetett. Így az Einstein által még statikusnak mondható állandó Univerzum elképzelést, felváltotta a dinamikusan táguló világmindenség gondolata. Ezt az állítást igazolni látszik, az állandó, és minden irányból érkező háttérsugárzás, és a jól viszonyítható vöröseltolódás jelensége is.
A dinamikusan táguló Univerzum elképzelésén már az a tény sem volt képes változtatni, hogy Albert Einstein, az általános relativitáselméletébe ágyazott kozmológiai állandót visszavonta. Számára a kozmológiai állandó azért kellett, hogy a csillagok saját gravitációjuk által okozható egymásba zuhanását ellensúlyozza. Így alakította ki az Univerzum statikus, azaz állandó jellegét, amelyben minden változatlan. Csakhogy, Hubble által 1927-ben felfedezett vöröseltolódás jelensége szerint, a galaxisok, a Földhöz viszonyított távolságuk sebességértékével távolodnak. A nagy robbanás, vagyis a „Big Bang” kifejezést Fred Hoyle találta ki 1949-ben, amivel Lemaitre ősrobbanás elméletét jellemezte. Egy ideig, együtt futott a kétféle Univerzumelmélet. Majd az 1965-ben felfedezett kozmikus háttérsugárzás jelensége, tökéletesen elvonta a figyelmet, a statikus világmodell elképzelésről. Így a mai tudományos élet azzal van elfoglalva, hogy tökéletesítse az ősrobbanásról szóló elméletet, amelyik magyarázni próbálta a tágulás látszatát. Az, azóta történt csillagászati megfigyelések pedig, gyorsulva táguló Univerzumot értelmeznek ma már.
Az ősrobbanás elméletét, a tudomány legnagyobb felfedezésének tartják. Az azonban, hogy az ősrobbanás előtt mi volt, hogyan alakult ki az előfeltétele, a tudomány legnagyobb rejtélye ma is. Maga az ősrobbanás, egy olyan szinguláris esemény volt, amelyben a parányira tömörödött energia, hirtelen univerzális mennyiségű anyaggá szerveződött. A robbanás, ellökte egymástól az anyagi megnyilvánulásokat, és ennek a hatása még ma is tart, mert az Univerzum rohamosan tágul. Még mindig a felfúvódás periódusában van. De nincsen semmiféle elképzelés sem arra nézve, hogy mi indította be, a feltételezett ősrobbanást. Erről szól egy film az interneten.
„big bang az ősrobbanás” (You Tube ismeretterjesztő film) Rövid leírása:
A Nagy Bumm által, az egész Univerzum, a másodperc töredéke alatt született meg. A teremtés titkát tehát, az első másodperc, magában rejti. Kezdetben semmi sem volt, sem anyag, sem energia. Még üres tér sem. Nem múlt az idő, mert az sem létezett. A semmiből, az atomnál is jóval kisebb tűzgömb bukkant elő. Tíz billió billiószor forróbb a Nap magjánál. Így minden, amiből a világegyetem lett, egy tű hegyénél sok milliószor kisebb pontból robban ki. A négy alaperőt egyetlen erő képviselte. A mikrohullámú háttérsugárzás, az ősrobbanás vízhangja. Kezdetét vette az idő. Azok, az első másodpercet kifejező rövid időperiódusok lettek, a Plank idők. Létrejött a négy alapvető erő, a gravitáció, az elektromágneses erő, az erős, és a gyenge atommagerő. Megszülettek az anyagot felépítő részecskék, amelyek nagyon forrók voltak. A csillagok és bolygók kialakulásának az oka a gravitáció, és az óta is, az szabályozza azok természeti erőviszonyait. A hirtelen kialakult elemi részecskéket, a gravitáció tömörítette bolygókká, és csillagokká. Az Einstein által kialakított alapképlet alapján, megalkotta az ember az atombombát. Az anyag és az energia felcserélhető minőség lett. Nukleáris robbanás során, az anyag részecskéi széthasadnak, és óriási energiamennyiséget szabadítanak fel. A Nagy Bumm során, ennek éppen az ellenkezője megy végbe. Hatalmas energiamennyiség alakul át anyaggá. Gáz halmazállapotú anyaghalmaz helyett, „kvark-leves” alkotta a kezdetleges anyagi ősközeget.
A dokumentumfilmben szereplő tudósok:
Prof. Lawrence Krauss (a feltételezett első pillanat tudósa)
Dr. Michio Kaku (a kölcsönható erők elkülönülésének a tudósa)
Dr. David Spergel (asztrofizikus, az elektromágneses hullámok szakértője)
Dr. Tara Shears (az antianyag szakértője)
Dr. David Evans (kutató, technikai szakértő)
A dokumentumfilmben felmerülő elemi kérdések:
Mi ruház fel az Univerzumban, bármit is tömegértékkel? Mi az, ami a világegyetem anyagának tömegértéket ad? Mert a tömeg az, ami megnehezíti azt, hogy valami megmozduljon, vagy megálljon. A gravitáció pedig, a tömegértékekre hat. Mert a tömeg, az Univerzumban mindenhol állandó. Valaminek létre kellett jönnie az ősrobbanáskor, ami tömegértékkel ruházta fel a részecskéket, de a kutatók eddig nem jöttek rá, hogy mi az. Tömeg nélkül a világegyetem csupán, diffúz sugárzás volna. Semmi sem állhatna össze anyaggá. Az 1965-ben kigondolt Hicks mezővel érintkező részecskék, rátapadnak a mezőre, mint kocsi a sárra, és ez által, tömegértékre tesznek szert. Hogyan alakult a valóság az anyag előnyére, és az anyaggal azonos mennyiségében született antianyag hátrányára?
Elhangzó ellentmondásos állítások:
Az ősrobbanás, a teremtés pillanata.
Mintha a teremtésnél lennénk jelen.
Az első másodperc végén, a kozmikus történelem, a világegyetem jövőjével együtt, már előre meg volt írva.
Ezek az állítások, egy tudatos szerkesztőre utalnak, egy teremtőre, aki a semmiből állította elő a világmindenséget. A mindenit!
Megvallom őszintén, számomra az ősrobbanás tudományos elmélete, csupán egy érdekes, fantasztikus mese. Az, az érzésem, hogyha igazán érdekes mesét szeretnénk hallgatni, akkor a modern fizika tudományos dokumentumfilmjei, nagyon jó lehetőségeket biztosítanak erre. Benne a fekete lyukakról, az időutazásról, a gravitációról, az antianyagról, vagy éppen az elektromágneses „sugárzásról” szóló „érdekességekkel”.
Aki végigolvasta már, a teljes „Futótűz” weboldal írásait, abban a kedves olvasóban, egy új világképelmélet bontakozik ki. Amely elmélet, nem nélkülözi a tudomány értékes állításait, és az emberi kultúra egyéb elképzeléseit sem. Csupán azok hibái vannak benne mellőzve, és a hiányosságai pótolgatva általam. Főképpen azok a hiányosságok, amelyek a tudomány alapját kellene, hogy képezzék. A tudományos életben ugyanis, az energia, az idő, vagy az információ mibenléte, még ma sincsen konkrét formában meghatározva. Pedig, ezek a fogalmak, minden tudományos magyarázat alapját képezik. Így ez a legköltségesebb mesesorozat az emberi történelemben. Ennél fogva, mivel a tudomány ezen irányú állításai egyáltalán nem nyertek még bizonyítást, mert csak tudományos feltevések azok, ezért bármilyen egyéb feltevés, egyenrangú lehet azokkal szemben. Így akár az én elképzelésem is.
Az én világom egyszerű, így talán, érthető is egyben.:
Ha most elméletben, szétszedünk minden anyagi megnyilvánulást, egészen a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alapközeget kapunk, amely az Univerzum teljes alaphalmazaként, csak mágneses hatások közvetítésére alkalmas. Mert semmiféle összetett anyagi vonzata nincsen. Így elektromos tulajdonságokkal nem rendelkezhet. Az alkotóelemei tökéletesen egyenrangú alaptömegek, amelyek apró pontokként állandóan mozognak, a stabil felfüggesztés, és lerögzítés hiányában. Félretolni egymást képtelenek, ezért egy állandóan rezgő stabil mátrixrendszert alkotnak. Így az Univerzum halmazszintű alapállapota kettős, mert egyedi tömegként állandó mozgáskényszer jellemzi az oszthatatlan pontjait, míg egységes közegként, állandó nyugalmi kényszer terheli az oszthatatlan pontok teljességét. Hiszen nincsen mibe mozoghatna. Így egy fix mátrix rendszert alkotva, mozgási teret biztosít minden összetett anyagi megnyilvánulás számára, ami benne kialakulhatott. Az oszthatatlan pontok egyedi mozgáskényszere, és a teljes közegük nyugalmi kényszere, potenciális érdekellentétet tart fenn az alaphalmazukban, és ez nem más, mint az energia. Az energia tehát, nem más, mint az oszthatatlan résztömegek között fennálló kölcsönhatások eredő erőhalmaza, amely mindig a nyugalom elérése érdekében munkálkodik az Univerzumban.
Amikor az anyagi halmazok összetett szerkezetei kialakulnak, a szubjektív alaphalmazból, akkor azok strukturális felépítése olyan, hogy az atomjaikon belül, továbbra is a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz tölti ki a teret. Így az oszthatatlan alaptömegek halmazának közegében történik, minden elektromosnak mondható anyagi esemény. Az indukció jelensége arra utal, hogy a mágneses alaphalmaz, és az elektromos anyagi halmazok, állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Ez a folytonos induktív viszony határozza meg, az anyagi létezés strukturális szerkezetét. Így a mennyiségileg meghatározható tömegek, minőségi változásokon mennek keresztül, az energia hatására. A mágneses haladó hullámok alakítják ki azokat, míg a mágneses állóhullámok biztosítják, azok stabilan viszonyítható jellegét. Így a mágneses alaphalmazra, a longitudinális alakzatú mágneses hullámok a jellemzőek, míg az anyagi halmazokban, a tranzverzális elektromos hullámokkal társulva jelennek meg. Ezért a tudomány, egyesített elektromágneses hullámként kezeli őket, minden megnyilvánulásukban. Annak ellenére, hogy az anyag nélküli csillagközi térségben, vagy az igen erős mesterséges vákuumban, nincs lehetőség elektromos hullám kialakulására.
Az anyagi létezés kialakulása során, a kisebb tömegű, de erősebb elektrosztatikus telítettséget nyert részecskék kerülnek az atomok külső felére, vagyis az elektronok. Így a töltésmegoszlás folyamata, már atomi szinten elkezdődik, és az elektronok atommagokhoz való ragaszkodása éppen abból ered, hogy az elektronok, csak az atommagok felé képesek tökéletesen kiegyenlítődni, elektrosztatikus szempontból nézve. Így ez az állítás, egyből lehetetlenné is teszi az antianyag létezését. Az antianyag feltételezése ugyanis, éppen azt kívánná az elektromos telítettségű fürge elektronoktól, hogy a protonok helyén maradjanak nyugalomban, míg a protonoktól pedig azt, hogy az elektronok helyén keringjenek. Holott a keringési sebességet, éppen az elektrosztatikus telítettségük határozza meg. Az antirészecskék felfedezése, még nem jelenti azt, hogy antianyag is létezik. A tudomány eddig, még egyetlen antiatomot sem volt képes létrehozni. Mert annak a gyakorlati létezése, ellenkezik a statikus elektromosság alapelveivel. Így antianyag, vagy abból felépített antivilág, gyakorlatilag nem létezhet.
Az anyagok viselkedését szemlélve, egyfajta szervezett anyagelbomlási folyamat figyelhető meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy az Univerzum anyagi megnyilvánulásai csillag, és bolygószinten történtek meg. Azok voltak az Univerzum „atomjai”. Majd elkezdődött a folyamatos lebomlásuk. Először csak fizikai, majd kémiai, és végül, biológiai szinten. Ennek vagyunk tanúi, a mai napig is.
Az Univerzum szubjektív alaphalmazának a mágneses hullámai, olyan hullámok, amelyek nem csupán az energiát közvetítik, hanem a mágneses jellegüknél fogva, informatív értéket is képviselnek. Ez az informatív érték határozza meg azt, hogy az adott mágneses hullám által közvetített energia, milyen, és mekkora induktív munkaérték alapján változtassa meg, a mennyiségileg viszonyítható anyagi struktúrák minőségét. Vagyis azt, hogy az Univerzum primer alaphalmazában kialakult szekunder anyagi részhalmazok között, milyen viszonyítható minőségi különbözőség legyen. Így az energia, nem azonosítható a tömeggel, csupán arányos a tömegen viszonyítható változások mértékéve. Einstein nem azt állította, hogy „E = m”, ami azonos minőségként felcserélhető, hanem azt, hogy E = m * c2. Vagyis, a testek tömegein elvégzett munkaértékkel azonosította csupán, amit a c2 szorzótag jelent. Tömeg nélkül, az energia viszonyíthatatlan lenne számunkra. Energia nélkül pedig, a tömeg nem mutatna viszonyítható változékonyságot. A két tényező tehát, feltételezi és igazolja egymás létezését. De egymásba nem alakuló tényezők. Mert a tömeg kvantitatív, kiterjedéssel rendelkező tényező, míg az energia kvalitatív, azaz kiterjedéssel nem rendelkező tényező. Másképpen fogalmazva, a tömegek között fennálló szubjektív hatás.
Az idő, az emberi szellem mentális terméke. A múlt, olyan emlékhalmazunk, ami csak volt, míg a jövő, olyan emlékünk, amit a múltunkban tároltunk el, mint valószínűsíthetően bekövetkező elképzelésünket. Így a jelenünkben, csupán mint emlékek szerepelnek. Csak a jelen pillanata létezik, itt és most. Amikor az ember éppen viszonyít az elméjével, akkor a viszonyított eseményhez rendeli a viszonyítása pillanatértékét. Az ilyen módon tudatosodott információ lesz a mi személyes emlékünk az elménkben, amit a tudatalattinkban funkcionáló memóriánkba irányítunk. Így a memóriánkban, lineáris sorrendben tárolt emlékeink, mind egy szálig, a mi személyes mentális etalonjaink lesznek, amelyeket bármikor előhívhat az elménk, egy újabb viszonyítás idejére. Így az elménk, nem „lát” bele a memóriánkba, csak igény szerint hívhat elő onnan analógiás emlékeket, amelyekre az aktuális viszonyításai során szüksége van. A szellemiségünk az, ami tökéletesen átlátja a memóriánk emlékszintű adatbázisát. Mert a szellemiségünk nem más, mint a memóriánk „raktárkezelője”. Jó raktárosként, éppen az a feladata, hogy a memóriánkban fellelhető logikai hibákat és hiányosságokat, felmerült gondolatok formájában, az elménk tudomására hozza. Mivel „átlátja” a memóriánk teljes adatbázisát, amit az emlékeink képeznek, ezért lineáris egységként érzékeli, a hozzájuk rendelt pillanatértékeket is, mint folytonos időt. Így az idő érzete, nem más, mint a szellemiségünk sugallata. Így számunkra az idő érzete, az emlékeink által tárolt információink, szigorú sorrendiségét határozza meg.
Az anyaggá szerveződés pillanatában, nem kellett tömeggé fejlődnie az Univerzum anyagiságát képviselő szekunder részhalmazainak, mert eleve az oszthatatlan alaptömegekből alakultak ki azok. Nem pedig, a semmiből. A megnyilvánulásuk éppen azt jelenti, hogy különböző struktúrájú anyagi halmazokként kialakultak ki, az alaphalmaz alaptömegeiből, az energia befolyásoló hatására. Ezért ma is energiára van szükségünk ahhoz, hogy megváltoztassuk az anyagok strukturális megjelenési formáit. Mégpedig olyan módon, hogy az energia szubjektív munkavégző képességét arra használjuk, hogy a fázisátalakulások révén, olyan halmazállapot változásokat idézzünk elő az anyagi halmazokon, amilyenre éppen szükségünk van. Erről szól, az eddig jól bevált, értelmes emberi gyakorlat.
Végül, néhány szót szólnék a tudomány nélkülözhetetlen elméletéről, a gravitációról. Az újkor relatív fizikáját Albert Einstein, relativitásról szóló elméletei határozzák meg. Abban a szerző értelmesen kifejti az álláspontját, miszerint a gravitációt jelentő tömegvonzási jelenséget, ő úgy képzeli el, mint a téridő görbületének, a tömegeken észlelhető hatását. Vagyis, a tömegek jelenlétében, a téridő szerkezete meggörbül, és így a vonzódás látszatát kelti, a viszonyítást végző értelmes emberben. Vagyis, nem vonzódnak azok gyakorlatilag, hanem csak úgy viselkednek, mintha vonzanák egymást. Ennek ellenére, a filmben szereplő tudósok, mind olyan tömegvonzási erőkről beszélnek, amelyek nélkülözik a relativitáselmélet téridejét. Vagyis, a klasszikus fizika, gravitációs vonzóerőn alapuló elméletének az értelmezését használják. Oly annyira, hogy a téridő fogalma, még csak nem is szerepel a filmben.
Az anyagi testek, a szubjektív alaphalmaz alaptömegeiből tevődnek össze, sajátságos strukturális szerkezetekben stabilizálódva. Így nyilván, éppen abból nyilvánultak meg. Az anyagi szerkezetek tehát, olyanok az Univerzum alaphalmaza számára, mint a szivacsok. Így az atomok belsejét is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alkotóelemei töltik ki. Így relatív szekunder halmazukat, tömeg és közeg állapot jellemzi egy időben. A külső megjelenési formájukat tekintve résztömegek, míg a belső szerkezetüket viszonyítva, eseményszintű részközegek. Közeg és tömegállapotuk, a belső szubjektív, és a külső objektív tehetetlenségi viszonyaikat fejezik ki. Ez a kétféle tehetetlenséget kifejező testállapot, egymással tökéletesen arányosan képviseli az anyagi testeket. Nézzünk erre egy egyszerű példát. Egy vödör víz, tömegnek minősül akkor, ha a vödörben cipeljük. Ugyanaz a vödör víz, közegként jut érvényre akkor, ha egy halacskát dobunk bele. Így a vödör víz anyagi halmaza, tömegként is kifejezhető, és természetesen közegként is. Ez az állítás, igaz minden anyagi halmazra.
A tömeget úgy határozta meg Newton, hogy m = ρ * V . Vagyis, az egységnyi anyagi sűrűséget megszorozta a teljes anyagi térfogattal. Ebből azonnal adódik az is, hogy a „ró”, mint egységnyi sűrűség, eleve egy általunk behatárolt részközeget alkot. Mert csak a közeget lehet sűrűséggel jellemezni. Így a testre vetített teljes kiterjesztése által, amit a „V” térfogattal való szorzat eredményez, az egységnyi térfogatsűrűségből, teljes térfogatú anyagsűrűséget nyerünk. Vagyis, az egységnyi közegértékből, a test teljes közegértékét. Így kimondható az is, hogy az anyagi test tömege, azonos matematikai mennyiség, ugyanazon anyagi test közegével.
Tömeg = m = ρ* V = k = Közeg
Ha pedig, most a tömegvonzás elméletét újra átgondoljuk, akkor azzal párhuzamosan, a közegvonzás elméletét is ki kell dolgoznunk, hiszen a két állapot, az anyagi testek halmazainak, objektív és szubjektív tehetetlen kifejezői, jellemzői, tulajdonságai csupán.
A tömeg, az anyagi testek objektív tehetetlenségét kifejező tulajdonsága, jellemzősége csupán. Ha gravitációról beszélünk, akkor az csak, a test vonatkozásában lehet érvényes. A test egy önálló tulajdonságát már nem terhelheti. Tömegvonzás tehát, nincsen. Ha lehetne, akkor egy adott anyagi test, bármelyik sajátságos tulajdonságához hozzárendelhetnénk a vonzódás többlettulajdonságát. Csakhogy az úgy már abszurd lenne. Így abszurd a tömegtulajdonság esetében is. Hasonló a helyzet, a súlyos tömeg, és a tehetetlen tömeg kifejezések esetén is.
Logikai jelentése szerint, a súlyos tömeg fogalma, egyenlő a hatóerővel rendelkező objektív tehetetlenség fogalmával. Vagyis, egy abszurd állítás, mert aktív passzivitást jelent a test vonatkozásában. Míg a tehetetlen tömeg fogalma, egyenlő a tehetetlen objektív tehetetlenség fogalmával. Vagyis, a passzív passzivitással. Így mindkét állítás abszurd. Pedig, ezek az alapfogalmak alkotják a mai tudomány alapját. A téves alapokon nyugvó gravitáció fogalmától, nem képes megszabadulni a modern relatív tudomány sem. Viszont már, kénye kedve szerint értelmezi azt. Hol az Einstein téridő görbületére hivatkozva vonzóerő nélkül, hol pedig, a klasszikusnak számító, Newtoni alapvető vonzóerők szerint. Döntsük már el már végre azt, hogy van-e gravitáció egyáltalán, és ha mégis van esetleg, akkor a tömegvonzás melyik értelmezése alapján gondolkozzunk ezután? Mert így, nagyon zavaros.
Az anyagi létezések eseményei számára teret biztosító szubjektív alaphalmaz, az Univerzum abszolút Memóriája. Mert mágneses hullámok formájában, minden információ megvan benne, ami az anyagi létezések változásairól képes hírt adni. Valamint, minden olyan információt szintén tartalmaz, ami képes arra, hogy az anyagi létezések eseményeit befolyásolhatja. Így az induktivitásnak köszönhetően, az Univerzum szubjektív alaphalmaza, olyan alapközeg, amely minden anyagi változásról „tud”, és minden anyagi változásra képes „hatni”. Így a szubjektív alaphalmaz, nem más, mint az idealista filozófia „Istene”, a mindentudó és mindenható. Mivel pedig, az ember létezése is anyagi esemény, ezért benne is az atomi terecskéket a szubjektív alaphalmaz, vagyis Isten tölti ki. Ennél fogva, az életenergiánkat képező lélek által, Isten éltet bennünket is. Ezért a vallásos emberi kultúrákból nyerhető hasznos információkat, amelyek Istenről szólnak, szintén át kell értékelni, hogy a tévedések és tévtanok nélkül, előnyösebbek lehessenek végre, az értelmes ember számára.
A tudomány, az objektív valóság megismerését célozza meg. Számomra pedig, a megismerhető valóság, objektív és szubjektív egy időben. A weboldalamon megjelent írásaim, mind erről szólnak. Így nem titkolt célom éppen az, hogy az emberi ismereteket, egy közös elméletben egyesítsem. Minden hasznos információt megmentve, és minden haszontalant kicserélve, vagy megszüntetve. Ha felismerik a kedves olvasóim azt, hogy az írásaim új, elfogadható értelmet adnak a valóságról, akkor az a megértés már, futótűzként fog terjedni az értelmes világunkban. Mert minden embert érdekelni fognak, az új látásmódot biztosító reális elképzeléseim. Ezt játszva, egyszerűen, és vidáman megtehetjük. Így minden kedves olvasómnak, további jó szórakozást kívánok. Sok szeretettel.
Matécz Zoltán
2012.07.06.
matecz.zoltan@gmail.com
