Mégis van gravitáció.
A „tömegvonzás tagadása” című írásaimban kifejtettem azt, ha a gravitáció az egyetemes tömegvonzást jelenti, akkor nem létezhet. Mert a tömegvonzás, lehetetlen dolog lenne. Hiszen a tömeg, a passzív tehetetlenség kifejezője. Ezzel szemben, a „Tömegközéppont és gravitáció” című írásban arra utaltam, hogy gravitáció létezhet tömegvonzás nélkül is. Ez a mostani írásom pedig, éppen arról szól, hogy a hiperbolikus centrumot alkotó tóruszban, úgy valósul meg a gravitáció, hogy egyáltalán nem igényli a tömegek feltételezett vonzó hatásait.
Az Univerzum, energetikai szempontból véve zárt rendszer, mert benne az energia állandó. Ezt igazolja minden eddigi tudományos kísérlet is. Ahhoz azonban, hogy energetikai rendszerről tudjunk beszélni az Univerzum viszonylatában, fel kell tételeznünk egy olyan szubjektív alaphalmaz létezését, amelyben az energia terjedni képes. Ehhez pedig, nem kell mást tennünk, mint az összes anyagi megnyilvánulást, gondolatban szétszedni, egészen a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Ha ez megvan, akkor eljutottunk az Univerzum alaphalmazáig, amely az összetett anyagi halmazok hiányában, elektromos tulajdonságokkal nem rendelkezhet, ennél fogva, csak mágneses tulajdonságok jellemzik. Ezt az alaphalmazt nevezte, a Newton előtt élt régi tudós ember éternek.
A szubjektív alaphalmazt, alapvetően kétféle fizikai tulajdonság jellemzi. Mint az oszthatatlan alaptömegek teljes alapközege, tökéletes nyugalomban van, mert mindent magában foglal, ami a létezés része lehet, tehát közegként, csak önmagában mozoghatna. Így egy mozdulatlan alapközeg alaphalmazát alkotja. Mint oszthatatlan alaptömegek pedig, mivel sem alátámasztásuk, sem pedig, felfüggesztésük nincsen, állandó mozgásra vannak ítélve. Mivel azonban, tökéletesen egyenrangú oszthatatlan alaptömegei az Univerzumnak, ezért sem félretolni, sem félrelökni egymást nem képesek, következésképpen csak rezegnek, egy egységes mágneses mátrix rendszert alkotva. Ez a rezgési kényszerük, az együtt-rezgésben nyilvánul meg, amit a mágneses hullámok kialakulása eredményez. Tehát, a mágneses hullámban terjedő energia, nem más, mint a mágneses hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek által közvetített rezgési részerők eredője. Amely az Univerzum potenciális érdekellentéteiből fakad. Történetesen abból az ellentétből, amit az alaphalmaz alaptömegeinek az állandó mozgáskényszere, és az alaphalmaz alapközegének, szintén állandó nyugalmi kényszere jelent. Így a mágneses hullámokban úgy terjed az energia, hogy közben a hullámokat kialakító oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, gyakorlatilag nem változik meg. Vagyis, csak rezgés történik, számottevő elmozdulás nem.
Mivel az Univerzum zárt rendszer, ezért az energiát, amit a mágneses hullámok közvetítenek, kifelé irányítani képtelen, ezért csak belső eseményszerűség kialakítására kényszerülhet. A szubjektív alaphalmazban, olyan formájú energiaáramlatok jönnek létre, amelyben az energia, örvényszerű mozgással áramlik. Ezt az örvénylő energiarendszert próbálta kifejezni Descartes is, Newton tömegvonzást magyarázó gravitációjával szemben. Így alakítja ki önmagában az Univerzum a tóruszt, amely két, egymással szemben elhelyezkedő tölcsér formáját alkotva, egy gigantikus méretű hiperbolát épít fel. Az ilyen módon kialakult tóruszban, tökéletes egyensúly, a hiperbola szemben álló tölcséreinek a középső szakaszában van, mert az egymással szemben áramló energiák, itt ütköznek, és egyenlítik ki egymás felbecsülhetetlen mennyiségű hatásait. Ennek eredményeként jönnek létre az oszthatatlan alaptömegekből az objektív anyagi részegységek, mint csillagok és bolygók, amelyek nem mások, mint az Univerzum „atomjai”. Így az égitestek gömbszerkezetét, éppen az energia által biztosított örvénylő mozgáskényszer alakította ki. Valamint, a további mozgási előfeltételeket is, ebben a szinguláris pontban szerezték meg a kialakuló égitestek.
Így a tórusz hiperbolikus tölcsérrendszerének a közepén, ahol az energiaáramlatok ütköznek, olyan nagy nyomású munkavégzés történik, a részt vevő ellentétes energiák részéről, hogy az ott összeütköző szubjektív alaphalmaz alkotóelemeiből, összetett objektív anyagi minőségek alakulnak ki. Így az ellen-energiák által elvégzett gigantikus munka megvalósítja az égitesteket, amelyek az eszméletlenül nagy nyomás hatására, óriási hőmérsékletet képviselnek. Ezt a megszerzett hőmérsékletet, és mozgásfeltételeket, a szubjektív alaphalmaz felé leadni képtelenek. Hiszen a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan alapelemei, sem mozgásformát, sem pedig, hőmérsékletet átvenni képtelenek. Mivel az oszthatatlan alaptömegek, nem összetett anyagi képződmények.
Mivel pedig, a szükségszerűen kialakult tóruszban, a középső síkon van a legideálisabb egyensúlyi viszony, ezért a megnyilvánult anyagi szerkezetű égitestek, diszkosz-szerű alakzatot formálva, ilyen módon foglalják el a teljes tórusz középső síkját. Mivel az energiaáramlás itt a legkiegyenlítettebb, ezért az anyagi szerkezetű égitestek dinamikus állandó mozgása is, itt a legkiegyensúlyozottabb. Így a mágneses energiák úgy áramlanak az Univerzumban, hogy azok, az anyagi égitestek viszonyítható állandó változását hozzák létre. Mivel pedig, a szabadon eső égitestek, mindig a tömegközéppontjuk körül keringenek, ezért a több égitestből álló anyagi rendszerek, mint például, a galaxisok, vagy a bennük lévő csillagrendszerek, közös tömegközéppont körül végzik az energia hatása alatt, a keringő mozgásukat. De ilyen közös keringőmozgást végez, a Föld és a Hold mozgásperiódusai által viszonyítható, közös tömegegyensúlyi rendszerként funkcionáló Naprendszerünk is. Csak mi, a Föld nézőpontjából szemlélve ismerhettük meg.
Ez a tórusz szerű alakzat, minden kialakult objektív anyagi megnyilvánulást, egyenként is jellemez a szubjektív alaphalmazban a nélkül, hogy azt mi láthatnánk. Mert az a mágneses hatás, amely az elektromos anyagi valóságot állandó mozgásban tartja, számunkra láthatatlan. Legalábbis, közvetlen módon nem vehető észre. Ez alkotja, az anyagi testek energiamezejét, az auráját. A szubjektív módon fennálló mágneses hullámokban, olyan energiák terjednek, amelyek biztosítják az objektív anyagi testek halmazainak a stabilitását, és mozgási kényszerét. Ez az induktivitás jelensége. Ehhez, az anyagi szerkezetek méretének nincsen sok köze. Az atomokat éppúgy jellemzi egyenként is, mint az atomokból felépülő bármely anyagi halmaz kiterjedés teljes struktúráját.
Mivel az Univerzum szubjektív alaphalmazában alakulnak ki, és terjednek a mágneses hullámok, ezért ez az alapközeg, az abszolút tudatú Elmét valósítja meg. Mert a mágneses hullámok két alapvető tényezőt közvetítenek. Energiát és információt. A mágneses hullám informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses hullám által közölt energia, milyen mértékű munkát végezzen az anyagi halmazokon. Ez a munkavégzés, mindig az egyensúly fenntartására irányul, amelynek az állandó periodikus jellegét mi, harmóniának ismertük meg. Így az információ és az energia, mint szubjektív mágneses jellemzőségek, csak az objektív anyagi megnyilvánulásokon keresztül képesek hírt adni számunkra a létezésükről. Ezért a természetes módon kialakult objektív anyagi megnyilvánulások, mindig azt az intelligenciát tükrözik vissza számunkra, amit a szubjektív alaphalmaz rájuk kényszerít, induktív módon.
Amikor pedig, azt állítom, hogy az Univerzum szubjektív alaphalmaza intelligens, akkor az idealista filozófia Istenéről beszélek. Akinek az abszolút értelmét, a mágneses információk összessége képviseli, az objektív anyagi halmazokra gyakorolt hatóképességét pedig, az energiatartalma. Ezért a mágneses információk összessége képviseli, az intelligens Szent Szellemet, míg a mágneses energia, a hatóképes Szent Lelket. Így Isten, szubjektív módon tud mindenről, ami az anyagi világ valóságában történik, és képes hatást gyakorolni mindenre, ami az objektív anyagi valóság részét képezi. A valóság tehát, objektív és szubjektív egy időben. Az objektív valóság azonban olyan, mint egy szivacs. Így kívül és belül is, ugyanaz a szubjektív valóság tölti ki, amelyben a mágneses hullámok terjednek. Tehát, az ember objektív lényének a szubjektív mivoltát is, az Univerzum alaphalmazának a minősége alkotja. Az intelligenciánk ezért, éppen azt a spirituális képességünket jelenti, amely szerint az elménk, a megvalósulás felé törekvő hiteinket formálja.
Az emberben megvalósuló spirituális képesség ugyanis, azt jelenti, hogy az értelmes szellemi gondolatainkhoz spirituszt, lelki erőt csatol az elménk, vagyis a lelki érzelmeinket ahhoz, hogy ilyen módon aktív hitet formáljon. Olyan szabad akaratú határozatot, amely a megvalósulása felé irányul. Így a hit kialakulása után, mindig az „Ámen” kifejezés a logikus, ami azt jelenti, „Úgy Legyen”. Ez a kifejezés indítja el, a tudatosan kialakított hiteinket, a megvalósulásuk felé. Mert minden ilyen tervszerű hitalkotás egy-egy ima. Amit valójában az emberben megnyilvánult Isten hajt végre, a tudatos teremtés fenntartása érdekében. Mert Isten a tudatos teremtő, még bennünk is. Bennünket azonban, szabad akarattal ruházott fel. Azzal pedig, nem mindig élünk helyesen.
Az Univerzumban tehát, a gravitáció úgy valósul meg, hogy a szubjektív alaphalmaz tóruszában, különböző szintű rész tórusz rendszerek által, az objektív anyagi valóság alakult ki, és tart fenn harmonikus egyensúlyt. Így nem igényli a feltételezett tömegvonzás téves elméletét. Az égitesteknek ez a harmonikus egyensúlya azonban, az objektív anyagi megnyilvánulások, tömegközépponton alapuló objektív anyagi részrendszereinek centrális mozgását idézi elő, ami a perioditás miatt, éppúgy rezgésnek minősül, mint az a mágneses alaphatás, ami az általunk viszonyítható objektív folyamatot eleve fenntartja. Így az objektív okozat, éppúgy rezgés, mint az őt kiváltani képes szubjektív okozója.
Azt már régen meghatározta a fizika, hogy az anyagi létezés minden fajtája rezgésnek minősül. Ha pedig rezgés, akkor az objektív anyagi rendszerekben együtt-mozgó materiális tényezők, valójában, harmonikusan együtt-rezegnek. Akkor pedig, miért kellene a tömegüknek vonzódniuk? Hiszen a rezgés lényege éppen az, hogy a rezgő tényezők, számottevő elmozdulást nem végeznek, az egyensúlyi helyzetükhöz képest. Így az égitestek periodikus keringőmozgása, olyan rezgésnek minősül, amely eleve biztosítja, az egymáshoz viszonyított helyzetük stabil mivoltát. Az a kérdés pedig, hogy az energia hogyan oldja ezt meg az Univerzumban, a hiperbolikus középponttal rendelkező tórusz elvével valószínű, hogy megmagyarázható. Erre van már, jó néhány tudományos próbálkozás is. Csak a tudomány, sokat küszködik még, a modern téridő gravitációs elméletével, és a Newtoni vonzódó gravitáció elméletével, egy elméleti síkon.
Addig azonban, amíg a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, amely a régi éterrel azonosítható, nem nyer a tudományban létjogosultságot, addig bizony, a tudomány továbbra is eltér a valóságtól. Attól a valóságtól, amely szerintem, objektív és szubjektív egy időben. Így valósulhat meg csak a teljes, abszolút létezés. Amelynek az objektív anyagi világ valósága, csupán a létezés relatív része. A „szivacsos” szerkezetű objektív valóság, a szubjektív valóságban. A szubjektív mágneses valóság, mozgási teret biztosít, a belőle kialakult objektív elektromos valóság számára. Így az objektív testeknek, szó szerint is térfogatuk van, hiszen a tér alkotóelemei töltik ki, a szivacsosnak mondható anyagi szerkezetüket is.
A gravitáció pedig, ebben az egységes létezésben éppen azt jelenti, hogy a szubjektív mágneses alaprezgést, az energia úgy modulálja, alakítja át elektromos anyagi rezgésekké, hogy közben, az előidéző mágneses hullámok informatív értékeit, le lehessen olvasni az értelmes észlelések során, mint viszonyított adatokat. Így a gravitáció nem más, mint objektív szinten megvalósult szubjektív rezgésmoduláció. Mindenféle tömeges szintű vonzódás nélkül. Így a gravitáció, nem az „egyetemes tömegvonzásról” szól, hanem az együtt-rezgő anyagi rendszerek egyensúlyi helyzetének kozmikus szintű fenntartásáról. Mint az Univerzum alaphalmaz szintű alaprezgéseinek, az objektív anyagi részhalmazokon viszonyítható relatív részrezgésein. Ezek a viszonyítható relatív részrezgések, természetesen nagy mozgási tereket vesznek igénybe, a mi Földi, bioszferikus módon megszokott mozgásformáinkhoz viszonyítva.
Matécz Zoltán
2012. 11.14.
matecz.zoltan@gmail.com
