Hirdetés

HTML

Hirdetés

Állandó oldalak

Facebook oldaldoboz

Írásaim

Címkefelhő

Futótűz

A fizika, az objektív valóság megismerését célozza meg. Az én véleményem szerint pedig, az abszolút létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Így én, a megismert objektív valóság hibáira irányítom a figyelmet, és a szubjektív valóság létjogosultságára.

Friss topikok

  • gigabursch: "Így a tudományos szakembereknek, éppúgy hinniük kell a méréseik eredményeiben, azok informatív ér... (2023.01.08. 11:26) Tudomány vagy Isten.
  • TanBá: Mára már van Tudományos Isten. A Tudományos Isten bizonyítás zanzásítva, avagy IGe istenérve 1... (2022.11.19. 13:06) Tudományos Isten.
  • Zsofazsofa: youtu.be/iDEppXwWHag (2022.10.22. 19:17) Istenként élni.
  • Zsofazsofa: youtu.be/PqN7LV2VvYs (2022.10.22. 19:14) Isten éltessen.
  • gigabursch: "Mert, ha egy gyurmából készült golyó gömb alakját megváltoztatjuk és kockát formálunk belőle, akk... (2022.01.27. 07:43) Pi változó értékei.

(KFG - Korlátolt felelősségű gondolataim.)

2012.11.18. 11:24 futotuz

Evangélium.

Címkék: evangélium

Evangélium.

Azt jelenti: győzelmi hír, örömüzenet, jó hír. A mai napig, azt a híradást nevezik így, amelyik a Megváltó ígéretéről, Jézus életéről, Jézus tanításairól és csodáiról, a Golgotán, vagyis a koponyák hegyén véghezvitt krisztusi váltságművéről, és a feltámadásáról szól. Ilyen örömüzenetet hirdetnek Jézus küldöttei, Máté, Márk, Lukács és János apostolok a Bibliában.

A négy apostol természetesen, négyféle szemszögből értelmezte, a Jézustól való tanítások tapasztalatait. Máté evangéliuma arra irányul, hogy elmesélje azt, miszerint Jézus életével beteljesedtek az Ó-szövetségi ígéretek, amelyek az Isteni származású megváltót megígérték. Márk evangéliuma Jézus tevékenységeit tárgyalja, és azt, hogy miképpen fogadták azt az emberek. Lukács evangéliumából úgy ismerhetjük meg Jézust, mint a szegények, a megvetettek, a nyomorultak, a kiközösítettek oltalmazóját, Megváltóját. János evangéliuma pedig, főképpen Jézus tanításait tárgyalja, idézgetve a megváltó elhangzott szavait.

A korai keresztényeknek nevezett Jézus követőit, már a mesterük életében elkezdték üldözni. Ez az üldöztetés, csak fokozódott, Jézus halála után. Jézus testének eltűnése, és az a hír, hogy feltámadott a halottak közül, és a saját Szent Lelkével keresztelte meg az apostolait, sokkolta a korabeli zsidóságot, és persze, a Rómaiakat is. Így a keresztényüldözés már Jeruzsálemben elkezdődött, de végül is, Rómában csúcsosodott ki. Miközben az apostolok, a Szent Lélek birtokában, immár nem féltek, hanem küldöttekként nyíltan hirdették Jézus tanításait. Azok a tanítványok, akik halálos félelemben éltek, és megszólalni sem mertek nyilvánosan, Jézus halálának harmadik napjára, megszentelt apostolokként jelentek meg, és bátran a nép elé álltak az evangéliummal. Jó néhányan, még írástudatlanok voltak, de a Szent Lélek által, jézus szólt rajtuk keresztül. Így nagyon sok embert meg tudtak keresztelni Jézus nevében.

Az apostoli keresztelés során, a Szent Lélek közvetlen kiáradása zajlott. Vagyis, Jézus által, megtisztult a megkeresztelt tanítványok lelki élete. Ez a lelki tisztaság lett, az igazi örömhír. Mert, az igazi örömhír azt jelenti, hogy a lélek által bennünk van, a lelki síkon megtapasztalható Isten. Ha az igazi Istenhit szimbóluma, Jézus megerősödik a szívünkben, akkor feltámadhat végre bennünk a megváltói képességünk, és Istenhez vezethet, az abszolút szeretet, és minden lelki öröm forrásához. Így a Szent Lélekkel betöltekezett emberek, állandóan mosolyogtak, örültek, mert az Isteni szeretet közvetlen közvetítői lettek. Az ember által megszokott szellemi mivoltukat, felülírta a tiszta lelki mivoltuk. Ezért folytonosan mosolyogtak, mert az állandó öröm lelki forrása megnyílt bennük, és egyszerűen boldogok voltak. Ez a lelki változás, szellemi megvilágosodással párosult, amelynek során, a szellemileg megszokott általános érdekviszonyaik, háttérbe szorultak, a lelki adottságaik érvényesülésének érdekében. Így megtapasztalták Isten országát, a mennyei boldogság lelki érzéseivel. Ezért az üldöztetésüket elszenvedő keresztény emberek, a kivégzésük pillanatáig boldogok voltak, és szeretetet sugároztak magukból. Tovább sokkolva ez által, az őket üldöző korabeli zsidóságot, és a kivégzésüket szemlélő Római népet.

Az apostolok tehát, a Szentlélek vezetése alatt, élőszóval hirdették az evangéliumot. Azt, hogy aki megismeri önmaga legcsodálatosabb lelki mivoltát, tapasztalatot szerez, saját maga Isteni önazonosságáról. Majd az időszámítás után harminc körül, kezdődött el az evangéliumok lejegyzése, amely alapul szolgált a Biblia megszerkesztéséhez, amit hatvan körül kezdtek el. Így az evangéliumokat nem az apostolok írták le közvetlenül, mert ők, addigra már többnyire erőszakos halált haltak, hanem az ő tanításaikat követő korai keresztények, akiket gnosztikusuknak neveztek. Nem csupán a négy ismert evangélium született meg akkoriban, hanem több mint harminc. Létezett például, Mária Magdaléna, Tamás, Fülöp, és Júdás evangéliuma is. Így a korai kereszténységnek, több ágazata alakult ki, mégpedig az alapján, hogy melyik evangéliumnak, éppen milyen mondanivalója volt. A kereszténység, csak a Biblia megszerkesztése után lett „egységes”, mégpedig Római önkény hatására.

Mivel az evangéliumok egyik alapja, az Ó-szövetségben megígért messiás, ezért a Biblia, a zsidó vallás lejegyzett alaptanításaira épült. Ráadásul, Jézus és a tanítványai, mind zsidó vallású férfiak voltak.  Így a tanítványok, nehezen tudtak elrugaszkodni attól a szellemi tartalomtól, amit a zsidó alaptanítások jelentettek számukra. Továbbá, a kialakuló Bibliát, következetesen a régi zsidó alaptanítások szellemi tartalmához igazították. Hogy az Új-szövetség szellemi mondanivalója, ne sértse az Ó-szövetség szellemi üzenetét.

A korai keresztényeket, akik az evangéliumokat valószínűleg lejegyezték, gnosztikusoknak nevezték, vagyis az Isteni tudás embereinek. A gnosztikusok, a Szent Lélek birtokában, képesek voltak arra, hogy a lelkük mélyéből szóló Isten üzeneteként, Isteni vezetés alatt, lejegyezzék a Jézusról hallott tanításokat. A gnosztikusok tudása tehát, már nem szellemi szintű volt, hanem lelki szintű ösztönös rálátás, az önmagunk Istenazonosságának kifejeződése. Így a gnosztikusok számára nem volt fontos a keresztény vallás vezetése, a papság irányítása, mert önmagukban hordozták az igazságot. Egyfajta belső lelki rálátással rendelkeztek.  A gnosztikus igazság az lett, hogy a bennünk lévő lelki adottság, tökéletesen azonos minőség a rajtunk kívül álló Isteni minőséggel, hiszen ugyanazt az életenergiát képviseli. Így az ember nem más, mint az élő atya gyermeke, fia és leánya. Ez alól nincs kivétel. De csak a lelki átváltozás képessége biztosíthat számunkra, ilyen szellemi felismerést. Így a gnosztikusokat, eretnekeknek kiáltották ki, és üldözték a Római keresztények.

A gnosztikusok azt is tanították ez által, hogy az átlagember szellemi mivoltával, Isten börtönét testesíti meg, mert elnyomja minden olyan lelki adottságát, amely a lélek által benne élő Istennek, esélyt biztosíthatna, az örömteli önkifejeződésre. Ha azonban, a keresztség által megtisztul, akkor a lelki mivolta felszínre tör, és az Isteni adottságai kiszabadulhatnak végre a börtönéből. Ez a felszabadult Isteni érzés teszi szellemileg megvilágosodottá, a tudás emberévé a hívőt, és lelkileg boldoggá egy időben. A gnosztikusok nem a relatív szellemi meglátásokra alapozták a tudásukat, hanem egy belső tökéletes lelki megvilágosodás vezette őket.

Nagyon sok vita terjeng ma is arról, hogy Jézus élt-e egyáltalán, hogy a fogantatása valóban Isteni eredetű volt-e, és a feltámadása valóban megtörtént-e. Tulajdonképpen ezek mind olyan viták, amelyeket szkeptikusok folytatnak. A hívő emberek természetesen elfogadják azt, hogy a Biblia szövege, nem hazugságokat terjeszt. Történelmi valóságalapja nem is vitatható. Ennél fogva, csak Jézus feltámadásával és további munkájával magyarázható az, hogy a tizenkét rettegve visszavonult tanítvány, félelmet nem ismerve hirdette az evangéliumot, szervezetten szétszóródva a világban. Jézus olyan magas szinten rezgő lelki ember volt, aki ennél fogva, uralta az anyagi minőségeket. A halált többször is legyőzte, hiszen halottakat támasztott fel, és nyomorékokat gyógyított meg. Minden betegséget képes volt, egy pillanat alatt megszüntetni.

A szellemiségünk, csupán információkat hordoz, a gondolataink közvetítésével. Így csak, formációt, alakzatot, struktúrát képes meghatározni, egy mentálisan elfogadható realitást. Mégpedig, a képzeletünk által. Ezzel szemben, a lelkünk nem más, mint az életenergiánk. Így a belőle felszínre törő érzéseink, a mi életerő impulzusaink. Vagyis, a tudatosan irányított lelki erőimpulzusaink. Amelyek képesek az anyagi minőségek megváltoztatására. Jézus pedig, éppen a Szent Lélek birtokában, tökéletes lelki erőkkel rendelkezett. Szellemi szinten, olyan feladatok megoldására irányította a saját lelki erejét, amelyek által, csodásnak minősülő gyógyulásokat, és feltámadásokat idézett elő. Igazolva ez által, a lelki teljességét, vagyis az anyag felett uralkodni képes Isteni mivoltát. Azt a tényt, hogy uralja az anyagi minőséget. Ez a szellemi szinten küszködő, elnyomott lelkű emberek számára, mindig csodának fog minősülni. Ezért nevezte Jézus az ilyen embereket halottaknak. Mert nem voltak képesek élni, az Isteni képességeikkel, amit a lelki adottságaik jelentettek. Ez sajnos, még ma is így van. Szellemi szinten élő átlagemberek vagyunk most is.

Jézus követői, a korai keresztények, a Szentlélekkeresztséggel, szeretetteljes tiszta lelki emberekké váltak, a Megváltó Szent Lelkének vezérlése alatt. Így a keskenynek mondott lelki út, ki van jelölve számunkra most is, csak követnünk kell. Erről szól a Bibliában minden örömhír. Hogy a lélek által Isten él bennünk, csak ki kell szabadítanunk Őt, a relatív szellemiségünk által fenntartott börtönéből. Az abszolút rendíthetetlen Istenhitet, amit Jézus személye szimbolizál számunkra, ki kell teljesítenünk magunkban, hogy tökéletes Istenazonosságra jussunk általa. Így az igazi örömhír nem más, mint az, hogy Isteni önazonossággal élhetünk, ha hajlandóak vagyunk feladni, a szellemi mivoltunk irányítását, és elfogadjuk végre, a lelki mivoltunk vezetését, vagyis az Isteni mivoltunkét. Ennek az, az ára, hogy közben feladjuk a szellemileg fenntartott félelmeinket, kételyeinket, és bizonytalanságainkat, az állandóan fenntartható, lelki örömök által biztosítható boldogságunk érdekében.

Valójában minden nap születésnap van, ha minden nap hagyjuk azt, hogy a megváltónk feltámadjon bennünk, és megváltsa a bizonytalan szellemi mivoltunkat, a biztos lelki mivoltunk érvényre jutása érdekében. Így a tudatosan, lelki síkon vezérelt elméjű ember számára, csak azt kívánhatom, amit születésnapkor szoktunk kívánni egymásnak, hogy az Isten éltessen testvérem. Mert lélekben mindannyian egyek vagyunk, Isten megnyilvánulásainak a lehetőségei. Csak szellemben különbözünk. Így az evangélium éppen arról szól, hogy a különbözőségeinket fenntartani képes szellemi korlátaink leomlanak, ha tudatosan lelki életet kezdünk el élni. Ehhez pedig, megváltóra, abszolút Istentudatra van szükségünk, akit Jézus személye szimbolizál. Ez az igazi örömhír számunkra, amit az evangélium jelent.

Matécz Zoltán

2012.11.18.

matecz.zoltan@gmail.com

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futotuz.blog.hu/api/trackback/id/tr434912611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása