Vonzás vagy teremtés?
A vonzás azt jelenti, hogy valamilyen anyagi esemény létezését behívom az életembe. Az Univerzum teremtő energiáját arra késztetem, hogy a kívánt esemény, megvalósuljon számomra, a tapasztalat anyagi szintjén is. A teremtés lényege pedig az, hogy Isten, a teremtő, a kérésem alapján teremti meg számomra, a vágyaim anyagi eseményeit, és tárgyait. Így a vonzás személytelen, míg a teremtés, egy fiktív teremtő személyiséget igényel. Annak ellenére, hogy mindkét esetben, én magam vagyok a kezdeményező.
A vonzás törvénye arra utal, hogy amit az ember kigondol valóságosnak az, valósággá is válik az életében. Amennyiben előre érezzük a dolog valóságos mivoltát, akkor az által, fokozzuk ezt a vonzó hatást. Ezt állítják a sikeres emberek. Mégsem működik minden ember életében maradéktalanul. Hiszen rengeteg a sikertelen ember.
Az Istenhívők, hisznek egy teremtő entitás létezésében, aki az imájukban megfogalmazott kéréseik alapján, megteremti számukra azt a valóságot, ami az imában szerepelt. Ezt állítják a papok. Mégsem működik a dolog minden ember életében, hiszen nagyon sok a beteg és szegényes hívő ember.
A valóságot Jézus fogalmazta meg a legegyszerűbben. „Legyen mindenkinek a hite szerint.” Ezzel a teremtés és a vonzás képességét, az értelmes emberben határozta meg. Jézus bűnbak lett, és a misztikus megváltás spirituális eseményszerűségét testesítette meg. Életében azt tanította, hogy aki Őt követi, hasonló dolgokra lesz képes, mint Ő. Sőt mi több, még nagyobb volumenűekre is. Csak a hitben való életvitelünket kell megreformálnunk. Nem pusztán az Istenbe vetett hitünkről van itt szó, hanem minden olyan hétköznapi hiteinkről is, amelyek a cselekedeteinket vezérlik. Éppen azért, mert az elménkben megfogalmazódó hiteink, olyan életprogramokat képviselnek, amelyek a megvalósulásuk felé törekednek. Mégpedig a tudatalatti agyrészünkön keresztül. Mert minden kifejezésre juttatott hitünk, a tudatalattinkba kerül, végrehajtás céljából.
Az elménk figyelme megosztott. Az átlagember hat, nyolc dologra is képes figyelni. A gyakorlottabb elme, akár tíz, tizenkét dologra is egy időben. De valójában, két dologra fókuszál minden emberi elme. Mégpedig a szellemi gondolatainkra, és a lelki érzéseinkre. A szellemi gondolataink információs értéke biztosítja az elképzelhető esemény értelmes formáját, míg a lelki érzéseink töltik azt fel, aktivizálható életerővel. Ez a lelkileg feltöltött szellemi forma lesz, a mi aktuális hitünk. Amennyiben az ima lehetőségével kifejezésre juttatjuk, akkor máris a mi szabad akaratunkként funkcionál az Univerzumban, és megvalósítja a tárgyát.
A gyakorlatban ez úgy „működik”, hogy az elménkben elképzelünk valamit, ami a szívünk vágya. Ezt a mentális képet, az értelmes szellemi gondolataink információi alapján alakítjuk ki, mégpedig a lehető legtökéletesebb részletességgel. Minél precízebb, minél pontosabb, minél részletekbe menőbb a vágyunkról alkotott elképzelésünk, annál több érzelem szabadul fel a lelkünkből. Vagyis, már előre örülünk a vágyott dolog valóságának, mert a képzeletünkben már, tökéletesen valóságosnak látjuk. Majd ebben a mentális képben gyönyörködve, elmondjuk szavakban is, mint egy sajátságos imát. Majd a végén azt mondjuk, hogy „ÁMEN”.
Az ámen kifejezés azt jelenti, hogy „ÚGY LEGYEN”, vagy „ÍGY AKAROM”, esetleg, „EZT AKAROM”. Amikor az ámen kifejezés elhangzik, akkor a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk rendelkezik, azaz határoz a teremtésről. Nem vár a személytelen vonzás eseményére, és nem vár egy rajtunk kívül álló univerzális entitás esetleges jóindulatára, hanem személyesen intézkedik az anyagi megvalósulást illetően. Bármi legyen is az adott vágy témája. Nincsenek korlátok, ha el tudjuk képzelni, nagy lelki örömmel.
Isten, az Univerzum teremtő ereje, megteremtette a világ valóságát, benne az értelemmel bíró embert. Az embert Isteni adottságokkal ruházta fel. Így Isten „képére”, tudatosnak lettünk teremtve. Ezért, Istenek vagyunk mindannyian. Hiszen az Isteni lélek birtokosai vagyunk. Tulajdonképpen, ez nem így igaz. A valóság az, hogy a lelkünknek van szellemisége és anyagi teste. Éppen azért, hogy ki tudja általuk fejezni önmagát. Mi azonban, szellemi emberekké váltunk az idők során, amit bűnbeesésnek nevez a vallásfilozófia. Az egyetlen bűn, Istentudat nélkül élni, az emberben megnyilvánult Isten anyagi létezését. A léleknek az a fő feladata bennünk, hogy az Istenismeretet, megtapasztalható Istentudattá formálja. Hogy a bennünk élő Isteni minőségünk által, tudatos teremtőkké váljunk. Ehhez azonban, spirituális módon kell fejlődnünk.
Az én véleményem szerint, a spiritualitás egyszerűen azt jelenti, hogy bennünk a spiritusz, azaz a lelkünk, az érzelmeink által megnyilvánuló lelki erőimpulzusaival, fel tudja tölteni, a szellemileg meghatározható mentális formáinkat. Vagyis, az élőlények közül, egyedül az értelmes ember képes hitet alkotni az elméjével. Ezt a megtervezett hitet, mentális képi formába tudja szervezni. Továbbá, az ilyen módon kialakított hitét, kifejezésre tudja juttatni tudatosan, az imái segítségével. Így az ima, mindig a céltudatos teremtést kell, hogy szolgálja.
Jézustól megkérdezték az emberek, hogy a mester, mondja meg nekik, hogyan kell imádkozni. Így a Bibliai hegyi beszédben, lejegyezték a kereszténység vezérimáját, a „MI ATYÁNK” című imát. Ezt darálja el minden hívő ember az Istentiszteleteiken, és otthon is alkalmanként, minden különösebb értelem és érzelem nélkül. Mert már kívülről fújják. Pedig, Jézus nem mondta azt, hogy ezt imádkozzák. Azt mondta, „ezért ti így imádkozzatok”. Az pedig, éppen azt jelenti, hogy tartalmi és érzelmi telítettséggel. Ezért az ima lényege az, hogy az értelmes gondolataink, érzelmi telítettséget nyerjenek, mielőtt azt mondjuk, hogy ámen. Az érzelmi telítettség jobban fokozható, ha az értelmes gondolataink, mentális képi formát alkotnak. Az ámen kifejezéssel pedig, a teremtés, a megvalósulás felől hozunk felelős döntést.
Én nem vagyok hittérítő. Az én írásaim, senkit sem vezetnek egy fiktív Istenséghez, aki az égben van. Én azt szorgalmazom, hogy mindenki fedezze fel önmagában az Isteni lehetőségeit az által, hogy spirituális szempontból fejlődik. Ennek a fejlődésnek ára van. A szellemi síkon vezérelt elméjű ember, lelkileg vezérelt elméjűvé válik idővel. Ha a spirituális fejlettség tetőfokához ért mentálisan. Addig azonban, Istentudatos ember marad. A spirituálisan fejlett ember pedig, mindenki másban is felfedezheti Istent. Továbbá minden anyagi létezésben.
A tudatos teremtést, csak akkor szabad kezdeményezni az ima segítségével, ha a vágyott esemény vagy dolog, nem árt senkinek sem, viszont örömöt okoz. Ezért, minden teremtésünket, a szeretetnek kell motiválnia. Az Istenszeretetnek éppen úgy, mint az emberszeretetnek. A teremtés ugyanis, a létezésben vagyis, Istenben valósul meg. Isten önmagából teremt, és általunk pedig, mindig önmagának. Mert az Isteni mivoltunk miatt, lelkileg nem különülünk el az abszolút létezéstől.
Az álmaink, a reményeink, az ábrándjaink, a vágyaink, a lelkünk óhaja bennünk, ezért nem mások, mint a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk közvetlen akarata. Így a vágyaink létezései, éppen arra utalnak, hogy igenis, van esélyünk a megvalósításukra. Csupán meg kell tanulnunk a személyes teremtés mentális folyamatát. Ez mágiának tűnik, mert az is. Szeretettel, egyszerű fehér mágia. A spiritualitás nem más, mint az ezoterikus lényünk mágikus képessége, amely az ima segítségével, az anyagi teremtés valóságát realizálja számunkra. Ez nem kényszer, csupán belső késztetés arra, hogy éljünk végre, a bennünk lakozó Isteni lehetőségeinkkel. Mert nem muszáj mindent, kőkemény fizikai munkával előteremteni. A véres verejték ideje lejárt.
Az ember spirituális evolúciója azt jelenti, hogy az ember szellemileg vezérelt elméje, lelkileg vezéreltté válik. A különbség az, hogy a szellemi gondolataink folyton a múltunkban és a jövőnkben kalandoznak, ezért elvonatkoztatják az elménket, a jelenben zajló teremtés mentális eseményeinek a lehetőségeitől. Így a lelki érzéseink, csak alkalmanként aktivizálhatók, amikor éppen a jelenre koncentrálunk. A lelkileg vezérelt elméjű ember pedig, mindig a jelenben tartózkodik, mert az érzéseink, csak a jelenben funkcionálnak. Így a lelki vezérlés, biztosabb lehetőséget ad, az érzéseink tudatos aktivizálására. Szellemi szinten, csak arra kell különös gondot fordítanunk, hogy pozitív szeretetérzések szerepeljenek, a mágikus teremtési folyamatainkban. Az ilyen ember, nem vár a vonzásra, vagy egyéb külső fiktív teremtőre, mert határozottan tudja azt, hogy Ő maga a TEREMTŐ.
Matécz Zoltán
2013.02.24.
matecz.zoltan@gmail.com
