Tudatosságunk buktatói.
Minden értelmes ember tudatosan él, hiszen képes arra, hogy a múlt összegyűlt tapasztalatai alapján formálja a jelent, hogy mindig szebb jövőt élhessen meg ez által. Ez a törekvésünk azonban, mégsem sikerül minden esetben, mert nagyon sok az olyan ember, aki nem a vágyai szerint él. Ennek egyedüli oka, a mindenkori tudatosságunkban rejlik, abban az alapvető mentális hozzáállásunkban, ami alapján az életünket alakítjuk.
Bár minden életpillanatunkban tudatosodik valamilyen viszonyított dolog az elménkben, de a teljes tudatosságunkat alapvetően az határozza meg, hogy mi magunk, hogyan viszonyulunk a megtapasztalható életeseményeinkhez. Azt pedig, az alapvető jellemünk, és a pillanatnyi hangulatunk alapján döntjük el. Az alapvető jellemünket, az élettapasztalataink által képviselt valóságképünk biztosítja az, az állandóan tudatos szellemi szintű hozzáállásunk, ahogy a megtapasztalható életesemények elvárható történéseihez szeretnénk viszonyulni. A lelki eredetű pillanatnyi hangulatunkat pedig, az éppen megtapasztalt életesemények képesek formálni, alakítani. A pillanatnyi hangulat tehát, egyfajta mentális visszacsatolást képvisel. Éppen azért, hogy az életünk során kifejlődött tudatosságunkat, minél realisztikusabban tudjuk alkalmazni, az életeseményekben való aktuális felelősségvállalásaink során.
Alapvetően kétféle dolog képes tudatosodni az elménkben. A szellemi gondolataink, és a lelki érzelmeink. A gondolataink, információkat képviselnek, amelyek az emlékeinkben tárolt élettapasztalataink mentális viszonyait tükrözik. Az érzelmeink pedig, a lelkünkből, az életenergiánkból származó erőimpulzusok, amelyek motivációs hatására jön létre a tudatos cselekedetünk. Ezért az érzelmeink, tudatosan polarizálhatóak. Így a kellemetlen gondolatainkhoz, általában negatív érzelmek csatolódnak, míg a kellemes gondolatok, többnyire pozitív érzelmekkel társulnak az elménkben. Maga a gondolat, csak a formát határozhatja meg, olyan elképzelhető dolgot, amire a cselekedeteink irányulhatnak. Életerőt, hatóképességet, az elménkben hozzájuk csatolt érzelmeink biztosítanak. Az életenergiánkból származó lelki erőimpulzusaink, amit az érzelmeink képviselnek. A lelki érzelmeink határozzák meg a szellemi gondolataink megvalósulásainak a lehetőségét.
Ebből alapvetően következik az is, hogy minden értelmes ember teremtőképességgel rendelkezik. Minden szellemi gondolatunk ugyanis, amelyikhez aktivizálható lelki érzelmeket csatolt az elménk, a megvalósulás felé fog törekedni. Mert a lelki érzelmekkel feltöltött szellemi gondolataink, a mi szabad akaratunkból kialakított hiteink. A hiteink pedig, éppen arra valók, hogy vagy saját magunk által, vagy pedig, mások révén, valóra váltsák a szellemi gondolataink segítségével meghatározott értelmes céljainkat. Így az igazán tudatos ember, minden értelmes szellemi gondolatához, lelki érzelmeket csatol, mégpedig pozitív értéket képviselő szeretetérzéseket. Hogy az elkövetkezendő valóság megtapasztalása által, ne csak az előre elképzelt módon remélt cél valósuljon meg számára, hanem örömöt is okozzon az a változás.
Ezért, mi magunk határozzuk meg azt, hogy az alapvetően semleges életenergiánk aktivizálható erőimpulzusai, milyen polaritással képviseljenek bennünket az életeseményeinkben. Mert az energia, csak a felhasználási módja alapján válik számunkra károsan negatívvá, vagy hasznos módon pozitív értékűvé. Amikor ugyanis, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz csatolunk az elménkben negatív lelki érzelmeket, akkor az életenergiánk hatóképességét, éppen önmagunk ellen használjuk. Így egyáltalán nem fog számunkra örömteli eseményeket produkálni. Hatása következésképpen, negatív módon értékelhető lesz. Amennyiben azonban, pozitív lelki érzésekkel társítjuk a szellemi gondolatainkat, akkor csak olyan életesemény megvalósulását idézheti elő, amelyik a megtapasztalható örömök forrása lehet számunkra. Vagyis, az életenergiánk erőimpulzusai, amit az érzelmeink képviselnek, pozitív értéket vesznek fel. Így a kellemetlen szellemi gondolatokat is, fel lehet tölteni pozitív lelki érzelmekkel. Ez csupán önuralom kérdése.
A mai modern ember sajnos, negatív hitrendszer alapján él. Ez azt jelenti, hogy az életenergiájából származó erőimpulzusokat, amit a mindenkori pillanatnyi lelki érzelmei képviselnek, a kellemetlen szellemi gondolatokhoz csatolva, éppen önmaga ellen aktivizálja. Mert a rossz dolgokat, sokkal jobban el tudjuk képzelni mégpedig, több aspektusból is. Ezért teljesen mindegy az, hogy éppen melyik elképzelt verzióhoz ragaszkodva csatoljuk az elménkben, a közben jelentkező lelki érzelmeinket, azok többnyire, negatív értelemben képviselik az életenergiánkat.
Ez azért van, mert a kultúránk történelmi szintű kialakulásának folyamatában, a szellemi és a lelki értékeink, egymással éppen szembe helyezkedtek. Ez azt jelenti, hogy az értelmes ember, annyira racionális próbál lenni, hogy szinte mindent, a szellemi gondolatai által diktált józan ész keretei között próbál megoldani. Gyakorlatilag, megy a saját feje után. A lelki érzelmek szerepe másodlagossá vált, mert azok, a józan ész ellen irányuló mentális akcióknak minősülhetnek. Pedig, így az életvitelünk erőtlenné válik. Mégpedig, éppen az életerő hiányzik, a szellemileg vezérelt ésszerű cselekedeteinkből. Az életenergiánkból származó lelki érzéseink hiányában, minden felvállalt életeseményünket, sokkal intenzívebben kell megcselekednünk. Sokkal több fizikai munkával jár a valóságunk megteremtése, mert azt a mágikusnak nevezhető teremtő erőt, amit az aktivizált érzelmeink jelentenek, más forrásból kell pótolnunk. Az persze, csak részlegesen sikerülhet.
A szem, a lélek tükre, és így a változó érzelmeink, azonnal visszatükröződnek a tekintetünkben. A testünk pedig, az elménkben állandóan jelen lévő tudatosságunk tükre. Ezért a mindenkori tudatosságunk határozza meg azt, hogy milyen a testi állapotunk. A mimikai izmaink által, azonnal az arcunkra rajzolja a pillanatnyi hangulatunkat. Ezért az arcunk állapota, a tudatosságunk közvetlen anyagi visszatükröződése. A testünk többi része pedig, amit a ruhánk elfed, a tudatosságunk közvetett anyagi magtestesülése.
Az anyagi létezés minden megnyilvánulása, rezgésnek minősül. Mégpedig olyan elektromos rezgésnek, amit az Univerzum alaphalmazában terjedő mágneses hullámok tartanak folyamatos rezgésben. Az élőlények közül, az értelmes embernek jutott az a szerep, hogy mentális visszacsatolásként, közvetett módon, befolyással bírjon az anyagi létezést meghatározó mágneses alaphalmazra. Mégpedig az anyagi szerkezetű agyával. Mert az agyunk, egy elektromos és mágneses jelátalakító biológiai berendezés. Egy biológiai demodulátor, amelyik az elektromos hullámból mágneses hullámot képes formálni, és persze fordítva.
Az elménkben tudatosodott értelmes gondolataink, amelyek érzelmi telítettséget nyertek a lelkünktől, és ez által, szabad akaratú hitté alakultak ott, megváltoztatják az elektromos agyi rezgéseinket. A megváltozott agyi rezgés, az elektromos információ hatására, mágneses rezgésmódosulást vált ki. Ez az agyi rezgésmódosulás, új mágneses információt képvisel a világmindenségben, amelyik megkeresi az Univerzum mágneses alaphalmazában, a hozzá tartozó frekvenciájú és hullámhosszúságú mágneses hullámokat. Azokkal interferál, és meghatározza ez által, azok elektromos anyagi valóságra kifejtett mágneses hatását. A mágneses hullám frekvenciája képviseli az energiát, míg a hullámhossza az információt. E miatt, nem mi magunk vagyunk a teremtők közvetlenül, hanem a kifejezésre juttatott hiteink révén, képesek vagyunk tudatosan vezérelni azt a teremtő erőt, ami az Univerzumban megvalósította az elektromos anyagi valóságot, és benne az értelmes embert.
A mindenkori tudatosságunk, a legmeghatározóbb dolog az életünkben. Ezért mindig határozott módon, abszolút tudatosan kell élnünk. Ez azt jelenti, hogy aki például, a siker biztos tudatával él, sikeres emberré válik. Őt is érik néha kudarcok, de könnyebben megoldja azokat, mert ő, a siker felé él, amivel az esetleges nehézségeket is egyszerűbben képes legyőzni. Azok által fejlődik. Hasonló a helyzet az egészséggel. Aki az egészség biztos tudatával él, egészséges marad. Ő is megbetegszik olykor, de a szervezete könnyen legyőz minden betegséget, mert ő, tudatosan az egészség felé él. Ez a rendíthetetlen tudata, minden lehetséges betegséget képes legyőzni.
Amennyiben azonban, olyan relatív szellemi gondolat tudatosodik az elménkben, amelyik feltételekhez köti a siker vagy az egészség biztos tudatát bennünk, akkor a tudatosságunk reformálódik, megváltozik, és a siker illetve az egészség, megpróbál az új feltételeknek eleget tenni. Vagyis, ez által, a feltételek mögé kényszerül. Az abszolút módon megtervezett siker vagy egészség így, csak relatív módon képes megvalósulni az életünkben. Mert amit feltételekhez kötünk, azonnal relatívvá válik számunkra. A relatív szellemi feltételek, olyan sugalmazások, amelyek negatív módon befolyásolják az ember szabad akaratát. Ha pedig, más emberek sugalmazása által szabunk relatív feltételeket a sikerünk vagy az egészségünk útjába, akkor engedtünk az ő kísértéseiknek. Mindennek oka, az önbizalom hiánya.
A szellemi módon meghatározott feltételeink tehát, mentális rést nyitnak a határozott elképzeléseink megvalósulási folyamataiban, így azok csak a feltételeink teljesülése esetén realizálódhatnak. Addig azonban, a siker vagy az egészség példájához ragaszkodva, éppen a sikertelenségeket és a betegségeket engedjük megtörténni az életünkben. A feltételek által képviselt mentális rés, ablakot és kaput nyit a kudarcok és az egészségügyi nyavalyák előtt. Így öntudatlanul, éppen mi magunk engedjük be az életünkbe azokat az életeseményeket, amelyek a sikertelenségeink és a betegségeik okozói. Továbbá, a negatív érzelmeink öntudatlan aktivizálásai, tovább bonyolítják az életünk menetét.
Így például, a féltékeny ember, nem tartja magát tökéletes partnernek. Ezért a féltékenységének a következménye mindig az, hogy megteremti magának azt a kellemetlen életszituációt, aminek a megvalósulásától éppen fél. Az önbecsülés hiányával küszködő ember, nem tartja magát a többi emberrel egyenrangúnak, ezért a negatív hitével, megteremti magának azt a kellemetlen valóságot, amelyben az embertársai mindig alábecsülik és megalázzák őt. A büszke ember, mások kritizálása által éri el a büszkeség érzetét, így sok kellemetlenséget okoz önmagának is. Az irigy ember, nincstelen marad, hogy az irigysége létjogosult maradhasson az életében. Mert minden negatív érzelem, a félelem valamilyen szintű megnyilvánulása. Továbbá e miatt, mindig a szeretet hiányosságaiból fakad.
Az általunk megszokott relatív szeretet is, a félelem egyfajta sajátságos megnyilvánulása. Az által ugyanis, hogy szellemi feltételekhez kötjük a lelki indíttatású szeretetünket, olyan relatív tényezőt formálunk belőle, amelyik a feltételeinken nagyon könnyen meginog. Amint a meghatározott feltételeink valamelyike nem teljesül, azonnal megszűnik a szeretetünk. A szeretet fokmérője, a türelem elvesztése rá a legideálisabb bizonyíték. Amivel szemben ugyanis türelmetlenek vagyunk, azt nem szeretjük kellőképpen. Mert nem értjük meg, vagy nem becsüljük meg, vagy csak nem tudunk neki megbocsátani. Mivel a szeretetünk, a megértéshez, a megbecsüléshez, és a megbocsátási képességünkhöz csatolt szellemi feltételrendszerünk hármas pillérein nyugszik.
Az elménk által megnyilvánuló tudatosságunk buktatói tehát, azok a sugalmazások és kísértések, amelyek relatív feltételeket szabnak, a szabad akaratunk által abszolutizált életcéljainknak. A feltételek ugyanis, viszonylagossá, relatívvá silányítják, a konkrét módon meghatározható abszolút elhatározásainkat. A relatív dolgok pedig, vagy megvalósulnak az életünkben, vagy nem. Bizonytalanná formálva ez által, az életeseményeink várható alakulását.
Azok az elhatározásaink, amit jelzőkként a vagyok szóhoz kötünk, mindig abszolútak legyenek, mindenféle relatív feltételtől mentesek. Vagyis, számunkra megingathatatlanok. A vagyok szó elé, mindig pozitív jelzőt tegyünk, és minden körülmények között, ragaszkodjunk azok feltétel nélküli igazságértékéhez. Amit ugyanis, konkrét módon meghatározok magamról a jelenemben, éppen azzá válok a jövőmben. A jövőm alapja ugyanis, éppen az a jelző, amit a jelenben tudatosan meghatározok magamról, és a vagyok szó elé illesztem.
Legveszélyesebb, a primitív spirituális szintet élő emberek gyermekeinek a lelki élete. Őket ugyanis, gyakran illetik negatív jelzőkkel a szeretteik, amelyekkel akaratlanul is azonosulhatnak. Az esetleges azonosulásuk, erősen gátolja őket, elsősorban az érzelmi, de az értelmi fejlődésükben is. Vagyis, éppen a tudatosságukban. Abban a mentális képességükben, amellyel részt vehetnek az anyagi valóságuk alakulásában, és szervezett kialakításában. Ezért a spirituális módon fejlett szülő, kizárólag pozitív jelzőkkel illeti a gyermekét. Még akkor is, amennyiben, még az nem igaz. Mert tudja azt, hogy amit a gyermek önmagára nézve igaznak érez, azzá válik. Ez az egészséges gyermeknevelés alapja. Megalapozni a gyermekben azt a jövőbeli lehetőséget, ami még nincs meg benne a jelenében.
Mi felnőttek is, éppen így működünk. Ezt nap, mint nap megtapasztalhatjuk. Akit lehülyézünk, vagy más módon becsmérlünk, az hamarosan olyan cselekedeteket hajt végre velünk szemben, hogy igazolja általa a minősítésünk helyességét. Akit pedig, ügyesnek mondunk, az esetleges ügyetlensége ellenére is arra törekszik, hogy kiérdemelje az elismerésünket. Ezért az embertársaikat, jobbá lehet dicsérnünk. Ez dupla haszon, mert akit dicsérünk, nem csupán javulni fog a szóban forgó adottságaiban, hanem ritkábban lesz ellenséges velünk szemben. Így a dicséret által, nem csupán javítunk az embertársaink sajátságos helyzetén, hanem az embertársi kapcsolataink is javulni fognak általa. Ezért a dicséretek, az alapvető tudatosságunkat állítják számunkra hasznosabb irányba. Mert értelmes módon fokozza, a lelki indíttatású érzelmi hozzáállásunkat. Így a szellemi síkon meghatározott dicséret, lelki aktivitás által valósítja meg, a dicséretünk tárgyát.
A mindenkori tudatosságunk tehát, nem csupán szellemi tényező az elménkben, hanem azzal arányos lelki adottságunk is. Bárki érezhette már azt a passzivitást, amikor szellemi szinten tudta, hogy meg kell valamit cselekednie, de nem volt hozzá lelki ereje. Mert az érzelmi tudatosság hiányában, éppen a lelki erőimpulzusok motivációs képessége hiányzott a cselekvéshez.
Van benne spiritusz kifejezés, azt jelenti, hogy valaki érzi, és ez által tudja azt, hogy mit kell egy adott életszituációban cselekednie. Mert a spiritusz, azt a lelki erőimpulzust jelenti ebben az esetben, amit az aktív lelki érzéseink képviselnek. Ezért a lelki aktivitásunk fokozása érdekében, ezt a mentális spirituszt kell folyamatosabban ébren tartanunk. Ezt jelenti, a spirituális fejlődésünk gyakorlati megvalósulása. Ezért minden kedves olvasómnak azt kívánom, hogy a bennük szunnyadó spirituszt, hagyják bátrabban érvényesülni az életakcióikban, mert az a mentális folyamat vezet el az ébredéshez. Ahhoz a kifordított mentális hozzáállásunkhoz, amikortól már a pozitív lelki szeretetérzelmeink uralják az elménket, és a szellemi gondolataink, csupán az értelmes célt határozzák meg, nem a feltételeket.
Matécz Zoltán
2013.07.07.
matecz.zoltan@gmail.com
