Relativisztikus tömeg.
A mai modern, relatív fizika alapján, egy test viszonylatában, eleve kétféle tömegértékkel kell számolnunk. A hagyományosnak tekinthető nyugalmi tömeggel, és a mozgási sebességgel rendelkező relativisztikus tömeggel. A dolog körülbelül úgy értelmezhető, hogy a mozgásba hozott test tömege, a sebesség növekedésével egyre nagyobb lesz. Mert a test nyugalmát biztosító helyzeti energiaértékhez, egyszerűen hozzáadódik az aktuális sebesség eléréséig felhasznált munka mozgási energiaértéke. E miatt, ha a test energiája megváltozott, mégpedig az adott sebességgel való mozgatásába fektetett munka energiaértékének a mértékével, akkor a nagyobb sebességértéken mozgó test tömegének is meg kell változnia. Így az egyre nagyobb sebességértéken mozgó testnek, egyre nagyobb lesz a relativisztikus, azaz mozgási tömege is.
Ennek eredménye az, hogy a fizikában, a relativisztikus tömeg ekvivalens, azaz azonosítható a relativisztikus energiával. Ezt határozta meg a Lorentz - formula. A hétköznapi fizikában azonban, csak úgy tudatosodott az elménkben dolog, hogy a tömeg és az energia ekvivalens egymással, azaz bármikor egymásba számolható. Ezen túlmenően, az energiából tömeg lesz, és a tömeg, energiává alakítható.
Véleményem szerint, ez egy nagyon alapos félreértés. Egy adott test állapota nem attól tükröz relatív viszonyt, hogy az energiával azonosítható a tömege, hanem attól, hogy a tehetetlen állapotát, az objektív külsőségeket meghatározni képes tömege, és a szubjektív belső tulajdonságait meghatározó közege, egy időben, és egyenlő matematikai viszonnyal képes kifejezni. Mert a tömeg és a közeg azonos, azaz tökéletesen ekvivalens matematikai tényezők.
tömeg = m = ρ * V = Ró - sűrűség * térfogat = közeg
Amikor a tömegképletben, megszorozzuk a test egységnyi sűrűségét képviselő Ró összetevőt, a test teljes térfogatával, akkor ezt az egységnyi sűrűséget, kiterjesztjük a test teljes belső térfogatára. Vagyis, ez által meghatározzuk azt a teljes közegértéket, amely a test tömegét képes biztosítani számunkra. Azt a szubjektív, belső strukturális atomi szerkezetet, amely a test külső objektív tömegének a megjelenését szolgálja. Így a test helyzeti energiája, éppen azzal az energiaértékkel azonosítható, amely a test közegét arra készteti, hogy stabil tömegértékkel ruházza fal a nyugalomban lévő adott testet.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
A test tömege, objektív külső tehetetlenséget mutat, a test felé ható közvetlen felületi kölcsönhatásokkal szemben. Ezzel szemben, a test közege, szubjektív belső tehetetlenséget produkál, a test felé ható közvetett térfogati kölcsönhatásokkal szemben. Így a testet érő felületi kölcsönhatások, a test tömegértékére kifejtett hatásuknál fogva változtatják meg a test mozgásállapotát. Erről szólnak Newton tömegről szóló axiómái. A testet érő térfogati kölcsönhatások pedig, a test belső közegére hatnak, vagyis a test térfogatán belül, minden egyes résztömegre egyszerre. Ilyen térfogati szintű kölcsönhatás például, a mágneses hatás. Így a hatások, akár objektív erő formájában érkeznek a testfelületre, akár szubjektív energia alakjában, a test térfogatát biztosító test közegére, mindenképpen ellenállásba ütközik, amit a test tehetetlensége jelent. A testek közege által megnyilvánult szubjektív tehetetlenség nélkül, nem is beszélhetnénk térfogati szintű kölcsönhatásokról.
Na már most, ha ennek a testnek a tömegét felgyorsítjuk egy adott sebességértékre, akkor azzal együtt gyorsul fel, az ő közege is. Az a közegértéke, amely a test tehetetlen mivoltát, egészen más szempontból, belülről tekintve képes kifejezni számunkra. Így a gyorsítás által elért sebességértéken, éppen a közegellenállásnak köszönhetően, a test melegedni fog. Mert az objektív tömegén észlelhető kölcsönhatások impulzusértékei, gerjeszteni fogják a test belső közegét. Ez a belső, közeges szintű állapotváltozás, a test térfogatát fogja növelni, amely a test külsőségét jelentő tömegfelületén észlelhető. Ez sokkal egyszerűbb formában, mindennapos jelenség az anyagi világunkban. A mélyhűtőbe tett anyag összehúzódik, míg az onnan kivett anyag, újra kitágul. Mégpedig, a gyorsítás okozta sebesség-változás nélkül. De nem a tömege változott meg a testnek, hanem csak a térfogata vett fel különböző méretű viszonyítható állapotokat.
Ráadásul, ha a tömeget relativisztikusnak nevezem, mert a nyugalomhoz képest, megváltozott a mozgási feltétele, és az őt mozgásba hozó munka energiaértékét is relativisztikusnak nevezzük, akkor a sebességérték, amit közben elért, miért ne lehetne relativisztikus? Hiszen éppen a fizika magyarázza azt számomra, hogy az elért sebesség, bármilyen gyors legyen is a nyugalmi állapothoz képest, mégis nyugalomnak minősül, a gyorsulás hiánya miatt. Akkor viszont, bármelyik sebességérték, relativisztikus nyugalomnak minősül. Ezért, a relativisztikus energia befektetése, csak a sebesség eléréséig történő gyorsulás idejére állhat fenn. Azám, de a relativisztikus tömeg meghatározási képletéből, amit például a Lorentz - formula jelent, éppen a gyorsulási érték hiányzik. Csak a végleges sebességértékkel számoknak, ami még a fénysebességet értelmezve is, csupán nyugalomnak minősül. Mégpedig viszonylagos nyugalomnak, azaz relativisztikusnak.
Úgy érzem, ha ez a mai modern fizika alapja, akkor a tudományunk, igen gyenge lábakon áll. Mert az energia és a tömeg is, szigorúan megmaradó tényezők. Csak így valósulhat meg, a kettejük viszonyán alapuló állandó változás. Az energia, a tömeg nélkül, viszonyíthatatlan lenne. A tömeg pedig, az energia nélkül, változatlan lenne. Amennyiben mégis elfogadom azt, hogy a két tényező egymásba módosul, akkor el kell képzelnem azt az állapotot is, amikor már egymásba módosultak teljesen, és csak energia van, vagy csak tömeg. Ha csak tömeg volna, akkor mi okozná a szinguláris állapotot, ami az energiává alakulást kezdeményezhetné? Ha pedig, csak energia lenne, akkor mire fejtené ki a hatását, hogy a szingularitás beindulhasson? Vagyis, abszurd a helyzet.
A tömeg, objektív kiterjedéssel rendelkező kvantitatív tényező. Az oszthatatlan tömeg, egységnyi tömegértékkel bír. Az oszthatatlanokból álló összetett tömegértékek pedig, amelyeket anyagi testeknek ismerünk, az egységnyi tömegértéknek az egész számú kiterjesztései. Azaz kvantitatív dimenziói. Így az egy dimenzió azt jelenti, hogy a pontként értelmezhető oszthatatlanok egy vonalat alkotva állnak sorban egymás után. Így az egy pontból kiindulva alkotunk vonalat. Az egy dimenzió tehát, hosszúságot eredményez. A két dimenzió arra utal, hogy az egy vonalhoz, még sok párhuzamos vonalat húzunk, és síkot képezünk általuk. Ezért a két dimenzió már, területet alkot. A három dimenzió pedig, azt jelenti, hogy az egy síkkal párhuzamosan, még több síkot alkotunk, és akkor, síkokkal meghatározható térfogatot kapunk. De a tér alapeleme, amelynek a halmaza a térfogatot alkotja, még mindig az oszthatatlan pont maradt.
Az energia, objektív kiterjedéssel nem rendelkezik. Ezért csak kvalitatív tényező. Ami azt jelenti, hogy a kvantitatív alaptömegek állandó kölcsönhatására visszavezethető kvalitás. A kiterjedéssel nem rendelkező tulajdonság, nem alakulhat át önkényesen kiterjedéssé. Mert az aktivitást mutató képesség, amit az energia jelent, nem alakulhat át kiterjedést produkálni képes tehetetlenséggé. Ez abszurd lenne. Nézzük, mi az energia. Mert a tudomány még nem határozta meg, a mai napig sem.
Gondolatban szedjünk szét minden egyes anyagi testet, mégpedig a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Így az Univerzum, egy oszthatatlan alaptömegekből álló közeg teljes halmaza lesz. Ezt az alaphalmazt, eleve kétféle tehetetlen alaptulajdonság jellemzi. Az egyik tehetetlen alaptulajdonság az, hogy a halmaz oszthatatlan tömegei állandóan mozognak, mert sem fix lerögzítésük, sem pedig, stabil felfüggesztésük nincsen nekik. Mivel azonban, teljesen egyenrangú alaptömegek, ezért sem félretolni, sem pedig, félrelökni egymást nem tudják. Egy állandóan rezgő mátrix rendszert alkotnak. Mivel pedig, nem összetett részecskék, ezért elektromos vonzatuk sem lehetséges. Így ők építik fel együtt rezegve, a mágneses hullámokat. Azokat a mágneses hullámokat, amelyekben az oszthatatlan alaptömegek rezgési részerői, azaz az energia terjedni képes. Így a mágneses hullámok által a frekvenciával, az energia terjed, míg a hullámhossz révén, az információ. A mágneses információ határozza meg azt, hogy a mágneses energia, milyen mértékű munkát végezzen.
Az Univerzum alaphalmazának a másik tehetetlen alaptulajdonsága az, hogy mint alapközeg, teljesen mozgásképtelen. Mivel az Univerzum, magába foglalja a teljes világmindenséget létezését, ezért nincsen mibe mozogjon. Mert minden mozgási lehetőség, éppen őbenne zajlik. Így a teljes Univerzumot alapvető, azaz potenciális tehetetlenségi ellentét jellemzi. Oszthatatlan tömegek teljes halmazaként, állandó mozgási kényszer terheli, míg az oszthatatlanok által felépített teljes közegként, állandó nyugalmi kényszerrel bír.
Az Univerzum zárt rendszernek minősül, mert minden létezést magában foglal. Ebben a zárt rendszerben valósul meg a halmazszintű tehetetlenségi ellentét, amit a tömegek mozgási kényszere jelent, a teljes közeg nyugalmi kényszerével szemben. A kvantitatív kiterjedéssel rendelkező halmaz közeges nyugalmi kényszere, és tömeges mozgási kényszere, kényszerhatást tart fenn a zárt halmazon belül. Ezt a potenciális kényszerhatást nevezzük energiának. Mint az oszthatatlan alaptömegek egyéni rezgései által közölhető rezgési részerőik egyirányú áramlását, a közegükben kialakult mágneses hullámokban.
Az anyagi testek pedig, olyan elektromos képződmények a világmindenségben, amelyek az oszthatatlan alaptömegekből tevődnek össze, és e miatt, az Univerzum végleteit képviselő tehetetlenségi jegyeket, egy időben hordozzák magukon. Így minden test, tömeg és közeg egy időben, és ezek a tehetetlenségi viszonyaik, tökéletesen egymásba számolhatók. Ettől relatívak az anyagi testek számunkra. Éppen az Univerzum abszolútnak értékelhető végletei miatt, amit az összetett testekre vetít, így relatív formát öltve.
Az Univerzum szubjektív alaphalmazában kialakult mágneses hullámok pedig, eleve kétfélék lehetnek. Haladónak nevezett mágneses hullámok, és állónak nevezett mágneses hullámok. A haladó hullámok felelősek az állandó anyagi változásokért, míg az állóhullámok a stabil jelleget kölcsönzik az anyagi testek részhalmazaira. Így az anyagi testek, mint a szivacsok, elmerültek a világmindenség tengerében, amit a mágneses alaphalmaz jelent. Ezt régen az ókorban, éternek hívták a tudósok. Ebben a mágneses alaphalmazban zajlik, minden elektromos anyagi mozgás, amit az indukció jelensége tart fenn.
Az Univerzum alaphalmazában terjedő mágneses hullámok informatív értékei határozzák meg azt, hogy az energia, milyen mértékű munkát végezzen az anyagi halmazokon. A mágneses állóhullámokban, a hullámhossz által képviselt információ, és a frekvencia révén fenntartott energia is állandó. Csak így képes az energia, az anyagi halmazokon, állandónak mondható viszonyíthatóságot biztosítani. Kihasználva azt, hogy az energia kvalitatív hatásával szemben, minden tömeghalmaz kvantitatív tehetetlenséget mutat. Mégpedig, tömeges és közeges viszonylatban is. Mert a közeget, minden esetben résztömegek alkotják. Az információ pedig, amit a mágneses hullámhossz közvetít, a viszonyítható anyagi test mérhető adataivá módosul. Így az Univerzum mágneses alapú szubjektív intelligenciája, a viszonyítható elektromos anyagi halmazokon tükröződik vissza.
Ennél fogva, a tömeg önmagától nem lesz több, csupán az energia hatására. A tömeggyarapodás, elképzelhetetlen többlettömeg nélkül. Tömegzsugorodás pedig, csak tömegveszteséggel érhető el. Minden más esetben, térfogatváltozásról beszélhetünk csupán. Mert például, egy erősen mélyhűtött húsféleség, ugyanannyi vizet szorít ki egy tálból, mint amikor már felengedett a fagyásából. Mert a tömege nem változott meg. Akármilyen gyorsan tesszük is. Csak a térfogata lesz arányos, az elért hőfokával. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a relativisztikusnak nevezett tömeg gyakorlatilag, a relativisztikus térfogattal azonosítható. Hiszen a térfogat változékonysága, már egy tudományosan is elfogadott dolog. Minden relativisztikus módon megváltoztatott hőfokhoz más, és más relativisztikus térfogat tartozik. Mert más, relativisztikus nyomásérték jellemzi, az adott anyagi test létezését.
Matécz Zoltán
2013.07.21.
matecz.zoltan@gmail.com
