Kallódó lelkek.
Az intelligens emberek kilencven százaléka számára, még mindig rejtély az, hogy valójában, mi is az élet célja. Az a tíz százalék pedig, akik az ezoterikus utakat járják, már valahol sejtik. Viszont, csak néhány ember akad olyan, aki addig fejlődött spirituális szinten, hogy megvilágosodjon az elméje. Ilyen megvilágosodott elméjű ember, talán tíz van most csupán a világunkban, a hétmilliárdból. De sajnos, ők is alkalmatlanok arra, hogy racionális módon elmagyarázzák nekünk a dolog mibenlétét. Van tehát, hová fejlődnünk.
Gyakorlatilag, kallódó lelkek vagyunk csupán, amíg szellemi szinten élünk. Vagyis, amíg az elménk figyelmét, a szellemi gondolataink kötik le. Mert addig, a leélt múltunk, és a leélni kívánt jövőnk szellemi gondolatai terhelik az elménket. Szinte teljesen elvonatkoztatva az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünktől. Attól a lelki jelenléttől, amikor az érzéseink aktivizálhatóak. Így a lelki érzéseink nélkül élünk, szellemi szintű életet. Pedig, a lelkünk az életenergiánk, e miatt az érzéseink nem mások, mint a mi saját mentális erőimpulzusaik. Az érzelmeink és az érzéseink biztosítják számunkra, a cselekedeteinkhez szükséges motivációkat. Mert motiváció nélkül, nincsen lelki erőnk megtenni azt, amit a szellemi szinten kifejtett józan ész diktál számunkra.
A lelki érzéseink aktivitása nélkül, az emberi élet, csak erőtlen vegetáció. Amely ennél fogva, spirituális selejtnek minősül. Pedig, szellemi szinten fejlődni, csak a megtapasztalható anyagi valóságunkban lehet, itt és most, amikor éppen élünk. Ezért, ezt a létezési formát érdemes kihasználni arra, hogy spirituális szinten változzunk. Ennek a mentális átalakulásnak, az a lényege, hogy a lelkünk szeretetérzelmei veszik át az elménk feletti tudatos irányítást, és a szellemiségünk csupán, meghatározza azt az értelmes célt a jelenben, amire az érzelmi szintű erőimpulzusaink irányuljanak. Mint egy puska esetében. A szellemi gondolataink segítségével határozzuk meg az értelmes célt, és a betöltött lőszer hozzá nem más, mint a szereteten alapuló, érzelmi szintű erőimpulzusaink. Így alakíthatjuk a sorsunkat tudatosan.
Ma még, szellemi emberekként, éppen fordítva használjuk az elménket. A múltba vagy a jövőbe irányuló gondolatainkhoz csatoljuk olykor az érzéseket. Ezek az érzések azonban, nem képesek a jelenben célba találni, mert a szellemiségünk elvonatkoztatott attól. Olyan a dolog, mintha tegnapra vagy holnapra céloznánk, a ma betöltött puskánkkal. Amennyiben azonban, mégis sikerül olykor, a szellemi gondolatokhoz némi lelki érzéseket társítani, amelyek a jelenre vonatkoznak ugyan, azok polaritását, mindig a szellemi gondolataink határozzák meg. Így a kellemetlen gondolatok, negatív érzéseket ébresztenek bennünk. Olyankor, automatikusan célt tévesztünk. A kellemes gondolatokhoz járulhatnak ugyanis csak, pozitív szeretetérzések. Ezért, ma még, nagyon relatív módon használjuk a lelki adottságainkat. Igen sok esetben, éppen önmagunk ellen. Abszolút módon, csak akkor tudjuk alkalmazni a lelki érzéseinket, ha a bennünk megerősödő szeretetérzések számára, kellemes gondolatok által határozzuk meg a reális célt, itt és most, a jelenben.
Isten Szent lelkisége, az abszolút szeretet mágneses frekvenciáján rezeg. Ez az abszolút szeretet azonban, Isten számára, abszolút szellemiséget is biztosít. Amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy az elektromos anyagi halmazokat, az Univerzum mágneses alaphalmaza működteti és tartja ellenőrzése alatt, induktív módon. Akkor meghatározhatjuk egyben azt is, hogy a mágneses alaphalmaz, minden anyagi dologra képes hatást gyakorolni, és minden anyagi változásról tudomása van. Hiszen azzal, állandóan induktív viszonyban áll. Így a szubjektív alaphalmaz, egy olyan mágneses alapközeg, amely az Univerzum abszolút Memóriájaként fogható fel. Mert benne a mágneses hullámok frekvenciája biztosítja az energiát, míg a hullámhossz az információt. Vagyis, Isten számára, a mágneses hullámhossz biztosítja az intelligens Szent Szellemet, míg a mágneses frekvencia, az aktív Szent Lelket. Ezek azért Szent dolgok, mert minden anyagi vonatkozástól mentesek.
Isten, az emberben nyilvánult meg. Minden teremtett élőlény közül, egyedül csak az ember volt életképtelen. Így Isten vette birtokba az emberi testet azért, hogy értelmes lélek uralja azt. Ezért a teremtés időszakában, Isten és ember együtt élt a Paradicsomban, mégpedig az emberi elmében. Szellemi emberré válva azonban, elszakadtunk önnön Isteni mivoltunktól. Majd az idealista történelmi események során, Istent egy rajtunk kívül élő entitásként kezdtük el értelmezni. Holott a Biblia, nyíltan leírja az Istennel való önazonosságunkat. Csak a Bibliát, nem olvassa az átlagember. Hanem tökéletesen megelégszik azzal, amit a papok mondanak róla. Márpedig a papok, a vallási felekezeteik felesküdött, elkötelezett tanítói. Így azokat a tematikákat kell követniük, amelyekre a vallási vezetőiknek felesküdtek. Ezért a bűn tudatának az árnyékában tartanak bennünket. Mert ha az Istentudatunkat felismernénk, akkor már nem lenne szükségünk reájuk. Ezért, az életünk végéig, Istenfélelemben kell vegetálnunk miattuk. A helyett, hogy teremtőképes Istenként élnénk az anyagi életünk végéig.
A halál tényszerűsége, fixálja a lelkünk addig kifejlődött szellemi szintjének az állapotát. Azt a mentális hullámhosszt, amilyen információs szintet, tudatosan elértünk az életünkben. Ennél fogva, a halált követően, egy olyan létezési stádiumba kerül a lelkünk, ahol már nincsen lehetőség a szellemi szintű fejlődésünkre. Amit az életünk során, a spirituális képességeink fokozása biztosíthatna csak számunkra. Ezért, mivel az eltávozott életenergiánk, erősen különbözik az Isteni rezgésszinttől, ezért nem képes azonosulni azzal. Amit a tökéletes lelki rezonancia jelenthetne. Vagyis, a szellemi ember, relatív lelki minősége, nem képes beleoldódni az Isteni szintű abszolút szeretet rezgési minőségébe. Mert erősen különbözik a frekvenciájuk és a hullámhosszuk.
Így szerintem, az eltávozott emberi lelkek, egy közöttes szférában tartózkodnak, ég és Föld között. Mert a Földön megszokott anyagi minőségek információs szintjein rezegve, nem képesek attól elszakadni. Így, csak azokkal képesek rezonálni, vagyis azonosulni. Mert az abszolút szeretet szintjéig, a megkívánt spirituális fejlődésük nem jött létre az életükben, amely a tudatos emberi elme rezgési szintjét, az Isteni abszolút szeretet rezgési nívójára emelhette volna. Így az ilyen relatív emberi lelkek, nem képesek azonosulni a túlvilág urával, Istennel. Nem képesek vele rezonálni, vagyis benne asszimilálódni. Így kénytelenek, újra az anyagi minőségben megnyilvánulni, amit a reinkarnáció jelent. Vagyis az a tény, hogy új emberi egyedként, ismét leszületnek ide, a Földre.
Az inkarnáció fogalma, egy Istenség anyagi megnyilvánulását jelenti, a lexikonokban. Így a reinkarnáció fogalma ezért, egy Istenség újra, és újra megnyilvánulását jelenti, az emberi generációk váltakozásának az anyagi világában. A megnyilvánulás lényege ezért, éppen az, hogy a leszülető lélek, az anyagi tapasztalatok révén, megértse önnön létezését, és ez által, a szellemisége fejlődjön. Hogy az által, a tudatos hullámhossz és a frekvencia, az abszolút szeretet rezgési szintjére érjen. A cél, a tökéletes megértés, a megvilágosodás elérése. Amikor a szellemiségünk, abszolút módon megérti és elfogadja azt a tényt, hogy ő csupán arra hivatott, hogy értelmes formában szolgálja bennünk, a lelkünk szeretetérzéseit.
Mivel a relatív emberi lélek, az anyagi tapasztalatok hiányában, szellemi szinten nem képes fejlődni a túlvilágon, ezért alkalmatlan arra is, hogy a várható leszületését illetően, előre tervezgessen. Ha képes lenne szellemi szinten előre tervezgetni, akkor leszületnie sem kellene, hiszen szellemi fejlődést érhetne el, tapasztalatok nélkül is. Akkor nem újra, hanem egyszer sem kellett volna inkarnálódnia, vagyis leszületnie Istennek.
Ezért, amint a relatív emberi lélek teheti, újra leszületik ide a Földre, hogy a szükséges spirituális fejlődés Isteni szintjét elérhesse végre. Viszont, a megfelelő ezoterikus tanok ismerete nélkül, ez teljességgel elképzelhetetlen. Így nekünk, ma élő embereknek kell megalkotnunk azt az ezoterikus elképzelést, amely alapján, a kívánatos spirituális fejlődési szint elérhető. Ezt a programot próbálom én is megvalósítani. Egy olyan ezoterikus elmélet kidolgozásával, amelyik képes arra, hogy a kívánt spirituális fejlődésünk megvalósítható legyen általa. Ezt azonban, csak úgy tudom megtenni, hogy egyesítem az emberi kultúrát képező ezoterikus tanokat a tudományos ismereteinkkel. Mégpedig olyan módon, hogy lehámozom róluk a nyilvánvaló hibáikat, és pótolom a magától értetődő hiányosságaikat. Addig azonban, relatív módon hal el, szinte minden ember. Így a relatív lelkisége miatt, új emberi formát kell öltenie ismételten, itt az anyagi világunk relatív valóságában.
Ezért, az elhalt emberi lelkek milliárdjai várják ma is türelmetlenül azt, hogy újraszületett emberi egyedekként, új esélyt nyerjenek az anyagi szintű élettől a spirituális fejlődésre. Ezért számomra elképzelhető az, hogy milyen nagy tülekedés zajlik, az új élet reményében. A türelmetlenebb elhalt relatív emberi lelkek pedig, megszállnak minden olyan egyént az élők közül, akik lelkileg túl labilisak. Akiknek a spirituális élete, az átlagosnál kimondottan alacsonyabb szinten van. Mert az anyagi rezgés információs szintjén vegetáló lelkeknek, esélyük sincs arra, hogy tökéletesen megtervezzék előre, egy új élet feltételeit. Történetesen azt, hogy milyen családi környezetbe és állapotba kívánnak újra leszületni. Mivel nincsen választási lehetőségük. Mert a leszületéshez nagyon sok évet kell várniuk. De az egyre borzasztóbb erősségű „túljelentkezés” miatt, minden újabb reinkarnációs leszületés hirtelen, spontán módon történhet csak meg.
Egy tökéletesen kidolgozott és elfogadott ezoterikus elmélet nélkül, amely a helyes spirituális utat képes kijelölni számunkra, az emberiség tovább korcsosul lelkileg. Ennek az, az eredménye, hogy még intenzívebb lelki nyomás alá kerül az élők népes tábora, mert a visszatérésre kényszerülő elhalt emberi lelkek, egyre többen lesznek. Így természetesen, a lelki megszállottság szintje is sokkal magasabb lesz a Földön. Még jobban megbolondítva ezt a világot, amelyik amúgy sem teljesen normális néha. Ezért arra van szükség, hogy a ma élő ezoterikus gondolkodás, és a tudományos gondolkodás, egy közös cél érdekében integrálódjon, egyesüljön egy új elméletben.
Amennyiben az emberi kultúrát képező tudományos és vallásos elméletekről, lehámozzuk a hibákat és pótoljuk azok hiányosságait, egy új világkép formálódhat ki előttünk. Olyan világkép, amelyben az értelmes ember, elfogadhatja önmaga Isteni mivoltát, és az által, egy határozott céltudatos életet élve, eljuthat a spiritualitás azon szintjére, amely az Isteni szeretetrezgés nívóját képviseli, itt a Földön. Ezt a spirituális fejlődést biztosító ezoterikus nevelést, már gyermekkorban érdemes elkezdeni, amikor az ember Isteni mivolta, még nyilvánvaló. Ha nem akarjuk azt, hogy a gyermekeink és az unokáink is, kallódó relatív lelkekké váljanak, már itt a Földön. Akkor ugyanis, a túlvilági esélyeikről, beszélni sem érdemes.
Holott, már most, ebben az életben elérhető az Isteni szintű rezgési nívó. Mert a lélek által, Isten él rajtunk keresztül, most is. Csak nem szabad elrugaszkodnunk attól az abszolút szeretettől, amit az Isteni mivoltunk képvisel bennünk. Így a gyermekeink emberré nevelése során is, a mindenki iránt egyformán irányuló szeretet elvét kell követnünk. Akkor a gyermekek ebben a tudatban nőnek fel, és az abszolút szeretet, nélkülözhetetlen életelem marad számukra. Vagyis, Isten megmarad az emberek között. Éppen olyan Isteni minőséggel, mint amilyennek megszülettünk.
Az ember, az élettapasztalatai révén megszerzett szellemi értelmét, az Isteni szeretet szolgálatába képes állítani, és egy olyan világ valóságának a teremtője lehet végre, ami számunkra, ma még utópisztikusnak tűnik. Mert a mi elménk, a relatív szeretet szolgálatában áll, így a legtöbb esetben, szellemileg irányított önös érdekeket képvisel csupán. Ez pedig, a többi embertársunkra vetítve, bűnös szeretetnek minősül, mert éppen ellenük irányul. Miközben az emberi ego személyes érdekei vezérlik.
Az emberi kultúrában, nyomokban ott van a megoldás. Csupán le kell róla fejteni azokat a téves tanokat, amelyek elvonatkoztatnak bennünket attól. Továbbá, értelmes módon, ki kell egészítenünk a hiányosságait. Ahhoz hogy egy spirituális szinten járható ezoterikus út bontakozzon ki előttünk, amelyet járva az ember, Isteni minőségű lény maradhat. A céltudatos Isteni lélek ugyanis, bennünk sem válik a relatív szellemi irányítás alatt, kallódó lélekké.
Matécz Zoltán
2013.08.20.
matecz.zoltan@gmail.com
