Forézis.
Az elektrolízis, olyan elektrokémiai folyamat, amelyben elektromos egyenáram hatására, a töltéssel rendelkező részecskék vándorlása zajlik, az elektromos vezetőként működő elektrolit folyadékokban. Az elektronhiánnyal rendelkező pozitív ionok, amelyeket kationoknak neveznek, a negatív töltést képviselő katód felé vándorolnak, majd ott, egy vagy több elektron felvételével redukálódnak. Miközben fémek, és hidrogén válik ki. Ez a kataforézis jelensége. Ezzel szemben, az elektronfelesleggel rendelkező negatív ionok, vagyis az anionok, az áramforrás pozitív oldala, az anód felé vándorolnak, majd ott oxidálódnak. Ahol egy vagy több elektront adnak le. Miközben savmaradék, és oxigén válik ki. Ez az anaforézis jelensége. Az elektrolízis folyamatának a sebessége, nem függ az elektrolit folyadék koncentrációjától, és a hőmérsékletétől sem. Az elektroforézis nagyjából, ennek a folyamatnak az ellentéte.
Az elektroforézis jelensége arra utal, hogy elektrosztatikusan töltött részecskék, mint például, az ionok, elektromos erőtér hatására vándorolnak, az elektromos vezetőképességgel rendelkező folyadékokban. Így az elektroforézist, főképpen a kémi tudományában használják, analitikus vizsgálatokra. Különböző részecskéket választanak el egymástól, mivel a különböző töltésszinttel rendelkező részecskék, egymástól eltérő sebességértékekkel mozognak az elektromos erőtérben. Így egymástól jól különválaszthatóak, főképpen folyadékokban és gélekben.
A dielektroforézis jelensége arra utal, hogy elektromosan semleges részecskék is elmozdulnak, nem homogénnek nevezhető elektromos térben.
Az elektrolízisnél tehát, oxidáció és redukció a végeredmény, az egyenáram közvetlen pólusain. Az elektroforézisnél pedig, a különválási képesség dominál, az elektromos erőtér hatására. Vagyis, nem kell az egyenáram pólusaival találkoznia az elektrolit oldatnak. Egy gél állapottal rendelkező anyagi halmazban tehát, egyenáramú elektromos erőtérbe helyezve, vagy egyenáramú feszültséggel terhelve, valamelyik elbomlási folyamat mindenképpen létrejön. A dolog azért olyan érdekes számomra, mert az emberi élet is, egy ilyen elektrolitszerű folyadék alapú gél állapot megvalósulása. Ezért, koránt sem mindegy az, hogy milyen erősségű egyenáramnak, vagy egyenáram által előálló elektromos erőtérnek van kitéve, az emberi szervezet. Így természetesen az sem mindegy, hogy mennyi ideig áll fenn, a számunkra károsnak mondható elektromos hatás.
Valójában erről szól az elektroszmog elmélet. Olyan közvetlen elektromos hatásokról, vagy közvetett elektromos térerőtől származó negatív hatásokról, amelyek károsan befolyásolják a szervezetünk egészséges működését. Mert a szervezetünk, elsősorban egy elektromos alapon működő fizikai rendszer, majd csak ennek hatására válik biokémiai rendszerré. Úgy is fogalmazhatnám, hogy a jól működő, sejtes szintű, elektromos alapú fizikai hatásaink biztosítanak lehetőséget, a biokémiai szintű, anyagcserét végrehajtó kémiai folyamataink számára. Ennél fogva, amennyiben az elektromos fizikai alapműködésünk torzul, az akaratlanul is befolyásolja, a biokémiai folyamataink természetes működését.
Az elektrolízissel és az elektroforézissel szemben, a magnetoforézis arról nevezetes, hogy a mágneses tér hatása alatt, induktív módon ugyan, de felépülnek az elektromos anyagi szerkezetek struktúrái. Elsősorban, atomi és molekuláris szerkezetű anyagi részecskékre fejt ki látványos hatást a mágneses tér. Így például, a fehérjemolekulákat, és a DNS, valamint az RNS láncokat szervezi egy közös egységgé. Az életünk hírvivőit. A parányi elektromos tulajdonságokkal rendelkező részecskéket szervezi, spirál alakú térfogati szerkezetekbe a mágneses mező. Így a mágneses hullám által közvetített mágneses energiahatás, amit a mágneses frekvencia képvisel, a mágneses információ szigorú utasításai alapján rendezi, induktív módon kötött spirális alakzatokba, a fehérjemolekulákat és a nukleinsavakat. Az a mágneses információ, ami a mágneses hullámhosszt képviseli a mágneses hullámokban. Majd a mágneses állóhullámok, szintén induktív módon, stabilizálják ezt a felépült strukturális szerkezetű elektromos anyagi állapotot.
A mágneses tér és az elektromos tér, egymásnak induktív ellenhatásai. Induktív módon befolyásolják egymást. Ezért ellentétes módon hatnak az élő szervezetre is. Így az elektromos térben kialakuló elektroszmog, olyan negatívnak mondható induktív hatást fejt ki, amelyik befolyásolni képes a szervezetünk strukturális szerkezetét stabilan tartó mágneses állóhullámaink, állandónak mondható alaphatását. Ennek hatására, a fehérjemolekuláink és nukleinsav molekuláink torzulhatnak. Így az önmagukat reprodukálni képes hatásuk, egyre torzítottabb anyagi formát ölthet csak. Szerintem, ez a korai öregedés egyik jelensége. Amikor a természetes másolásra kerülő fehérje és nukleinsav molekuláink, az eredetitől egyre eltérőbb molekuláris kópiákat készítenek. Mert a fizikai szintű elektroszmog negatív hatása alatt állnak. Így a genetikai létezésünket biztosító alapvető kódrendszerünk, egyre jobban torzul, Eltorzítva, elöregítve ez által, az anyagi szervezetünk testi mivoltát.
A genetikai öröklődés lehetősége, komoly szerepet játszik még az utódnemzésben is. Ezért, az elektroszmog miatt eltorzult DNS láncunk, olyan utódok születését teszi csak lehetővé, amelyek eleve sokkal gyengébb anyagi minőséget képviselnek. Így az emberiség, szép lassan elkorcsosul. Elveszíti azt az anyagi minőségét, amelyik képes az emberi mivoltunkat biztosítani. Ez az anyagi szintű minőségromlás persze, erősen visszahat az ezoterikusnak mondható szellemi fejlődésünkön keresztül, a spirituális szintű lelki életünkre is. Mert akinek a szellemi gondolataiban, a biológiai értéktelenség önkritikus eszméje megerősödik, lelki szinten letaglózza önmagát. Mert az ilyen mély önkritika, önrongáló, önpusztító erővel bír. Így pedig, az egészségesnek mondható spirituális életre, esélye sincsen.
A spirituális életvitel azt jelenti, hogy a szellemi szinten megtervezett cselekedeteinkben, lelkileg vezéreljük az elménket. Ennek végrehajtásához, a szellemiségünk csak aszisztál. Vagyis, éppen azt határozza meg, hogy az aktív lelki érzéseink hová, és milyen módon fejtsenek ki hatásokat. Ezt, a reális képzelet segítségével oldja meg a szellemiségünk. Mégpedig olyan módon, hogy az elménkben kialakítja, a vágyaink mentális képi formáit, hogy azok, a lelki érzéseinkkel társulhassanak. Mert a lelki érzéseink, csak a jelenben aktívak. Abban a jelenben, amikor az elképzeléseinket formáljuk az elménkben. Így a jelen pillanatában, a vágyainkat képviselő reális elképzeléseinkben, az értelmes szellemi gondolatok és a lelki érzelmeink, a közös cél érdekében társulnak az elménkben.
Így a szellemi gondolataink informatív értékei, és a lelki érzelmeink életerő impulzusai, egy közös célt szolgálva, a vágyainkban kifejezett érdekeinket fejezik ki. Ez a mentális összhang, képes arra, hogy a tökéletes egészséget megteremtse az anyagi testünkben. Azaz, korrigálja a genetikai torzulásaink, esetleges testi vonatkozásait. Mert amikor az elménk, a lelki jelenlétünkben tartózkodik tartósan, akkor azzal a meditatív állapottal, olyan mentális erőkkel töltődik fel a testünk, amelyek képesek arra, hogy bármilyen testi rendellenességet korrigáljanak. Mert az információval tudatosan irányított energia, mindig olyan hatást fejt ki az anyagi megnyilvánulásokra, amit a szellemi információ határoz meg számára. Az energia pedig, hűségesen elvégzi, az értelmes szellem által meghatározott szubjektív munkát.
Mert a lelkünk érzései, olyan életerő impulzusok, amelyek az életenergiánkból, vagyis a lelkünkből származnak. Ezek, a szellemi gondolataik által értelmesen irányítható, lelki indíttatású életerő impulzusaink. De mindig, csak a jelenben irányíthatóak. Mert képtelenek vagyunk erőhatást gyakorolni, a jelenen kívül eső időpontokba. Így a szellemi gondolatainknak, a múltba és jövőbe irányuló képességei, csak arra alkalmasak, hogy általuk, a múlt hibái és a jövő elvárásai alapján alakítsuk ki most a jelenben, a vágyaink reális képét, az elménkben. Azt az életszerű tökéletes elképzelést, amelynek az esetében a vágyainkat kifejezve, biztosan örülnénk a megvalósulásnak. Ez a reális kép, már a képzeletalkotás pillanatában örömöt képes okozni számunkra. Így ez a megelőlegezett örömérzés épül be, az elménk mentális képi formájába.
Valójában ez nem is megelőlegezett öröm, hiszen mentális formában ugyan, de megdolgoztunk érte. Amíg a képzelet szintjén, tökéletesen valóságos mentális tervet készítettünk a vágyunkról, az elménkben. Ennek a mentális munkának a sikerélménye váltja ki azt az örömérzést a lelkünkből, amelyik képes arra, hogy telítse az elképzelésünk képi formáját értékelhető tartalommal. Hiszen, amennyiben a szellemi információink által formált mentális kép, csupán mennyiségi igényt realizál számunkra, addig a beleépülő lelki érzéseink, éppen a minőségi igényünket fejezik ki. Ettől válik szabad akarattá, a reális elképzelésünk. Amit az „ÁMEN” vagy az „ÚGY LEGYEN” kifejezésekkel, kifejezésre is juttathatunk. Mert csak a megfelelő módon kifejezésre juttatott vágyaink teljesülnek az életünkben. Hiszen az „ÚGY LEGYEN” kifejezéssel, éppen a mi saját Isteni mivoltunk hoz felelős döntést a vágyunk valóságáról. Igazolva azt, hogy a valóságos elképzelésünkben, a szellemi gondolataink és a lelki érzelmeink, tökéletes harmóniában vannak.
Ahogy a teremtésre kész emberi elme, képes arra, hogy uralja az anyagi események történéseit, úgy a saját testünk eseményszerű létezéseit is képesek vagyunk befolyásolni. Így a tökéletes egészség, megteremthető. Még akkor is, ha a mindennapi társadalmi életvitelünk során, elektroszmog terhelésnek vagyunk kitéve. A spirituális életet élő lelki ember, képes arra, hogy tudatosan formálja az anyagi események történéseit. Úgy a saját anyagi minőségét, mint a másokét is. Mert az Isteni lényét, mások szolgálatába tudja állítani. Hiszen a spirituális fejlődése olyan szinten van, amikor az Isteni minősége, tudatos Isteni lénnyé formálja.
Mások segítése természetessé válik számára, mert ha nem teszi, akkor az olyan, mintha egy író, csak saját magának írna regényeket. Vagy egy festő, illetve szobrász, csak a saját gyönyörűségére alkotna. A különbség csak annyi, hogy a művész pénzt kér az alkotásáért, mert abból él. A spirituális ember pedig, mindig ingyen dolgozik, hiszen a saját igényeit is bármikor megteremtheti. Ezért nincsen ráutalva a pénzre. Hiszen, a szabad akaratával, uralja az anyagi minőségeket. Éppen olyan módon, ahogy a magnetoforézis képes átalakítani, az elektromos anyagi minőségeket.
Matécz Zoltán
2013.12.18.
matecz.zoltan@gmail.com
