Spirituális, vagy ezoterikus legyek?
Ahhoz, hogy ezt bárki eldönthesse magában, ismernie kell a kifejezések fogalmi jelentését. Nem csupán felületesen, azaz nagy általánosságban véve, hanem konkrét módon, azaz egyértelműen.
Ha ma, rákeres valaki az interneten a kérdésre, egyre mélyebb problémával fog találkozni. Mert a spirituális és az ezoterikus ismereteket tárgyaló, értelmezni szándékozó „szakemberek” is, jócskán el vannak tévedve ezen a téren. Ma még, nincsen egy olyan logikus rendező elv sem, amelyik egyértelmű különbséget tudna tenni, a két összemosódó fogalom között. Ezért próbálom most elmagyarázni a kedves olvasóimnak azt, hogy én, milyen módon értelmezem ezt a két fogalmat.
Az értelmes ember lényét, három alapvető alkotóelem szimbiózisa alkotja. Ami azt jelenti, hogy az elemi alkotóelemeink egymás nélkül, életképtelenné teszik az embert. Így az anyagi test, az információkban gazdag szellemiség, és az életerőt biztosítani képes lélek hármas egysége vagyunk. Ezért a spirituális és ezoterikus minőségeink értelmezéséhez, nem szükséges az, hogy eltávolodjunk az egyéni embertől. Semmiféle misztikus, vallásos, vagy éppen okkult elképzelés felé.
Ahogy a zongora stabilitását, a három feltámaszkodási pont biztosítja, ahol a teher egyenletesen megoszlik, úgy az ember stabil jellegét is, a három aspektusunk harmonikus egyensúlya képes csak biztosítani számunkra. Az exoterikus, azaz a külső anyagi vonatkozásunk, bárki számára ismeretes, aki önmagára, vagy a tükörbe néz. Mint külső szemlélő. Csakhogy, aki ezt az anyagi minőségünket szemléli belülről, az csak ezoterikus, azaz belső képességekkel bírhat. Így az ezoterikus, azaz belső adottságunk, a mi szellemi mivoltunk, aki folyamatosan képes kezelni, a számunkra, külső adottságokról szerzett tapasztalataink információs értékeit.
A lélek pedig, a mi spirituális adottságunk. Sajátságos életenergiaként élteti a testünket olyan módon, hogy életerőt biztosít számunkra, a szellemi szinten irányítható, és testi szinten megvalósítható életeseményeinkhez. Így ő élteti a mi anyagi testünket, az ezoterikus szellemiségünk irányításával. Úgy is mondhatnám, hogy a lélek, objektív módon, a testünk által nyilvánul meg, míg szubjektív módon, a szellemiségünk révén. Így a testünk és a szellemiségünk, a lelkünk elemi létezését éli.
Amikor valakit hirtelen, olyan helyzet elé állít valamilyen megtapasztalható életeseménye, amelyben azonnal kell cselekednie, a nélkül, hogy lenne ideje arra, hogy szellemi szinten átgondolhatná a dolgot, és mégis képes jól cselekedni, azt mondjuk rá, van benne spiritusz. Bár szellemi szinten nem foglalkozott, az észlelt eseményben felmerülő probléma szükségszerű megoldásával, de lelkileg százszázalékosan jelen volt. Vagyis, a cselekedete, nem szellemileg irányított, azaz előre megtervezett testi esemény volt az életében, hanem lelkileg irányított, spontán fordulat, azaz ösztönös jellegű. Így a spiritusz, a lelkünk azonnali akcióképességét jelenti bennünk.
Mert a lelkünk, állandóan jelen van az eseményeinkben, feltétlen módon. A szellemiségünknek pedig, időre van szüksége ahhoz, hogy reális módon átgondolja a megtanult tapasztalati feltételek alapján, hogy milyen irányított cselekedettel lehet biztonságos a jelen eseményében. Mert a lelkünk, a jelen pillanatát uralja, míg a szellemiségünk, a múltunk tapasztalatai, és a jövőnk elvárásai alapján alakít ki, a testi eseményeink számára, logikus és biztonságos tervet.
Ma a szellemi ember, úgy él, hogy az elméjében, módszeresen átgondolja azt, hogy a testi cselekedeteiben hogyan viszonyuljon a logikusan elvárható eseményekhez. Vagy azokhoz az eseményekhez, amelyek már megtörténtek, és válaszreakciókra késztetik az embert. A szellemi ítéletalkotási képességünk, olyan mentális folyamatunk, amelyik időbe kerül. A szükségszerű időigényessége miatt pedig, a szellemi ember, gyakran lekésik a válaszreakciójával. Így él ma szellemi emberként, közel hétmilliárd ember. Amikor a szellemi gondolataink irányítják az elménket, akkor alapvetően ezoterikusok vagyunk.
Az elménk, a szellemi gondolatainkra és a lelki érzéseinkre képes figyelmet fordítani. Amire az elménk figyelme irányul, csak arra vagyunk tudatosak. Ez a tudatosságunk határozza meg, a mindenkori agyi rezgéseink szintjét. Így az elménk figyelme nélkül, nem lehetünk tudatosak. Amikor tudatosak vagyunk, akkor a szellemiségünk relatív gondolatai uralják az elménket, és az alapján kap engedélyt a lelkünk ahhoz, hogy a felmerülő érzelmei alapján, életerőt biztosítson, a „precízen” megtervezett cselekedetünk számára.
Amikor ösztönösek vagyunk, akkor a lelkünk abszolút érzései, azonnal uralni kezdik az elménket, nem várva meg a szellemi hozzáállásunk relatív véleményét. Így a szükséges válaszreakció, azonnal létrejön. Mert nem vesz igénybe szellemi időt. Erre bárki képes. A leggyakoribb eset manapság az, amikor autóval közlekedünk, és néhány hirtelen mozdulattal, megakadályozunk egy nyilvánvaló balesetet. Majd utána, amikor már biztosan kikerültünk a veszélyzónából, akkor válik a szellemiségünk számára nyilvánvalóvá csak, az elhárult veszély komolysága. Akkor azonban, azonnal leizzadunk. Mert lélekben, jókor voltunk, jó helyen ahhoz, hogy jót cselekedjünk. Azaz, a csupán ezoterikus lényünk helyett, kimondottan spirituálisak voltunk.
Az elménk, minden benne tudatosodott információt összekapcsol, a vele társulni vágyó lelki érzéseinkkel, és az adott viszonyítási pillanat emlékeként a memóriánkba küldi őket. Ahol elraktározódnak azok, lineáris időrendi sorban. Így a tudatosan megtapasztalt életeseményeink, érzelmi nyomot hagynak az elménkben, ezek a mi emlékeink. A memóriánk, emlékeink által biztosított információs adatbázisának pedig, a szellemiségünk a raktárkezelője. Így jó raktárosként, abszolút tudásra törekszik. Ezért állandóan az emlékeinket fürkészi, a logikai hibákat és hiányosságokat kutatva.
Ezért számára, az emlékeink között fennálló időbeli különbözőség folytonossága a természetes. A viszonyított részpillanatok emlékképeit, mint egy filmet, oda-vissza játssza, folyamatosan. Ha talál benne logikai ellentmondást vagy hiányosságot, akkor azt egy mentális gondolatként, az elménk fegyelmébe ajánlja. Ha az elménk nem fordít figyelmet rá, akkor hamar feledésbe merül a gondolat. Naponta több ezer ilyen gondolat kerül az elménkbe. Amennyiben azonban, az elménk figyelme rá irányul, akkor lelki érzésekkel társulva, új emlékké alakul a gondolat, és visszakerül a memóriánkba, mint érzelmileg jóváhagyott új információ. Kielégítve ez által, a szellemiségünk egyik raktári igényét a memóriánkban.
Ezért a szellemi gondolataink, állandóan a múlt hibái és hiányosságai, valamint a jövő lehetőségei között cikázva, elvonják az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünktől. Mivel naponta több ezer ilyen szellemi gondolat kerül az elménkbe, ezért a szellemi mivoltunk, elvonja az elménk figyelmét, a lelki jelenünk viszonyítási pillanatától. Attól a pillanattól, amikor a lelki érzelmeink, mint az életenergiánkból származó életerő impulzusaink, aktivizálhatóak lennének. Mert erőhatást, csak itt és most tudunk kölcsönhatásra bírni. A múltba, vagy a jövőbe irányuló erőhatásaink, célt tévesztenek. Még akkor is, ha azok, az érzéseink által képviselt lelki erőhatások. Ezek a lelki erőhatásaink képviselik bennünk, a cselekedeteink motivációit. Olyan lelki indíttatású hajtóerőinket, amelyek képesek arra, hogy a szellemi szinten megtervezett cselekedeteinket végrehajtsuk.
Ha nincsen megfelelő lelki motivációnk, akkor az ember azt tapasztalja, hogy bár szellemi szinten tudjuk azt, hogy egy cselekményt meg kellene tennünk, de nincsen hozzá lelki erőnk. Mert az ezoterikus és a spirituális énünk, nincsen szinkronban. Ezt minden nap megtapasztalhatjuk. Mert mindig akad olyan tevékenységünk, amit szívesebben teszünk, mint azt, ami szükséges lenne. Így az ezoterikus szellemi ember, mindig időzavarba kerül. Mert az elméjét, ahol tudatos képes lenni, az időbe irányuló személyes érdekeit képviselő szellemi gondolatai uralják.
A spirituális, lelki életet élő ember elméjét, a lelki érzelmei és érzései uralják. Ezekhez, a lelki adottságaihoz rendel, értelmes szellemi gondolatokat. Mégpedig, olyan módon, hogy az elméjében, reális elképzeléseket gyárt, a felmerülő lelki vágyairól. Azokról az anyagi szintű vágyairól, amelyek még hiányt jelentenek a gyakorlati életében. Éppen azért, hogy a hiányok megvalósulása érdekében használja, a szellemi gondolatait és a lelki érzelmeit. Amíg az elméjében, reális elképzeléseket alkot, a lelki jelenlétben képes maradni szellemi szinten is. Ennél fogva, az elméjében, az értelmes szellemi gondolatai, és az érzelmes lelki életerői, képesek egy közös cél érdekében azonosulni. Az a cél pedig, a vágy megvalósulása. Az a lehetőség, hogy az érzelmekkel feltöltött reális mentális képzeletünk, realizálódjon vagyis, a megtapasztalható anyagi események szintjére kerüljön az életünkben. Ez az emberi elme, tudatos teremtési képessége.
Ahogy a lelki érzelmeink, motiválni képesek bennünket a szükségszerű cselekvéseink végrehajtására, úgy ugyanezek a lelki erőink, az aktív cselekedeteink nélkül is, a megvalósulás felé irányítják a vágyainkat. Mert az életenergiánkból származó életerőink, akkor is kölcsönhatásra képesek, amikor a szükségszerű kölcsönhatást, nem mi magunk hajtjuk végre közvetlenül. Hanem csupán kivetítjük azt, az Univerzum mágneses terébe. Ahol az elektromos anyagi minőségek eseményei, induktív mágneses befolyás alatt történnek. Létrehozva azokat az anyagi eseményeket, amelyek a vágyainkat képezik. Így alakul ki a tudatos teremtés.
Az ezoterikus szellemi fejlődésünk célja az, hogy a memóriánk relatív mentális adatbázisa teljes, azaz abszolút legyen. Akkor ugyanis, a szellemiségünk aktivitása elcsitul, és már nem vonja el az elménk figyelmét a lelki jelenlétünk pillanatától. Kérdés az, hogy mikor éri el az emberi szellem, az ezoterikus evolúciónak ezt a totális tudati szintjét. Van azonban egy módszer, amelyikkel kikerülhető ez a hosszadalmas mentális szellemi evolúció. Mégpedig az, amikor a lelki adottságunk érzéseit szolgálja a szellemiségünk, mégpedig tudatosan. Azaz nem hagyjuk azt, hogy a szellemiségünk, a múltba és a jövőbe irányuló gondolataival, elvonja az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünk teremtőképes pillanatától.
Azt úgy oldhatjuk meg a lehető legegyszerűbben, hogy állandóan, a képzeletalkotás szintjén tartjuk az elménket. Kritika és ítéletalkotás nélkül fogadunk el mindent, és ha másképpen, jobban tudjuk elképzelni a megtapasztalt életeseményeket, akkor azt azonnal meg is tesszük. Bármilyen észlelt anyagi eseménnyel kapcsolatban így teszünk. Ez által, nem csupán a saját vágyainkat képzeljük el valóságosnak, hanem minden egyéb életeseményt, ami jobbá és teljesebbé képzelhető. Ennél fogva, másoknak is teremtünk. Az alkotás, a teremtés öröme azonban, csak a miénk mard. Így a szellemi egoizmusunk, lelki egoizmusra vált. Amelyben, a mások anyagi érdekeinek a megvalósulásai is, nekünk okoznak sikerélményen alapuló örömöt.
Aki állandó lelki életet él, annak számára, megváltozik az élete minősége. Mert a felhalmozódó lelki életvitelével, alkalmat kap arra, hogy az Univerzum mágneses lelkiségének, az abszolút szellemi adatbázisába nyerjen betekintést. Akinek az elméje, betekintést nyer az Univerzum abszolút mágneses adatbázisába, szellemi szinten megvilágosodik. Vagyis, a szellemisége rádöbben arra, hogy az emberi memóriában, nem képes sohasem olyan tökéletes adatbázist létrehozni, mint ami az Univerzum mágneses halmazában található. Így a megvilágosodás után, az emberi szellem tudatosan is, azt a lelki irányítást vállalja fel, amelyik az abszolút tudást tartalmazó memóriába segítheti.
Így a spirituális változásunk, éppen azt jelenti számunkra, hogy a szellemi gondolataink, már tudatosan nem vonják el az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünk pillanatától, egy pillanatra sem. Mert a szellemiségünk rádöbben arra, hogy a lélek felsőbbrendű érdekeit teljesítve, hamarabb juthat az abszolút tudás birtokába. Ami nem a mi saját memóriánkban van, hanem az Univerzum abszolút szintű, mágneses memóriájában.
Az Univerzumban az energia, egy és oszthatatlan. Így ugyanaz a minőség képviseli a mi személyes lelkiségünket, mint amelyik az Univerzum abszolút lelkiségét. Ha tehát, az Univerzum értelmes energiáját Istennek nevezzük, akkor Isteni minőség éltet bennünket is. Vagyis, a lélek által, Isten anyagi szinten megnyilvánult életét éljük. De csak akkor, ha a spirituális fejlettségünk olyan fokon áll, hogy a szellemiségünk időre vonatkozó gondolatai, már nem korlátozzák a lelki aktivitásunkat.
Így röviden elmondható az, hogy az ezoterikus szellemi képességeink evolúciójának az a célja, hogy spirituálisan addig fejlődjünk, amíg a zavartalan lelki életünket, meg nem tanuljuk élni. Annak pedig az, az elemi alapja, hogy a szellemi gondolataink helyett, a lelki érzéseink uralják, a mindig tudatos elménket. Akkor mindig a jelenben, az örökkévaló jelenben maradhatunk. Ami, az Isten országa bennünk, mert az Isteni minőségünk, azaz a lelkünk tudatos életét éljük végre. A szellemiségünk gondolatait, csak arra használjuk, hogy értelmes módon meghatározzák a lelki vágyaink formáját és célját. Mert ez a szellemiségünk igazi feladata. Éppen azért, hogy spirituális, azaz lelkileg irányított tudatos, és életerős életet élhessünk végre. Ami, a folyamatos teremtés lehetőségéről szól.
A szellemi ember, alá van rendelve az általa elfogadott relatív feltételeknek. Így az időnek is, és ezért, a halál felé él. A lelki ember, spirituális szinten uralja az anyagi minőségek alakulását, így a saját anyagi életét is. Ebben rejlik, az örök élet lehetősége. Azaz, örök élet, csak a spirituálisan fejlett ember számára valósítható meg. Mert az örök élet ezoterikus lehetősége, egy alapvető minőségi változást igényel. Amelyben a relatív emberi minőségünk szellemisége, megtapasztalja a mi saját, abszolút Isteni minőségünket.
A spirituális ember, nem vallásos. Mert nem Istenben hisz, hanem Istenben él. Istenként él ezen a Földön, amit önmaga számára teremtett. Mert ezoterikus szempontból tekintve, a saját teremtő erejében hisz csupán, és ezért, az abban gyökerező spirituális képessége élteti. Így a spirituális fejlettség, olyan ezoterikus képességekkel ruház fel bennünket, amelyek ma még, szinte elképzelhetetlenek a szellemi minőségben élő ember számára. Ezért nem kérdés az, hogy spirituális vagy ezoterikus legyek-e? Mert ezoterikus szinten kell addig fejlődnöm, amíg a spirituális képességeimet, nem tudom akadálytalanul kifejezésre juttatni. A spiritualitásunk tehát, az ezoterikus szellemi szintű minőségi változásunk képességének a mértéke. Amelyben a szellemiségünk, tudatosan egyre több lehetőséget biztosít az elménkben, a lelkünk számára. Ez az értelmes emberi élet valódi célja.
A spirituális életet élő ember, tiszteli az anyagi valóság dolgait, mert tudja, hogy azok is, Isten sajátságos megnyilvánulásai. De már nem függ azoktól. Mert nem kívánja uralni őket, mivel bármelyiket megteremtheti magának, bármikor. Hiszen a mágneses alapú szabad akaratával, tökéletesen uralja az elektromos anyagi minőségek eseményszerűségeit. Nem kiszolgáltatottja az anyagnak többé, hanem ura annak. Aki tehát, úrrá teszi a lelkét az elméjében, vagyis az elemi életerejét, uralni képes az anyagi minőségeket.
Aki tanul, ezoterikus szellemi munkát végez. Aki gondolkodik, agyal valamin, szintén ezoterikus munkát végez. Viszont, aki az elméjében, a lelki érzéseit szorgalmazza a szellemi gondolatai helyett, az olyan ezoterikus munkát végez, amelyben a spiritualitása kerül előtérbe. Vagyis, a lelki erejének az aktivitása. Így a spirituális élet, nem választható el az ezoterikus élettől, mert annak egyfajta speciális megnyilvánulása az. Mégpedig olyan megnyilvánulása, amelyben a szellemi gondolataink, szándékosan szabad utat engednek a lelki érzéseink számára, az elménkben. Éppen azért, hogy szellemi vezérlésű elmével rendelkező emberekből, lelki vezérlésű emberekké váljunk. Vagyis, nem csupán egy ezoterikus mennyiségi változáson megy át a mentális képességünk, hanem egy minőségi változáson is. Amelyben nem a szellemi gondolataink csúcsosodnak ki, hanem a lelki érzéseink. A szellemi gondolataink, csak tudatosan szolgálják számunkra, ezt a mentális programot.
Amikor a Biblia Sátánról, Luciferről, vagy csak egyszerűen az ördögről beszél, akkor Isten ellenfelét érti alatta. Vagyis, azt az ezoterikus képességünket, amelynek a sugalmazására, nem jön létre mentális indíttatású teremtés az életünkben. Ha ezt most az egyéni emberre vetítjük, akkor a bennünk élő lélek, vagyis az Isteni minőségünk, teremtőképes a szellemi gondolataink értelmes irányítása alatt. Csakhogy, szinte mindig jön egy hátsó gondolat, vagy egy külső sugalmazás. Amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy gondoljuk át egy kicsit jobban a dolgot. Amikor pedig, elkezdjük egy kicsit is átgondolni a dolog kimenetelét, akkor az ezoterikus szellemi gondolataink, éppen a jelen pillanatától vonják el az elménk figyelmét. Így az alapgondolathoz társuló lelki érzéseink, a hátsó gondolatok vagy a sugalmazások hatására, vagy a múltba, vagy pedig, a jövőbe irányulnak. Akkor pedig, már nem is jöhet létre a kívánt teremtési esemény.
Ezért bátran kimondható, hogy a teremtés ellen szóló negatív, azaz antispirituális minőség, éppúgy bennünk él, mint a teremtőképes lelki minőségünk. Mégpedig a szellemi gondolataink által, amelyek elvonják az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünk pillanatától. Attól az egyetlen pillanattól, amikor a teremtés létrejöhet általunk. Az elménket tehát, ma még, az ördögi szintű szellemi gondolataink uralják, éppen az által, hogy elvonják a figyelmét a lelki aktivitásunk pillanatnyi lehetőségétől. Így a spirituális fejlődésünk, éppen azt az ezoterikus célt szolgálja bennünk, hogy a tudatos teremtés érdekében, lemondjunk a szellemiségünk erőszakos irányítási képességéről, mégpedig a jelent uralni képes lelki minőségünk javára. Isten és az ördög teremtés érdekében zajló ádáz küzdelme tehát, itt zajlik az elménkben.
A spirituális lehetőséget, mint a bennünket megváltani képes ezoterikus gondolatot nap, mint nap, keresztre feszítjük magunkban az által, hogy a szellemi gondolataiknak biztosítunk nagyobb hangsúlyt az elménkben. Így a tudatosan választott spirituális élet, amely képes az elménket a teremtőképes lelki jelenlétben tartani, Jézus második eljövetelét jelenti bennünk. Mert az Atyához, csak rajta keresztül juthatunk el. Vagyis, a lelki aktivitásunkat, csak a spirituális képességeink tudatos gyakorlásával érhetjük el. Ami éppúgy egy ezoterikus indíttatású mentális lehetőség az elménkben, mint a múlt és jövő felé irányuló szellemi gondolataink erőszakos tolakodása az elménkben.
Erre mondta Jézus azt, hogy keskeny az a lelki út, amely az Isteni minőségünkhöz vezet. Mert csak a lelki jelenlétünk pillanata képes arra. A szélesnek minősülő út, amit a szellemi múltunk és a jövőnk képvisel, elvonja az elménk figyelmét a lelki jelenléttől. Az ilyen módon elvonatkoztatott emberi elme, nem képes a teremtésre. Vagyis, nem képes a lelki jelenlétünk által, az Isteni minőségünk akaratát kifejezni. Így a teremtés nem jön létre, azaz az ördög győz bennünk. Aki nem más, mint Isten ellenfele. Mivel azonban, az Isteni minőség bennünk él, ezért az ördög is csak bennünk képes Isten ellenfele lenni a teremtésben. Ezt a mentális küzdelmet pedig, éppen mi magunk játsszuk le, minden alkalommal, amikor olyan szellemi döntést hozunk, amelyik által, nem jön létre tudatos teremtés az életünkben.
Ami tehát, emberi képes lenni bennünk, az önállónak minősülő szellemi gondolataink azok, amelyek képesek elvonni az elménk figyelmét a lelki jelenlétünktől, gyakorlatilag az ördögöt szolgálják. Mert a szellemi időbe fordulva, a tudatos teremtés ellen irányulnak. Vagyis, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, jelenben megvalósítható akarata ellen. Így az ördög és az Isten küzdelmét, mi magunk vívjuk meg. Minden egyes tudatos döntésünkkel. Így, ezek a szellemi síkon irányított hibás döntéseink formálták, olyan Istentelenre a megtapasztalható valóságot, mint amilyenben éppen élünk.
A valóságunk azonban, tudatosan is átalakítható. Ezeknek az újszerű ezoterikus ismereteknek a fényében, alkalmunk nyílik arra, hogy egy jobb spirituális világ valóságát alakítsuk ki. Egy olyan világét formálhatjuk meg tudatosan, amelyben az Isteni minőségünk kíván élni. Csak tartsuk a reális elképzeléseinkkel az elménket, a lelki jelenlétünk teremtőképes pillanatában. Mindent, amit csak lehet, képzeljünk el sokkal jobb állapotban, sokkal teljesebb formában. Az ilyen módon kialakított elképzeléseinkhez, adjunk sok-sok szeretetérzést, és mondjuk ki határozottan azt, hogy „ÚGY LEGYEN.”, vagy éppen azt, hogy „ÁMEN.”. Mert ezekben a spirituális kifejezésben, a lelkünk szabad akaratának, a jelenben meghozott felelős döntése jut kifejezésre.
Ezek a mi saját döntéseink, így akaratlanul is, visszahatnak az életünkre. Mert spirituális kölcsönhatást gyakorolunk az anyagi valóságra, így annak a megváltozása, óhatatlanul is, visszahat reánk. Ezért az elképzeléseinket, mindig a szeretet jegyében hajtsuk végre. Nem a már megszokott, egyéni érdekeket szolgáló relatív szellemi szeretet jegyében, hanem a mindent és mindenkit egyformán képviselni képes, abszolút lelki alapú Isteni szeretet alapján. Pusztán a teremtés öröme és sikerélménye érdekében. Amelyben a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk akarata jut érvényre. Szentül, azaz tisztán, a szellemi gondolataink önös érdekei nélkül.
Jézus ezt próbálta nekünk elmondani, úgy kétezer évvel ezelőtt. A Bibliában pedig, szerencsére benne hagyták azokat a részeket, amelyeket csak a spirituális emberek érthetnek meg. Mert a szellemi szinten gondolkodó ezoterikus ember számára, érthetetlen badarságok azok. Amint azonban, lecsitítja valaki az elméjét, és csupán a lelki jelenlétében olvassa az Írást, rádöbben arra, hogy az egész mű, az emberi elméről szól. Vagyis arról, hogy Isten és az ördög, hogyan küzd benne, a tudatos teremtés aktusáért. Az Isteni minőségünk, spirituális módon küzd, míg az ördögi minőségünk pusztán ezoterikus. E miatt ahhoz, hogy előnyünkre változzunk, addig kell ezoterikus módon fejlődnünk, amíg a spirituális képességeink maximumát el nem érjük. Vagyis, a teljes lelki aktivitás szintjét. Azt pedig, csak a jelenben érhetjük el. Itt és most. A múltunk és a jövőnk szellemi emlékei, csak a vágyunk formáit határozhatják meg, itt a jelenünk valóságos elképzeléseiben. Ahol a lelki aktivitásunk létrejöhet. A tudatos teremtés érdekében. Minden más magyarázat, csak körülírni képes ezt az értelmezést.
Matécz Zoltán
2013.12.21.
matecz.zoltan@gmail.com
