Teremtőerő.
Nos, ez az a minőség a tudatos emberekben, amit szinte egyáltalán nem használunk ki. Mert a legtöbb ember, nem is tudja azt, hogy rendelkezik vele. A maradék ember pedig, sejteni véli ugyan, de nem képes használni. Mert olyan mentális „eszköz” van a birtokában, amelynek a használatában még, teljesen tájékozatlan. Ezért az értelmes emberek kilencvenkilenc százaléka, csak elszenvedi az életet, értelmetlenül. Kedves olvasóm, nézz most a tükörbe, legyél olyan kedves, mert éppen Te vagy az egyik szenvedő.
Az én hitem szerint, minden értelmes emberben, Isteni minőség él. A lélek ugyanis, a mi életenergiánk. Ennél fogva, egy és oszthatatlan, egy energetikai egységet alkot az Univerzum teljes energiájával. Értelmes módon irányítja az életünk menetét, ha figyelmet fordítunk rá. Mert minden ember alapvetően, egy skizofrén alkat. Ami azt jelenti röviden, hogy kettős értelmű lények vagyunk. Van egy aránylag jól ismert, értelmes szellemi énünk, és egy kevésbé ismert, szintén értelmes lelki énünk. Ezt az állítást két alapvető tény bizonyítja.
Az egyik bizonyíték az, amikor az értelmes ember, önmagában beszél. Olyan diskurzust folytatva, amelyben a szellemi szinten kialakuló gondolatait, amelyek valamilyen negatív cselekvésre irányulnak, lelki szinten felülbírálja. A lélek, azt mondja, hogy nem lesz az olyan módon jó. A szellem pedig, éppen ellenkezőleg, észérveket sorakoztat fel, a megtervezett cselekedet érdekében. De a lélek, állandóan ellenzi azt. Mert a szellemi gondolataink, relatív egoista érdekeket szolgálnak, míg a lelki érzéseink, Isten abszolút szeretetét, még bennünk is. Így a kétféle érdek, éppen ellentétes értelmű, és az elménkben, egy időben tudatosodnak. Miközben mentális módon vívódunk.
A másik bizonyíték pedig, amikor mégis megcselekedjük a szellemi szinten megtervezett negatív életeseményünket, és a lelki értelmünk, még mindig nem ért egyet az egyéni döntésünkkel. Ezt nevezzük lelkiismeret furdalásnak. Általában addig tart, amíg rendbe nem hozzuk a dolgot tisztességesen. Éppen a szeretet érdekeinek megfelelően. Mert a mentális egyensúly, csak olyan módon tartható fenn az elménkben, ha a szellemi szintű egoista érdekeink, és a lelki szintű szeretetérdekeink, egyensúlyban maradnak.
A lélek által tehát, Isteni minőség éltet bennünket. Mivel Isten a teremtő, ezért teremtőerő van a birtokunkban. Igen erő, mégpedig az anyagi valóság formálására irányuló teremtőerő. Mert az életünk kimeríthetetlen energiájából, mindig annyi életerőt „meríthetünk” magunknak a cselekedeteinkhez, amennyire éppen szükségünk van. Hiszen minden érzésünk, egy-egy ilyen életerő impulzust képvisel bennünk, amelyben a lelki indíttatású életerőnk rejtőzködik. A kellemetlen szellemi gondolataink által, számunkra negatív formát ölt az életerőnk, azaz ellenünk fejti ki a mentális hatását. A kellemes szellemi gondolataink azonban, pozitív értéket biztosítanak a lelki érzéseink számára, azaz a mi érdekünkben fognak azok mentális munkát végezni. Így a mi felelősségünk az, hogy a lelkünkből meríthető életerő impulzusaink, azaz az érzéseink, milyen polaritással fognak részt venni az életeseményeinkben.
A szellemi gondolataink által, bármikor meghatározhatjuk azt az értelmes módon vágyott célt, amelynek a megvalósulását szeretnénk elérni. Általában véve, az a mi lelki vágyunk. Vagyis, egy alapvető lelki érzésünk. Ennél fogva, minél konkrétabb módon tudjuk elképzelni valóságosnak a vágyunkat, annál több pozitív örömérzés szabadul fel a lelkünkből, és épül bele, ebbe a mentális módon kialakított képi formánkba. Mert amikor a vágyunk tárgyát, valóságosnak látja az elménk, akkor az már, örömérzések kiváltója a lelkünkben. Így az elménk, amelyben a vágyunkat, a szellemi információink segítségével reális módon elképzeltük, megtelik pozitív értéket képviselő, örömteli lelki érzelmekkel. Azaz pozitív módon hatni és motiválni képes életerővel.
A minden részletre tökéletesen kiterjedő reális képzeletünkre, azért van olyan nagy szükségünk, mert a megélt múltunk emlékeiben és az elvárható jövőnk elképzeléseiben kalandozó szellemi gondolatainkat, csak ilyen módon tudjuk, a jelenben tartani. Abban a jelenben, amelyben a lelki érzéseink aktívak lehetnek. Hiszen képzeletet alkotni, csak itt és most tudunk, a jelen pillanatában. Így a reális képzeletünkben, a szellemi gondolataink információinak a segítségével, meghatározhatjuk azt az értelmes célt, vagy új anyagi formát, amely a vágyunk megvalósulására irányul. Míg a lelki érzéseinkkel, feltöltjük azt a formát dinamikus, önmagát megvalósítani képes tartalommal, teremtőerővel. Így a szellemi gondolataink, és a hozzájuk tartozó lelki érzéseink, egy közös elképzelésben egyesülnek az elménkben, a vágyott cél elérése érdekében. Ez a mi hitünk. Azaz, a lelki vágyunk megvalósulására irányuló értelmes tervünk.
Amikor reális módon, azaz minden lehetséges részletre kiterjedően, kialakítottuk a vágyunk mentális képét az elménkben, akkor ezt a képi formánkat, dédelgessük minél tovább, hogy lehetőség szerint, minél több pozitív lelki érzés töltse fel azt. Gyakorlatilag, gyönyörködnünk kell, a vágyunk valósnak látszó képi formájában, azzal a biztos tudattal, hogy minél több örömérzést invesztálunk bele, annál biztosabb lesz az, hogy a megtapasztalható anyagi valóságunk részét fogja alkotni. Mert az erő, mindig elvégzi azt a fizikai munkát, amit elvárunk tőle. Még akkor is, ha mentális módon értékelhető, lelki indíttatású erőről van szó. Amit az örömérzéseink pozitív élménye képvisel.
Ma is így teremtünk valóságot, magunknak és egymásnak. Csak öntudatlan negatív hitrendszer alapján élve, mindig a számunkra kellemetlen események bekövetkezését képzeljük el reális szinten. Mégpedig, akár többféle lehetséges alternatíva verziója alapján is. Így azok megvalósulása esetén, gyenge vigaszként azt mondhatjuk magunknak, hogy „ezt mi, előre megmondtuk”. De valójában, nem azért történt meg a számunkra negatív dolog eseménye, mert azt mi, előre megmondtuk, hanem azért, mert a képzeletünk által, negatív lelki erőhatásokat biztosítottunk, azok megvalósulása érdekében. A nélkül, hogy tudtuk volna azt, hogy a lelki érzelmeinknek, milyen fontos szerep jut az életünkben.
Koránt sem mindegy az, hogy a „vak sors” által, mások elképzeléseinek az áldozatai vagyunk csupán, vagy a tudatos teremtés lehetőségével bírva, mi magunk irányítjuk azt a sorsot, amit szeretnénk megélni. Mert bárki kezébe veheti a saját sorsa irányítását. Ehhez, egyáltalán nem szükséges Istenben hívő embernek lenni, vagy valamilyen vallási felekezethez tartozni. Csupán a reális képzeletünkre, a hozzá kapcsolódni képes pozitív lelki érzelmeinkre van szükség, és persze arra, hogy az ilyen formában kialakított hitünket, ki tudjuk vetíteni az elménkből.
A lelki érzésekkel átitatott szellemi elképzelésünket, amely az aktuális vágyunkat fejezi ki a jelenben, olyan módon tudjuk kifejezésre juttatni, hogy azt mondjuk a végén, hogy „ÁMEN”. Ez a szó azt jelenti, hogy „LEGYEN”, vagy más szóval, „ÍGY AKAROM”. Mintha pontot tennénk egy gondolatot kifejezni képes mondat végére. Amikor ugyanis, a kialakult hitünket kivetítjük az elménkből, akkor a szabad akaratunkat nyilvánítjuk ki. Azt az elménkben megfogalmazódott szabad akaratot, amelynek a mentális kialakításában, egyáltalán nem befolyásolt bennünket senki és semmi. Ennél fogva, kizárólag a mi személyes lelki vágyunk kifejeződése az. Így a lelki érzéseink, mindig a lelki vágyainkat valósítják meg, a szellemi gondolataink célszerű irányítása alatt. Az „ÁMEN” kifejezéssel pedig, éppen a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk hoz felelőséggel teljes, értelmes határozatot.
Nem szükséges tehát az, hogy Istenhívő legyen az ember. Mert Isten, a hitetlennek is teremtője, és a hívő embert is „sújtja”, ha hibásan használja a benne szunnyadó teremtőerejét. Az persze, természetes dolog, és nagyon ésszerű is, hogyha a teremtőerő aktivizálása érdekében, tisztában van az ember azzal, hogy a lélek által, Isteni minőség él rajta keresztül. A teremtő. Ezért van minden értelmes embernek, saját teremtőereje.
Ma a teremtőerőt, jórészt csak arra használjuk, hogy motiváljon bennünket a cselekvésben. Hogy lelkesítsen bennünket egy-egy aktuális cselekvés végrehajtásában. De a motiváció hajtóerején kívül, valóságteremtő ereje is van. Ami azt jelenti, hogy a reális módon elképzelt valóság, a megtapasztalható valóságunk részévé válik, ha elegendő pozitív érzéssel töltjük fel, a vágyainkról alkotható elképzeléseinket. Mert a teremtőerő, akkor is elvégzi a valóságformáló munkáját, ha az, nem bennünket motivál cselekvésre éppen. Az erőnek ugyanis ahhoz, hogy hatástalanná váljon, fizikai munkát kell végeznie. A mentális szintű teremtőerőnek pedig, anyagi valóságot formálni képes munkát. Még akkor is, ha nem mi magunk végezzük el azt a munkát, a tudatos cselekvéseink által.
A teremtés Isteni csodája, minden értelmes emberben ott rejtőzködik. Csupán meg kell tanulni, jól használni. Hogy áldás legyen az életünkben. Ráadásul, aki képes tudatosan és aktívan használni a teremtőerejét, a mások sorsát formálni képes eseményszerűségeket is tudja befolyásolni. A nélkül, hogy arról, bárki más tudomást szerezne. Csupán az Isteni eredetű szeretetünk teremtőerejét használva, mások sorsát is, jobbá és szebbé képzelhetjük. Először csak a rokonaink és barátaink sorsát, majd a kollégáink és egyéb ismerőseink sorsát, végül pedig, már bárkiét, aki szükséget szenved. A világunk valósága, ilyen módon, sokkal jobbá képzelhető. A személyes teremtőerőnk segítségével.
Ez egy olyan lehetőség az életünkben, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia. Aki a kis dolgok megteremtésében sikereket ér el, bátrabban vág bele a nagyobb dolgok teremtésébe is. Majd később, rájön arra, hogy Isten számára, aki az anyagi világot megteremtette önmagából, nem nagy probléma toronyórát teremteni lánccal. Közösen, például a családdal együtt imádkozva, vagyis reális, azaz valóságos elképzeléseket gyártva, összeadódik a teremtőerőnk. Mert az igazi ima, reális elképzeléseken alapszik. Még akkor is, ha együtt imádkozunk. Csupán, a mi korlátozott, azaz relatív gondolkodásmódunk szab határt a teremtőképességünknek.
Az írásaimban, nagyon sok helyen tárgyaltam már ezt a témát, de a „Teremtés”, és a „Hétköznapi teremtés” címűek, kimondottan erről szólnak. Így, ezekhez az írásaimhoz is, szeretettel várom minden kedves olvasómat.
Matécz Zoltán
2014.04.26.
matecz.zoltan@gmail.com
