Agyprogramok.
Az emberi agy, elvégzi a test és cselekedetvezérlési funkcióinkat. Azokat azonban, az elménkben tudatosodott mentális programjaink alapján hajtja végre. Ezért az emberi agy, tudatosan vezérelhető, programozható. Az agyunkat vezérlő programokat, valamilyen szellemi szinten irányított, szuggesztív lelki hatások alakítják ki, a mi saját elménkben. Így az elménk programozza az agyunkat.
Mindig az elménkben vagyunk tudatosak. Ez azt jelenti, hogy az elménkben olyan szellemi gondolatok fogannak meg, amelyekhez lelki érzések társulnak. Vagy éppen fordítva. Olyan lelki érzések kerülnek az elménkbe, amelyek értelmes szellemi gondolatok kiváltására alkalmasak. Amelyik szellemi gondolatunkhoz nem társul lelki érzés, hamar feledésbe merül. Hasonló a helyzet fordított esetben is. Amelyik lelki érzésünk nem alkalmas arra, hogy szellemi gondolatokat váltson ki, felesleges az számunkra, és feledésbe merül.
Erre az állításra az a bizonyíték, hogyha a memóriánkból, az emlékeink mentális raktárából, előhívunk egy régi emléket, akkor annak a szellemi szintű információs tartalmával párhuzamosan, a hozzá csatolt lelki érzéseink is felszínre törnek. Ugyanazok a lelki érzések, amelyek valamikor, társultak a kérdéses szellemi gondolatainkhoz. E miatt, ugyanazokat a testi tüneteket képesek kiváltani, az emlékezés pillanatában is. Akár sírást, vagy éppen örömöt is.
A felejtés tehát, törli az elménk tartalmát, olyan tényezőket takarít ki onnan, amelyek értékelhetetlenek a memóriánk számára. Mert, vagy olyan szellemi szintű információ feledésbe merüléséről szól, amely lelki érzések nélküli, vagy olyan lelki érzések múlnak el számunkra nyomtalanul, amelyeknek nincsen megfelelő szintű szellemi információs értéke. Mert ezek a tényezők, nem alakultak személyes hitté az elménkben.
Mivel a személyes hit, éppen azt takarja, hogy a szellemi gondolat és lelki érzés, egy közös cél érdekében, egyesült az elménkben, azaz tudatosodott benne. Mert a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Ezért, csak a mentális formát határozhatják meg. Ezzel szemben, a lelki érzéseink, a lelkünkből vagyis, az életenergiánkból származnak, e miatt, azok már mentális módon irányítható életerőt képviselnek. Éppen a szellemi gondolataink azok, amelyek képesek meghatározni azt az értelmes célt, amelyre a lelki érzéseink irányuljanak.
E miatt, a szellemi gondolatainknak nem az a természetes feladata, hogy csak a múlt emlékeiben kalandozzanak, vagy éppen a jövő elképzelésein merengjenek, hanem éppen az, hogy a jelenben társuljanak olyan érzésekkel, amelyek kiváltására alkalmasak. Mert a lelki érzéseink, olyan életerő impulzusaink, amelyek csak a jelenben aktivizálhatóak. Nem vetíthetőek ki sem a múltunkba, sem pedig, az elképzelhető jövőnkbe. Mert csak a jelenben képesek azok hatást gyakorolni, azaz értelmes módon mentális munkát végezni. Ahhoz pedig, éppen arra van szükségünk, hogy a szellemi gondolatainkat is a jelenre kell korlátoznunk ahhoz, hogy az elménkben, társulni tudjanak azok, egy közös cél érdekében. Különben, egyszerűen feledésbe merülnek vagyis, értéktelenné válnak számunkra.
Éppen ez a hiba, az általunk megszokott modern emberi gondolkodásmódban. Mindig megpróbálunk a múltra vagy a jövőre koncentrálva, lelki érzéseket hasznosítani. De ilyen módon, a lelki érzéseink hatásértéke elvész számunkra, mert célt tévesztenek azok. Mivel a reális célja, csak a jelenre korlátozva határozható meg. A szellemi gondolatainknak és a lelki érzéseinknek tehát, egyidejűeknek kell lenni ahhoz, hogy kívánt mentális hatás létrejöjjön általuk. Ezt az egy konkrét időt pedig, éppen a jelen pillanata határozza meg. Amelyben a lelki érzéseink aktívak lehetnek.
Ezt a szándékot szolgálja az elménkben, a reális képzeletünk lehetősége. Mert elképzelni bármit is, csak a jelenben tudunk. Az nem létezik számunkra, hogy valamit elképzeljünk a múltunkban vagy a jövőnkben. Mert a múltunk, az csak volt, míg a jövőnk, az csupán lehetséges. Ezzel szemben, a jelenünk az a konkrét időpontunk, ami éppen van. Így a létezésünk, azaz az életünk, mindig a jelenben zajlik. E miatt, ehhez a biztos létezéshez kell igazítanunk a szellem gondolatainkat ahhoz, hogy a lelki érzéseinkkel társulni tudjanak azok. Éppen azért, hogy a szellemi gondolataink sajátságos informatív értékei, értelmes módon képesek legyenek meghatározni azt a reális célt, amire a lelki érzéseinknek kell majd irányulniuk.
A Szent Bibliában, a teremtés történetének Genezis időszakában, Isten átgondolta, hogy mit szeretne megvalósítani önmagából, majd lelki érzéseket biztosított azokhoz a gondolataihoz, ez által teremtőerőt biztosított számukra. Majd egyszerűen kijelentette azt, hogy „ÁMEN”, azaz „LEGYEN”. Ez által, mentális módon éppen azt határozta meg, hogy minden úgy „LEGYEN”, ahogy azt Ő valóságszerűen elképzelte a Genezis pillanatában. Ezt szabad akaratából tette, mindenféle külső befolyás nélkül, hiszen rajta kívül semmi más nem létezett. Ilyen módon, mentális szinten hozzájárult ahhoz, hogy az elképzelésével párosult lelki érzései, a kívánt anyagi megvalósulás anyagi formáját létrehozzák. Ezt jelenti az Isteni teremtés.
Az értelmes emberben, a lélek által, intelligens Isteni minőség él. Hiszen az Univerzumban, az energia egy és oszthatatlan. Ennél fogva, a Biblia, nem csupán a teremtő Istenről szól, hanem az ember által megnyilvánult, azaz anyagi testet öltött Istenről is. Arról, hogy az Isteni minőség hatása alatt, minden értelmes ember, teremtésre képes. Ha az elméjében meghatározható hiteit jól használja. Mégpedig a jelenre koncentrálva. Mert csak a jelen konkrét elhatározásáról mondhatjuk azt, hogy, „LEGYEN” vagyis azt, hogy „ÁMEN”. Hiszen a jelenben fogant reális elképzelésünk, éppen a reális elvárásainkat tükrözik, azaz vetítik ki előre. Azokat az elvárásainkat, amelyeknek a megvalósulását szeretnénk megtapasztalni. Éppen olyan formában, ahogyan azt Isten tette a Genezis időszakában.
A reális képzeletünknek, egyetlen valós célja van. Mégpedig az, hogy a benne szellemi célként stabilizált lelki erőimpulzusaink, realizálódjanak az életünkben. Vagyis, megvalósuljanak. Olyan mentális indíttatású munkát végezzenek, amelyik az anyagi valóság struktúráit, képesek átalakítani, az általunk kívánt formába. Így a reális elképzeléseink, mindig a vágyainkat kell, hogy kifejezésre juttassák az elménkben. Az után pedig, Az „ÁMEN” kijelentéssel, nekünk kell kifejezésre juttatnunk, a mentális módon kialakított hiteinket. Vagyis, azokat a reális elképzeléseinket, amelyek már, érzelmi szintű telítettséget nyertek a lelkünktől. Ez a kifejezésre juttatás azt jelenti, hogy kivetítjük a saját relatív elménkből, a reális elképzelésben meghatározott személyes vágyainkat, és a teremtés hatáskörébe rendeljük azokat. Vagyis, Isteni eredetű értelmes lényekként, Isten abszolút Memóriájába irányítjuk az elképzeléseinket, hogy Ő megteremtse azokat számunkra. Mert a Genezis óta, Ő nem más, mint a mi vágyainkat kifejezni képes hiteink teremtője. A teremtői státusza ugyanis, nem fejeződött be a Genezis végén.
Isten abszolút Elméjének a memóriáját, az a mágneses alaphalmaz képezi az Univerzumban, amelyik induktív módon befolyásolja és meghatározza, az anyagi létezések általunk megtapasztalható eseményszerűségeit. Mert anyagi szinten, minden megnyilvánulás olyan elektromos esemény, amely a mágneses alaphalmazban alakult ki, és abban zajlik, induktív hatásra. Így az Univerzum mágneses hullámai, rezonálnak az általunk kivetített agyi mágneses hullámainkra. Amelyek a vágyaink elképzeléseit fejezik ki, a mi személyes hitünk által. Ez a rezonancia, abban nyilvánul meg, hogy az agyi mágneses hullámaink, találkoznak az Univerzum nagyobb energiájú, de azonos hullámhosszúságú mágneses hullámaival, és ez által, a szükséges anyag-átalakítás érdekében, vezérlik azokat. Hiszen az azonos hullámhosszuk, közös nevezőt vagyis, tökéletes egyetértést jelent.
Ilyen formában, a tudatos teremtésünk aktusa, induktív módon jön létre, és az alapját az képezi, hogy a kis energiájú agyi mágneses hullámaink, alkalmasak arra, hogy az Univerzum nagy energiájú mágneses hullámait a teremtés, vagyis az anyagi átalakulás érdekében használja. Ha azonos a mágneses hullámhosszúságuk. Mert csak akkor képesek egymással rezonálni, azaz érzékelni egymást, ami a tudatos vezérlésük alapja. Így minden értelmes ember teremtőképes, mert az elméjében olyan hiteket formálhat a szellemi gondolatainak és a lelki érzéseinek a társulásával, amelyek a megvalósulás felé fognak törekedni.
Az elektromos tulajdonságú anyagi létezés, olyan a mágneses alaphalmaz számára, mint a szivacs. Az anyagi atomok belsejét is, ugyanaz a mágneses alapközeg tölti ki, mint amelyik kívülről körülöleli. Mert strukturális szinten, az anyagi megnyilvánulások, óriási méreteket képviselnek, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeihez képest. A különbség tízezerszeres. Hiszen azt állítja a tudomány, hogy egy hidrogénatomnak például, ha összeadjuk az elektronjának és a protonjának a térfogatát, akkor az csupán, egy tízezred része lesz, a kérdéses hidrogénatom eseményszintű térfogatának. Ez azt jelenti számomra, hogy az objektív értelemben értékelhető hidrogénatomban az objektivitás, csak egy tízezred résznyi térfogati mennyiség. Akkor azonban, a hidrogéntérfogatban, csak szubjektív alkotóelem lehet a többi térfogat, azaz a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei. Amelyek alapvető szinten, mozgási lehetőséget biztosítanak, az összetett szerkezetű elektromos anyagi létezések számára.
Analógiás értelemben véve, minden anyagi atom, ugyanilyen arányokkal rendelkezik. Amelyikben több az elektron, a proton, és a neutron, az arányosan nagyobb méretű, de a tízezres szintű alaparányt, mindig fenntartják. Olyan ez, mint a tojások esetében. Az apróbb méretű kolibri, vagy verébtojás is tojás, éppen ugyanolyan formában, mint ahogy a tyúk vagy a strucctojás is. Hiszen mindegyik, egyetlen sejtként érvényesül a bioszféránkban. Csupán a térfogatigényük eltérő. De a funkcióikat biztosítani képes arányaik, mégis azonosak.
A különböző atomok tehát, különböző térfogaton képviselik azt az alapvető anyagi funkciót, amit a struktúráik kialakítása érdekében, igénybe lehet venni. Ezek a struktúrák, induktív módon épülnek fel mágneses hatásra. Hiszen az anyagi atomokból felépült szerkezetek, elektromos tulajdonságokkal rendelkeznek, míg az oszthatatlan alaptömegek teljes alaphalmaza, mágneses hullámok által rendezi őket eseményszintű rendszerekbe. De ezek az általunk viszonyítható anyagi rendszerek, mágneses rend alapján alakulnak ki. Amit a mágneses hullámok két összetevője, a hullámhossz és a frekvencia biztosít számukra induktív módon.
A mágneses hullámokban, a hullámhossz képviseli az információt, míg a frekvencia, az energiát. Így a mágneses hullámhossz határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia, milyen mértékű és minőségű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi halmazok strukturális felépítményein. Ezt azért képes megtenni a mágneses alaphalmaz, mert a mágneses erőtér, ugyanabban a szubjektív alaphalmazban alakul ki, mint amelyik az elektromos erőteret is képes kialakítani. Így egymás ellenerőtereit képviselik az által, hogy a mágneses erőtér lineáris tulajdonságú, azaz egyenes irányban terjed, míg az elektromos erőtér centrális azaz, az elektronok keringőmozgásait követik. Ezért ellenhatások, és az ellenerő-modulációik, tökéletesen arányosak egymással. Éppen az energia megmaradásának az érdekében.
Ameddig az elektromágneses tulajdonságokat, egy egységként értelmeztem, ahogy azt Maxwell óta tanítják, nem értettem meg tökéletesen, az induktív viszonyban rejlő teremtési lehetőségeinket. Ma már azonban, külön értelmezem az elektromos tulajdonságokat, és megint külön, a mágneses tulajdonságokat. Bár tudomásul veszem azt, hogy az anyagi közegekben, szigorúan együtt nyilvánulnak meg azok számunkra, ahogy azt Maxwell értelmezte. De ez az együttes megnyilvánulásuk, csak az induktív viszonyuknak köszönhető. Így azt induktivitásban, éppen a teremtőképességünk hatása is rejlik. Az a tény, hogy a mágneses hatások, elektromos változásokat idéznek elő. Még akkor is, ha azok csupán, a mi saját agyi mágneses hullámaink.
A relatív emberi elme, elektromos alapon működik. Így a benne fogant gondolatok és érzések, elektromos anyagi okokra vezethetőek vissza. Az agyunk pedig, egyfajta kétirányú átalakító demodulátorként funkcionál, és az elektromos módon kialakított hiteinket, mágneses jelekké alakítja. Illetve, a mágneses jeleket, képes elektromos módon értékelhető rezgésekké alakítani számunkra. Az elménkben kialakított hiteink tehát, az agyunkban mágneses módon kezelhető értékeket nyernek, és ilyen módon, azt ki tudjuk vetíteni az Univerzum mágneses terébe, ahol az anyagi események történnek. Vagyis, általunk irányított mágneses agyi hullámokként, rezonanciára képesek az Univerzum hasonló hullámhosszúságú, de nagyobb energiájú mágneses hullámaival.
A különböző vallások által képviselt hit, nem idegen a tudománytól, ha a fogalmait azonos értelemben használjuk. Az azonos nevezőre, ebben az esetben is szükség van, különben elbeszélünk egymás mellett. Mint ahogyan ezt tesszük a tudomány, vallástól való elkülönülése óta. Valahol, ebben rejlik egy nagyon mély gondolat értelme, amelyben Albert Einstein szerint,: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” Persze, én nem a valláshoz kötném ezt az állítást, hiszen több száz vallás létezik, hanem a hithez. Mivel hit, az csak egyféle van, bármiről szóljon is. A tudomány ugyanis, nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite. Éppúgy hit, mint bármilyen más emberi okoskodás.
Amennyiben pedig, tudomásul vesszük azt, hogy az emberi okoskodásokból való elképzeléseink, a mi hiteinket alkotják, akkor máris tisztában lehetünk azzal, hogy ezek a hiteink, teremtőerővel bírnak, ha kivetítjük őket az Univerzum mágneses trébe. Ahol az anyagi minőségek eseményszerű létezése történik. Így az ember megteremtése által, Isten átruházta reánk a teremtés kezdeményezésének a lehetőségét, mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Ezt az Istennel való önazonosságunkat, a Biblia is, több helyen említi. De nem azért, hogy ezt az állítást, teljesen figyelmen kívül hagyjuk.
Így az én értelmezésem alapján, minden értelmes embert a lélek által, Isteni minőség éltet. Ezért én, minden értelmes emberben, ezt az értelmes Isteni minőséget tisztelem, becsülőm, és szeretem. Kivétel nélkül. Sajnos az is igaz, hogy aki nem képes még arra, hogy a tökéletes lelki szintű Isteni mivoltát tükrözze, hanem helyette, a sokkal tökéletlenebb szellemi lényét erőlteti felém, ne csodálkozzon, ha néha még én is, szellemi emberként reagálok. De hát, erre való a megbocsátás képessége, mint Isteni adomány. Hogy az esetlegesen kialakult lelki egyensúlytalanságunkat, szellemi irányítással helyrehozzuk. Éppen azért, hogy Isteni lélekkel rendelkező értelmes lényekként, mindig részt vehessünk a teremtés aktusában. Amelyben az megtapasztalható anyagi valóság eseményeit, a vágyaink szerint alakíthatjuk.
Egy kombinált-fogó például, olyan anyagi eszköz, amelyet ha jól használ az ember, akkor csodálatos dolgokra képes vele. Ez nem velünk született adottságunk, hanem meg kell tanulnunk. Amikor megtanuljuk, akkor gyakoroljuk a használatát, és akkor már, tudjuk is alkalmazni. Hát ilyen mentális eszköz, ez a teremtőképességünkről szóló ismeret is. Hogy Isteni minőség éltet bennünket, és így, az elménkben kialakítható hiteinket, amelyek a vágyaink reális elképzeléseit tartalmazzák a jelenben, az Isteni teremtés hatáskörébe rendelhetjük. A hitünk mentális szintű lelki erejével, az Univerzum teremtőerőit aktivizálhatjuk. Ilyen módon Istennek, a teremtőnek biztosítunk teremteni valót. Következésképpen, hasznosak vagyunk számára.
Az Istenben zajló hosszú és egészséges élet, Isten nélkül nem jöhet létre. Ez abszurd dolog lenne. Ilyen abszurd vágya van a szellemi irányítású embereknek is, akik lelki érzelmek nélkül kívánnak létezni, az Isten valóságában. Pedig, a lelki érzelmeink képviselik azt a mentális módon kezelhető életerőt, ami az intelligens létezésünket megvalósítja. Helyesen akkor élünk, ha a szellemi gondolataink, csak a reális célt határozzák meg, itt és most, a jelen pillanatában. A múlt tapasztalatai és a jövő elvárásai alapján. De mindig, csak a jelenre korlátozottan. Mert a létezés most van, a jelenünkben. Az anyagi nívón megvalósuló biológiai szintű létezés is.
Az agyprogramjaink tehát, mindig a teremtésre irányulnak. A megtapasztalható anyagi valóság értelmes átalakítására. Ezt a célt határozta meg számunkra az univerzális intelligencia. Akit Istennek hívnak. Így bennünket Isteni minőség éltet, mert intelligens módon állhatunk a teremtés lehetőségéhez is. Tehát, nem csupán ahhoz, hogy mi magunk formáljuk a természetet személyesen, hanem ahhoz is, hogy a teremtés által, bevonjuk Istent is az életünk eseményeibe. Ezt az alapvető cél szolgálják az elménkben, a hitünk által megfogalmazódó, teremtésre képes agyprogramjaink.
Matécz Zoltán
2014.05.03.
matecz.zoltan@gmail.com
