Időalap.
Ha a múlt, csak olyan pillanatok halmaza, amelyeket már leéltünk, és a jövő pedig, amelyeket csupán megterveztünk, akkor egyik sincsen meg a jelenünkben. Hiszen a múlt, az csak volt, míg a jövő, csupán lehetséges. Mindig a jelen az, ami van. Ami a létezés valóságát éppen kifejezésre juttatja. De ennek a pillanatnyilag megélhető jelennek kell, hogy legyen valamilyen alapja, amelyre támaszkodik. Továbbá, lehetőséget biztosít az elkövetkezendő jelen pillanatoknak arra, hogy reális módon elvárható jövőt, és értékelhető múltat biztosítsanak számunkra.
Az Univerzum oszthatatlan pontok alaptömegéből álló mágneses alaphalmaza, egy olyan alapközeg, amelyben minden alkotó résztömeg teljesen egyenrangú. Sem alátámasztásuk, sem pedig, felfüggesztésük nincsen. E miatt, állandó mozgáskényszerük van. Viszont, egymást félrelökni vagy félretolni képtelenek. Ezért rezgőmozgási kényszer jellemzi őket. Ezért, egy egységes mátrixszerű rendszert alkotnak, amelyben a rezgési részerőiket, egymás felé közvetítik céltalanul.
Amint szervezett módon egy irányba kezdenek rezegni, mágneses hullámot alakítanak ki. Mert az oszthatatlan alaptömegeknek, semmiféle elektromos tulajdonsága nincsen. Így a folyton rezgő szubjektív alaphalmaz, egy olyan alapközeg az Univerzumban, amelyik bármikor képes mágneses hullámok kialakítására, hiszen állandó jelleggel alaprezgésben van. A felépülő mágneses hullámokban, a hullámhossz képviseli az információt, és ezért, az határozza meg azt, hogy milyen formáció alakuljon ki a hatására. E miatt, a mágneses hullámhossz, informatív értékkel bír. A mágneses frekvencia által pedig, az energia terjed, mint szubjektív munkavégző képesség. Mert a folyton rezgő szubjektív alaphalmaz alaptömegeinek a részerő eredője, amely a hullámhossz által kialakult mágneses hullámokban már, egy irányba képes terjedni.
Így a mágneses hullámhossz olyan eleme a mágneses hullámnak, amelynek nincsen szüksége terjedésre, hiszen tökéletesen uralja a felépült mágneses hullám teljes hosszát. Így a mágneses hullámok, mindig állóhullámoknak minősülnek. Amelyekben az energia terjedése állandó. Ez ad magyarázatot, az energia megmaradási képességére. Mert mágneses hullámban, valójában haladóhullám nincsen. Legfeljebb olyan hosszú mágneses állóhullám létezik, amelynek a végtelenített folyamata, általunk beláthatatlan. Ezért a mágneses hullámhossz, nincsen alárendelve az időnek. Mert mindig zárt hullámot alkot, amely álló jelleget mutat, és ilyen módon, a frekvencia által közölhető energia, mindig állandó értéket produkál benne.
A mágneses frekvencia pedig, éppen a mágneses hullámhossz által meghatározott egyenes vonalú, azaz lineáris periódusokban közvetíti, az oszthatatlan alaptömegek által közölt impulzussorozatokat. Így az energia, úgynevezett diszkrét adagokban, az egymás után következő impulzussorozatokban terjed állandóan. Ezek a diszkrét adagokat képviselő impulzussorozatok, vagyis az energiakvantumok, amelyek ennél fogva, nem száguldoznak részecskékként az Univerzum mágneses terében, hanem csupán egy irányú együttrezgést valósítanak meg. Így a mágneses hullámban sem az objektív oszthatatlan alaptömegek haladnak hanem, csak az általuk egy irányba terjedő szubjektív hatásuk. Azok az alapvető rezgési erőeredő hatások, amelyek a jól megszervezett mágneses hullámban, már egy irányba képesek terjedni.
Mivel a mágneses hullámban is rezgésnek minősül, az oszthatatlan alaptömegek alapvető mozgási kényszere, ezért a szervezett egyirányú együtt rezgésük során, amit a hullám tényszerűsége jelent, nem képesek folytonosak lenni. Ezért az impulzusátadási kényszerüket úgy oldják meg, hogy bizonyos számú impulzussorozatokat továbbítanak, egymás után következő periodikus jelleggel. Ezeknek az egymás után következő impulzussorozatoknak a mennyiségét és perioditását, mindig az aktuális mágneses hullámhossz határozza meg. Ezért a mágneses hullámhossz, éppen az informatív értéke miatt, az Univerzum intelligenciáját képviseli. Hiszen értelmes módon képes arra, hogy a mágneses hullámokban, meghatározza az energia terjedési irányát és célját. Ez által, azt a nemes feladatot, amit az energiának el kell végeznie, mint szubjektív munkavégző képességnek.
Amikor a mágneses hullámokban terjedő energia munkát végez, akkor alakulnak ki az összetett szerkezetű anyagi minőségek. Mint szekunder másodrezgések. Ezek az Univerzum oszthatatlan alaptömegeiből alakulnak ki, mégpedig olyan módon, hogy a reájuk ható energia következtében stabil, összetett strukturális alakzatokat vesznek fel. Majd amikor a reájuk ható mágneses energia megszűnik valamilyen oknál fogva, akkor ugyanebbe a szubjektív alaphalmazba bomlanak le, annihiláció által. Így az annihiláció, egy anyagi halmaz teljes mértékű szétsugárzódását jelenti a mágneses térben. Amelynek során, az anyagi halmaz tömege nem vész el, csupán oszthatatlan alaptömegekre esve, nagy erővel visszavegyül a saját alaphalmazába. Majd ott felveszik, a mátrix rendszerükre jellemző alapvető rezgési ritmusukat.
Az összetett szerkezetű anyagi halmazokat már, elektromos tulajdonságok jellemzik. Az elektromos erőhatásokat pedig, ugyanaz a szubjektív alaphalmaz közvetíti, mint a mágneses erőhatásokat. Csak, amíg a mágneses hatások lineárisak, azaz egyenes vonalvezetés szerint terjednek, addig az elektromos hatások, mindig centrálisak. Mert az összetett szerkezetű elektronok mozgásformáit követik. Amelyek a forgó és keringőmozgásuk által rezegnek, amíg stabilizálják a mágneses térben, az atommagjaik helyzetét. Ez által, stabilnak mondható strukturális szerkezetet biztosítanak, az anyagi halmazok számára.
Így a mágneses hatások, és az elektromos hatások, ugyanabban a szubjektív alaphalmazban terjednek, de természetesen, ellenhatásokként jutnak érvényre. Ezt az egymással ellentétes alapvető hatásviszonyt nevezzük, induktivitásnak. Az induktivitás során tehát, a mágneses hatások lineáris változásra késztetik az elektronok elektromos tereit, míg az elektromos terek, centrális változásra próbálják kényszeríteni, a mágneses teret. Így a mágneses tér, és a benne kialakult összetett anyagi megnyilvánulások elektromos terei között, folyamatos induktív viszony zajlik. Amelynek során, az erőhatások, egymás térszerkezetébe módosulnak. Azaz, egymásba modulálódnak. Az induktivitás ezért, kétirányú erő-átalakításon alapuló modulációt hajt végre, azaz demodulátorként funkcionál.
Ezért minden időképletünk, különböző mértékű objektív másodrezgési szinten próbálja kifejezni, azt a mágneses alapú szubjektív alaprezgést, ami fenntartja a stabilan viszonyítható anyagi létezést. Ezért az induktivitásnak köszönhetően, folyamatos viszonyban tartják a kvalitatív hatások, a kvantitatív kiterjedéssel rendelkező résztömegek állapotváltozásait. Így az észlelhető állapotváltozásaikból, következtetni lehet arra a szubjektív hatásra, amely azt előidézte és fenntartja.
t = Idő = Kvalitatív hatás / kvantitatív állapotváltozás = E / W
Az idő tehát, a kvalitatív hatás és a kvantitatív állapotváltozás hányadosaként fejezhető ki. Ennél fogva, végül is, számunkra az induktivitás mértéke.
Ezért minden egyes anyagi megnyilvánulás, az aktuális módon viszonyítható mozgása alapján megvalósult rezgési szintje szerint képviseli azt az alapviszonyt, ami az ő rezgési idejében jut éppen kifejezésre. Mi emberek, ezeket az alapvető rezgési viszonyokat, a Nap, a Hold, és a Föld egymáshoz viszonyított rezgéseiben fedeztük fel. Így a mechanikus óraszerkezethez csatolt időrendszerünket, ezek a megvalósult másodrezgések határozzák meg. Amely objektív rezgések, egytől-egyig a szubjektív alaprezgés különböző szintű megnyilvánulásai. Ezért az időt mindegyik, csak sajátságos módon képes kifejezésre juttatni.
Ezért, minden objektív módon megnyilvánult összetett anyagi testnek, sajátságos rezgési ideje van, a szubjektív alaphalmaz mágneses alaprezgéséhez viszonyítva. Továbbá, az egymáshoz viszonyítható rezgési különbözőségük, különböző relatív részidőkként jutnak érvényre, a viszonyítást végző értelmes emberi tudatban. Így számunkra az idő, a viszonyítás mértéke. Vagyis, annak az észlelési képességnek, hogy a térben különböző sebességi értékeken rezgő anyagi megnyilvánulások eseményei között, párhuzamot tudunk vonni. Hogy a sokféle anyagi szintű másodrezgési eseményt, egyidejűként tudjuk értelmezni. Mégpedig a viszonyításunk pillanatában.
t = E / W t = W / P t = s / v t = v / a t = I / F t = L / F
Ezért a pillanat, számunkra olyan tudatos mentális esemény, amelyben az elménk, éppen elvégzi a viszonyítás tényét. Gyakorlatilag az észlelést. Az észlelés során, a viszonyított esemény rezgési részidejét az elménk, a rezgési helyhez csatolja. Így a rezgés helyzetét biztosító tér, és a rezgési idő, együtt tudatosodik az elménkben, az észlelés pillanatában. Így kerülhet a memóriánkba időrendi emlékként az információ, amely az energia térben elvégzett munkáját is tartalmazza az által, hogy az észlelt eseményt, a viszonyítás helyéhez köti.
Az ilyen viszonyított részpillanatainknak az eredője, a múltunk. Amely a létezés tényét, már csak az emlékeinkben képes biztosítani számunkra, mint tapasztalatokat. A jövőnket pedig, azok a várható részpillanatok alkotják, amelyeket szeretnénk megélni, azaz megtapasztalni. Így sem a múlt, sem pedig a jövő, nem képviseli a létezést a jelenben. Ami itt és most van, az csak a jelen pillanata és helyszíne. Ezért, csak a viszonyítás, az észlelés létezik. Itt a jelen pillanatában.
Ezért, mindig a jelen pillanata számít. Az a pillanat, amelyben a viszonyítást végezzük, Mert számunkra, az képviseli az észlelés tényét, vagyis az életet. Ennél fogva, aki a jelen pillanatát nem képes hasznosítani, nem képez magának értékelhető múltat, amelyre érdemes visszaemlékeznie, és annak a tapasztalatai alapján, nem formálhat magának olyan értelmes jövőképet, amely miatt érdemes élni.
Ráadásul, minden erőhatás, csak a jelenben hasznosítható. Így a lelki érzéseinket képviselő mentális erőhatásaink is. Ezért, aki a múltban vagy a jövőben él éppen, a múltba és a jövőbe vetíti a mentális erőit, ahol azok teljesen hatástalanok. Így célt téveszt. Vagyis, minden olyan próbálkozásával kudarcot vall, amelybe lelki erőt invesztál. Az ilyen ember, csak passzív módon vegetál. A kudarcait gyűjtögeti. Mert az aktív élet, mindig a jelenben zajlik. Amikor a lelki érzéseink éppen aktivizálhatóak. Ezért, aki a most pillanatát nem hasznosítja, eltékozolja azt. Ezek az eltékozolt pillanataink öregítenek bennünket a legjobban. Mert azok passzív, lelkileg erőtlen részpillanatai az életünknek.
Aktív, lelkileg életerős minden olyan részpillanat az életünkben, amelyet a jelenben úgy éltünk meg, hogy nem voltunk lusták. Ez az aktivitás jellemezze a szellemi gondolkodásmódunkat is. Amikor a problémáink helyett, a reális megoldásokra gondolunk. Mert a megoldás-centrikus gondolkodásmód lényege az, hogy általa, a reális elképzeléseinkhez, mindig pozitív lelki érzéseket tudunk csak csatolni. Hiszen a problémáink valós elképzelései nem mások, mint a lelki vágyaink természetes kifejeződései. Ezért a reális elképzelések kialakítása során, a szellemi gondolataink, a lelkünk szolgálatába állnak. Így valósítható meg pozitív lelki élet, a jelenben. Mert a jelen, az a legideálisabb pillanat, amikor a lelki érzéseink aktivizálhatóak.
Azért, mert objektív anyagi megnyilvánulásokként, mi magunk is egy sajátságos rezgésszint eseményét valósítjuk meg, amíg élünk. A tudatos cselekedeteink lehetőségével azonban, intelligens módon alkalmazkodhatunk az észlelt életeseményekhez. Vagyis, a szellemi gondolataink segítségével, lelki erőhatásokat irányíthatunk, a számunkra szükséges feladatokra. Így a viszonyításaink során, tudatosan viszonyulhatunk a többi anyagi esemény létezéséhez. De mindig, csak a jelen pillanatát hasznosíthatjuk erre a célra. Mert amelyik részpillanatot nem éltük meg hasznosan, az végleg elveszett számunkra. A kudarc negatív élményét nyújtva.
Mert az események általában, nem ismétlődnek meg újra. Így nagyon nehéz helyrehozni azt a mulasztást, amelyet a kihagyott pillanat miatt, nem éltünk meg. Nagyon sok esetben, teljesen lehetetlen. Mert életerőt, csak a jelen pillanatában hasznosíthatunk. Itt és most. Számunkra, ez a pillanat képezi, a megélhető reális időalapot. A lelki érzéseink hasznosításának, az egyetlen ésszerű lehetőségét.
Matécz Zoltán
2014.06.26.
matecz.zoltan@gmail.com
