Metafizika.
Metafizikának azt nevezik, ami a fizika tana után következik. Vagyis, az olyan kizárólag elméleti, azaz spekulatívnak vélt ismereteket, amelyek a fizika alaptanításaival, már nem egyeztethetők össze. Mert nem konkrét módon fejezik ki az objektív valóságot, hanem elvont módon, pusztán absztrakt jelleggel használt logikai okoskodás útján.
„Az olyan filozófiai jelölésre szolgáló kifejezés, amely a létező világ felettinek elgondolt, az érzékszervek számára hozzáférhetetlen, csak spekulatíve, az absztrakt logikai gondolkodás útján megismerhető szellemi princípiumból indul ki. Ebben az értelemben a metafizika az objektív idealista filozófiával szinonim jelentésű.”
Filozófiai kislexikon
Ennél fogva, úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden fogalom vagy elv metafizikus jelleget ölt, amit a fizika nem tud konkrét módon meghatározni. Hiszen, csak elvont módon, általános jelleggel használatos fogalmak és elvek azok. Amelyek, csak közvetett vagyis, spekulatív módon értelmezhetőek. Ma is van ilyen fogalom jó néhány, a fizika gyakorlatában. Az energia például, vagy az idő és a tér, esetleg az információ, olyan megszokott fogalmak a fizikában, amelyek a konkrét meghatározásaik hiányában, csak általános jelleggel szerepelnek a tudományos életünkben. Így metafizikus jelleget kölcsönözve, éppen a fizika tudományának. Hiszen, ezeknek a fogalmaknak a hiányában, valójában összeomlana a mai modern relatív fizika.
Az erő például, objektívnek vélt hatás. Csak a testek tehetetlen tulajdonságait legyőzni képes objektív állapotváltoztatásain keresztül, azaz közvetett módon, vagyis spekulatív formában következtethetünk a létezésére. Közvetlen módon, sohasem találkozhatunk vele. Így az erő, maga is egy metafizikus jelleget mutató fogalom a fizikában. Annak ellenére, hogy a fizika alapját képezi. Így nyugodt szívvel állíthatom, hogy a fizikai jelenségek, csak a metafizikai tulajdonságú fogalmakkal fejezhetők ki értelmes módon. A kétféle fizika tehát, nem választható ketté. Csupán arról van szó, hogy a fizika metafizikus részei, még nincsenek konkrét módon értelmezve. Így nem illeszkednek tökéletesen bele, a fizika „tudományába”.
Az objektívnek megismert valóságot a kvantitatív, kiterjedéssel rendelkező anyagi tényezők biztosítják. Így az objektív valóság megismerését, amit a fizika tudománya célul tűzött ki, csak a kvantitatív változások viszonyítható eseményei fejezhetik ki számunkra. Ezek a változások azonban, kvalitatív hatásokra jönnek létre, azaz éppen metafizikus irányítással. Mert nem az öt érzékszervünkkel észleljük a kvalitatív hatásokat hanem, csak az okozataikról lehet tudomásunk, amit a kvantitatív tömegértékkel bíró objektív anyagi testek viszonylataiban észlelhetünk. Hiszen a kvantitatív tömegek, éppen a kvalitatív hatásokkal szemben mutatnak tehetetlen tulajdonságot.
Nézzük a kérdést kicsit másképpen. Az objektívnek megismert anyagi események, elektromos jellegűek. Az induktivitás jelensége azonban, éppen arra tanít bennünket, hogy az elektromossággal szemben, mágneses hatások lépnek fel. A lineáris felépítésű mágneses hatások ugyanis, mindig ellentétes mozgásérdekeket képviselnek a centrális mozgású elektromos érdekekkel. Éppen a miatt ellenhatások azok. Ezt az ellentétes mozgásérdekeken alapuló állandó viszonyukat nevezzük, induktivitásnak.
Na már most, ha az elektromos, anyagi kiterjedéssel rendelkező testek képezik számunkra az objektív valóságot, akkor a vele ellentétben álló szubjektív hatásokat, a mágneses valóság alakítja ki. Az összetett objektív anyagi struktúrák, atomi szinten olyanok, mint a szivacs. Ezért kívül és belül is, ugyanaz a mágneses alaphalmaz öleli körbe, és tölti ki a szerkezetüket. E miatt a tudósok számára, mindig együtt mutatkoznak meg, mint kettős jelenség. Mint elektromágneses tulajdonság. Az induktivitásnak köszönhetően azonban, ez a kétféle valóság, egymással tökéletesen szembeállítható. Az anyagi halmazokon kívül pedig, amit a kozmikus tér jelent, csak szubjektív mágneses valóságról beszélhetünk. Objektív elektromos anyagi valóságról nem.
Az abszolút létezésben, az objektív anyagi valóság, nem magától mozog. Hanem az abszolút létezés másik oldala, a mágneses alapú szubjektív valóság mozgatja. Az összetett anyagi valóság viszonyítható alkotóelemei, az oszthatatlanok teljes halmazából alakultak ki, abban mozognak, és abba oszlanak el, ha már megszűnik a stabil strukturális szerkezetüket biztosítani képes induktív előfeltétel. Ezért összetettek az anyagi halmazok. Mert az oszthatatlan alaptömegeknek, speciális energiaszintű induktív integrációi, strukturális egyesülései azok.
Amennyiben tehát, az oszthatatlan alaptömegek teljes mágneses alapközegét vesszük figyelembe, mint az Univerzum szubjektív alaphalmazát, akkor egy metafizikai tulajdonságú halmazról beszélünk. Amelynek az elemi alkotóelemei objektív, közvetlen felületi viszonyban állnak egymással. De az Univerzumon belül, mint teljes alapközegnek, csak belső, azaz szubjektív tulajdonsága van. Alátámasztás és felfüggesztés hiányában, állandóan csak rezegnek az oszthatatlan alaptömegek. Egy egységes mátrix rendszer közegét alkotva. Amelyben a folytonos rezgés kényszere miatt, speciális együtt rezgések, azaz mágneses hullámok alakulhatnak ki.
Ezek a mágneses hullámok, egy irányba közvetítik, az oszthatatlan alaptömegek rezgési részerőit. Mégpedig a mágneses hullámhossz által irányított mágneses frekvenciáik segítségével. Így a mágneses hullámhossz, azt határozza meg, hogy a longitudinális szerkezetű mágneses hullámokban, a mágneses frekvenciát megvalósító erőimpulzus sorozatok, mint egymás után terjedő „energiakvantumok”, milyen ütemben érkezhetnek a kölcsönhatási pontba. Így a kvantumelmélet szerintem, egy gyengécske metafizikai elmélet gyakorlati próbálkozása, a fizika történetében.
Ezért a mágneses hullámhossz határozza mag azt, hogy a mágneses frekvencia által közvetített energia, milyen mértékű szubjektív munka által okozzon viszonyítható változást, az objektívnak megismert elektromos anyagi valóságban. Ennél fogva, a mágneses hullámhossznak, informatív értéke van. Hiszen, képes intelligens módon meghatározni, az új anyagi formákat.
Ha tehát, a mágneses hullámoknak informatív értékeik vannak, akkor a mágneses alaphalmaz, abszolút Elmeként fogható fel. Mert benne, mágneses hullámok alakulnak ki, tárolódnak, és közlődnek az anyagi valóság felé, induktív módon. Az Univerzumnak ez az abszolút Elméje képviseli azt a szubsztanciális lényeget, amely az objektív valóság eseményszerűségeit működteti és fenntartja. Ezért beszél a fizika tudománya, ma már nyíltan, intelligens Univerzumról. Mert az értelmes kvalitatív hatásain keresztül, a kvantitatív anyagi valóságban mindig az, az alapvető intelligencia tükröződik vissza, amely kialakította és működteti azt. Az öröknek értelmezett törvényei alapján. Ezt az intelligens Univerzumot azonban, az idealista filozófia, Istennek hívja.
Az ezoterikus tanítások pedig, éppen arra tanítanak bennünket, hogy ez az univerzális intelligencia, amit Istennek nevezhetünk, az értelmes emberben öltött anyagi testet. Ezért a mi személyes intelligenciánk, mindig az Univerzum intelligenciájának az elválaszthatatlan része marad. Így a fennálló spirituális igényünk éppen arra utal, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni mivoltunk, mentális módon egyesülni kíván, az Univerzum Isteni mivoltával.
A metafizika tehát, nem ellenfele a fizikai megismerés folyamatának, hanem természetes kiegészítője annak. Még annak árán is, ha közben Isten fogalmát, konkrét módon fogalmazzuk is meg. Mégpedig az Univerzum abszolút intelligenciájaként. Aki az abszolút igazság birtokosa. Amely az értelmes emberben nyilvánult meg anyagi szinten, és ezért, arra késztet bennünket, hogy vele tökéletesen azonosulva, igazságban járjunk mi magunk is. A tudatos teremtés lehetőségét gyakorolva, abszolút szeretettel. Mert bármelyik rászoruló lény felé gyakoroljuk ezt a spirituális képességünket, az egységet szolgáljuk vele. Azaz, az Isteni minőségben megvalósult önmagunkat.
Ezért a fizikát szerető és tisztelő értelmes ember, nem határolódhat el a metafizika jelenségeitől. Hiszen éppen azok működtetik a fizikaiakat. Így a létezés teljes megismerése érdekében, éppen olyan formában kell ismerni az objektív valóságot, mint az őt működtetni képes szubjektív valóságot. Mert a létezést, ez a kétféle valóság, együtt biztosítja.
Eddigi írásaimban, éppen a szubjektív valóság metafizikai jellegével foglalkoztam, azokat értelmeztem, és hoztam közvetlen viszonyba, a már ismertnek vélt fizikai valósággal. Lehámozva a fizikai ismereteink hibáit, és kiegészítve azok hiányosságait. Éppen azért, hogy az objektív valóság és a szubjektív valóság, egy időben fejezze ki számunkra, a teljes létezés mibenlétét. Ahogy az megjelenik számunkra.
Ráadásul, a metafizikai ismeretek csúcspontja még az számunkra, hogy értelmes, intelligens szubjektumokként, olyan élőlényei vagyunk az objektív valóságnak, akik a tudatos teremtés képességével rendelkeznek. Mert a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, továbbra is teremtőképességgel rendelkezik. Ami azt jelenti, hogy a megoldásokra szorítkozó reális szellemi gondolkodásmódunkkal, olyan elképzeléseket alakíthatunk ki a vágyainkról az elménkben, amelyekhez pozitív lelki érzések társulhatnak.
Így a „LEGYEN” szóval, a szabad akaratunkat kifejezve, kivetítjük az elménkből azt, és az abszolút Elme hatáskörébe rendelhetjük. Ilyen módon kommunikál Isten, a mi Isteni mivoltunkkal. Mindig a hitünk szerint teremt nekünk valóságot. Az, aki az objektív valóság anyagi eseményeit, induktív módon alakítja, mégpedig a mi vágyaink szerint. Hiszen ez a dolga. Mint teremtő Istennek. Vagy másképpen fogalmazva az Univerzum, számunkra ma még metafizikus jellegű abszolút intelligenciájának. Aki az abszolút igazság, és így, az Univerzum örök törvényeinek a birtokosa. De a metafizikus jellege feloldható, a megértés által.
Matécz Zoltán
2014.07.16.
matecz.zoltan@gmail.com
