Tolerancia.
A tolerancia, olyan mentális tűrőképességet jelent, amikor az ember tökéletesen átlátja a másik ember személyes érdekeit, és azokat, önként a sajátja elé engedi. Mert a toleráns viselkedését, a szeretet motiválja. Így a létrejött tűrőképességét, éppen a szeretet türelme biztosítja számára. Amelynek segítségével, kimondatlanul is engedélyezi, és egyben elviseli valaki azt, hogy most esetleg, nem az ő személyes érdekei teljesülnek éppen.
A toleranciának, három alapvető kritériumnak kell eleget tennie. Kifejezésre kell juttatnia az ember konfliktustűrő képességét, teljes jogegyenlőségre kell szorítkoznia, és mindennemű erőszakot kerülnie kell. Ennél fogva a tolerancia, az emberek tökéletes egyetértésén alapszik.
Az emberi kapcsolatok alapja, a kommunikáció. Amikor az értelmes emberek, minden fontos dolgot megbeszélnek egymással, intelligens módon. Éppen azért, hogy a közösen végrehajtandó cselekedetek, minden résztvevő érdekét, közel egyformán képviseljék. Ezért az előzetes megbeszélések alapja éppen az, hogy a szellemi szintű érdekegyeztetés létrejöjjön. Így amikor a megállapodások megtörténnek, akkor kezdik el összeadni azokat az aktivizálható életerőiket, amely a közös feladat kívánt megoldásához vezet. Ez a szellemi közösségben élő társadalmi életünk alapja. Ezen nyugszik az alkotmányos rendünk, amely minden állampolgárnak, alapvető személyiségi jogokat biztosít.
A lelki közösségben élő emberek is ezt teszik. Az ő esetükben, minden ilyen megbeszélés, páros érdekegyeztetést jelent. Ami azt jelenti, hogy a lelki erőiket, a közös módon meghatározott szellemi célokra irányítják. Csakhogy, amikor egymás érdekképviseletét, a szeretet motiválja, akkor az ember, könnyebben toleráns. Hiszen a bizalom éppen azt jelenti, hogy jól tudom azt, hogy a lelki társam is, az én érdekemben munkálkodik. Ahogy az én cselekedeteimben is, az ő érdekképviselete valósul meg. Hiszen egymásért élünk. Így sok olyan apró dolog van az életünkben, amit nem is kell már külön megtárgyalnunk, mert az egymás felé irányuló toleranciánk, éppen azt biztosítja számunkra, hogy a személyes érdekképviseletünket, a lelki partnerünk éppúgy teljesíti nélkülünk is, mint mi magunk az övét. Így a szeretetünk türelme, olyan természetes tűrőképességet biztosít számunkra, amely a közös érzelmi életünk alapja.
A szeretet ugyanis, a megértésen, a megbecsülésen, és a megbocsátó képességen alapszik. A legideálisabb fokmérője pedig, éppen a türelem. Ennél fogva, amivel szemben türelmetlenek vagyunk, azt vagy nem értjük meg eléggé, vagy nem tudunk neki megbocsátani, vagy nem tudjuk érdemben megbecsülni. A szeretetünknek ez a türelme, a mi toleráns tűrőképességünk alapja. Amely a bizalomnak azzal a biztos tudatával rendelkezik, hogy a lelki közösségben élő partnerek között, a szellemi szintű érdekképviselet, teljesen természetes dolog.
A tolerancia hiányát, csak szellemileg vezérelt elméjű ember indítványozhatja. Mert maga a szeretet, mindig toleráns. Nem szorul szellemi szintű magyarázatra. Természetes dolog az életünkben. Mert a társadalmi életünkben azt eredményezi, hogy meglátjuk mások estleges szükségét, és a lehetőségeink szerint, enyhítünk azokon. Vagyis, segítséget nyújtunk. A pillanatnyi képességeink szerint.
Aki toleráns, megérti mások problémáját, megbecsüli az embertársait, és így, képes a megbocsátásra is. Így a kialakult türelme, lehetőséget biztosít számára arra, hogy toleráns legyen. Mert a lelki békéje, csak addig tartható fenn. Hiszen lélekben egyek vagyunk. A lelkünket képviselő életenergiánk ugyanis, az Univerzum egységes energiájának, a testünkben elkülönült részei. De attól az energia, egy és oszthatatlan maradt. Csak életenergiát biztosít számunkra. Így a toleráns ember, relatív módon ugyan, de önmagán is segít, amikor segítséget nyújt másoknak.
A lélek, olyan int egy „kehely”. Mindenki annyi életerőt merít vele magának az Univerzum energiájából, a szükséges életeseményeihez, amennyit csak akar. Csupán arra van szükség, hogy tudjuk azt, hogy spirituális lények vagyunk. Ami azt jelenti, hogy az ilyen módon megszerzett lelki életerő impulzusainkat, vagyis az érzéseinket, a szellemi gondolataink által tudjuk, a megfelelő cél megvalósulására irányítani.
Ennél fogva, a kellemes szellemi gondolataink segítségével, pozitív értéket biztosítunk a lelki érzéseinknek, és akkor azok, a mi érdekünkben fognak munkálkodni. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív formában csatolódhatnak a lelki érzéseink, és azok abban az esetben már, mindig ellenünk fejtenek ki mentális erőhatásokat. Ezért a mi felelősségünk éppen az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatok alapján aktivizáljuk a lelki érzéseinket. Így a szabad akaratunk, azonos értékű a felelősségünkkel.
Egy érthető hasonlattal élve, mindig mi magunk választhatjuk meg azt, hogy két tál étel közül, melyiket fogyasztjuk el jó étvágyat biztosító, jó érzésekkel. Ugyanilyen módon, mi magunk határozhatjuk meg azt is, hogy milyen szellemi gondolatoknak biztosítunk az elménkben lelki érzéseket. A problémákat képviselő kellemetlen szellemi gondolatokat, csak tudomásul kell vennünk. Különösebb érzelmi kitörések nélkül. Hiszen azokhoz, csak negatív érzéseket tudnánk csak társítani az elménkben. Legfeljebb át kell képzelnünk azokat. Olyan állapot elképzelésével, amelyben már nem jelentenek számunkra problémákat. Vagyis, megoldás-centrikus módon kell használnunk az elménket. Hogy az esetlegesen lehetséges problémamegoldásokhoz már, csak pozitív lelki érzések társulhassanak az elménkben.
Minden értelmes ember spirituális lény. Az olyan ember azonban, aki ezt a spirituális képességét szándékosan a pozitív lelki érzések aktivizálására használja, intelligens is. Éppen ez a spirituális fejlődésünk alapja. Hiszen, a tudatosan is spirituális ember, mindig toleráns tud maradni másokkal szemben. Mert az Isteni szeretet, erre készteti. A tolerancia tehát, Isten alkalmazkodóképessége bennünk. Éppen azért, hogy a szeretet áramlása, sohase akadjon el az intelligens emberi társadalomban.
Hogy mindig legyen egy megértő mosoly az arcunkon, és mindig képesek legyünk udvarias módon, segítséget nyújtani más embereknek. Amíg az életerőnkből, bőven telik erre. Hiszen mi magunk is lehetünk rászorultak az életünkben, akinek szintén jól fog esni a szeretettel megáldott odafigyelés. Az a tény, hogy valaki majd, toleráns lesz velünk szemben is.
Mert a szeretet, a legjobb beruházás. Mivel azonnal örömélményeket biztosít számunkra is, és annak is, akin segítettünk. Hiszen hálás lesz a segítségünkért. Ennél fogva, a tolerancia, összetartja az embereket, egy szervezett egységbe tömöríti őket. Éppen úgy, mint ahogyan a lelkünk által, egy teljes egységet képviselünk, az Univerzum intelligens energiájával.
Ma már, egy rohanó világban élünk. Ahol kevés idő marad arra, hogy egymásra megfelelő módon odafigyeljünk. Ezt a csekély odafigyelést csökkenti még az a jelenség, amikor a közlekedési eszközeinken, olvasunk, telefonálunk, vagy éppen internetezünk. Mivel akkor már szinte, csak arra fordítunk figyelmet, amivel éppen elfoglaljuk az elménket. Önmagunkba zárkózva, nem halljuk, és nem látjuk azokat a természetes igényeket, amelyek kielégítésével toleránsak lehetnénk másokkal szemben.
Még arra is alig marad időnk, hogy egymásra mosolyogjunk szeretettel. Mert a problémákat már, csak akkor vesszük észre, amikor bennünket is sújtanak. Akkor azonban, tragikusnak vesszük őket, mert mi magunk is egyedül maradunk a problémánkkal. Hiszen az embereket, teljesen lefoglalják, a mesterséges módon kialakított kommunikációs eszközeik. Amelyek a természetes toleranciánk ellen fejtenek ki hatást. Közömbössé formálva bennünket a társadalmunkban. Mert már nem az embertársainkat szeretjük jobban, hanem a kommunikációs eszközeinket.
Így a szeretetet biztosítani képes tolerancia, szép lassan elhal a társadalomban, mert egészen másfelé irányul az elménk figyelme. Az élő emberekről, az élettelen eszközök felé. Amíg a zenét hallgatjuk, nem halljuk mások sóhaját. Amíg a könyvet vagy az internetet nézzük, nem látjuk mások pillanatnyi szükségét. Így képtelenek vagyunk arra, hogy toleráns módon, mások érdekeit szolgáljuk.
Ha pedig, mégis odanézünk egy-egy pillanatra, akkor sem tudunk segítséget nyújtani, mert az elménk figyelmét, egészen más dolog köti le. Így átnézünk egymáson, mintha láthatatlan emberek lennének. Mégpedig, a pillanatnyi problémáikkal együtt. Amelyekkel szemben, esetleg toleránsak lehetnénk. Vagyis, amikor éppen a szeretetünket mutathatnánk meg.
Azt vettem észre, hogy az elhalt szeretet, nehezen éleszthető fel. Amikor ugyanis, az ember figyelmét, éppen nem a kommunikációs eszköze köti le, akkor is közömbös marad másokkal szemben, mert már nagyon hozzászokott. Így tolerancia, csak akkor jelentkezik az életében, amikor éppen rajta segítenek. Mert az emberséges segítségnyújtás, már nem természetes számára.
Már nem keressük a közvetlen kapcsolatokat. Mindent elintézünk telefonon, vagy az interneten keresztül. Így sokkal kényelmesebb számunkra. Pedig, a közvetlen kapcsolatokban, odafigyelhetnénk egymás érdekeire. Toleránsak lehetnénk egymással szemben. De már, csak magunkat szeretjük.
Pedig ez, óriási tévedés. Hiszen aki önmagát szereti, bárkit képes szeretni. Így aki mások felé nem képes szeretetet mutatni, önmagát sem szereti igazán. Mert a szeretet, a lelkeink közötti kommunikáción alapszik. Azon a közvetlen emberi viszonyon, amelyben a toleráns viselkedésünknek köszönhetően, kiegyenlíteni igyekezzük, egymás esetleges lelki egyensúlytalanságát.
Ahogy a szerelemben sem pótolja a közvetlen kézfogást, a telefonban elhangzó köszönés. A közvetlen ölelést az a tény, hogy a telefonba azt mondjuk, hogy sokszor ölellek. Vagy a csók ízét sem érzi senki, ha csak a telefonban jelentjük ki azt, hogy sokszor csókollak. Ahogy a telefon-szex sem képes pótolni a közvetlen kapcsolaton alapuló aktív szexuális viszonyt. Amelyben a szeretet lelki érzései, a testi vágyak beteljesülésében csúcsosodnak ki.
Tettek nélküli passzív szeretet, csak szellemi szintű szócséplés. Csupán arra alkalmas, hogy elhalogassa azt a közvetlen cselekedetet, amelyben az aktív szeretet képes, megtapasztalható formát ölteni az életünkben. Vagyis, közvetlen módon generált lelki érzésekkel járni. Ahogy ezt az életünk természetes menete megkívánja.
A kommunikációs eszközeink segítségével fenntartott szeretetünk, csak az ígéretekkel oldható meg. Azzal a biztos tudattal, hogy a szeretetben lelki közösséget vállaló emberek, megbíznak abban, amit a lelki társuk közöl velük. De ebben a távolságban, csak a múlt emlékeinek az érzései, és a jövő lehetséges elvárásai és ígéretei nyernek értelmet. A jelen aktív lehetőségei elhalnak. Mert a lelketlen kommunikációs eszköz, nem képes arra, hogy pótolja a lelki társ jelenlétét.
Az a pillanatnyi jelenlétet, amelyben a gondoskodásra képes odafigyelésünk által, toleránsak lehetünk egymással szemben. Azért, hogy a lelkeink közötti kommunikáció, a szeretet áramlását valósítsa meg közöttünk. Azt az intelligens mentális viszonyt, amelyben az Isteni mivoltunk, hírt képes adni önmagáról. Mert az egymás felé nyújtható szeretetünkben, mindig az intelligens lelki mivoltunk a haszonélvező. Vagyis, Isten. Aki a toleranciánk által, mindig képes odafigyelni, más Isteninek tartott lények érdekeire. Akiket szeretni tudunk.
A toleranciánk fokozása érdekében tehát, nincsen más dolgunk, mint az, hogy a szellemi gondolataink által, beépítsük a tudatunkba azt az alapelvet, hogy minden más emberben is, Isteni minőség él. Nem csupán bennünk, és a közvetlen szeretteinkben. Amikor az idegen emberekre is úgy tudunk már tekinteni, mint Isten által éltetett, és szeretetreméltó egyénekre, akikkel szemben kedvesek és közvetlenek lehetünk akkor is, ha nekik esetleg rosszabb napjuk van. Mert a rossznak minősíthető nap, éppen abból adódik, hogy az ember még nem vett részt, a számára olyan nagyon szükségszerű szeretet áramlásában.
Aki elzárkózik a szeretet áramlásától, annak nagyon rossz napja lehet. De a tolerancia segítségével, visszakerülhetünk ebbe az áramlásba. Mert a segítség örömében, éppúgy osztozik az ember másokkal, mint ahogyan a bánat megértésében. Amit az együttérzés jelent. Mert együtt érezni, az öröm lelki érzéseit is lehet.
Ezért van az, hogy a meghitt ünnepeink alkalmával, amikor egy kicsit jobban odafigyelünk egymásra, szépnek és boldognak látunk mindenkit. Hiszen mi magunk is boldogabbak vagyunk. Mert reánk is jobban odafigyeltek a szeretteink. Továbbá, a meghitt ünnepeink alkalmával, az egész világot a keblünkre tudnánk ölelni, mert akkor éppen, mindent és mindenkit tudunk szeretni.
Hogy valaki visszaél esetleg a szeretetünkkel, az nem nagy baj. Azért teszi, mert még nincsen tisztában azzal, hogy csak addig lehet boldog, amíg szeretetet képes sugározni. Az ilyen ember számára legjobb lecke, az a jó példa. Amit mi magunk nyújthatunk neki. Mert a jó példa ragadós. Aztán, majd csak megérti azt is, hogy amíg szeretetet sugároz mások felé, addig az Isteni mivolta él rajta keresztül. Toleranciát mutatva mások felé.
Ahogy szeretjük a virágokat, amelyek a gondoskodásunkat úgy hálálják meg, hogy szépen kinyílnak előttünk. Vagy a növényeket, amelyek a szeretetteljes gondoskodásunk eredményeképpen, jó termést hoznak nekünk. Esetleg az állatokat, amelyek a szeretettel teljes gondoskodásunk hálájaként, viszont szeretnek bennünket. Vagy éppen, a szeretetünkkel gondozott állatok szép kövérre híznak, és jó eleséget biztosítanak számunkra a létezésükkel. Éppen olyan formában, a szeretetünk gondoskodó képességével, szeretnünk kell az embertársainkat is. Hogy a gondoskodó szeretetünk toleráns képességének köszönhetően, bizalommal megnyíljanak előttünk, és viszont szeressenek bennünket.
Így lelki közösségben kell élnünk, minél több emberrel. Ha lehetséges, akkor mindenkivel. Aki a szellemi szinten irányított társadalmi közösségünk tagja lehet. Mert az aktív szeretet, a tolerancia segítségével, Isteni dolgokra képes, az intelligens emberi társadalomban is.
Matécz Zoltán
2014.09.01.
matecz.zoltan@gmail.com
