Akarom, vagy nem akarom.
Ez egy egyszerű, relatív fogalompár. Bármelyik szellemi szinten gondolkozó értelmes ember megértheti. Viszont, a lelki szintű logika abszolút. Amelyik, nem fogadja el a nemet. Csupán az „akarom” fogalomra reflektál. Amikor tehát, azt mondom szellemi szinten, hogy „nem akarom”, az lelki szinten, éppen az ellenkezőjét jelenti, mégpedig azt, hogy „akarom”. Éppúgy az akarat kinyilvánítását jelenti, mint ellenkező esetben. Mert a „nem” kijelentést, egyszerűen nem veszi figyelembe. Mivel az már, relatív tényezőt formálna az akartunkból.
Ennél fogva, lelki szinten, csak az „akarom” kijelentés létezik. Ezért, mindig olyan szellemi gondolatokkal érdemes feltölteni csak az elménket, amelyeknek a megvalósulását szeretnénk megtapasztalni. Vagyis, a vágyaink megvalósulását kell reális formában elképzelnünk. Amiben éppen hiszünk. Amit éppen akarunk. Ha pedig, valamit nem szeretnénk, vagy nem akarunk, annak az ellenkezőjét kell kifejezésre juttatnunk. Vagyis azt, amit akarunk. Akkor nem támad logikai zavar, a szellemi és a lelki intelligenciáink között.
A dolog úgy működik, hogy amiben nem hiszünk, az egyszerűen elképzelhetetlen számunkra. Ezt már megszoktuk. Ebből kifolyólag, amiben hiszünk, azt el kell tudnunk képzelni valóságosnak. Mégpedig a lehető legpontosabb, legprecízebb részletekbe menően. Így érzésként, a lelki vágyunk éppen arra utal, hogy azt képzeljük el valóságosnak, aminek a megtapasztalását, olyan nagyon akarjuk. Ezt én, úgy neveztem el, hogy megoldás-centrikus módon kell az elménket használni. Mert az elméleti szintű problémamegoldásokhoz már, csak pozitív lelki érzések csatlakozhatnak.
Sajnos, a szellemi szintű feltételrendszerünk alapja az, hogy óvatosságból, gyakran arra gondoljunk, amit nem szeretnénk. A lelki szintű teremtő intelligenciánk számára azonban ez, a mi szabad akaratú gondolatunkként érvényesül. Amely az elménkben csatolt lelki érzések miatt már, mentális módon irányított teremtő erőt képvisel. Így a szellemi szintű „nem akarásnak”, nyögés lesz a vége. Ahogyan azt a közmondásunk is sugallja. Mert a lélek intelligenciája, minden olyan kijelentést lehámoz a szellemi gondolatunkról, amely relatív viszonyban képes tartani azt. Így, csak az „akarat” fogalma marad meg. A szellemi szintű „nem” akarásunk ellenére is. Így a lelki szintű teremtés már, csak az „akarom” kijelentést veszi figyelembe.
A dolog, valahogy úgy működik, mint a tagadás tagadásának a törvénye. A tagadás tagadása ugyanis, az igenléssel, a helyesléssel azonos értékű. Nézzünk erre agy egyszerű példát. „Nem akarom azt, hogy ne menj oda.” Ez valójában azt jelenti, hogy „Azt akarom, hogy menj oda”. Ilyen módon, a szellemi szintű tagadás is helyesléssé formálható, ha valamilyen tagadásra irányul. Mert a nem akarásom, egy valószínűsített tiltást old fel ez által. Így az egymásra épülő tagadás, helyeslésként érvényesül, a relatív szellemi viszonyaink között.
A lelki intelligenciánk számára azonban, nincsen szükség ilyen szellemi szintű praktikákra. Ő sokkal egyszerűbb módon intelligens. Tulajdonképpen olyan formában, hogy nem vesz figyelembe egyetlen olyan állítást sem, amely relatív viszonyba hozhatná az akaratunkat. Ezt a látszólagos ellentmondást úgy oldhatjuk fel, hogy a szellemi gondolatainkat is, azokra a témakörökre korlátozzuk, amelyek a vágyainkat képesek kifejezésre juttatni az elménkben. Vagyis, a mi személyes akaratunkra.
Tulajdonképpen, azért van szabad akaratunk, mert a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Így szellemi szinten, bármikor foglalkozhatunk azzal, amit éppen nem akarunk, de lelki szinten, csak a teremtés mentális aktusa létezik, amely kizárólag, a szabad akarásunkra épülhet. Amit nem akarunk szellemi szinten, azt nem is szükséges megteremteni. Így a „nem” szó, feleslegessé válik az elménkben. Ezért, a szellemi szinten korlátozhatatlan szabad akarattal, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk rendelkezik. Szabadon választhatunk, a számunkra jó és rossz szellemi gondolatok között. A lelkünk érzései, azok alapján polarizálódnak számunkra.
De a szabad akaratú szellemi gondolataink megvalósulásai folyamatában, a szabad „nem akarásunk” nem működik. Mert valamit nem akarni, csak szellemi szinten lehetséges. Így lelki szinten, csupán a szabad akarat létezik. Ezért, a szellemi gondolatainknak is, a lelki igényeinket kell kiszolgálnia. Vagyis, a vágyainkat. Ez így természetes.
A tudatos elménkkel, mindig teremtünk valamit. Mégpedig, éppen azt a szellemi gondolatot, amihez a lelki érzéseinket adjuk. Mert a szellemi gondolataink, csak az informatív értékeik alapján határozhatják meg a vágyott dolgok elméleti szintű formációit. Míg a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink, mentális erőhatásokként, elvégzik az értelmesen irányított teremtés aktusát. Így minden esetben, a mi saját felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokhoz engedjünk aktivizálódni, a lelki érzéseinket az elménkben.
Mert a kellemes, szeretettel teljes szellemi gondolatainkhoz, csak pozitív lelki érzések kapcsolódhatnak az elménkben. Míg a szeretet nélküli, kellemetlen szellemi gondolatokhoz, negatív lelki érzések társulnak. A pozitív lelki érzéseink, mentális erőhatásokként, értünk és a jobb életkörülményeinkért fáradoznak. Míg a negatív lelki érzéseink, ellenünk munkálkodnak, és a rosszabb életkörülményeink megvalósulását idézik elő. Így a szabad akaratunk szellemi gondolataihoz, pozitív lelki érzések társulhatnak, míg a nem akarásunk ellentmondásos gondolataihoz, többnyire negatívak. Annak ellenére, hogy az ellenkező értelmű valóság megteremtését idézi elő.
Ennél fogva, a célszerűség azt diktálja számunkra, hogy a tagadó jellegű kijelentéseinket, mellőzzük a szellemi szintű fogalomtárunkból. Hiszen, amint lelki érzésekkel kapcsolódnak azok az elménkben, máris a mindennapi teremtésünk hatáskörébe kerülnek, ahol a relatív „nem” kijelentés, eleve törlődik. Így a „nem szeretem”, „nem akarom”, „nem tudom”, „nem értem”, és az ezekhez hasonló általános kijelentéseinket, csak legfeljebb, a társasági beszélgetéseink során lehet esetlegesen használni, de a teremtő jellegű megoldás-centrikus gondolkodásmódunkból, végleg törölnünk kell.
Ez azért működik ilyen módon, mert a lelki szintű abszolút akaratszabadság, csupán az akaratunkkal foglalkozik. Így a szellemi szintű nem akarásunkból is, csak az akarási részt veszi figyelembe. Mivel lelki viszonylatban, szabad nem akarás, nem létezhet. Az ugyanis, a szabad akarat relatív fogalompárja lehetne csupán. De a lelki szintű abszolút logika, azt a lehetőséget teljesen mellőzi.
Az akaratszabadságunk természetes gyakorlása során ugyanis, olyan módon veszünk részt az anyagi szintű cselekvésekben, történésekben, és a létezésekben, hogy azok elektromos vonzata, mindig szinkronban legyen az Univerzum mágneses alaphalmazának a rezgéseivel. A mágneses alaprezgések ugyanis, mindig az elektromos anyagi rezgések megvalósulásait idézik elő, induktív módon. Így képtelenek arra, hogy a nem létezést, a nem történést, vagy a nem cselekvést valósítsák meg. Amire, a nem akarásunk szellemi gondolatai irányulhatnak.
A szabad akaratunk lényege tehát, éppen az, hogy a szellemi gondolataink által, mi magunk határozzuk meg azt, hogy milyen formai módon veszünk részt, az anyagi szintű cselekvések, történések, és létezések eseményeiben. Ezekhez a mentális terveinkhez az elménkben, lelki érzéseket csatolhatunk. Amelyek mentális erőt, motivációt biztosítanak, a céltudatossá vált terveink megvalósulásaihoz és megvalósításaihoz.
Így a szabad akarat, nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk büntetlenül hanem, csak arra utal, hogy bármi felől lehet sajátságos, szellemi szintű elképzelésünk. Amelyekhez lelki érzéseket csatolhatunk, a megvalósulásuk érdekében. Így a szabad akarat képessége, nem a választás eshetőségét biztosítja számunkra a relatív anyagi világunkban hanem, csak az elménk korlátlan használatának a lehetőségére utal. Arra a mentális képességünkre az elménkben, amelybe senki sem szólhat bele. Amikor az értelmes ember, Úr lehet a saját elméjében. Mert semmiféle relatív feltétel nem befolyásolhatja, a lelki vágyból adódó szabad akaratának, a képzelet révén történő szellemi szintű kinyilvánítását.
Így élesedik ki az egyéni ember felelőssége. Addig ugyanis, amíg értelmes emberként, én magam szabhatom meg a szellemi gondolataim minőségét, addig én magam vagyok a felelős azért, hogy milyen polaritású lelki érzéseknek biztosítok az elmémen keresztül, megvalósulási lehetőséget. Így, mindig van lehetőségem arra, hogy szebbé és jobbá képzeljem a világunk, elektromos anyagi eseményeken nyugvó valóságát, és azokhoz az elképzeléseimhez, pozitív lelki érzéseket biztosítsak.
Amennyiben, ennek ellenére, olyan szellemi gondolatok által formálok reális elképzeléseket az elmémben, amelyek méltatlanok a teremtésre, mert szeretet nélküli információk alapján, csak negatív lelki érzések kiváltására alkalmasak, akkor ne csodálkozzak azon, hogy azok, olyan valóságot alakítanak ki számomra, amelyek kellemetlen tapasztalatokkal járnak. Rövidtávon feszültté, ingerültté, idegessé, bosszússá, haragossá, mérgessé, dühössé formálnak bennünket. Míg hosszú távon, pszichoszomatikus betegségeket idéznek elő a testünkben. Akár olyan formában is, hogy a mentális módon eltárolt emlékeink között, ilyen negatív élményeket raktározunk a memóriánkban.
Az Isteni gondviselés lényege tehát az, hogy gondot fordítunk, egymás Isteni minőségének az anyagi szintű érdekeire. Mivel itt élünk egymás között, azonnal láthatjuk a többi embertársunk természetes, alapvető igényeit. Ez azt jelenti, hogy a reális képzeletünk segítségével, olyan valóságot formálhatunk egymásnak, amelyben sokkal szebb és jobb az élet. Ezekhez az elképzeléseinkhez pedig, mindig pozitív lelki érzéseket biztosítunk. Ilyen módon, szolgáljuk az embertársainkat. Akikben éppúgy Isteni minőség él, mint mibennünk. Csak ők még, szellemi szinten, nem nőttek fel ehhez az Isteni minőségű mentális feladathoz. Mert spirituális szinten, még fejletlenek.
Minden valamire való vallásos és ezoterikus tan, azt célozza meg, hogy az emberi szellem, spirituális fejlődésen menjen keresztül. Ez azt jelenti, hogy a szellemi gondolatainkkal, lelki érzések mentális erőhatásait tudjuk, a vágyaink megvalósulásai érdekében foglalkoztatni. De ma még, tudatlanok vagyunk ezen a téren. Ezért a spirituális evolúciónk lényege az, hogy elérjük azt a kiemelkedő szellemi szintet, amikor már, csak kizárólag, pozitív lelki érzéseknek biztosítunk megvalósulási lehetőséget az elménkben. Amikor, már elhagyjuk a szellemi szintű nem akarást, és kizárólag, a lelki szintű szabad akarásra koncentrálunk. A teremtésre képes szabad akaratunkra.
Amit a megoldás-centrikus gondolkodásmód biztosíthat számunkra. Hiszen az által, mindig a lelki vágyunkat fejezzük ki értelmes módon, a szellemi gondolatainkkal. Amikor ugyanis, a vágyaimat kifejezésre juttatom, akkor a szellemi gondolataim segítségével, éppen azt fejezem ki, hogy most, mit akarok. Vagyis, a szellemi gondolataimat, a jelenre korlátozom. Arra a jelenre, amelyben a lelki érzéseim aktívak lehetnek. Mivel a lelki érzéseinket, nem aktivizálhatjuk a szellemi szinten elképzelhető múltunkban, vagy a jövőnkben. Azok, csak a jelenben, a lelki jelenlétünkben hasznosíthatóak. Ezért kell szellemi szinten is a jelenre koncentrálva gondolkoznunk. Hogy a kétféle adottságunk egyidejűségben, szinkronban legyen.
A szabad akartunk kifejezéséhez tehát, éppúgy szükségünk van a jelenben érzett vágyaink értelmes szellemi szintű meghatározására, mint a lelki érzéseink mentális erőimpulzusainak az aktivitására. Ez az egyidejűség biztosít csak lehetőséget, a tudatos teremtés számára. Amelynek során, bárki el tudja dönteni, a szellemi szintű nem akarásának az ismeretében azt, hogy lelki szinten mit is akar.
Matécz Zoltán
2014.10.15.
matecz.zoltan@gmail.com
