Hazugság.
A valóságtól való tudatos elrugaszkodást, hazugságnak nevezzük. Így a hazugság nem más, mint a valótlanság tudatos állítása, önmagunk vagy mások szándékos félrevezetése érdekében. A hazugság szinonim kifejezései, a valótlan állítás, a füllentés, a koholmány, a blöff, a kamu, a megtévesztés, a lódítás, a megvezetés, a ferdítés, a csúsztatás, a torzítás, hamis állítás, a maszlagolás, a kitaláció, a kacsa a csalás, a becsapás, a beugratás, a Stb.
A társadalmi erkölcsünk, bizalomra épül. Amely eleve feltételezi azt, hogy akivel bármilyen szintű kommunikációs viszonyba kerülünk, mindig igazat mond. Olyan állításokat, amelyek mindig megfelelnek a valóságnak. Társadalmi rend e nélkül, elképzelhetetlen lenne. Így az őszinteség, a társadalmi életünk minden fokozatában, előfeltétel a bizalomra. A hazug ember viselkedése pedig, merőben eltér az erkölcsös, a természetes egyének viselkedési formáitól.
A legtöbb vallás, bűnnek tekinti a hazugságot. Éppen a hamis társadalmi visszacsatolás képessége miatt. Így hazugságnak minősül az, ha szóval, tettel, jellel, tartózkodással, kétértelműséggel, vagy bármilyen egyéb módon, mások megtévesztésére vonatkozó állítást határozunk meg. Amely éppen ellentétes azzal, amit igaznak hiszünk.
A hazugságot azonban, elnézhetőnek tartják akkor, ha az, a felebarátaink hasznára van. Amikor például, valamilyen kellemes meglepetés érdekében térünk el a valóságtól. Vagy abban az esetben, amikor valamilyen nagyobb bajtól óvjuk meg magunkat, vagy az embertársainkat. Ezt kegyes hazugságnak nevezzük. Amikor az ember, el akar kerülni egy nyilvánvaló konfliktust. Természetesen a nélkül, hogy ezzel másoknak bajt okoznánk. Amennyiben ugyanis, a cél, amely miatt a hazugság létrejött nemes, abban az esetben, a nyilvánvalóvá vált hazugságot sem lehet, erkölcsi szinten elítélni.
A hazugságnak, nem az igazság az ellentéte, hanem az őszinteség. Ami nem más, mint az igazságra való törekvés. A valóságot kifejezni képes igazságnak, a valótlanság az ellentéte. Amelyre a hazugság törekszik. Így a valótlanság mentális kifejező eszköze, maga a hazugság.
A hazugság olyan, mint a kártyavár. Egy hazugságot ugyanis, mindig legalább két másik állítással lehet csak alátámasztani, és így tovább. Ezért a sok hazugság, csak hatványozott állítások által képes stabilnak látszani. Ha pedig, bármilyen állítás hamisnak bizonyul ebben a mentális kártyavárban, az egész leomlik, és az igazság felszínre kerül. Így a hazug ember, nyilvánvaló ellentmondásokba ütközik, a teljes igazságot illetően. Ezen alapszik, a rendőri igazságszolgáltatás nyomozási folyamata is.
Szervezetünk akkor működik természetes módon, amikor igazságban élünk. Ennél fogva, a hazug ember szervezete, amikor éppen valótlant állít, akaratlanul is módosult módon működik. Mert a tiszta lélekkel szemben, hazudni csak szellemi szinten tudunk. E miatt, fiziológiai elváltozások mennek végbe bennünk, amelyek a testfelületen is azonnal megmutatkoznak. Ennél fogva, elárulják a hazudozót, a jó megfigyelő előtt. A hazug ember tenyere izzad, ezért füllentés közben, ösztönösen eltakarja a kezét, és lefelé fordítja a tenyerét. Esetleg a gallérját, vagy a nyakát kell megsimítania, mert a bőre fokozott izzadása miatt, több levegőre van szüksége. A belső szellemi és lelki ellentmondások miatt, a tagadó állítást, gyakran helyeslő bólogatás kíséri. A hamis igazságot folyton ismételgeti, hogy az áldozata, hamarabb elhiggye azt.
Ha valaki, éppen nem mond igazat, akkor leizzad. Mert nem szokott hozzá a hazudozáshoz. A lelki énje, nincsen felkészülve arra, hogy a szellemi énje nem mond igazat. Sokkal többet nyel, ezért akadozik a lélegzete. E miatt, általában halkabban beszél, és zavarában, valamit babrál a kezeivel. Az állát, a szemöldökét, vagy a haját babrálja. Mondanivalóját szinte észrevétlen vállrándítás kíséri. Gyakran megérinti a száját annak öntudatlan jeléül, hogy valami igaztalan állítást mondott ki rajta. Mintha szégyenkezve, el akarná takarni azt. Ilyenkor a kiszáradt légutak miatt, hamis lelki érzelmek mutatkoznak meg az arcán. A szemét pedig, többnyire lesüti, vagy sűrűn pislog. Mert szégyelli azt, hogy nem őszinte hozzánk. Hiszen a szem, a lélek tükre. Így kívánja megakadályozni azt, hogy a lelkébe lássunk. Vagy kerüli az áldozata tekintetét, és jobb irányba néz el mellette, a távolba. Mert az már, a lelkiismeret-furdalás jele.
Aki rendszeresen hazudik, az már tisztában van azzal, hogy a lesütött szem, árulkodó jel, ezért éppen ellenkezőleg huzamosan, mereven néz a szemünkbe. Mivel ezt tartósan próbálja nyomósítani, ezért tudatosan nem pislog normális ódon. Így ismét gyors pislogásra kényszerül, mert erősen kiszárad a szemfelülete. A hamis lelki érzelmei is lassabban törnek a felszínre, mert szellemi szinten úgy érzi, hogy a lelki adottságait uralni tudja. Viszont, a túlzott testbeszéde mégis elárulja. Mert még akkor is az áldozata felé fordul és nyomatékosít, amikor az már, valójában indokolatlannak látszik.
Ezzel szemben, az állandó hazudozó, már szinte teljesen uralni tudja a lelki érzelmeit. A pislogása is normálisnak tűnik. Majd a hazugsága végeztével, láthatóan megnyugszik, mert úgy érzi, hogy megint sikerült, megúszta a dolgot. A jó memóriájának köszönhetően, szinte mindig ugyanazt a történetet lehet hallani tőle. Ez is egy árulkodó jel. Mert az igazmondó ember, olykor bizony, elfelejti a részleteket. A jól magjegyzett hazug történetét úgy adja elő, hogy közben jobbra tekint. Amíg emlékezni próbál, addig azonban balra néz. Ezek olyan mélységű ösztönös lelki cselekedetek, hogy nagyon nehéz szellemi szinten megváltoztatni őket.
Árulkodó jel mutatkozik meg azon az áldozaton is, akit éppen becsapnak. Egyfajta lelki irányítású, defenzív gátlás jelei látszanak rajta. Akit éppen átvágnak, tudat alatt védekezni kezd. A karjait összekulcsolja a mellkasán, vagy éppen a gyomra előtt. Ez egyfajta védekező álláspont, amit általában véve, komorabb arckifejezés kísér. Ez a hazudozót is megzavarhatja egy pillanatra. Hiszen nincsen felkészülve arra, hogy azonnal rajtakapják. Zavarát, a mondanivalója pillanatnyi akadozása fejezi ki a legjobban.
Valójában azonban, nem is az a legnagyobb probléma, hogy mi lebuktatjuk-e a hazudozókat vagy nem, hanem éppen az, amiben a hazudozók léteznek. A hazug ember ugyanis, tudatosan távol áll az igazságtól. Ha pedig, az igazság, a valóságot képezi le, akkor a hazugság által kialakított valótlanság, egyfajta virtuális valóságban, azaz nem létező valóságban tartja a hazug embert. Márpedig Isten, csak a valóságban fedezhető fel. A valótlant képező, igazság nélküli virtuális valóságban, Istennek sincsen helye. Ezért a hazug ember, egyfajta Istentelen életvitelre kárhoztatja önmagát.
Az Univerzumban az energia, egy és oszthatatlan. Ez az energia nyilvánult meg bennünk is, mint a mi lelkünk. Ebből kifolyólag, a lelkünk által, Isteni minőség éltet bennünket. Éppen olyan formában, mint a bennünket körülölelő anyagi valóságunkat. Az anyagi megnyilvánulás minden formája, rezgésekre visszavezethető esemény. Így az elektromos anyagi eseményeket, induktív módon tartja folyamatos változásban, az Univerzum mágneses alaphalmaza. Amely ilyen módon mozgási, változási teret biztosít, a benne kialakult, elektromos anyagi részhalmazok számára. Így mi magunk is, az anyagi valóság részei vagyunk.
Ez a valóság, csak az igaz állításaink révén fejezhető ki. Így a hazug ember, nagyon elrugaszkodik a valóságtól az által, hogy valótlant állít. Amikor ugyanis, a valóságot tagadjuk, akkor minden esetben megtagadjuk, önnön Isteni minőségünk létezési jogosultságát is. Hiszen a szellemi szinten meghatározott hamis igazságot, tudatosan szembeállítjuk a lelki valóságunk valóságra törekvő tényével. Így a hazugság minden formája, gyakorlatilag Isten megalázása, meggyalázása bennünk. Ezért jár lelkiismeret furdalással.
Bár a kegyes hazugságainkat, megbocsátja az emberi társadalmunk, de azok attól még, mindig az igazságot leplezik. Vagyis, Isten valamilyen szintű anyagi megnyilvánulását. Amikor egy ember hazudik valakinek, akkor a saját lelkét csapja be. Mert szellemi szinten olyan dolgot állít, ami nem fedi az abszolút lelki valóságot. Ezért kíséri a hazugságot, minden esetben, lelkiismeret furdalás. A becsapott személy lelke nem sérül meg, mert ő, valósnak értékeli a hazugságot is, amíg ki nem derül az ellenkezője. Akkor azonban, csalódás éri. Ami szintén lelki válsággal járhat.
Az ezoterikus gondolkodású, spirituális úton járó ember, sohasem hazudik. Mert az ő szellemisége már, tudatosan is az Isteni minőségét képviselő lelkét szolgálja. Így az Univerzum energiájának egységét élvezve, végül is, Istent szolgálja, más emberek segítése révén is. Az Istenben megigazult ember pedig, a lelki szintű látásmódjával, azaz a kinyílt harmadik szemével, éppen a megszokott módon látott anyagi események energiaviszonyait is észleli. Így a hazug ember lecsökkent energiaviszonyait, tökéletesen érzékeli, az ő megváltozott aurájában. Ami a vele szemben kifejezett hazugságot, azonnal leleplezi és értelmetlenné teszi.
Isten, és a megigazult emberek, nem haragszanak a hazug emberekre. Legfeljebb sajnálják, hogy tudatosan bűnben élnek azok. Esélytelenné válva az Isteni szintű spirituális életvitelre. Illetve az esély megmarad arra, ha tudatosan vállalják a hazugság nélküli ezoterikus változással járó spirituális életvitelt. Mert az értelmes ember, amíg él, képes a változásra. A hazugságokkal szemben, aki képes önmaga Isteni minőségét éltetni, és mindig igazságban élni, megigazul. Azaz, Isteni minőségként élhet itt, a földi létezésében. Így általa Isten, közvetlen tapasztalatot szerezhet, az anyagi szinten megnyilvánult valóságáról.
Ezért szellemi szinten, a kegyes hazugság, továbbra is megbocsátható marad az emberi társadalomban, de a lelki élet, teljesen mellőz mindenféle hazugságot. Úgy is mondhatnám, hogy a szellemi szinten kifejezésre juttatott valótlanságaink, szembe helyeznek bennünket, az igazsághoz mereven ragaszkodó, lelki szintű valóságunkkal. Így a valótlan állítások, távol tartanak bennünket a valóságtól. Vagyis, Istentől is. Amelynek hatására, teljesen feleslegesen élünk, mert nem tudjuk megigazítani, önmagunk Isteni minőségét sem. Hiszen azzal éppen ellentétben, szellemi szintű hazugságban élünk. Mert a megigazulás éppen azt jelenti, hogy a relatív szellemi nívónkat, az abszolút lelki elvárásainkhoz igazítjuk tudatosan.
Matécz Zoltán
2014.10.25.
matecz.zoltan@gmail.com
