Magasabb tudatszint.
Már megszokott dolog az, hogy az értelmes ember elméje, éber állapotában, tudatos a külvilág ingereire. Ugyanez az értelmes ember, egy egészen más tudatállapotba kerül abban az esetben, amikor az éber tudati állapotából, az álom tudatos periódusát éli meg. Az álom állapota is tudatos, hiszen képesek vagyunk olykor emlékezni arra. Az lenne a magasabb tudatállapot? Hiszen az esetek többségében, még csak, nem is emlékezünk rá.
Amikor az ember megszületik, úgyszólván lenullázott szellemi ismeretekkel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a szellemi gondolatai helyett az elméje, csupán a lelki érzéseire hagyatkozik. Így a lelki érzései alapján lehet csak tudatos az elméjében. Minden kommunikációs megnyilvánulása, érzelmi alapon történik. Így minden értelmes újszülött gyermek, magasabb tudatszinten létezik. Majd ahogy cseperedik, és szellemi szinten kinyílik, a mi megszokott anyagi világunk felé, úgy „véssük” be számára a értelme bővítésével, azokat a mentális korlátokat, relatív feltételeket, amelyek szerint alkalmazkodnia kell a valóságunkhoz. Gyakorlatilag, a vele született magasabb tudatszintjét lebutítjuk, a mi sokkal alacsonyabb szellemi tudatszintünkre. Így a gyermek magasabb tudatszintje már, csak az álmaiban juthat kifejeződésre, amit nagyon gyakran, valóságosnak él meg.
Az álomperiódusainkban, valóban egy másik tudatszinten vagyunk, hiszen ott hatástalanok a relatív szellemi korlátaink. Mivel bármit megálmodhatunk. Viszont, nagyon nehéz tudatosan irányítani az álmainkat. „Az álom” című írásomban, leírtam a kreatív álommal kapcsolatos gondolataimat, amelyek alapján, előre megtervezett, irányított módon álmodhatunk, a mentális korlátok nélküli álomperiódusainkban.
A kreatív álomra az a jellemző, hogy az éber tudati állapotban kialakított, szellemi szinten irányított gondolatsor, az álom periódusába átmenthető, majd ott folytatható. Csakhogy, ameddig a tudatos állapotunkban, az ismereteink hiányosságai és a gátlásaink korlátozzák meg egy gondolatsor lehetséges befejezését, addig az álom periódusában, nincsenek ilyen korlátok. Vagyis az álomban, a szellemi szinten kialakított tudatos gondolatsor nemcsak tovább folytatható, hanem teljesen be is fejezhető. Az elménk számára ugyanis, a lelki lehetőségeink korlátlanok. Így az elalváskor átmentett gondolatsor tovább folytatható, az álom periódusában is.
Így működik a nagy gondolkodók, az igazi tudósok, a művészek agya. Ők mindig valami új dologgal kívánnak előrukkolni, hogy a rajongó közönségük figyelmét lekössék. Ezért még elalvás előtt is az új, izgalmas elképzelés foglalkoztatja az elméjüket. Tudatukban, az elképzelés szintjén mentális kép alakul ki, amely megpróbálja számukra vizualizálni az új tervüket. Szinte aludni sem hagyja őket az izgalmas gondolat. Majd pánikszerűen, mégis elalszanak, egyik pillanatról a másikra. Akkor azonnal mély álomba merülnek. Ilyenkor, a tudatosan kialakított elképzelésük mentális képi formája megmarad, amely az álom periódusában tovább tud teljesedni. Ilyen formán, az álmodó agyi képességei gyakorlatilag határtalanok, amely által, a lelki szintű abszolút szubjektív lehetőségei, zavartalanul kiteljesedhetnek az elméjében.
Ezek a tények pedig, olyan emocionális, érzelmi impulzusokat indítanak el az agyból, amelyek a test érzelmi felfokozottságát eredményezik. Így a kialakult fizikális érzések, úgy elhatalmasodnak a testükön, hogy pozitív érzésekkel telítik a tudati agyrészüket. Ez már stabilan érzékelhető és értékelhető információhalmaz. Ezért az alvó egyén, hirtelen észhez tér, felriad, és azonnal örülni tud az álma mentális eredményének. Tudatosan éber állapotában is képes értékelni azt, amit megálmodott. Én magam is nagyon sokat köszönhetek, a kreatív álom mentális lehetőségének. Sok olyan elmélet, amely szinte már nem hagyott elaludni sem, éppen az álmaim alatt nyertek értelmet. De a legtöbb ember álmodott már kreatív álmot, az igazán nagy szüksége esetén.
A kreatív álmot látó ember, megoldást találhat álmában, az ébrenléti állapotában felmerült, és megoldhatatlannak látszó problémáira. A lelki intelligenciájából, olyan részletek és technikai megoldások jelennek meg, amelyek ébrenléti tudatos állapotában, rejtve maradtak előtte. Azért, mert a lelkünk, az intelligenciánk abszolút része. Így képes az elménk, az Isten mindent tudásából meríteni, szükség szerint. A szükséget pedig, az előzetesen elképzelt, és az álom periódusába átmentett aktuális téma szellemi gondolatának reális hiányosságai képezik.
Itt az álom egészen más szintű vizuális élményt biztosít. Amely minden ébrenlétben megszokott relatív kényszertől és feltételtől mentes. Aki célt tud adni az álmainak bizony, sokkal többre képes, mint az egyszerű átlagember. Átlag feletti emberré válik. Aki az élete során felmerülő problémáira, megoldást képes találni, mégpedig az álmaiban. Korlátokat pedig, csak a korlátolt emberi szellem gondolatai szabhatnak, amelyek az álom periódusában, legfeljebb megfigyelő szerephez jutnak.
A kreatív álom megtanulható. Aki ugyanis, az alvása időtartamát, rögtön a mély álom ciklusával képes kezdeni, máris átmentette az elméje tudattartalmait az alvása ciklusába. Lefekvéskor tehát, nem kell azonnal, az édes pihentető alvásnak átengedni a „mentális teret”, hanem éppen ellenkezőleg, valamely aktuális vágyunk tudatos, és így reális elképzelésével kell foglalkoznunk. Oly módon, hogy a tudatos képzelet lehetőségével mentális képet, elképzelést kell kialakítani az elménkben. Mégpedig a lehető legrealisztikusabb elképzelést. És ezzel az izgalmas elképzeléssel kell foglalkoznunk gondolatban mindaddig, ameddig a teljes fizikális kimerültségtől, hirtelen álomba nem zuhanunk.
Vagyis, a tudatosan fenntartott szellemi szintű gondolatsor, nem szakad meg elalváskor, a mély álom eléréséig, hiszen az elalvás megszokott hosszadalmas stádiuma kimarad, és így az ember, közvetlenül a mély alvással kezdi a folyamatot. Vagyis, a tudatos módon elképzelt valóságkép az elmében, azonnal álomképpé formálódik. Majd, ahogy az elménkben kialakított mentális képünk álomképpé formálódik, úgy a lelkünk, a hozzá csatolható reális elvárásainkat fogja közvetíteni. Amely elvárások alapján az elménk, folytatni tudja az álomba mentett valóságképünk tudatosítását.
Mivel pedig, az álomképünk formálását a lelkünk végzi, a tudatalatti agyrészünkön keresztül, ezért ez a mentális folyamat, már teljesen mentes a tudatosan megismert relatív feltételek által diktált korlátozottságoktól. Következésképpen, ebben a mentális folyamatban már, nincsenek előfeltételek. Ennél fogva, abszolútak az álomképünk kialakulási lehetőségi. Szellemi szinten már nem irányítható ugyan a mentális folyamat, de az elménk figyelmét erősen leköti. Mert számára, információs áradatnak minősül. Ezért az álomkép formálódása, alakulása folyamatosan tudatosulhat az elménkben.
A kreatív álomba menthető alapgondolatok, csak a mi fantáziánktól függnek. Bármilyen témakörrel foglalkozhatunk elalvás előtt, amelyek izgatnak bennünket. Nincsenek feltételek. Az átmentett gondolatképek álomképei pedig, már teljesen függetlenek a szellemi szinten irányított tudatos agyrészünk relatív korlátozottságaitól.
Logikusnak látszik persze, az is, hogy a szellemi ismereteink fokozásával, egyre magasabb tudatszintet érhet el az értelmes ember. Hiszen, annál több dologgal szemben lehet tudatosan értelmes a gondolatait, a szavait, és a cselekedeteit illetően. Mert a szellemi szintű relatív intelligenciánk, a sok megtanult többletinformáció hatására is, csak árnyalatnyi szinten csökkentheti a mentális korlátaink mértékeit. De nem képes teljesen megszüntetni azokat. Akármennyit tanulunk is.
Meditáció során pedig, a relatív ébrenléti tudatállapotunk szellemi gondolatainak a szándékos lecsökkentése által, egyfajta abszolút tudatállapotra fókuszál az elménk azonnal. Ez röviden azt jelenti, hogy a megszokott korlátolt ébrenléti tudatállapotunk helyett, egy korlátlan tudatállapotunkra fordítja a figyelmét az elménk. Ilyenkor, a szellemi gondolataink elcsendesedése azt teszi lehetővé, hogy az elménk, a lelki jelenlétünkre figyel zavartalanul. Mert minden mentális zaj, amit a szellemi gondolataink képviselnek, elcsitul.
Ahhoz tehát, hogy az elménk, ahol tudatosak lehetünk, egy magasabb tudatszintet tapasztalhasson meg, éppen arra van szükségünk, hogy a korlátolt ismereteinkkel rendelkező szellemi gondolataink helyett, a mentális korlátok nélküli lelkünkre fordítsuk a figyelmet. Ezt az elménk azonnal megteszi, ha le tudjuk csendesíteni a szellemi gondolataink áramlását. Mert az elménknek, mindig információra van szüksége, amit tudatosíthat. Ez a magasabb tudatszintünk, korlátlan lehetőségekkel bír, az információk megszerzésének a terén.
Ha az elménk figyelmét, olyan folyamatos testi funkciónkra fókuszáljuk, ami a szellemi gondolatainktól teljesen független, valamilyen vegetatív cselekedetünk, akkor tudatosan elkerüljük a szellemi gondolatainkat. Ilyen vegetatív életfolyamatunk például, a szívverésünk, vagy a lélegzetünk. Mivel azok, az alvásperiódusainkban is zavartalanul működnek. A légzésünkre figyelni azonban, sokkal könnyebb.
Amikor tehát, meditálni szeretnénk, az elménk figyelmét a légzési folyamatainkra kell fókuszálnunk. Tartósan a légzésünket megvalósító testi működésünknek kell lekötni az elménk figyelmét. Mert amire az elménk figyelmet fordít, csak arra tudatos. Amíg tehát, az elménk figyelmét a biomechanikus módon megvalósuló légzési folyamataink periodikus eseményei kötik le, addig tudatosan arra is figyel, ami azt szabályozza. Vagyis, a lelkünkre. A korlátlan lehetőségeket biztosítani képes intelligens lelkünkre.
Mert sohasem a szellemi gondolataink a tudatosak. Ez egy alapvető tévhit. A szellemi gondolataink is, csak akkor lehetnek tudatosak, ha az elménk figyelmet fordít rájuk. Amelyik szellemi gondolatunkra nem figyel az elménk, az nem is tudatosodik bennünk. Azonnal feledésbe is merül. Mint teljesen felesleges mentális információ. Mivel mindig az elménkben vagyunk tudatosak. Amire az elménk figyelmet fordít, az képezi a pillanatnyi tudatosságunkat.
Mivel a meditatív állapotunkban, szándékosan elfordulunk a szellemi gondolataink által kínált mentális információktól, ezért az elménk, más információs forrásra fordítja a figyelmét. Az pedig, már csak a lelkünk lehet. Amelyik intelligens módon szabályozza a testünket akkor is, amikor nem vagyunk a szellemi szinten megszokott, éber tudatosságunk állapotában.
A lelkünk, abszolút módon intelligens. A relatív intelligenciát tükröző szellemiségünkkel szemben. Hiszen a szellemiségünk, csak a tanult és megtapasztalt ismereteink alapján képes gondolatokat közvetíteni az elménkbe. Ezzel szemben a lelkünk, a mi életenergiánk. De az energia, egy és oszthatatlan az egész Univerzumban. Még akkor is, ha bennünk elkülönülni látszik. Így ugyanaz a mentális minőség éltet bennünket intelligens módon, mint amelyik az Univerzum mágneses terében, működteti az elektromos anyagi valóság megnyilvánulásait. Ha azt Istennek nevezzük, akkor egyszerűen, Isten éltet bennünket is, a lélek által.
Ilyen formában már, nem is olyan nagy csoda az, hogy a meditatív tudati állapotunkban, magasabb tudatszintre kerül az elménk. Meditatív állapotban ugyanis, az Isten által képviselt mágneses információk összességéhez, mentális hozzáférésünk lehet. Amelyben a relatív feltételrendszer ismeretlen. Mivel relatív tudást, csak a hibás és hiányos tanulmányainkból eredő, korlátolt szellemi ismereteink biztosíthatnak számunkra.
Mielőtt tehát, nekikezdenénk a meditációnknak, éppen úgy kell eljárnunk, mint a kreatív álom esetében. A szellemi gondolataink segítségével, el kell képzelnünk az elménkben, egy aktuális problémánk megoldásának a megvalósulási lehetőségét. Még akkor is, ha még nem tudjuk a tökéletes megoldást. A megoldás valóságos elképzelése során ugyanis, nem a hozzá vezető relatív feltételekkel foglalkozunk. Hanem a kész eredményt látjuk, ami már boldoggá tenne bennünket. Majd ezzel a mentális képpel kezdhetjük a meditációnkat.
A légzési folyamatainkra figyelve, azonnal megszabadulunk a további szellemi gondolataink zavaró hatásaitól. De a mentális kép az elménkben, nem törlődik ki teljesen. Így amíg a meditációnkat folytatjuk, a lelki intelligenciánkból olyan információk szabadulnak fel, amelyek kiteljesítik a mentális képünket, és elárulják számunkra, a megvalósuláshoz szükséges feltételeket. Onnan tudjuk, hogy az új információink, nem a szellemiségünk újabb próbálkozásai, hanem a lelkünk abszolút üzenetei, hogy amikor tudatosodnak az elménkben, felhőtlen örömélményben lesz részünk. Éppen olyan formában, mint amikor megálmodja az ember a vágyott valóság megoldásait, és nagy örömmel ébred fel hirtelen.
Amennyiben előre elképzelt terv nélkül kezdünk meditálni, akkor csupán olyan békesség és nyugalom szállja meg az embert, amely tökéletesen képes feltölteni bennünket életenergiával. Vagyis, tíz-tizenöt percnyi meditáció után, egyszerűen megszűnik minden fáradtság és kimerültség érzése. Mert, amíg nyitott az elménk a lelki jelenlétünkre, addig úgy működik az agyunk, mint egy akkumulátortöltő. Amelyik közvetlen módon regenerálja, a kimerünk lelkünket, az Univerzum korlátlan energiájából.
Amikor az értelmes ember, ráérez a lelki jelenlét korlátlan lehetőségeire, akkor ébred fel a szellemi szinten fenntartott éber tudati „álomból”. Ez a spirituális ébredés folyamata. Amikortól pedig, ezt a mentális folyamatot tudatosan gyakorolja, minden szellemi szintű befolyás nélkül, az már, az újjászületése pillanata. Akkor ugyanis, már tudatosan vállalja fel, önmaga Isteni minőségét. Mert rádöbben arra, hogy az ember megszokott fogalma, valójában rejtett Istent jelent. A lélek által bennünket éltető Istent. Amikor az Univerzum magasabb tudatszintje, már állandóan képes az elméjébe hatolni. Minden szellemi szintű befolyás nélkül.
A szellemiségünk ugyanis, nem más, mint a memóriánk „raktárkezelője”. Jó raktárosként, abszolút ismeretek információs adatbázisára törekszik. Ezen törekvései, a folyton felmerülő gondolatainkban manifesztálódnak. Csakhogy, a tudatos meditációink során, a szellemiségünk rádöbben arra, hogy olyan tökéletes adatbázist, nem képes tapasztalati úton összegyűjteni, mint amilyen az Univerzum intelligenciájának a mágneses adatbázisa. Ezért visszahúzódik a kényszeres szerepléstől, és az elménket hagyja, hogy továbbra is a lelkünkre fordítsa a figyelmét. Mert abból az abszolút lelki adatbázisból, tökéletes információkhoz juthat ő maga is.
Így a szellemiségünk, tudatosan alárendeli a mentális működését, a lelkünknek. Mégpedig olyan módon, hogy a már megszokott probléma-centrikus gondolkodásmódunk helyett, megoldás-centrikus gondolkodásmódra vált. Mert ilyen módon, mindig a lelki érzéseinket szolgálhatja. Kivétel nélkül. A tökéletes, Isteni élet megvalósítása érdekében. Amelyben az ember, megtapasztalhatja önmaga, magasabb tudatszintű Isteni mivoltát.
Matécz Zoltán
2014.12.07.
matecz.zoltan@gmail.com
