Spirituális lények vagyunk.
„Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.”
Szinte minden ezoterikus és spirituális tan azt állítja, hogy „spirituális lények vagyunk”. De azt, hogy ez a kijelentés mit jelent számunkra, senki sem tudta eddig megmondani pontosan. Pedig, az internet, tele van olyan előadókkal, akiknek ezt, mint alapigazságot, tudniuk kellene. Ezek közül nagyon sokat elolvastam és meghallgattam de, csak nagy vonalakban tudták körülírni a kijelentés értelmét. Így egy saját meghatározás által próbálom, megvilágítani és érthetővé tenni, ebben az írásomban. Éppen olyan módon, mint ahogy a többi írásomban már utaltam rá.
Ennek az ezoterikus kijelentésnek az értelme, azonnal kibontakozik a kedves olvasóim előtt, amint a lelket és a szellemiséget, különböző mentális adottságunkként kezeljük. A lélek ugyanis, a mi életenergiánk. Ennél fogva, a belőle származó lelki érzéseink, egytől-egyig olyan mentális életerő impulzusaink, amelyek az elménkben tudatosodva, objektív munkavégzésre foghatók. A szellemiségünk pedig, csupán az emlékeink olyan „raktárkezelője” a memóriánkban, amely az ott tárolt információkkal foglalatoskodik állandóan. Így a szellemi gondolatainknak, csupán informatív értékei vannak. Erőhatást nem képviselnek azok.
A szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, csak az elménkben képesek tudatosodni. A tudatosodásuk alkalmával, egy közösített mentális egységű szabad akarattá, azaz hitté fejlődnek az elménkben. A legideálisabb módon, a képzeletünk segítségével. Így a szellemi információ és a lelki erő, az elménkben képezhet csak közös mentális egységet, amikor tudatosodik ott. Ezeknek a szabad akaratunkból kialakított hiteinknek, céltudatos teremtőképességük van. Az értelmes céljukat, a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg, míg az aktivizálható hatóképességeket, a hozzájuk társuló lelki érzéseink biztosítanak számukra.
Az „ÁMEN” kifejezéssel tudjuk kivetíteni, a szabad akaratunkból formált hiteinket az elménkből. Mint a vágyainkban kívánt valóságról alkotott reális képzeleteinket. Mert az, azt jelenti, hogy „ÍGY LEGYEN”. Az Ilyen módon kivetített hiteink, a megvalósulásuk felé fognak törekedni, ha nem formálunk az elménkben ellentétes értelmű ellenhiteket. Amelyek képesek meghiúsítani, a vágyott megnyilvánulás valóságos eseménnyé formálódását az életünkben.
Az elménk tehát, olyan módon működik, mint egy mentális „fegyver”. Amelyben a szellemi gondolataink határozzák meg a reális célokat, és a lelki érzéseink benne a kilőhető „lőszereink”, amelyek elvégzik a kívánt anyagi változtatásokat. Az „ÁMEN” kifejezés pedig, a mentális „elsütő szerkezetünk”. A tudatos hozzájárulásunk tényszerűsége.
Azért kell tudatosan hozzájárulva kivetítenünk az elménkből, a reális képzeleteink által formált hiteinket, mert olyankor, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk hoz felelős döntést, az életünk során megtapasztalható életeseményeink felől. Amit az elménkből kivetített hiteink valósítanak meg számunkra, mégpedig induktív módon. Az Univerzum mágneses terében. Ahol minden elektromos anyagi esemény történik. Pontosan azért alakulnak ki, az elektromos tulajdonságú anyagi agyunkban, mágneses agyi hullámok.
A spiritualitásunk tehát, röviden azt jelenti, hogy az elménkkel, mentális lelki erőhatásokat tudunk irányítani, a szellemi gondolataink segítségével. Mégpedig, a megvalósulásuk felé. Ami a tudatos teremtést jelenti. Ennek a tudatos teremtésnek a lehető legideálisabb formája az, amikor megoldás-centrikus módon használjuk az elménket. A reális képzeletalkotás mentális képességét kihasználva az elménkben. Amelynek során, a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket is, a jelen pillanatára tudjuk koncentrálni. Egy közös cél érdekében. A vágyott mentális képünk vagy filmünk segítségével.
Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a lelkünk, a mi életenergiánk, és a belőle származó érzéseink, a mi mentális életerő impulzusaink. Olyan erőhatások, amelyek munkavégzésre képesek az anyagi világunkban. Ilyen erő nélkül, nem létezik a tudatos teremtésre irányuló agyi aktivitásunk.
Ezzel szemben, a szellemi gondolatainknak, egyáltalán nincsen valóságot formálni képes ereje. Csak informatív értékeket képviselnek a szellemi gondolataink. Ezért a gondolatoknak, nincsen erejéből adódó polaritása. Önmagában tehát, nem létezik pozitív gondolkodás. Ez egy tévhit. Ezt el kell felejteni. A szellemi gondolatainknak, csak akkor van „teremtő ereje”, ha lelki érzésekkel társultak az elménkben. Egy reális módon vágyott cél érdekében. Ezt jelenti a spirituális képességünk. Nem mást.
Spiritualitás: Az emberi elme azon képessége, hogy lelki erőhatásokat tudunk, előre meghatározott anyagi célok elérése érdekében aktivizálni, a szellemi gondolataink segítségével.
Matécz Zoltán
2014.12.24.
matecz.zoltan@gmail.com
