Az én világom.
Közel azonos oktatásban részesültünk, amíg felnőtté váltunk. Ennek ellenére, mégis az a szilárd meggyőződésem, hogy a valóság mindenki számára más, és más. Ennél fogva én, csak arról a valóságról beszélhetek, amit el tudtam fogadni az életéveim során.
Számomra az abszolút létezés valósága kettős természetű. Az abszolút valóságot, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege alkotja. Mint primer alapú szubjektív alaphalmaz. Mágneses teret biztosít, a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok számára. Mint összetett, szivacsos szerkezetű szekunder részhalmazoknak. Így szekunder részhalmazokként, eseményszinten rezegnek azok, az Univerzum terében, amit a mágneses alaphalmaz képvisel.
Ha az atomok eseményszintű létezésében, csak 1/10000-ed résznyi helyet foglalnak el az objektívnek értékelhető alkotóelemek, a protonok, a neutronok, és az elektronok, akkor a teljes atom tömege, csupán a mágneses rezgések homeopátiás, azaz erősen elhígított megnyilvánulása. Az elektromos anyagi rezgések szintjén. Az ilyen atomokból alkotott halmazok pedig, összetett struktúrájú testeket képeznek. Amely testek belső tehetetlen tulajdonsága az, hogy közegértékkel bírnak, míg a külső, azaz objektív tehetetlen tulajdonsága az, hogy önálló tömegértékkel fejezhetők ki.
Ezek az anyagi testek, a tudomány állítása szerint, az Univerzum terében gravitációs, azaz tömegvonzási viszonyban vannak. Amit a testtömegek méretei, és az egymáshoz viszonyított távolságuk négyzetes viszonyai határoznak meg. Ennél fogva, a gravitációnak, egyéb oka nem is lehet. Mert más fizikai ok, egyáltalán nem érintett a gravitáció matematikai képletében.
Ha most, Newton alapelméleteit vesszük figyelembe, amit a tudomány még nem cáfolt eddig, akkor a tömeg, a testek tehetetlenségét kifejezésre juttatni képes kvantitatív tulajdonsága. Amely passzív módon viselkedik, a reá ható állapotváltoztató kvalitásokkal szemben. Na, már most a gravitáció, állandó keringési ciklusokat biztosít az égitesteknek. Ennél fogva, ha feltételezzük is azt, hogy létezik a gravitáció, mint egyetemes tömegvonzás, akkor az, erőhatással egyáltalán nem jellemezhető.
Mert az erőhatások, az anyagi testek tömegei által képviselt mozgásállapotok megváltozásaira utalhatnak. Mégpedig közvetlen felületi kölcsönhatás révén közlődve, Ezzel szemben, az égitestek állandó keringési ciklusaiban, nem tapasztalható semmiféle olyan változás, ami ilyen erőhatásra utalhatna. Ezért az égitestek mozgásai, erőhatással nem jellemezhetőek.
Az én létezést magyarázó valóságelméletemben az erő és az energia, egymás ellen irányuló kvalitások. Vagyis, az Univerzum hatóképes kvalitásának, ellentétes irányultságú megnyilvánulásai. Így az erő, éppen olyan formában, mint Newton elméleteiben, az anyagi testek nyugalma ellen fejti ki a hatását. Mégpedig, a testtömegek objektív felületi érintkezésen alapuló, közvetlen kölcsönhatási módját megvalósítva.
Ezzel szemben, az energia, mint mágneses hatás, a kvalitás közvetett megnyilvánulási formájának minősül, az elektromos anyagi világunkban. Így minden esetben, a nyugalom elérése és fenntartása érdekében végez szubjektív munkát. Mint mágneses eredetű induktív hatás. Az energia tehát, mindig a nyugalom elérésére és fenntartására törekszik. Olyan harmonikus egyensúlyra, amit a keringési ciklusok eredményeznek az égitestek vonatkozásában.
Így a feltételezett gravitációs jelenségeket, teljesen felesleges dolog, a kvalitásokkal szemben tökéletesen tehetetlen testtömegekre fogni. A gravitációs képlet ugyanis, nem ad magyarázatot arra, hogy mi aktivizálja a hatásokkal szemben passzív tömegértékeket. Mert a feltételezett vonzás képessége, már aktív tulajdonsága lenne a passzív tömegértékeknek. Amelynek során, a testek passzív tulajdonsága, aktív tulajdonsággá alakulna. Minden különösebb ok nélkül. Csak azért, mert egy matematikai képlet, egyenlőségi viszonyba hozza a tömegek viszonyát az erővel.
Ilyen vonatkozásban, bármilyen egyéb magyarázat helytálló lehetne az égitestek mozgásainak a magyarázatára. Akár Isten is mozgathatná őket. Csak annyi a dolgunk, hogy az erő fizikai jelének a helyébe, Isten Szent nevét kell beírnunk. Nézzük ezt a viccesnek látszó állítást most, kissé komolyabban.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza, amely az oszthatatlan alaptömegek egységes közegét képezi, egy abszolút memóriaként fogható fel. Mert ebben a közegben alakulnak ki, tárolódnak és közlődnek a mágneses hullámok. Amelyek a hullámhosszuknak köszönhetően, információs értékeket képviselnek. A frekvenciájuk által pedig, energiatartalommal bírnak. Így a mágneses hullámok, induktív módon képesek befolyásolni, a terükben megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket. Amelyek, mint a szivacsok, szekunder másodrezgést valósítanak meg, az Univerzum primer alaprezgésű mágneses terében.
Ezeknek a szekunder másodrezgéseknek, egy sajátságos megnyilvánulása az a keringési ciklus, amit az égitestek hajtanak végre, a gravitáció látszatát keltve bennünk. Így az energia szubjektív közvetett hatása, objektív erőhatásként értelmezve, elvonja a reális megértés lehetőségét a jelenségtől. Éppen azért, mert a jelenség, semmiféle közvetlen érintkezésen alapuló tömegviszonyt nem takar. Következésképpen, az égitestek keringései, energiahatásra jöttek létre, és maradtak fenn azért, hogy a kialakult harmónia által, egyfajta kozmikus egyensúlyt produkáljon számunkra.
Amennyiben pedig, a mágneses hullámok terét, abszolút memóriaként kezeljük, amelyben a mágneses hullámok révén, információk által irányított energiák terjednek az anyagi halmazok felé, és induktív módon befolyásolják azok létezését, akkor azt is mondhatnánk egyszerűen, hogy Isten irányít minden megnyilvánult anyagi létezést. Mert Isten nem más, mint a mindent tudó és mindenre ható létezés. Mágneses alaphalmazként pedig, minden anyagi létezésről tud, és minden anyagi létezésre hatást tud gyakorolni. Mégpedig induktív módon.
A kvantumpszichológia tudománya, ami szintén a relativitáselméletekből fejlődött ki, már nyilvánvalóan egy intelligens Univerzumról beszél. Amelyben az ok-okozati viszonyokat, egy kozmikus intelligens szervező irányítja. Mégpedig, az Univerzumban megismert abszolút értékű állandók alapján. Bár, még nem mondta ki nyíltan azt, hogy ez az univerzális szervező, Isten lenne. De előttem ez már nyilvánvaló. Csupán arra van szükség, hogy Isten fogalmát, tudományos szinten is megfogalmazzuk végre.
Számomra Isten, az Univerzum abszolút elméjét képező mágneses alaphalmaz intelligens öntudata. Így minden olyan anyagi részhalmazban, amely az alaphalmazban megnyilvánult, benne van, mint kvalitás. Ahogyan a víz a szivacsban. Az értelmes ember lelkében azonban, a személyes intelligenciát is képviseli egyben. Amelynek segítségével, egy belső, azaz ezoterikus fejlődés révén, megtapasztalhatjuk önnön spirituális képességeinket. Amely spirituális képességeink azt biztosítják számunkra, hogy a szellemi gondolataink által, lelki erőhatásokat tudunk irányítani a tudatos elménkkel, valamilyen vágyott cél elérése érdekében. Mégpedig, a megoldás-centrikus gondolkodásmódunk tudatos kialakítása és gyakorlása által.
Ennél fogva, igaza van az ezoterikus tanoknak abban, hogy a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Továbbá, a spirituális képességeink fokozásával, mi magunk is Istenekké válhatunk. Akik már nem birtokolni kívánják az anyagi minőségeket, hanem tudatosan uralják azokat.
Isten, nem anyagi megnyilvánulás. Bár minden szellemi ismeret megvan benne, mágneses hullámok formájában. De az ismeret, nem képvisel tapasztalati szinten visszaigazolt tudást. Isten azért nyilvánult meg az értelmes emberben, hogy általunk, tapasztalati tudássá formálja az elméleti ismereteit. Így a mi Isteni minőségű lelkünk, Isten közvetlen és elidegeníthetetlen részeként, olyan egyetemes intelligenciát képvisel bennünk, ami kizárólag Isten saját tulajdona.
Ezért az én elméletemben, tudomány és hit, nem választható ketté. Mert a tudomány sem más végső soron, mint a tudományos szakemberek kollektivizált hite. Mivel az elménk, nem közvetlenül tapasztalja meg a valóságot. Hanem a korlátozott érzékszerveink segítségével. Így a közvetlen tapasztalás hiányában, hitre van szükségünk ahhoz, hogy ki tudjuk fejezni a valóságunkról alkotott reális elképzeléseinket. Ezt teszem én magam is most. Ez az én valóságom. Amit ezen a módon, most megosztok minden kedves olvasómmal.
Akit pedig, bővebben érdekel a dolog, elolvashatja a weboldalamon. Amelyben immár, mintegy 25-30 év munkája és értelmezése tükröződik vissza. Ezt eddig is szeretettel megosztottam az olvasóimmal. Aki végigolvassa, azt is felfedezheti benne, hogy amíg írtam, én magam is fejlődtem, változtam folyamatosan. Az egyik első kedvenc témaköröm, a tömegvonzás tagadása volt benne. Amelyhez, gyakran visszatértem érintőlegesen. Éppen úgy, mint most.
Számomra, a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Ha például, a tükörbe néz valaki, világosan láthatja azt, hogy ő maga, nem csupán az, az objektív anyagi megnyilvánulás, aki a tükörből visszatekint, hanem főképpen az a szubjektív egyéniség, ami a tükörben nem is látszik. Azok a sajátságos tulajdonságok, amelyek miatt, szeretni lehet egy intelligens embert.
Ide illik, Albert Einstein egyik mondása, amely szerint, „A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás, tudomány nélkül vak.” Mivel én is ezt az elvet vallom, határozott szándékom az, hogy a vallást és a tudományt összehozzam, az emberi kultúra egységes részeként. Mert a kultúránk részleteit, nem akarhatjuk megtagadni, hanem inkább, megérteni szándékozzuk azok lehetséges összefüggéseit. Az én valóságról szóló elméletem, alkalmat biztosít arra, hogy a tudomány és a hit, összeforrjon végre, és egy egységes kultúrát képezzen számunkra, amelyet bárki magáénak vallhat ezek után. Csupán a vallás és a tudomány hibáit kell lehámozni róluk. Akkor azonnal eggyé válhatnak, bárki számára.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog Új Évet kívánok, minden kedves olvasómnak. Azzal a biztos tudattal, hogy mindenki nyitottá válik az újfajta gondolkodásmód tudatos kialakítására. Mivel ezek játszva tanulható „igazságok”, ezért mindenkinek jó szórakozást kívánok. Valamint azt, hogy amíg jól szórakozva fejlődik, bátran adja hozzá mindazt, amit önmagában őrizget a valóságról, és nekem nem jutott még eszembe. Mert együtt, sokkal többek lehetünk. Hiszen nem az, az elfogadható igazság számunkra, amit én mondok diktatórikus módon, hanem az, amiben tökéletesen egyetértünk.
Matécz Zoltán
2014.12.25.
matecz.zoltan@gmail.com
