Biomágnesesség.
Elektromos szerkezetű anyagi felépítmények vagyunk, akik önálló biológiai egységekként, intelligens önszerveződésre képesek. Ez az intelligenciánk, alapvetően megkülönböztet bennünket, a Földön található egyéb, más fajú önálló biológiai egységek életformáitól.
Az anyagi szintű atomokra jellemző szerkezetben az objektivitás, csupán az atomtérfogat egy tízezred részét teszi ki. Amit a protonok és neutronok által képzett atommagok, valamint a hozzájuk tartozó elektronhéjak képviselnek. Az atomok többi térfogata éppúgy, az Univerzum mágneses alaphalmazának a része, mint az a tér, amiben az atomi szintű anyagi megnyilvánulások létezhetnek, rezgési eseményszinten. Azzal az alapvető különbséggel, hogy a bennünk stabilizálódott biomágneses tér, az anyagi mivoltunkhoz ragaszkodva, bárhová követ minket, akármerre is menjünk az objektív valóságunkban. Mert a biomágneses terünk, az anyagi szintű elektronjainkhoz ragaszkodnak.
Az elektromos szerkezetű anyagi struktúránk tehát, megvalósítja a testünket, amely a testtérfogatunknak, egy tízezred térfogatrésznyi objektivitást biztosít csupán. A testünk többi térfogatában, kizárólag mágneses tulajdonságúak vagyunk. Amely az elektromos tulajdonságú anyagi mivoltunkhoz kötődik. Így abban a sajátságossá vált biomágneses terünkben, könnyen elférnek, a személyessé vált szellemi és lelki adottságaink.
A szellemi adottságunk, informatív értékeket képviselnek bennünk, a gondolataink által. Ezzel szemben, a lelki adottságunk, a mi életenergiánk. Így abban, minden lelki érzésünk, egy-egy életerő impulzusként jut érvényre. Ezért a szellemi gondolataink, és a lelki érzéseink, az elménkben képesek csak csatlakozni, szabad akaratú hiteinkké fejlődni. Az elménkben, ahol tudatosak lehetünk velük.
A biomágneses adottságaink tehát, teljesen kitöltik az anyagi testünk strukturális anyagi felépítményét. Sőt, mi több, azon is kissé túlnyúlnak. Ez a mágneses túlnyúlás képezi, az auránkat. Ami a bennünket körülölelő bioszferikus közegeinkben látványos igazán, mint hozzánk tartozó mágneses hatás. De, csak azok számára, akiknek a szeme már fogékony annak az észlelésére.
Ezek a biomágneses adottságaink okozzák, az anyagi szintű induktív változásaink lehetőségeit, és az elektromos anyagi rezgéseink életeseményeiben nyilvánulnak meg. Ráadásul, amikor az intelligens önszerveződésünk alapján, szabad akaratú cselekedeteket hajtunk végre, akkor az induktivitást fordított irányban használva, mágneses változás mutatkozik meg az auránkban. Akár gondolatban, akár szavakban, akár tettekben fejeződnek is ki, a szabad akaratú cselekedeteink. Így a mágneses változások, bennünket befolyásolnak induktív módon, és szintén az induktív alapviszonyt felhasználva, mi magunk is, rezgési változásokat idézünk elő, az Univerzum mágneses terének az alaphalmazában.
A dolog lényege az, hogy az Univerzum mágneses tere, elektromos szempontból véve végtelen. Ez a végtelensége, bennünk is érvényre jut. Primer, azaz elsődleges alaphalmazként, benne nyilvánul meg minden elektromos anyagi részhalmaz. Így a benne megnyilvánult szekunder anyagi részhalmazok, másodlagos szerepre kényszerülve, a mágneses alaphalmazhoz viszonyítva, végesként értelmezhető elektromos anyagi rezgések eseményei. Így a végtelennek minősülő mágneses térben, a végesnek minősülő anyagi rezgések képezik számunkra, az objektív anyagi valóságot. A saját lényünk objektív anyagiságával együtt. Mert a mágneses tér számára, anyagi szempontból véve olyanok vagyunk, mint a szivacsok.
Ebből kifolyólag, a biomágneses tulajdonságaink, csupán elkülönültek bennünk, de az Univerzum mágneses terétől, nem szakadtak el. Továbbra is, az Univerzum mágneses terének az elidegeníthetetlen részét képezzük, mágneses szempontból tekintve. Úgy is fogalmazhatnám, ha az Univerzum mágneses terével azonos minőségek vagyunk, akkor az univerzális intelligencia elidegeníthetetlen részét képezzük. Mert a mágneses térben alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek a mágneses hullámok. Amelyek hullámhosszai képviselik az abszolút értékű információkat. Míg a frekvenciái révén, éppen az energia terjed. Mégpedig olyan módon, hogy a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív rezgésváltozást idézzen elő, az elektromos anyagi halmazokban. Így a mágneses alapú univerzális intelligencia, elektromos szintű anyagi eseményei vagyunk.
Így, ha az univerzális intelligenciát, amely a mágneses hullámok általi információ segítségével irányított energia révén, induktív módon működteti az elektromos anyagi valóságot, Istennek nevezzük, akkor a lelkünk által, Isteni minőség éltet bennünket is. Vagyis, ahogy az Univerzum abszolút intelligenciája bennünket is éltet, úgy mi relatív intelligenciáink által képviseljük Istent, itt és most, a Földön.
A dolog úgy működik, mint az erdő és a fa esete. Egyetlen fa, nem alkothat erdőt. De a sok fa összessége, erdőként jut érvényre. Amelyben, minden egyes fa, egyetlen zárt egységű fának minősül csupán. Amikor tehát, önmagunkra tekintünk, vagy a szeretteink közül bárkire, akkor nem látjuk a fától az erdőt. Ami azt jelenti, hogy anyagi szempontból véve, természetesnek látszik az, hogy csak önmagunkkal, vagy a közvetlen szeretteinkkel törődünk csupán, de mágneses szempontból tekintve nem. Mert zárt rendszerű erdőként, csak együtt juthatunk érvényre. Az egyéni fák sokaságát képező erdő nyújt biztonságot, az őt alkotó egyedi fáknak. Így az erdőben, minden egyes fa szép, jó, és értékes.
Hasonló analógiát fejez ki az anyagi testünk és a sejtjeink viszonya. Az anyagi testünk ugyanis, csak addig működik tökéletes zárt rendszerű egészségben, ameddig minden önálló zárt rendszerű sejtünk, a teljes testünk érdekeit szolgálja. Amint egy sejtünk, vagy valamilyen kisebb sejtcsoportunk, a szervezetünk érdekei ellen kezdenek el működni a testünkben, elrákosodik az, és képes elpusztítani, leépíteni a teljes szervezetünket.
Vagy például, ugyanez történik az emberi társadalomban. Ahol minden egyes ember, egy önálló fa vagy sejt, zárt egységű része csupán. Isten sejtjei vagyunk. Meg kell tanulnunk olyan módon együtt élni, hogy közben az erdőnk, vagy szervezetünk érdekei, minden esetben teljesüljenek. Amint egy ember, vagy embercsoport, a többiek ellen kezd el élősködni, rákos egységgé alakul, és képes arra, hogy a teljes emberiséget elpusztítsa. Erről szól a világtörténelmünk. Az emberiségben zajló háborúkról, ami még a mai napig is dúl néhol.
Mágneses szempontból tekintve tehát, Isten sejtjei vagyunk. Elektromos szempontból pedig, önálló anyagi szintű emberek, akik együttesen, a teljes emberiséget képezzük. Vagyis, azt a biológiai közeget, amelyben az Isteni sejtek, a tökéletes együttműködésükkel, Isten anyagi szintű valóságát testesíthetik meg. Mert Isten, nem csupán bennem nyilvánult meg, vagy benned kedves olvasóm, hanem az emberiség minden értelmes emberi egyedében. Ezért egymásra vagyunk utalva, és egymás életkörülményeinek és sikereinek a zálogai vagyunk. Akkor is, ha ezzel éppen ellentétes módon, egymáson élősködve, egy beteges társadalmat alkotunk ma még.
A tudomány állítása szerint, a magnetorecepció képességével, mágneses érzékenységgel rendelkezünk. Így a sejtes szintű magnetorecepció által, alkalmasak vagyunk, a mágneses tér üzeneteinek a felfogására és értelmezésére. Ami azt jelenti, hogy elektromos tulajdonságú sejtes szinten, képesek vagyunk mentális egységben élni, a mágneses térrel. Így a biomágnesesség megmutatja számunkra azt, hogy az egészséges sejtjeink a szervezetünkben, egy aránylag jól meghatározható, jellemző frekvencián rezegnek. Ez 7,83 Hz. Betegség esetén, ettől eltérő, úgynevezett abnormális rezgés alakul ki a sejtjeinkben.
Ráadásul, az én véleményem szerint, az elménkben kialakult elektromos tulajdonságú hiteinket, az agyunk képes mágneses hullámokká alakítani. A mágneses szintű agyi hullámainknak, egyéb értelme nincsen. Mert az agyunk, egy demodulátorként fogható fel. Amely a testünk elektromos jeleiből, mágneses hullámokat képes formálni, és a mágneses hullámokat, elektromos jelekké alakítja számunkra. Azért, hogy a relatív elméink, tudatkapcsolatban legyenek az Univerzum abszolút Elméjével. Éppen a miatt, hogy a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink segítségével kialakított hiteink, az elménkben tudatosodva, a mi személyes szintű szabad akaratunkként, mint mágneses hullámok, megjelenhessenek a mágneses valóságban is, és intelligens módon képviseljenek ott bennünket.
Szellemi szinten programozzuk az elméinket, de a relatív gondolataink által, olyan feltételrendszereket határozunk meg önmagunknak és egymás számára amely, csak korlátozni képes bennünket lelki szinten. Ezért, a szellemi szinten kondicionált beidegződéseink szokásainak a rabjai vagyunk. Amennyiben, a kondicionált szokásaink feltételei nem teljesülnek, a reális elvárásaink szerint, a tudatosságunk színvonala esik, és a félelem valamilyen megnyilvánulását fogja a testünk produkálni. Vagy passzív módon eltűrünk valamilyen számunkra érthetetlen, szokatlan helyzetet, vagy aktív módon elkezdünk küzdeni ellene. De mindenképpen szenvedni fogunk tőle.
Így a bizalom hiányából adódó fájdalom, olyan negatív lelki érzéseinknek köszönhető, amelyeket a mi saját szokásainkból adódó szellemi gondolataink polarizáltak át számunkra. Amikor ez a fájdalom, hirtelen alakul ki bennünk, akkor dühösek, haragosak, mérgesek vagyunk. Amikor pedig, tehetetlen módon, akkor depresszív állapotba kerülünk, amelyben a depresszív tudati állapotunkban kialakuló dühünk, haragunk, vagy mérgünk, éppen ellenünk fejti ki a negatív lelkik érzéseinken alapuló mentális hatását.
A bizalom, a félelmeink hiányát valósítja meg bennünk. Mert ahol bizalom van, ott eltűnik minden félelem. Úgy a passzívnak látszó depresszív félelem, amit stresszként élünk meg, mint a dühös, haragos, vagy mérges aktív tudati állapotaink félelmei. Teljes bizalom, csak akkor valósulhat meg az életünkben, ha nem a korlátainkat meghatározni képes szellemi gondolatainkra fordítjuk az elménk figyelmét, hanem a lelki jelenlétünkre.
A tökéletes lelki jelenlétünket érzékelő elménk számára, a szellemi gondolataink, már nem olyan fontosak. Mert a tökéletes lelki jelenlétünk, a szellemi feltételeink nélküli megengedésről szól. Gyakorlatilag arról, hogy a szellemi szinten állítható korlátaink, nem jutnak érvényre, az elménk tudati szintjén. Ennél fogva, amit tudatosan nem korlátozunk szellemi szinten, azt lelki szinten tökéletesen engedélyezzük. Így minden dolog, amit megengedünk, lelki békét biztosít számunkra. Nem képes mentális módon visszahatni reánk.
Ebből az is következik azonnal, hogy teljes mértékű abszolút tudatosságot, csak a szellemi gondolatainktól mentes lelki jelenlétünk tudati állapota biztosíthat számunkra. Amely már tökéletesen mentes mindenféle szellemi korlát mentális befolyásoló hatásától. Ilyenkor az értelmes ember elméjét, már nem korlátozza semmi. Mert az elfogadás és a megengedés tudati állapotában van.
Ami éppen most van, az nem más, mint egy életeseményünk. Olyan szituáció eseménye, amin a jelen pillanatban, már nem tudunk változtatni. Ezért sokkal jobb, ha elfogadjuk olyannak, amilyennek mi vagy mások, elképzelték számunkra. Azért, mert az éppen zajló szituációkban, eseményekben tudunk csak lelki szinten jelen lenni. A problémáink nem most zajlanak. Azokat már, a megélt szituációink eseményeinek az emlékei képezik. Így a problémáinkban, nem tudunk lelki szinten jelen lenni. Mert a megélt problémáink, a szellemi szintű jelenlétünk mentális küzdelmei alapján nyernek tudatos értéket, az elménkben. Így a szellemi szintű múltunkból kerülnek az elménkbe.
Amíg azonban, probléma-centrikus módon használjuk az elménket, addig kizárólag a szellemi gondolataink feltételrendszereire fordítjuk a figyelmünket. Vagyis, a múltunk esetleges hibáira vagy a jövőnk reálisnak látszó elvárásaira. De a lelki érzéseink, csak a jelen pillanatában aktivizálhatóak. Így a múltra és a jövőre fókuszáló szellemi gondolataink, elvonják az elménk figyelmét, a lelki jelenlétünk minden lehetőségétől.
A problémáink megoldása ennél fogva, szintén a jelenben valósítható meg. Itt és most, amikor a lelki érzéseink aktívak lehetnek az életünkben. Ezért a cél az, hogy a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket szinkronba hozzuk itt és most, a jelen pillanatában. Ezt a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával érhetjük el, a lehető legegyszerűbben. Mégpedig, az elménkben megvalósítható, reális képzeletalkotási képességünk lehetőségével. Mert az elménkben kialakuló képzeletünkben, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink is, a jelenben tarthatók.
A megoldás-centrikus gondolkodásmóddal, a jelen pillanatában kialakított szellemi gondolataink segítségével, olyan elképzeléseket alkothatunk az elménkben, amelyeket, a lelki vágyaink alapján formálunk tudatosan. Ahogy a lelki vágyunk, képi vagy film alakú formája kialakul az elménkben, örömérzések szabadulnak fel a lelkünkből. Ezek az örömérzéseink pedig, mint lelki erőhatások, teljesen kitöltik tartalommal, a szellemi szinten kialakított mentális formánkat.
A dolog úgy működik, mint egy mentális fegyver. Amelyben a szellemi gondolataink által, meghatározott reális célokra irányítjuk a lelki erőhatásainkat, mint mentális lőszereinket. Majd elsütjük ezt a mentális fegyverünket, amit az elménk képvisel. Mégpedig, az „ÁMEN” kifejezéssel. Ennek a szónak, mágikus ereje van. Mert azt jelenti, hogy „ÍGY AKAROM”, vagy másképpen fogalmazva azt, hogy „ÍGY LEGYEN”.
Amikor kimondjuk az „ÁMEN” szót, akkor tulajdonképpen, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk szabad akaratát fejezzük ki, az Univerzum mágneses tere felé. Ahol a vágyunk alapján kialakított hiteink, mágneses agyi hullámokként, megkeresik a hullámhosszuknak megfelelő, de sokkal nagyobb frekvenciájú mágneses hullámokat. Majd azok jóval nagyobb energiatartalmát, a kívánt valóságunk induktív kialakítására irányítják.
A megtapasztalt életeseményünk, amely egy számunkra kellemetlen szituáció eseménye volt csupán, problémát okozott számunkra. Ilyen módon azonban, ez a probléma olyan szituációvá, vagyis életeseménnyé alakítható, amely a vágyunk alapján már, örömöt képes okozni számunkra. Aki tehát, a megoldás-centrikus gondolkodásmódot használja tudatosan, a problémái megoldására, a tudatos teremtés mentális technikáját gyakorolja. Mint Isteni adottságát.
Ehhez persze, nem szükséges Istenben hinni. Ez mindenféle vallástól teljesen független. Csupán abban kell hinnünk, hogy bennünket, ugyanaz az energia éltet, mint amelyik a világmindenséget működteti. Mert az energia, egy és oszthatatlan. Amikor azt szajkózzuk, hogy energia nem vész el, csak átalakul, akkor éppen azt magyarázzuk az által, hogy az energia, mindig más és más anyagi szintű eseményben jelenik meg számunkra. Mert a mágneses szintű energia, csak az elektromos szintű anyagi eseményekben képes számunkra megmutatkozni. Mégpedig az indukció segítségével.
A tudatos teremtéshez tehát, tökéletesen elegendő az, ha az ember intelligens módon tudja azt, hogy ő maga, az Univerzum mágneses energiájával van induktív viszonyban, és ennél fogva, a szellemi gondolatai által irányított lelki érzéseivel, induktív módon megváltoztathatja azt a megtapasztalt valóságot, amely nem tetszett neki, és most problémát okoz számára. Mégpedig, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával. Ami a lelki vágyait képes kifejezésre juttatni.
A relatív szeretet, bűnös szeretet, mert valamilyen személyes érdekképviseletet lát el a társadalmunkon belül. Ezzel szemben, az abszolút szeretet, Szent és tiszta, mert a személyes érdekektől teljesen mentes. Mindenféle reálisnak látszó szellemi érdekektől mentesen, elfogad és megenged mindent. Nem törvénykezik, nem bíráskodik, nem ítélkezik, nem vitatkozik, és nem áll ellen. Legfeljebb majd a következő létezési pillanatot arra használja, hogy sokkal jobbá képzelje, a már megtapasztalt valóságot.
Minden ingerült szóváltásban, vitában, és veszekedésben, a szellemi szintű észérveink ütköznek, és ilyen módon, az általuk megszerzett mentális győzelem, lelki szintű veszteséget jelent. Mert a lélek tökéletes aktivitása, a megengedésről szól. A megengedés ellen irányuló észérveink, akármilyen reálisak legyenek is azok, a szellemi szintű mentális erőszakot képviselik bennünk. Amely a lélek természetes érzéseivel szemben juthat csak érvényre. Mert a lelkünk természetes érzései, mindig pozitív lelki érzéseken alapuló mentális erőértéket képviselnek. A szellemi szintű észérveink által, az ellentétes polaritással megjelenő negatív lelki érzéseink, teljesen természetellenesek. Mert a meg nem engedésünk mértékét fejezik ki. Mégpedig az által, hogy a reális észérveink révén, mindig valamilyen szellemi szintű értékítéletet képviselnek. A lelki értékünk ellen irányulva.
Minden ezoterikus törekvésünk, azt a nemes célt szolgálja bennünk, hogy spirituális szinten fejlődjünk. Ami a tudatos teremtés által, a megoldás-centrikus gondolkodásmódhoz vezet. Amelyben a reális képzeletünk segítségével, a vágyunk érzéseit fejezhetjük ki a jelen pillanatában. Mégpedig olyan módon, hogy mindig a pozitív lelki érzéseinknek biztosítunk lehetőséget, a sorsunk valóságát teremtő mentális folyamatainkban. Ilyen módon, a lelkünk szolgálatába állítjuk a szellemi adottságainkat. Erre biztosít számunkra lehetőséget a biomágnesesség. Hogy intelligens módon élhessünk, az intelligens Univerzumban.
Matécz Zoltán
2015.01.03.
matecz.zoltan@gmail.com
