Sebesség.
A sebesség, a mozgást kifejező lendület vektormennyisége a fizikában. Mert nagysága és iránya is van. Nagyságát, az utolsó kölcsönhatás ereje határozza meg, míg az irányát, az utolsó kölcsönhatás módja.
Csakhogy, ez a meghatározás, ebben a formában, sántít egy kissé. Hiszen az egyenes vonalú egyenletes mozgás sebessége, a gyorsulás hiánya miatt, nyugalomnak minősül. A nyugalom pedig, nem lehet vektormennyiség. Mert kitüntetett irány nem jellemzi. Illetve, ha a relatív nyugalomnak van is haladási iránya, nagysága akkor sem lehet. Mert effektív sebességváltozás nem jellemzi. Amikor pedig, mégis haladási irányváltozás jellemzi, akkor egyenletes körmozgásról van szó. Ami az Univerzumban a lehető legtermészetesebb mozgásforma. Mert az égitestek, azok alapján mozognak.
Az egyenes vonalú egyenletes mozgás, akármilyen nagy legyen is a viszonyított számértéke, nyugalomnak minősül. Mert a test mozgásállapotát, valamilyen hatás idézte elő, és az tartja mozgásban. Valójában arról van szó, hogy a mozgás sebessége olyan közegben jött létre, amelyben a közegerők nem fékezik számottevően a testet. Fékező hatása pedig, legfeljebb a forgó égitest folyamatos irányváltozását eredményezik. Így relatív gyorsulási értékkel ruházza fel az anyagi testet.
Az égitestek centripetális keringőmozgása során, csupán relatív sebességértékekről beszélhetünk. Hiszen az égitestek maguk, olyan keringőpályákon mozognak, amelyek önmagukba térnek vissza. Így a kezdő és a végpontjuk azonos. Ennél fogva, ez a pont, bármelyik lehet a keringésük során. Ami azt jelenti, hogy a keringésük közben, nyugalomban vannak. Mert a keringésük csupán, rezgésnek minősül. A rezgés lényege pedig, éppen az, hogy a rezgő test egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik meg a rezgése közben. Vagyis, relatív módon ugyan, de az égitest tökéletes nyugalomban van.
Mi pedig, ezeket a nyugalomban rezgő égitesteket viszonyítjuk egymáshoz. Így a rezgési különbözőségeiket, különböző sebességértékekkel fejezzük ki. Amely sebességértékeket, a Földön megszokott bioszferikus szintű sebességváltozások, általunk megismert számértékeihez igazítjuk.
Hasonló a helyzet Földi viszonylatban, a szabadeséssel. Szabadeséskor ugyanis, a kezünkben tartott test tömege, súlyerővel terhel bennünket. Ha elengedjük a testet, akkor pedig, a súlyerő hiánya alakítja ki a szabadon esés sebességét. Ha ezt erő okozná, akkor az a különböző tömegértékű testeket, különböző sebességértékekkel ruházná fel. Ezzel szemben, a gyakorlatilag megvalósult szabadesések során, a különböző számértékkel kifejezhető eltérő tömegű testek is, azonos sebességértékek alapján esnek szabadon.
Mintha a nehézséginek nevezett erő, intelligens módon úgy hatna a különböző tömegértékű testekre, hogy azok, mégis azonos sebességértékekkel essenek szabadon. Miközben, semmiféle erőhatást nem fejtettünk ki a szabadon eső testekre, csupán a súlyerőiket biztosító alátámasztásukat vagy felfüggesztésüket szüntettük meg. Vagyis, elengedtük őket.
Az anyagi testek, a szabadesésük közben, relatív nyugalomban vannak. Éppen olyan formában, mint az égitestek a csillagközi alapközegben. Mert a reájuk ható közegerők, folyamatosan változó tényezők. Mivel a közegsűrűségük különböző. Így közeg-idegenek azok. Ezért, még relatív alátámasztásban sem részesülnek. E miatt, relatív súlytalan állapotban vannak. A közben viszonyított sebességértékük esetleg, vektoriális módon is kifejezhető.
Egy közegben abszolút nyugalomban lévő test például, lebeg. Mert relatív alátámasztást és felfüggesztést nyert, a reá ható közegerők részétől. Az ilyen lebegő test közeg-honos, így abszolút súlytalan állapotban van. Mert a közegsűrűségük azonos. Ezért ha sebességérték alapján viszonyítható, akkor a sebességét vektoriális módon kifejezni nem lehet. Mert az esetleges sebességértéke, csak látszatsebesség lehet.
A súly tehát, a szabadesési lendület hiánya. Azaz a lehetséges mozgásmennyiség reális számértéke, amely ennél fogva, a test és az őt körülölelő közeg sűrűségi különbözőségét fejezi ki. Így a nehézségi gyorsulást, nem a feltételezett nehézségi erő okozza, hanem az csupán, a súlyerő hiányát jelenti. Így egyszerűen, a közegsűrűségi viszonyokra vezethető vissza.
Vagyis, gyakorlatilag arról van szó, hogy az anyagi testek, a halmazsűrűségük alapján viselkednek, az őket körülölelő tér halmazszerkezetéhez képest. Így az anyagi testekre ható közegerők, súlyértékkel terhelik a felfüggesztés vagy alátámasztás által rögzített testeket. Illetve mozgási kényszerrel, a rögzítésüktől megszabadult közegidegen anyagi testeket. Ez a mozgási kényszer addig tart, amíg a testre ható közegerők azonosak nem lesznek. Addig azonban, a folyton változó közegerők hatása miatt, relatív súlytalanság jellemzi a szabadon eső testeket. Amint elérik szabadesésük közegében azt a térpontot, ahol a reájuk ható közegerők kiegyenlítettek lehetnek, abban az esetben, megszűnik a szabadesési kényszerük, és abszolút súlytalan állapotba kerülnek. Amit a közeghonos lebegésük igazol.
Az abszolút súlytalanság lebegő állapotában, semmiféle sebességérték nem viszonyítható. Mert az anyagi test, abszolút nyugalomban van. Ezzel szemben, a relatív súlytalan állapotban lévő szabadon eső testet, valamilyen mértékű sebesség jellemezheti. Mert ő, csak relatív módon van nyugalomban. De az a sebességérték nem más, mint az ő saját rezgési sebességértéke, a többi viszonyítható anyagi testhez viszonyítva.
Az égbolton harmónia látszik. Relatív egyensúlyon alapuló harmónia. Amely az örök mozgás kényszere ellenére is, relatív nyugalmat biztosít az égitestek számára. Hiszen az égitestek, a nagy sebességértékeik ellenére is, csupán rezegnek. Vagyis, relatív nyugalomban vannak, mert az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik, a rezgésük idejére. Így a mozgásuk viszonyított sebességértéke, nyugalomnak minősül. Amely vektorokkal nem fejezhető ki egyértelműen. Mert a vektorok, a lehetséges hatásirányt határozzák meg. De az, a keringőmozgás állandó kényszere miatt, folytonosan változik. Az anyagi test relatív gyorsulási értékét biztosítva ez által.
Így amikor az égitestek mozgását, vektoriális módon fejezzük ki, akkor figyelembe kell venni azt, hogy azok egymáshoz viszonyított rezgési különbségeiket határozzuk-e meg, amit a viszonyított sebességértékük jelent, vagy a saját relatív nyugalmukat. Mert az utóbbi eset, vektorokkal nem határozható meg. Hiszen az nyugalmat takar. Még, ha relatív módon is. Mert gyorsulási értéket, csak a szabadesés folyamatos irányváltoztatási kényszere biztosít számukra, relatív módon.
Matécz Zoltán
2015.02.22.
matecz.zoltan@gmail.com
