Események.
Az Univerzum mágneses alaphalmazában, csak egyféle alapesemény történik. Az pedig, az oszthatatlan alaptömegek állandó rezgése. Amely szervezett együttrezgésként, mágneses hullámok kialakítását, tárolását, terjedését, és közvetítését teszik lehetővé. Miközben, ez a mágneses alaphalmaz, a benne megnyilvánult elektromos tulajdonságú, és összetett szerkezetű anyagi részhalmazok számára biztosít mozgási teret.
Így a szubjektív alaphalmaz, amelyben kialakulhatnak, tárolódhatnak, terjedhetnek és közlődhetnek a mágneses hullámok, az Univerzum intelligenciáját képviselő, abszolút Elméjeként fogható fel. Amelyben a mágneses hullámok által, az információ segítségével irányított energia végez induktív munkát, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon. Amelyik folyamatokban, a mágneses hullámok hullámhosszai képviselik az információkat, és a mágneses frekvencia által közlődik az energia. Így a mágneses hullámhossz határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokon. Ezek pedig, az általunk viszonyítható anyagi események.
Ezért, minden anyagi megnyilvánulás, eseménynek minősül. Még akkor is, ha az nyugalomban van éppen. Mert az anyagot felépítő halmazstruktúrák alkotóelemeinek az eseményei is események. Amelyek olyan szekunder másodrezgések részeseményei az Univerzumban, amelyek a szubjektív alapú primer, mágneses alaprezgésre vezethetőek vissza. Ennél fogva, akár anyagi megnyilvánulásról, akár azok által megvalósult változások jelenségeiről legyen is szó, mindig a mágneses okokra visszavezethető anyagi eseményt érthetünk alatta.
Mivel az Univerzum mágneses alaphalmazát, abszolút Elmeként foghatjuk fel, ezért benne a kialakult mágneses információ, azonnal uralja az anyagi halmazok teljes mozgási terét. Amit az anyagi minőségek igénybe vesznek, a szükséges állapotváltozásaik végrehajtására. Az információ tehát, mágneses hullámhosszként, azonnal uralja a teljes Univerzumot. Terjednie nem kell benne. Hanem, éppen ő határozza meg azt, hogy az általa teljes mértékben uralt Univerzumban, milyen feltételek alapján terjedhet az energia, mint kvalitatív frekvenciahatás.
Így az információ, nincs időhöz kötve. Amint a mágneses alaphalmazba kerül, mint az abszolút Elmébe, azonnal tudatossá válik ott. Ez a tudatosság azt jelenti, hogy a teljes mágneses térben alkalmas arra, hogy az általa meghatározott hullámhosszon, energiaáramlási lehetőséget alakítson ki benne. Azaz, komplett mágneses hullámot. Amikor a mágneses hullámban, az abszolút értékű szellemi gondolatok által kialakult információ, és az általa irányított frekvencia, mint a mágneses hullámban terjedni képes energia létrejön, akkor van lehetőség az induktív munkavégzésre, amely anyagi szinten viszonyítható eseményeket képes előidézni.
Ezért az energia, az idő hatálya alá van rendelve. Mert időre van szüksége ahhoz, hogy a mágneses hullám frekvenciája által terjedni tudjon. A mágneses hullámhossz informatív értéke alapján. Majd a kívánt kölcsönhatási pontban, hogy az előre megtervezett induktív munka eseményét elvégezze, az érintett elektromos anyagi halmazokon, létrejön az induktív alapú állapotváltozás eseménye.
Ahhoz, hogy a mágneses térben, a mágneses hullámhossz alapját képező információ létrehozhassa a kívánt energiaáramlás lehetőségét, amit a mágneses frekvencia biztosít, intelligenciára van szükség. Ezért beszél a kvantumpszichológia ma már, intelligens Univerzumról. Ezt az univerzális intelligenciát nevezi az emberi kultúra, már évezredek óta, Istennek. Az Univerzum, abszolút Elméjét működtető intelligenciát.
Isten tehát, az Univerzum hatóképes intelligenciája, amely a szellemi gondolatainak az információi segítségével, mágneses hullámhosszokat határoz meg. Amelyeknek mentén, a mágneses frekvencia energiaértékei terjedhetnek. Azért, hogy az univerzális tudatosságot igazolva, induktív munkát végezzenek azokon, az elektromos minőségű anyagi részhalmazokon.
Így a mágneses tér, amelyben az elektromos részhalmazok állapotváltozásai létrejönnek, az anyagi halmazok szempontjából tekintve, végtelennek mondható. Benne ezért, minden elektromos tulajdonságú anyagi részhalmaz, végesként érzelmezhető. Vagyis, a mágneses szempontból végtelen Univerzum véges eseményei, az elektromos anyagi megnyilvánulások.
Ilyen anyagi események vagyunk mi magunk is. A bioszféránk értelmes élőlényei, akik intelligens módon képesek megnyilvánulni. Mert az Univerzumban, az energia egy és oszthatatlan. Hiszen a tudomány azt állítja, hogy sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. Így bennünk, ugyanaz az energia képviseli az intelligens lelkiségünket, mint az Univerzumban. Ezért, a lelkünk érzéseinek köszönhetően, olyan mentális erőimpulzusok vannak a birtokunkban, amelyek alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy mi magunk is, olyan elektromos részesemények legyünk a világmindenségben, akik szabad akaratból képesek cselekedni. Ezek a szabad akarataink, a mi személyes hiteink.
A relatív, elektromos anyagi szintű elménk segítségével, állandóan figyelünk a szellemi gondolataink informatív értékeire, és a lelki érzéseinkre. Amelyik szellemi gondolatunkhoz lelki érzéseket csatolunk az elménkben, az a mi saját hitünkké válik. Vagyis, olyan elektromos szinten kialakított szabad akaratunkká az elménkben, amelynek éppúgy van informatív értéke, mint energetikai megfelelője. Amit a lelki érzéseink által biztosított mentális erőimpulzusaink képviselnek. Az agyunk pedig, ezeket a szabad akaratunkból kialakult hiteinket alakítja át elektromos hullámból, mágneses hullámokká. Amit az „Ámen” kifejezéssel tudunk kivetíteni, projektálni az elménkből. Ami azt jelenti, hogy „Így akarom.”, esetleg azt, hogy „Így legyen.”.
Amikor az „Ámen” kijelentést használjuk, akkor a mi saját szabad akaratukat fejezzük ki, az Univerzum abszolút Elméje felé. Ahol a mágneses hullámok közlődnek. Így a mi agyi mágneses hullámaink, megkeresik maguknak, az Univerzum ugyanolyan hullámhosszúságú, de jóval nagyobb frekvenciájú mágneses hullámait. Rezonálnak azokkal, és annak a valóságos eseménynek a magvalósítása érdekében vezérlik őket, ami a mi vágyunk volt, amikor a hitünk kívánságát kifejeztük. Így a mi relatív elménk, folyamatos mentális viszonyban áll, az Univerzum abszolút Elméjével.
A Genezis időszakában, mindent megteremtett a végtelen intelligenciájú abszolút Elme önmagából, az Ő mágneses lehetőségeivel, ami az összetett anyagi valóság eseményeit alkothatta. Azóta pedig, a mi emberi hiteinket teremti meg nekünk. A mi vágyaink alapján. Csakhogy, mi össze-vissza kívánunk dolgokat. Hol pozitív lelki érzések alapján, hol pedig, negatív lelki érzések szerint. Így a megtapasztalható valóságunk, olyan eseményekből tevődnek össze, amelyek néha nagyon kaotikusaknak látszanak. Attól azonban, azok még a mi saját hiteink megvalósulásait képviselik.
Sokkal jobb valóság alakítható ki, ha tudatosan is, olyan kellemes szellemi gondolatokhoz csatolunk pozitív lelki érzéseket az elménkben, amelyek mindig a személyes vágyainkat képviselik. Kirekesztve az elménkből minden kellemetlen szellemi gondolatot amelyekhez, csak negatív lelki érzések társulhatnak. Mert azt tudnunk kell, hogy az alapból pozitív lelki érzéseinket, éppen a kellemetlen szellemi gondolataink képesek polarizálni. Vagyis, ellenünk irányuló negatív értékkel felruházni.
Akarva vagy akaratlanul, állandóan részt veszünk a teremtés folytonos eseményszerűségeiben. A szellemi szinten irányított lelki hozzáállásunkkal, elfogadjuk a teremtés eseményeit akkor is, ha hasznosak azok számunkra, és abban az esetben is, ha ártanak azok nekünk. Csakhogy ha ártalmasak számunkra, akkor az élvezetek helyett, a szenvedések jutnak nekünk. Ezek a mi problémás eseményeink. Ezeket tudjuk jobbá képzelni, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakításával.
Az elménkbe kerülő szellemi gondolatoknak, önmagukban nincsen teremtő ereje. Mert csak informatív értékeket képviselnek azok. De az informatív jellegük miatt, szinte azonnal kikerülnek az Univerzum mágneses terébe, az agyi mágneses hullámaink folytonossága miatt, és ott, a hullámhosszuknak megfelelő módon, beépülnek a mágneses tér által képviselt abszolút Elme tudatába. Vagyis, azonnal uralják az egész Univerzumot. A mi lelki érzéseink nélkül azonban, csak valóságteremtő lehetőséggel bírnak. De energiaérték nem járul hozzájuk. Hiszen nem határoztuk meg azt a lelki indíttatású frekvenciaértéket a mi relatív elménkkel, amely alapján, energiavezérlési képessége lenne. Így az ilyen szellemi gondolataink, hamar feledésbe merülnek számunkra, mert lelki érzések nélkül, feleslegessé válnak azok számunkra. De az Univerzum abszolút Elméjében, állandóan megmaradnak azok is. Mint mágneses alapú információk.
Azért, mert az intelligencia részéről teljesen mindegy az, hogy az aktuális szellemi gondolat, az abszolút Elmében alakult-e ki, vagy az ő relatív anyagi részelméiben. Amit a mi, sajátnak hitt relatív emberi intelligenciánk képvisel az elménkben. Amely relatív részelmékkel, a megtapasztalható események folyamatos viszonyításait végezzük. Mert minden relatív tényező, az ő abszolút tényezőjének a részegysége.
Ezért, az induktív hatásra létrejött anyagi események viszonyításai közben, folyamatosan eltároljuk a memóriánkban a pillanatnyi viszonyításaink részeredményeit. Így a viszonyításainknak a részpillanataiból álló pillanateredőit, a szellemi szinten értékelt időt érzékeljük folytonosnak. Annak ellenére, hogy az előző viszonyítási pillanat, csak volt, míg az elkövetkező viszonyítási pillanat csupán, csak lesz. De a viszonyításunk mindig, kizárólag a lelki jelenlétünkben zajlik.
Az Univerzum mágneses terében, ezek az események folyamatosan történnek. Az univerzális jelenben. Az energia terjedési kényszerének köszönhetően azonban, ezek az induktív események, nem lehetnek egy időben jelen az egész Univerzum terében. Csupán a világmindenség egy-egy lokális pontján aktuálisak. Ott azonban, az energia folyamatos felhasználásának az eredményeként, úgy jelenik meg előttünk, hogy azok részpillanatait, egymás után érzékeljük, folytonosnak. A memóriánkban azonban, összegződik a szellemiségünk számára az esemény, az ő viszonyított részpillanatainak az eredőjével. Amit a megtapasztalt eseményidő jelent nekünk.
Ezért, az univerzális jelenben zajló lokális események viszonyítása közben, éppen a mi viszonyítási pontunk képviseli azt a lokális helyszínt, ahonnan tekintve, ez a viszonyított folyamatos esemény, részpillanatokra osztható. Vagyis, az energia által elvégzett részmunka, pillanatnyi teljesítmény szintű értékeire. Mert az energia, folytonos formában érkezik, az általunk viszonyított kölcsönhatási pontba. W = P * t Ahol a P teljesítmény, csupán az egységnyinek választott másodpercnyi pillanat alatt elvégzett munkaértéket jelenti.
Ezért az események, olyan elektromos cselekvések és történések az abszolút létezés mágneses terében, amelyeknek a szellemi szintű informatív értéke, mindig jelen van, itt és most. De a lokális viszonyíthatóságát biztosító lelki, azaz energetikai szintű munkavégzése, nincsen mindig éppen ott, ahol a viszonyítás történik. Mert az Univerzum véges szekunder részhalmazai, olyan elektromos anyagi események, amelyek egymástól távol helyezkednek el. Így az energia hatásának, el kell érkezniük a kívánt kölcsönhatási pontba, amit az anyagi halmazok jelentenek. Az a Földön viszonyított sebességértékekhez igazítva, 300 000 km másodpercenként.
A dolog úgy működik, mint egy jó könyv esetében. Minden lehetséges szellemi információ megvan a könyvben, amit az író üzenni kíván általa. De az, kizárólag rajtunk múlik, hogy mikor érkezünk el a lelki szintű olvasás aktív eseményének az élménye által, egy-egy aktuális információhoz. Így az Univerzum egy teljes, egy komplett informatikai egység. Míg lelki szintű, azaz energetikai síkon, csak lokalizált elektromos anyagi események viszonyíthatóak benne.
Így az információ, uralja az Univerzum teljes terét, míg az energiának, fénysebességgel kell terjednie a mágneses hullámokban. Ezért a szellemi szintű információ viszonyításának az idejét, mindig az abszolút jelen képviseli, míg a lelki szintű viszonyítás terét, a viszonyításban szereplő érzékelési pont relatív ideje. Így amikor azt mondjuk, hogy „itt és most”, akkor az „itt”, a lokális viszonyítási helyszínre utal, míg a „most”, éppen a jelenre, amikor az esemény történik a világmindenségben.
A lelkinek minősülő energiaáramlásnak köszönhetően, minél távolabb helyezzük magunktól a viszonyítási pontunkat, például egy erős távcső segítségével, akkor a távolba lokalizáljuk a viszonyításunk helyszínét. Amely a szemünk és az értelmünk képességeit terjeszti ki a térben. Akkor nem csupán egy távoli helyszínre, hanem a távolság függvényében, a vele arányos távoli múltba is tekintünk egyben. Mert egy olyan pontot szemlélünk, amelyhez az energia, sokkal hamarabb ért el, így egy régebbi eseménynek lehetünk pillanatnyilag a szemtanúi. Mivel azonban, a viszonyításunk a mi saját jelenünkben történik, a mostban, és a mellett, az általunk biztosított viszonyítási helyszínen, azaz itt, azért mégis képesek vagyunk arra, hogy a térben és időben távoli eseményeket is, a mi jelenünkre értelmezzünk. Eléggé félreérthető módon.
Annak ellenére, hogy a távolban viszonyított eseménynek lehet, hogy már csak az informatív értékét tudjuk szemlélni. Azt a mentális üzenetet, ami a múltbéli eseményről informál bennünket, a lokális viszonyításunk pillanatnyi jelenében. Így nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a mi viszonyítási jelenünkben, a távoli kozmikus esemény ott, és olyan formában zajlik éppen, mint ahogyan azt mi érzékeljük, itt és most.
Mert a nagy képességű távcsöveink miatt, több millió fényév távolságba tekinthetünk. Ami azonnal meghatározza azt is, hogy egyidejűségről szó sem lehet. Az a távolság ugyanis, több millió évnyi időeltérést is jelent egyben. Az észlelt jelenség eseménypillanata, és a viszonyítási pillanatunk között.
Nem mondhatjuk tehát azt, hogy ott van az észlelt esemény. Legfeljebb arra utalhatunk, hogy ott volt. Így most, a viszonyítási pillanatunk idejében, bárhol lehet, ha még létezik egyáltalán. De kicsi a valószínűsége annak, hogy éppen ott van, ahol azt most itt észleltük. Ettől olyan mulatságosak néha a csillagászati jelentések. Mert egyidejűségről beszélnek, a szinte kimondhatatlanul nagy távolságok ellenére is. Holott a viszonyítható objektív elektromos anyagi események, éppen a véges mivoltuk miatt, a mágneses tér különböző lokális pontjain helyezkednek el.
Ezért az energiaáramlás kényszere miatt, minden elektromos szintű anyagi esemény, olyan induktív eseménye az Univerzumnak, amely a stabilnak mondható lokális helyzete miatt, nem csupán térben, hanem időben is távol van tőlünk. Éppen olyan módon, mint ahogyan az általunk megismert szilárd anyagi részhalmazok, rács és térrács szerkezetű struktúrákban stabilizálják az alkotóelemeiket, a reájuk ható mágneses viszony induktív hatásának köszönhetően. Amely szilárd anyagi részhalmazok, a viszonyítható létezésükkel, mégis mindig rezgési részeseményeket jelentenek.
Matécz Zoltán
2015.03.08.
matecz.zoltan@gmail.com
