Sátán lakóhelye.
Amikor Isten Elméje meghasonult önmagával, akkor is abszolút akart maradni. Ezért, minden negatívnak minősíthető szellemi gondolatát, mint ellene forduló angyalait, levetette a Földre. Így Isten, tiszta maradt, a teremtésre képes szeretetben.
Sátán pedig, mint Isten legszebb angyala, a seregét képező többi negatív gondolatának az angyalával, itt a Földön nyert létezési jogosultságot. Így, mint szellemi gondolatok, nem szűntek meg, hanem az Isteni szeretettől távolabb léteznek, a teremtő abszolút jellegétől teljesen izolált módon.
Majd ide, a Földre teremtette Isten az embert, mint a saját anyagi szintű megtestesülését. Éppen azért, hogy itt győzze le végérvényesen a „gonoszt”. Akik nem mások, mint Isten kellemetlen szellemi gondolatai. Sátán vezetésével. Aki az óta, a fejünkben lakozik, és minden mentális lehetőséget megragad ahhoz, hogy a teremtői lehetőségeink rendre meghiúsuljanak. Amíg ezt meg tudja bennünk tenni, addig nem jövünk rá arra, hogy Isteni minőségekkel rendelkező lélek által, bármikor Istenekké válhatunk.
Csak az értelmes emberi életforma képes arra, hogy otthont biztosítson a Sátáni seregnek. Mert csak mi vagyunk alkalmasak arra, hogy intelligens módon választani tudjunk a jó, és a rossz között. Követve, a számunkra erkölcsnek nevezett Isteni eredetű szeretettörvényt.
Ezek a számkivetett szellemi gondolatok, önálló aktív életre képtelenek. Így az értelmes ember elméjét hozzák relatív állapotba. Mégpedig, a vágyaink szerint való teremtési lehetőségeinkkel szemben érvényesülni képes sugalmazások és hátsó gondolatok segítségével. Így Isten ellenfele a teremtésben, végül is, a mi ellenfelünk is. Így nekünk, éppen olyan formában kell legyőznünk őket, mint ahogyan azt Isten is tette. Ki kell vetnünk az elménkből, a negatív szellemi gondolatainkat. Amit mi csak figyelmen kívül hagyva tehetünk meg. Mégpedig olyan formában, hogy tudatosan is, a szeretettel teljes teremtő Istent válasszuk. Mint állandó mentális partnerünket.
A szellemiségünk ugyanis, a memóriánk raktárkezelője. Így a benne tárolt emlékeinket figyeli folyamatosan. Amely emlékeink, mindig az észlelésük pillanatához vannak rendelve. Így időrendi sorban vannak a memóriánkban tárolva. Ezért, amíg jó raktárosként szemléli az emlékeinket, a logikai hibákat és hiányosságokat keresve állandóan, addig az idő folytonos mivoltát észleli. Értelmi szinten, teljesen eltávolodva a jelen pillanatától.
Ezzel szemben, a tudatalattink azonban, kizárólag a jelenre fókuszál. A lelki jelenlétünkre. A viszonyítási képességünk jelen pillanatára. Mert a tudatalattink, mindig a feltétel nélküli test és cselekedetvezérlésünket valósítja meg. Így számára kizárólag, csak a jelen létezik. Így az elménkben, eleve kétféle időérdek tudatosodik. A jelentől elvonatkoztatni képes szellemi gondolataink, amelyek mindig a múltra vagy a jövőre vonatkoznak, és a jelenre utaló lelki érzéseink. Ezt a két ellentétes tényezőt kell az elménknek szinkronba hozni, hogy a közös nevezőt megtalálva, mégis harmonikus életet élhessünk.
A tudatalattink tehát, egyfajta mentális komfortzónát tart fenn számunkra a jelenben, amelyben megszokott és biztonságos az ideális test és cselekedetvezérlésünk. A tudatalattink, egyéb változásra képtelen. Ezzel szemben, a szellemi gondolataink, éppen a jelen pillanatától elrugaszkodva, a múlt hibáit felmérve, a jövő ideálisabb kialakításán munkálkodik. Mert a fejlődésünk szellemi szintű változást jelent az életünkben. Ami a tudatalattink számára teljesen idegen. Ezért a tudatalattinkból, hátsó intelligens gondolatok formájában, olyan ellenérvek jönnek elő az elme tudatának a felszínére, amelyek a szellemi szinten irányított tervünk ellen szólnak. E miatt, ha mégis a szellemi szintű reális tervünket szeretnénk megvalósítani az életünkben, akkor nekünk kell ellenállnunk a hátsó gondolatok és sugalmazások által diktált kísértéseknek.
Ezek a kísértések tehát, a tervszerű változásaink ellen irányulnak. Így a tudatos teremtési képességeinket hiúsíthatják meg mentális szinten. Vagyis, Sátáni eredetűek. Hiszen a szellemi szinten szabad akaratból hozott reális döntéseink ellen fejtenek ki mentális hatásokat. Valójában azonban, egyáltalán nem ártó célzattal, hanem csupán a megszokott biztonságos test és cselekedetvezérlésünk érdekében. Így semmiféle gonoszság vagy aljasság nincsen a dologban.
Ezért határozottan állítom azt, hogy a Sátáni kísértések, önmagukban egyáltalán nem rosszak. Mint ahogyan azt, a vallásos dogmarendszerben kifejtik. Csupán a teremtést megvalósítani képes mentális változások ellen irányulnak. Amely a mi szellemi aktivitásunkkal párhuzamosan, a lelki nyugalmunk megtartására törekszik.
Amikor azonban, a szellemi gondolataink irányítása alatt a cselekedeteink megvalósulnak, és új tapasztalatok emlékeként a memóriánkba kerülnek, akkor már a tudatalattink hozzászokik az új mentális komfortzónánkat biztosító megváltozott helyzethez. Ilyenkor a teljes szemléletünk változik meg, amihez a tudatalattink azonnal rugalmasan alkalmazkodik. De önmaga változást kezdeményezni sohasem fog. Mert a változás igénye, egy időben meghatározható szellemi tényező. A tudatalatti pedig, csak a lelki jelenlétet uralhatja.
Sátán tehát, egyáltalán nem a gonoszság szimbóluma bennünk. Csupán a pillanatnyi aktuális életszemléletünk által értékelhető biztonságunkat kívánja stabilizálni számunkra. Mégpedig, mindig a jelenben. Itt és most. De az új szellemi szinten meghatározott szemléleteinkre megtanítható. Bár nehezen tanul, de mindig elfogadja a szellemi szintű változást. A lehetséges változásainkkal szemben azonban, mindig valamilyen hátsó gondolati érvek kísértéseivel próbál ellenállni. Egyszerűen ez a lelki nyugalomra törekvő természete. Természetes önvédelmi, biztonsági okokból, felteszi a kísértő kérdéseket, a tervünk végrehajtásával szemben. Rajtunk áll, hogy figyelembe vesszük-e az intelmeit. Amennyiben hallgatunk rá, meghiúsul a tervünk gyakorlati végrehajtása.
A vágy, mindig egy lelki érzés. Amely a bennünk élő Isteni minőségünk akarata. Amikor tehát, azt imádkozzuk, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, akkor tulajdonképpen azt kívánjuk rejtjelezve, hogy történjen minden a lelki vágyaink szerint. Így a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos alkalmazásával, éppen a lelki vágyainkat képzeljük el valóságosnak. Majd az „ÁMEN” kifejezéssel, az Isteni minőségünk határoz értelmesen a felől, hogy miként legyen. Vagyis, a szellemi szinten kialakított, elképzelt mentális formáinkat, lelki erőhatásokkal töltjük fel. Ezek lesznek a mi aktív hiteink, amelyek elindulnak az Isteni eredetű tudatos teremtés útján.
Sátán tehát, nem a gonoszság megtestesítője, ahogy azt ma értelmezik a különböző vallásformák, hanem a tudatos teremtés ellen irányuló mentális lelki ellenhatásaink. Amely a szellemi szintű időben végrehajtható változások ellen van, és így próbálja a lelki szintű biztonságos test és cselekedetvezérlésünket ellátni. Mert Ő, a pillanat Ura bennünk. A tudatalattinkban, ahonnan a lelki érzéseink érkeznek az elménkbe. De Sátánnak, mint a teremtés által előidézett változások ellenfelének, nincsen hatalma felettünk. Mert minden időben zajló változásra irányuló döntést, a szellemiségünk segítségével hozhatunk meg. Mégpedig a saját szabad akaratunkként.
Így a szabad akaratunkat képviselő hiteink az elménkben, már olyan szellemi gondolatok, amelyekhez a lelki érzéseink is hozzájárultak. Csak ki kell tartanunk mellettük, még akkor is, ha a tudatalattinkban létező Sátáni kísértések intelligens érvei, a szellemi szinten meghatározott terveink ellen szólnak is.
Valójában, az Univerzumban hatások, és ellenhatások ütköznek, és ilyen módon jönnek létre a változások, Amit az anyagi szintű események is jelentenek. Ha tehát, az észlelhető anyagi változásokat előidézni képes teremtő intelligens hatást Istennek nevezzük, akkor a változások ellen irányuló intelligens ellenérveket, Sátáni hatásokként értelmezhetjük. Ezért Sátán, nem kimondottan Isten ellenfele, hanem a változások ellen irányuló mentális ellenhatás. Amely bennünk, a tudatalattinkban funkcionál, és a pillanatnyi lelki biztonságérzetünket próbálja garantálni. A folyton változó szellemi igényeinkkel szemben. Mert, ahogy a magyar mondás is kijelenti, „A járt utat, ne cseréljük fel ok nélkül, a járatlanra.”.
Így Sátán lakóhelye, nem csupán a Földön van, hanem éppen az értelmes emberek fejében. Mégpedig, a tudatalattinkban. Semmiféle ellenséges értelmű értékeket nem képvisel. Csupán a szemléletünknek megfelelően megszokott pillanatnyi lelki komfortzónánkat próbálja, stabil módon biztosítani, minden lehetséges életpillanatban. Így a szellemi szintű változási igényeinkkel szemben, logikus és értelmes ellenérvekkel száll síkra. De az a mi saját szellemi döntésünk marad, hogy ezeket a kísértéseket és sugalmazásokat, mennyire vesszük figyelembe.
A mi relatív elménk, éppen ettől viszonylagos. Ezért egyfajta oltárként értelmezhető. Ahol a szellemi síkon megtervezett vágyainkat felmagasztalhatjuk, és a teremtés hatáskörébe rendelhetjük, vagy keresztre feszíthetjük, és akkor elmarad a kívánt megvalósulás. A vele járó örömélményekkel együtt.
A vágyunk, alapvetően egy lelki eredetű érzés. Amelynek az esetleges megvalósulása, megválthat bennünket az aktuális problémánk terheitől. Ezért úgy is fogalmazhatunk, hogy a vágy által, mindig a megváltó gondolat ébred fel bennünk. Az Isteni minőségünk küldötte. Így a megváltó gondolatot kell az elménk oltárán felmagasztalnunk ahhoz, hogy a teremtés által, megtapasztaljuk a megvalósulás örömélményét. Burkoltan, erről szól a Bibliában, az Új Testamentum.
De mi, a személyes lelki kényelmünket és biztonságunkat kínáló mentális komfortzónánk megtartása érdekében, hallgatunk a tudatalattinkból érkező hátsó gondolatokra, és így a Sátáni akaratnak engedelmeskedve, gyakran lemondunk arról, hogy a megváltó gondolatban rejlő csodálatos lehetőségekkel éljünk. Vagyis, a megváltónkat, ismét keresztre feszítjük az elménkben, a koponyánk hegyén. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy a vágyunk nem valósul meg, mert mentális módon elálltunk attól. A lelki biztonságunk érdekében.
Sajátságos módon, az ezoterikus tanok is ezt a célt irányozzák elénk. Amely alapján, a spirituális fejlődésünk lényege éppen az, hogy a lelki szintű mentális erőhatásainkat, mindig tudatosan tudjuk használni, a szellemi szinten meghatározott vágyaink érdekében. Így az önös, egoista érdekeink helyett, Isten szeretetérdekeit szolgálhatjuk. Amely mindig a teremtésről szól. Az abszolút szeretettel való tudatos teremtésről.
Ezért, aki Sátánt szidja, éppúgy önmagával konfrontálódik mentális szinten, mintha Istent szidná. Önmaga Isteni mivoltát. Mert az abszolút létezésben, a két dolog egy és ugyanannak az egységnek a része. Csak bennünk van mentális szinten és lokális módon elkülönülve. Éppen azért, hogy a szellemi síkon megtervezett vágyaink, a szabad akaratunkként valósuljanak meg az életünkben. Így Isten, még bennünk sem korlátozza önmagát.
Sátán tehát, a fejünkben lakozik, a teljes seregével együtt. Nem ellenségeink ők, ahogyan azt gondoljuk. Hanem a lelki biztonságunkért és nyugalmunkért felelős angyalai ők Istennek. Éppolyan hasznosak és fontosak Isten számára, mint bármelyik másik angyali teremtmény. Mert nélkülük, nem lehetne duális azaz, biztonságos lelki életre törekvő relatív anyagi létezésünk.
Matécz Zoltán
2015.03.20.
matecz.zoltan@gmail.com
