Megerősítések.
Az elménkbe, olyan hullámhosszúságú szellemi gondolatok nyernek bebocsátást, amilyen szellemi szintű megerősítésekre emlékszik az ember. Amit a memóriájában el tudott tárolni. Ezek a megerősítések persze, csak akkor lehetnek számunkra pozitív értékűek, ha magas frekvenciájú pozitív lelki érzéseket képesek aktivizálni az elménkben. Ha csak alacsony frekvenciájú negatív lelki érzésekkel képesek csatlakozni az elménkben, akkor azok bizony, negatív „megerősítéseknek” minősülnek.
Mivel értelmes ember, ritkán mond önmagára lekicsinylő jelzőket, ezért a negatív megerősítéseinket, szinte minden esetben, másoktól halljuk. Olyan emberektől, akik lesújtó kritikával illetnek bennünket. Így ezek megrendítő módon, többnyire megalázó jellegűek. Ez már olykor, kisgyermek korunkban elkezdődik. Amikor az esetlenségünk miatt, azt mondják reánk, hogy „Ügyetlen vagy.”. Vagy például, amikor a véleményünket fejeztük ki, de az nem tetszett, akkor hangzott el az, hogy „Buta vagy.”. De nagyon sokáig sorolhatnám még ezeknek a negatív jelzőként meghatározott kellemetlen megerősítéseknek a listáját. Mert amennyiben bevésődnek ezek a memóriánkba, negatív megerősítésekként funkcionálnak az életünkben.
A gyermekkorban nagyon mélyen bevésődött negatív megerősítésektől, nem képes szabadulni a szellemi szinten vezérelt elméjű ember. Ezt a mély bevésődést, éppen a nevelő célzattal elhangzott kellemetlen jelzőkhöz csatlakozó negatív érzelmeink mélysége határozza meg. Az ilyen ember néha, még tovább is fokozza magában a negatív megerősítéseit. Önmagára, a régen megszokott negatív állításokat kimondva. A helyett, hogy pozitív megerősítésekkel, közömbösítené a memóriájába vésődött, nyilvánvalóan torz jelzőket.
Mivel ezek valójában véve, nem is megerősítések, hanem éppen szellemi szinten irányított legyengítések. Mert mindig a szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy az elménkben, milyen polaritású lelki érzések csatlakozhatnak hozzájuk. Így a negatív megerősítésekhez, negatív lelki érzések társulnak az elménkben, és ez által, számunkra kellemetlen valóság megteremtésében veszünk részt. Éppen azért, hogy a szellemi gondolatainkhoz csatlakozó lelki érzéseinket tapasztaljuk meg.
A pozitív megerősítésekre, éppen azért van szükségünk, mert annyi negatív megerősítést véstek be a memóriánkba a nevelésünk alatt. Mert a nevelésünkkel foglalkozó felnőttek primitív módon álltak ahhoz a problémához, amit a velünk való foglalkozások okoztak nekik. Akár diktatórikus, akár türelmetlen, vagy akár a relatív szereteten nyugvó egyéb ok miatt.
Ezért a gyermekeinket és az unokáinkat, mindig dicsérni kell. Még akkor is, ha néha hibáznak esetleg. A dicsértetekkel ugyanis, éppen megerősítjük őket, szellemi szinten. Hogy az adott dologhoz, mindig pozitívabb lelki érzésekkel álljanak hozzá. A dicséret alkalmával ugyanis, általában megértik a probléma okát, és legközelebb már, éppen arra törekednek majd, hogy helyesebben cselekedjenek. Nem szabad a memóriájukba negatív megerősítéseket bevésni a szidalmazásukkal. Mert az gyakran bizony, egy egész életre szól. Ha nem tudják megfelelő módon kiiktatni azokat a memóriájukból. Mert alacsony rezgési frekvenciák szintjén tartják, a további lelki életüket.
Kortól és nemtől függetlenül, bárkinél így működik a dolog. Ha nem vonjuk meg a dicséretet, akkor azokban a dolgokban is iparkodni fognak, amelyikben még nem gyűjtötték be az elismerésünket. Persze, ennek éppen az ellenkezője is igaz. Ha valakit állandóan csak szidalmazunk mindenért, akkor azokban a cselekedeteiben is felelőtlenné, könnyelművé, nemtörődömmé, vagy flegmatikussá válik, amelyekben amúgy, dicséretes teljesítményekre lenne képes.
Ezért, a kialakult negatív hozzáállása miatt, senkit sem szabad előre leírni. Mert abban az esetben, a dicséretek hiánya, és a szidalmazások felszaporodása miatt, olyan emberré válik, akit valóban nem lehet pozitív módon értékelni. Viszont szerencsére, fordítva is működik a dolog. A szidalmazások mellőzésével, és a dicséretek felszaporításával, egy értelmes emberből, ki lehet hozni a maximumot. Azt az Isteni csodát, ami ő maga valójában. Mert megfelelő mentális körülmények között, minden értelmes ember értékes. Mivel az értékelést végző értelmes ember nélkül, igazából véve, nem létezik érték. Ezért a legfőbb érték valójában, az értékelésre képes értelmes ember. Csak az abszolút szeretet mentális eszközeivel kell nevelni. Mindig türelemmel és megértéssel.
A lelki érzéseink, valójában mindig erősek. Magas frekvenciaértéken működtethetők. Mert azok a mi mentális életerő impulzusaink. Mivel azonban, azok erősségi fokozatát és polaritását, a szellemi gondolataink minőségi megnyilvánulásai szabályozzák az elménkben, ezért a pozitív megerősítések végül is, a szellemi szintű mentális hozzáállásunk helyes mivoltát szorgalmazzák. Azt a helyesnek vélt szellemi nézőpontot képviselik bennünk, amelyik hiányzik vagy nagyon gyengécske az eddig kialakult szemléletünkben.
Ezért a pozitív megerősítések, a szellemi hozzáállásunkat fordítják, általunk helyesnek vélt irányba. Ellensúlyozva a negatív megerősítéseink által bevésődött önbizalomhiányunkat. Így a jól meghatározott szellemi szintű mentális iránnyal a gondolataink már, a pozitív lelki érzéseinket képesek aktivizálni az elménkben.
Szerintem, a legtökéletesebb szemléletünk, a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása során alakulhat ki az életünkben. Mert a megoldásokra szorítkozó gondolkodásmódunkban ugyanis, a problémáink ismeretében ugyan, de olyan ésszerű lehetőségek szellemi gondolataival foglaljuk el az elménket, amelyek bárki számára örömöt képesek okozni. Ennél fogva, csak pozitív lelki érzések aktivizálódását teszik lehetővé az elménkben.
Valójában, ezt a teremtőképes mentális hozzáállásunkat erősítik, ezek a pozitívnak értékelt megerősítéseink. Az által, hogy a pozitív lelki érzéseinket, a megoldásokra irányuló szellemi gondolataink segítségével, tudatos teremtésre késztetjük.
Az affirmációk tehát, olyan szellemi szintű megerősítéseink, amelyek a lelki aktivitásunkat befolyásolni és irányítani képes mentális tényezőink. Ezért önmagukban véve, ahogy pozitív gondolkodás nem létezik, úgy pozitív megerősítések sincsenek. Mert a hozzájuk csatlakozó pozitív lelki érzéseink nélkül, nem nyerhetnek azok számunkra pozitív értékeket. Így pozitív lelki érzések nélkül, egyáltalán nem létezik pozitív gondolkodás, vagy pozitív megerősítés sem.
A dolog sajnos, ellenkező értelemben is működik. Történetesen úgy, hogy a pozitívnak értékelt megerősítéseket használva ugyan, nem hiszünk azok mentális hatásában. Így a szkeptikus hozzáállásunk miatt, csak negatív lelki érzésekkel társulhatnak azok az elménkben. Addig, amíg a problémáink ismeretében, a felmerült gondjaink okain és hatásán agyalunk, addig a közben esetleg elmondott megerősítéseinkhez bizony, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben.
Mert ilyen módon, a pozitívnak értelmezett megerősítések által, csak szellemi szinten áltatjuk magunkat. Azaz becsapjuk önmagunkat. Ezt az intelligens lelkünk, egyáltalán nem tolerálja. Ezért hiába tudjuk azt, hogy egy kimondott gondolatot, szellemi szintű megerősítésnek szánt a szerzője, ha a lelki képességeinkkel, nem tudunk számára pozitív érzéseket biztosítani. Ez egyszerűen önámítás lenne. Amely hibába, a legtöbb ember beleesik. Ezért a helytelen módon használt megerősítéseink, gyakorlatilag még rontanak is a helyzetünkön.
Mert a hozzájuk csatolt negatív lelki érzéseink alapján teremtenek számunkra megtapasztalható valóságot. Mivel, nem a szellemi gondolatainknak, hanem a lelki érzéseinknek vannak teremtői képességeik. A pozitív lelki érzéseinknek, teremtő hatása van, míg a negatív érzéseinknek, romboló. A szellemi gondolataink, csak szabályozzák a lelki érzéseinket az elménkben.
Viszont, ha a probléma felfedezése és megértése esetében, a közben jelentkező lelki vágyra fordítjuk az elménk figyelmét, akkor a vágyban már, egy olyan megoldás lehetősége rejtőzik, amely boldoggá tehetne bennünket. Ezért a probléma ismeretében, mielőbb foglalkozzunk szellemi szinten a vágy reális elképzelésével. Mint egy olyan mentális megoldással, ami a boldogulásunk elvi lehetősége lehet. Ha ezt a valóságos képet kialakítottuk az elménkben, annak a ténye már, pozitív lelki érzéseket vált ki belőlünk.
Ezek a lelki érzéseink, feltöltik tartalommal az a mentális formát, amit a vágyunkról alkotott valósághű képzeletünk jelent. Így a szellemi gondolatunk által formált elképzeléseink, gyakorlati szinten is meg lesznek mindig erősítve, a pozitív lelki érzéseinknek köszönhetően. Így a lelki érzéseink valóságformáló képességei, aktívak lehetnek az életünkben.
Ezért a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása során, nincsen szükség a pozitívként meghatározott mentális megerősítések bemagolására, megtanulására, és alkalmazására. Mert a helyes megoldásokra való szellemi koncentrálás, maga a legtökéletesebb megerősítés. Mert kizárólag, csak pozitív lelki érzéseket képes aktivizálni az elménkben. Pozitív módon megtapasztalható életesemények kialakításával igazolva önmagát.
Mert minden ilyen pozitívként értékelt megerősítésre, csak a relatív szellemiségünknek lehet szüksége. Amíg nem képes az ember arra, hogy mindig a vágyait követve teremtsen magának jobb jövőt a jelenben. Mert a jelen, éppen erre való. Hogy a múlt hibáit és hiányosságait, amelyeket most problémákként értékelünk éppen, a közben jelentkező vágyaink alapján, képzeljük el tökéletesnek a jövőnkben. Olyan megoldott élethelyzetnek, amely már örömöt képes majd okozni számunkra.
Majd ehhez a képzelethez biztosítsunk lelki érzelmeket. Ami természetesen már, a szellemi gondolataink megfelelő hullámhosszai alapján, csak magas frekvenciájú pozitív lelki érzés lehet. Minden esetben. Így bátran kimondható, hogy a pozitív lelki érzéseink teszik a szellemi gondolataink által meghatározott megerősítéseinket pozitívvá. Semmi más.
Matécz Zoltán
2015.04.16.
matecz.zoltan@gmail.com
