Isteni lények.
Ma még, szellemi szinten erősen korlátozott, Isteni lények vagyunk. Az abszolút intelligenciával rendelkező intelligens lelki minőségünknek köszönhetően.
Míg mások korlátozó, szellemi szintű rendelkezései alapján élünk, a tudatlanságunknak köszönhetően, addig önmagunkat is korlátozzuk természetesen. Mert a relatív szellemi döntéseink által, nem csupán mások életét befolyásoljuk, hanem a saját magunkét is. Mivel a szellemi szinten felállított relatív feltételrendszereink, éppen a lelki szabadságunkat korlátozzák, sokszor nagyon erős mértékben.
Félreértés ne essék, egy ember nem attól válik Isteni lénnyé, hogy szellemi szinten megérti és felvállalja, majd a külvilág felé nyíltan vallja azt. Hanem éppen attól, hogy lelki szinten is tökéletesen beazonosul, ezzel a számára új, de abszolút szerepkörrel, és minden szellemi szinten irányított relatív életszerepét, már ennek a totálisnak minősülő lelki alapérzésének rendeli alá. Mint egyedüli főszereplőnek. Így minden lehetséges társadalmi szintű relatív életszerepünkből, ennek az Isteni főszereplőnknek a pozitív lelki egyénisége tükröződik vissza állandóan. Az ilyen ember, Isten képviselője lehet, itt a Földön.
A Bibliában, úgy mutatkozik be Isten Mózesnek, hogy „VAGYOK, AKI VAGYOK.”. Azóta is nehéz ezen a kijelentésen, tökéletes módon eligazodni. Mert ez, egy többértelmű kijelentés. Márpedig, sokkal jobb lenne Istent, egyértelműen megismerni.
A „VAGYOK” kifejezés, az állandó lelki jelenlétre utal. Tehát, nem arra, hogy voltam valaha, vagy leszek esetleg valamikor. Ezért az általunk ismert időben, nem határozható meg, mint véges tényező. Csak a jelen pillanatára érvényes a kijelentése. Ami az életünk minden lehetséges pillanatában jelen van. Ezért, nem Ő az esemény, ami folyton változik az időben, hanem Ő, a lehetséges változások eredendő oka. Ami ennél fogva, mindig jelen van.
Ami viszont változni képes, az összetett szerkezetű elektromos anyagi dolog, és azt meg kellett teremteni. Méghozzá a változatlan mágneses minőségéből. Így az összetett elektromos szerkezetű anyagi minőségek, a mágneses valóságból alakultak ki. Abban alakultak ki, abban működnek eseményszinten, és így, minden változási lehetőségük, a mágneses alaphalmazban történhet meg. Ezért mágneses szempontból tekintve, csak a jelen pillanata létezik, állandó jelleggel. Míg az elektromos anyagi események szemszögéből tekintve, már ezeknek a pillanatoknak a részhalmazáról beszélhetünk. Mint az eseményekről szóló időtartamot átfogó szellemi szintű emlékekről.
Így jutunk el a szellemi szintű múlt és a jövő fogalmaihoz. Ahol a múltunk, az eddig megért részpillanataink eredője az emlékeinkben. Míg a jövőnk, olyan emlékünk a múltból, amely alapján elképzeléseket, terveket szőttünk, a lehetséges eseményszintű elvárásainkról. Így a jövőképünk, éppúgy a múltunkat képviseli, mint a már megélt, megtapasztalt múltunk részpillanatai. Mivel éppúgy emlékszünk a jövőnk elvárásaira, amit a múltban határoztunk meg.
Ezért a szellemi szinten értelmezhető jövő, csupán reális lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk esetleg, a terveink által elképzelt események valószínűségeit. Mert az események, munkavégzés által tarthatók fenn. Így a megtapasztalható életeseményeink már, olyan változások, amelyek munkavégzés alatt állnak. Mi azonban, ennek az eseményszinten zajló munkafolyamatnak mindig, csupán egy részpillanatát tapasztalhatjuk meg, itt a jelenben. Az előző részpillanatára már, csak emlékezhetünk. Míg a soron következő részpillanatát pedig, legfeljebb logikus módon elvárhatjuk.
Ezért, az anyagi vonatkozásunkat tekintve, mi magunk is események vagyunk. Akik folyamatosan részt vesznek, a megtapasztalható életeseményekben. Ezeket az eseményeket, a fizika tudománya, a munkavégzés eredményének tartja. Míg a vonatkoztatás pillanatában zajló megtapasztalásukat, csak a pillanatnyi teljesítmény reális értékelésének tekinti. Mint pillanatnyi megértésnek. Ahogy a részpillanatok részeseményeit megértjük, úgy a teljes munkafolyamat eseményét megismerhetjük, mert az emlékeinkben, eltárolhatjuk a részeseményeket, azok pillanatértékeikkel, és a reális elvárásainkat is, szintén az ő valószínűsíthető pillanatértékeivel.
Ezért valójában, mi magunk is, mindig a pillanatban élünk. Amikor éppen a tapasztalatainkat gyűjtögetjük, a szellemi szintű viszonyítás során. Ezért, az események teljes munkaértékeinek, csupán egy pillanyi teljesítményértékét tudjuk éppen viszonyítani. Tehát a viszonyításunk, a múlt emlékei és a jövő elvárásai közé eső, pillanatnyi értelmezésünket jelenti. Így a megtapasztalt emlékeinkben és a reális elvárásainkban jut csak érvényre a teljes mértékben tudatosodott munkafolyamat. Mint szellemi szintű logikus és mentális összegszerűség.
Ebből az is azonnal nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a lelki jelenlétet éljük, amelyben állandóan viszonyítunk. Amelyben éppen tudatosak vagyunk. Valamint közben, olyan szellemi szintű életet élünk, amely éppen ettől a lelki jelenlétünktől képes elvonatkoztatni bennünket. Ezért a szellemi szintű tudatosságunk az elménkben, még nem tagadja le a lelki jelenlétünk tényét, csupán legfeljebb, felülbírálja azt. Ha ez megtörténik, akkor nem a lelki jelenlétet tapasztaljuk meg éppen, hanem a szellemi szintű múltunkban vagy jövőnkben létezünk. A közvetlen tapasztalás helyett, az emlékekben élünk, közvetett módon. Közvetett módon, mert csak a közvetlen tapasztalat képes aktív eseményeket jelenteni számunkra.
Így a lelki aktivitás, csak a jelenben valósítható meg. Ezért a lelki aktivitásunk érdekében, a szellemi gondolatainkat kell a jelenre koncentrálnunk. Mert a szellemi gondolataink, csak informatív értékeket képviselnek. Ezzel szemben, a lélek, a mi személyessé vált életenergiánk. Így minden lelki érzésünk, a mi életerő impulzusunk. Ezért, a lelki érzéseink értelmes bevetésével tudunk csak aktívan részt vállalni, a soron következő életeseményeinkben. Biológiai szintű munkavégzésünk tehát, a lelki érzéseink segítségével alakulhat csak ki. Aminek az erősségét és polaritását, mindig a szellemi gondolataink szabályozzák az elménkben.
A lelkünk, a mi abszolút intelligenciánk. Ezért az „Okos enged” alapelv alapján, a lelkünk, mindig alárendeli a mentális erőhatásokat képviselő érzéseit, az értelmes szellemi gondolatainknak. Az elménk pedig, minden esetben a szellemi gondolataink minőségének megfelelően változtatja meg a lelki érzéseink polaritásait és aktivitási erősségét. Így pozitív lelki érzéseket, csak a kellemes szellemi gondolatainkhoz csatol az elménk. A kellemetlen szellemi gondolataink számára, negatív irányba polarizálja a lelki érzéseinket. Éppen azért, hogy ilyen módon, mindig kompatibilis legyen a munkavégzésre aktivizálható lelki érzésünk, az elménkben tudatosodó szellemi gondolatainkkal.
Így az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink, mindig valamilyen polaritású lelki érzéseket aktivizálnak az életünkben. Azok erősségi fokozatait is meghatározva. Amelyek folyamatosan elvégzik a kívánt mentális munkát, és így, aktívan részt vehetünk az életeseményeinkben. Azt azonban, tudnunk kell, hogy csak a pozitív lelki érzéseink végeznek számunkra olyan mentális indíttatású munkát, ami hasznos. A negatív lelki érzéseink, nekünk káros életesemények megtapasztalását teszik csak lehetővé.
Innen nyer értelmet számomra, az Isteni kijelentés, ami szerint, „VAGYOK, AKI VAGYOK.”. Mert ez számomra azt jelenti, hogy szellemi szinten is, tudatosan fel kell vállalnom az életemben azt, aki lelki szinten állandóan vagyok. Éppen azért, hogy mindig pozitív lelki érzésekkel vehessek részt a megtapasztalható életeseményeimben. Így a lelki állandóságom életerő impulzusait, tudatosan is olyan minőségben és intenzitással használhatom, amelyeket a szellemi változékonyságom kellemes gondolatai alapján aktivizálok, a valóságteremtés érdekében. Mert a szellemi változékonyságom kellemetlen gondolataihoz, tudatosan nem csatolok az elmémben lelki érzéseket. Mivel jól tudom, hogy azokhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elmémben.
Így a szellemi szinten élő emberi mivoltomat, a bennem élő Isteni mivoltom lelki adottságaihoz rendelhetem. Hogy az által, Isten élhessen rajtam keresztül pozitív életet. Én magam pedig, ennek a tökéletes életvitelnek a haszonélvezője lehetek. Ez azt jelenti, hogy nem csupán felvállalja az ember az Isten minőségű szerepét, hanem azt is éli meg állandóan. Így a lelki szintű pillanat, a szellemi szintű emlékeinkben is természetessé válik. Majd megszüntet bennünk, minden múltban gyökerező, és a jövő elvárásait kifejezni képes vágyakozást. Mert a vágyak, csak a jelenben teremthetőek meg. Így a teremtőképesség tudatosodásával arányosan, elmúlik a szellemi szintű sóvárgásunk. Gyakorlatilag, teljesen feleslegessé válik.
Erről szól a „VAGYOK, AKI VAGYOK.” Kijelentés. Amely szerint, lelki minőségemben is mindig azzá válok, amit most, a szellemi szintű „VAGYOK” kijelentésemhez kapcsolok. Mert szellemi szinten határozhatom meg azt, hogy mivé kívánok válni. Hogy a lelki erőhatásaim, mivé formáljanak engem. De azt a létezési érzést, már most meg kell tapasztalnom. Hiszen, éppen most aktivizálom a szellemi gondolataim értelmes tervei alapján, a mentális munkavégzésre alkalmas lelki érzéseimet. Így az elmémben kialakított reális elképzeléseim, mindig meghatározzák azt az értelmes célt, amire a teremtőképes lelki érzéseim irányuljanak.
Én ugyanis, ettől „VAGYOK” az, „AKI VAGYOK.”. A magyar nyelvben egyszerűbb ez az értelmezés. Mert a „VAGYOK” kifejezés úgy is értelmezhető benne, mint egy összetett szó. Amelyben a pillanatnyi létezésemnek, vagyis a jelenlegi „vagyásomnak”, én magam vagyok az oka. Ez Villás Béla gondolata. Ezért ez együtt, most tulajdonképpen úgy néz ki, hogy „VAGY-OK”. Ahol a folyamatos okságom magyarázata, tökéletesen visszairányul, a pillanatnyilag megtapasztalható létezésemre. Így ez az értelmezés, a felelős kilétét is azonnal meghatározza. Hiszen az ok, én magam vagyok. Éppen a szellemi gondolataimhoz csatolt lelki érzéseim miatt. Ami az elmémben zajló mentális esemény megnyilvánulása. Vagyis, a hiteim kialakulási eseménye.
A szellemiségünk irányításával, relatív szeretetre vagyunk képesek. Ezt szoktuk meg. Ami a szellemi szinten meghatározott feltételekhez csatolt szerettet jelent. Ennél fogva, ha egy meghatározott feltétel nem teljesül, azonnal csorbul a szeretet is. A lelkünk pedig, Isteni minőségként, az abszolút szeretetet szolgálja. Ami nincsen szellemi szintű feltételek alá rendelve. Vagyis, nincsen korlátozva.
Ezért az abszolút szeretet, a feltételek nélküli abszolút elfogadást jelenti. Míg a relatív szeretet, ezeket az abszolút képességekkel rendelkező mentális lehetőségeinket, a szellemi szinten meghatározott feltételeinkhez való ragaszkodásunkra használja. Relatív viszonyba kényszerítve ez által a szeretetünket. Ezért a relatív szeretetünket, az elektromos anyagi rezgéseken alapuló szellemi minőségünk szabályozza. Míg az abszolút szeretetünket, a mágneses tulajdonságú lelki minőségünk. Ezért, mindig a szellemi minőségünknek kell a lelki minőségünk elvárásaihoz igazodni azért, hogy békés kiegyensúlyozott életvitelt valósíthassunk meg.
Amikor tehát, az elménket, a lelki vágyunk rezgési frekvenciájának megfelelő hullámhosszúságú szellemi gondolatok befogadására tesszük alkalmassá, akkor ugyanolyan minőséggel rezgő lelki érzéseket váltunk ki az életenergiánkból, mint amit a vágyunk képviselt. Így a megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos alkalmazásával, az elménket olyan módon használjuk, hogy benne, a kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink, együtt tudatosodnak. Egy közös cél érdekében. Amit a vágyunkról kialakított hitünk jelent.
Az elménk tehát, az elektromos szintű szellemi gondolathullámainkat, és a mágneses rezgések alapján funkcionáló lelki érzéseinket csatolja egymáshoz. Így töltik fel a lelki érzéseink, az elménkben tudatosan kialakított mentális képzeletünk formáit, mentális tartalommal. Vagyis, az elektromos rezgésű szellemi forma, mágneses rezgésű hatóképességgel telítődik az elménkben. Majd az agyunk modulálja, a szellemi gondolataink által kialakított elektromos képzeletünket, mágneses rezgésű jelekké. Mágneses hullámokká.
Éppen azért, hogy az elménkből kivetítve a vágyainkról alkotott reális elképzeléseinket, már mágneses hullámokként terjedjenek azok, az Univerzum mágneses alaphalmazában. Ahol minden elektromos anyagi esemény zajlik, másodlagos rezgési szinten. Ezek a mi mágneses agyi rezgéseink. Ettől vagyunk mi Isteni lények. Mert tudatosan is részt vehetünk, az Isteni eredetű teremtés, elektromos anyagi valóságot formálni képes, mágneses alapú induktív eseményeiben.
Matécz Zoltán
2015. 04.19.
matecz.zoltan@gmail.com
