Halmaztehetetlenség.
Az oszthatatlan alaptömegek által biztosított alapközeg, olyan alaphalmazt képez az Univerzumban, amely elektromos tulajdonságokkal, egyáltalán nem rendelkezik. Így a szubjektív alaphalmaz tehetetlensége, oszthatatlan tömegekként, és azok teljes közegeként is kifejezhető. Az oszthatatlan alaptömegeknek, sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése nincsen. Ezért, a szubjektív alaphalmaz, az oszthatatlanok állandó kényszerrezgésének köszönhetően, mágneses hullámok kialakítására és közvetítésére alkalmas.
Ebben az elsődlegesnek mondható mágneses alaphalmazban alakultak ki, azaz nyilvánultak meg, a másodlagosként értékelhető összetett anyagi halmazok. Amelyeket már, elektromos tulajdonság jellemez. Így a mágneses alaphalmaz, egy végtelen primer halmazt alkot, amelyben esemény szinten rezegnek a véges szekunder elektromos anyagi részhalmazok. A primer alaphalmaz és a szekunder anyagi halmazok között a viszony állandó, és induktív tulajdonságú. Mert az anyagi halmazok elektronjai is, ugyanazt az alaphalmazt használják az elektromos erőtereik felépítésére, mint amelyikben a mágneses erőterek kialakulnak és terjednek. Így az induktivitás, a kétféle erőtér állandó ellentétes viszonyát jelenti. Ugyanazon az alaphalmazon belül.
Az anyagi halmazok, az Univerzum kétféle tehetetlenségi végleteit, amit az oszthatatlan tömegek és azok teljes közege jelent, egy időben képviselik. Vagyis, az anyagi halmazok, egyazon időben rendelkeznek a halmazukra jellemző tehetetlen állapotokkal. Így minden elektromos anyagi halmazt, relatív módon viszonyítható állapotban tart ez a tehetetlenségi helyzet. Mert minden anyagi halmaz tömeg és közeg egy időben.
A sűrűségüknek köszönhetően, belső közegértékkel rendelkeznek. Amelyek a térfogati jellegű közvetett kölcsönhatásokkal szemben mutatnak tehetetlen tulajdonságokat. Valamint, a stabil rács vagy kristályrács szerkezeteik miatt, a teljes térfogatukban, egy egységes tömegként érvényesülve, az objektív felületi kölcsönhatásokkal szemben mutatnak tehetetlen tulajdonságot. Azokban a kölcsönhatási formákban, amelyekben a Newtoni erőhatások közlődnek. Így az anyagi testek halmazainak tehetetlen tulajdonsága, éppúgy megmutatkozik számunkra objektív módon, a teljes stabil testtérfogatot biztosító tömegértékeken, mint a belső, szubjektív halmazsűrűségét biztosító közegértékeken.
Ez a kétféle halmaztehetetlenségi jellemzőség pedig, azonos mértékű matematikai értéket képvisel. Mert az egyik esetben, a belső résztömegeinek a teljes halmazközege áll ellen a közvetett energia térfogati hatásának, míg a másik esetben, az általuk képzett teljes halmaztömege viselkedik tehetetlenül, a reá ható közvetlen felületi erőhatásokkal szemben. Ezért a halmaztehetetlenség szempontjából tekintve, teljesen mindegy az, hogy a teljes halmazközeg résztömegeire hat az „E”- energia, vagy azok teljes tömegértékére az „F”- erő.
Halmaztehetetlenség
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Erőhatásokkal szemben. < > Energiahatásokkal szemben
Felületi hatás < > Térfogati hatás
Ha a tömeg, vagy a résztömegek halmazát képező közeg, nem a halmaztehetetlenség viszonyítható tulajdonságai lennének, akkor sem az erő hatását, sem pedig, az erőimpulzus sorozatok által terjedő energia hatását nem tudnánk észlelni. Mert a kiterjedéssel rendelkező kvantitatív tömegértékek, éppen az egyszeri impulzusértékű erőhatásokkal, vagy a mágneses hullámokban folytonossá vált erőimpulzusok energiahatásaival szemben mutatnak tehetetlen tulajdonságokat. Vagyis, a kiterjedés nélküli kvalitatív hatásokkal szemben.
Ezért, amikor egy anyagi test vonzó, vagy taszító hatást produkál, akkor az, kizárólag az ő belső közegének az elektromos vagy mágneses okaira vezethető vissza. Mert sem a halmaz tömege, sem pedig, a halmaz közege nem képes a saját tehetetlenségét kifejező tulajdonságát legyőzni. Ahhoz minden esetben az erő, vagy az erőhalmazt képező energia hatására van szükség.
Ennél fogva, tömegvonzás nem létezhet. Mert a tömegérték, amely bármilyen elektromostól vagy mágnesestől eltérő ok miatt, képes legyőzni a saját tehetetlenségét kifejezni képes tulajdonságát, az nem alkalmas arra többé, hogy bármilyen anyagi halmaz objektív tehetetlen kifeleződése legyen. Így természetesen, közegvonzás sem létezhet. Mert minden közeg, az ő sűrűségét biztosító résztömegek tehetetlen halmaza. Ezért az anyagi test belső, azaz szubjektív tehetetlen halmaztulajdonságának a kifejeződése.
Ez nevezhető valódi relativitáselméletnek. Mert elmagyarázza azt, hogy az összetett szerkezetű anyagi halmazok minden lehetséges megnyilvánulása, egy időben rendelkezik, objektív és szubjektív tehetetlen tulajdonságokkal. Így az összetett anyagi testek, a kiterjedésüktől teljesen függetlenül, relatív tehetetlen állapotban vannak.
Így az anyagi halmazok minden egyéb résztulajdonsága, erre a kétféle alapvető tehetetlen halmaztulajdonságra vezethető vissza. De nem, mint okokra hanem, mint az erő vagy az energia hatása alatt álló okozatokra. Így az erő, vagy a mágneses hullámokban diszkrét erőimpulzus sorozatok által terjedő energia, olyan módon befolyásolják a hatásukkal szemben teljesen tehetetlen anyagi halmazokat, hogy azok révén, egyéb tulajdonságok kifejeződését teszik lehetővé számunkra. Olyan sajátságos anyagtulajdonságokat produkálnak, amelyekkel a tudományos szakemberek foglalkoznak, az objektív valóság megismerése közben.
Így minden másodlagos anyagtulajdonság, teljesen egyenrangú módon képviseli az adott anyagi halmazt, és a halmaztehetetlenséget kifejezni képes alaptulajdonságokra vezethető vissza. Azokon keresztül pedig, vagy az erő, vagy pedig, az erőimpulzusok által terjedő energia hatásaira.
A mágneses hullámok frekvenciája által terjedő energia diszkrét impulzussorozatait, az adott mágneses hullám hullámhossza határozza meg. Ezért a mágneses hullámok hullámhosszai, informatív értékeket képviselnek. A mágneses hullámok által tehát, információ hálózza be a teljes világmindenséget. Ezért beszél a kvantumpszichológia, intelligens Univerzumról. Mert a sok aktív mágneses információ miatt, az Univerzum mágneses alaphalmaza, olyan abszolút Elmeként fogható fel, amelynek határozott öntudata van. Ez az öntudat diktálja, a mágneses hullámokon keresztül az információkat, ami az ő sajátságos hullámhosszukat jelenti.
Így a hullámhossz határozza meg azt a mágneses hullámokban, hogy milyen frekvenciaértékek terjedhetnek, diszkrét impulzusadagok sorozatainak a formáját öltve. Mint az anyagi halmazsűrűség tehetetlen közegén viszonyítható induktív változások energiaértékei.
Az energia megmaradási törvénye arra utal számomra, hogy az Univerzumban az energia, megmaradó módon, állandó tényező. Ezért egy és oszthatatlan. Így az univerzális intelligencia, nem csupán informatív értékeket irányít az anyagi halmazok felé, hanem aktivizálható erőhatásokkal is rendelkezik. Amit induktív módon képes közvetíteni, az anyagi halmazok objektívnek megismert valósága felé. Mégpedig, önmaga szubjektívként értékelhető valóságából. Így a létezés teljes valósága, elektromos alapú objektív, és mágneses alapú szubjektív, egy időben.
Ha tehát, az Univerzum öntudattal rendelkező abszolút intelligenciáját, egyszerűen Istennek nevezzük, akkor a mágneses hullámokban, az Ő specifikus küldöttei gyakorolnak hatást induktív módon, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokra. Így a tudomány tanításai, és az idealizmus egyetlen Istenéről szóló tanok, egy intelligens elméleti rendszerré kapcsolhatók össze. Csupán le kell „hámozni” róluk, az igénytelen dogmatikus állításokat. Amelyek segítségével, egymással szemben ragaszkodnak a vélt igazságaikhoz.
Matécz Zoltán
2015.06.11.
matecz.zoltan@gmail.com
