Tudományos félreértések.
Maxwell beleesett abba a logikai hibába, hogy a nyilvánvalóan induktív viszonyokon alapuló elektromos és mágneses jelenségeket, egyként értelmezte, teljesen összeboronálva őket, elektromágnesesként. Úgy Einstein is belebonyolódott a logikába, amikor a tér és idő értelmezésének hiányában, téridőről kezdett beszélni. Amikor a relativitásról és kvantumokról szóló elméleteit megalkotta.
Szerintem, az összetett szerkezetű és elektromos tulajdonságú, objektívnek értékelhető anyagi valóság számára morgási teret, az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza biztosít. Csakhogy, az anyagi halmazok rács és kristályrács szerkezetei, olyanok a mágneses alaphalmaz számára, mint a „szivacsok”. Így a mágneses alaphalmaz, belül is tökéletesen kitölti az anyagi halmazokat. Folyamatosan fenntartva ez által, azt az induktív viszonyt, ami az elektromos anyagi halmazok, és a mágneses alaphalmaz között állandóan fennáll.
A primer tulajdonságú mágneses alaphalmaz, számunkra végtelennek mondható. Mert benne az oszthatatlan alaptömegek elemi kényszerrezgése, szervezett együttes rezgést valósít meg. Azaz mágneses hullámokat alakít ki. Amelyekben a hullámhossz stabil marad a teljes alaphalmazban, míg a szervezett változás lehetőségét, a frekvencia képviseli. Így az energia, mint a mágneses hullámokban közölt erőimpulzusok sorozata, mint szubjektív munkavégző képesség, a mágneses hullámok frekvenciái által terjed. Mégpedig, a mágneses hullámhossz által meghatározott, diszkrét impulzussorozatok ütemében. Ezért a mágneses hullámokban is, csak a munkavégzésre képes „erőhatások” impulzusértékei terjednek, mint energia.
Úgy alakul ki az Univerzum terében a sok mágneses hullám, hogy közben, végtelenített alakzatot írnak le. Ilyen alakzat például, a kör, a nyolcas, a gömb, vagy mindhárom keveréke, amit „tórusznak” hívnak. Így ez az alapközeg, egy szubjektívnek mondható alaphalmaz, az Univerzumra nézve, mert külső adottságai egyáltalán nincsenek. Csak belső, közeges tulajdonságokkal rendelkezik. Míg az oszthatatlan alaptömegek, amiből felépül az alaphalmaz teljes közege, kizárólag csak külső tulajdonságokkal rendelkeznek. Az oszthatatlanságuk miatt, belső közeges jelleg, egyáltalán nem jellemzi őket.
Így a mágneses alaphalmazt, eleve kétféle véglet jellemzi. Az oszthatatlan alapelemei által, abszolút tömeges szintű tehetetlen jellege van, míg azok teljes halmazának, abszolút közeges szintű tehetetlen jelleget biztosít. Így az abszolút jelleg, csak az Univerzum kiterjedésének a végleteit fejezi ki. Gyakorlatilag az oszthatatlanok tömegeit, és azok teljes halmazát, mint mágneses alapközeget.
Ezzel szemben, a szubjektív alaphalmazból kialakult, összetett szerkezetű anyagi valóság, elektromos tulajdonságokkal rendelkezik az elektronjainak köszönhetően, és egy időben mutatnak számunkra tömeggel és közeggel jellemezhető, relatív tehetetlen állapotokat. Miközben osztható típusú szekunder, azaz véges szerkezetű másodlagos halmazokat alkotnak, az Univerzum mágneses terében.
Ezért az Univerzumban, a mágneses alaphalmaz képviseli a végtelen teret, amelyben a végesnek mondható elektromos anyagi részhalmazok mozogni, változni, rezegni képesek. Így a végtelen mágneses alaphalmaz, teljesen áthatja a végesnek mondható elektromos anyagi halmazokat. Ez minden tudományos félreértés alapja. Mert ilyen módon szemlélve a létezést, a kétféle valóság, valóban együtt mutatkozik meg számunkra. Erre alapozott Maxwell és persze, Einstein is.
Az anyagi megnyilvánulások minden lehetséges létezése és változása, induktív okozatú esemény. Amely a mágneses alaphalmaz szervezett alaprezgéseire vezethető vissza. Így az anyagi események, éppen a folytonosságuk miatt, az idő múlásának vannak alárendelve. Míg a mágneses alaphalmaz, a változatlan alaprezgési kényszere miatt, teljesen idő-független. Mert nincsen benne objektív módon értékelhető változás. A szubjektív változás pedig, amit a mágneses hullámok frekvenciái jelentenek, csupán lehetőséget biztosítanak, az összetett szerkezetű anyagi változásokra. Erre utal a munka képlete is.
W = E / t
E = W * t t = E / W
Ahol a munka, a folyamatos változás megvalósult tényét jelenti. Az idő, a változás sebességére utal. Míg az energia, a mágneses hullámban terjedő szubjektív munkavégző képességre mutat.
Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy most már, valóban eljött az ideje annak, hogy az elvégzett munka reálértékét, különválasszuk végre, a szubjektív munkavégző képesség reálértékétől. Mert ma még, közös mértékegységen osztozkodik a munka és a munkavégző képesség. Éppen olyan formában gondolom, mint ahogyan azt, az objektív munkavégző képesség esetében is megtanultuk. Az erő esetében. Ahol az erő, mint objektív munkavégző képesség, külön mértékegységet nyert, az elvégzett munka mértékegységétől teljesen eltérőt.
W = F * s
Ahol a munka reálértéke egyenlő, az objektív munkavégző képesség, és az általa okozott elmozdulás szorzatával. Ami az energiához viszonyuló képletben, valahogy így néz ki.
W = F * s = W = E / t = I * s / t = (F * t) * s / t = F * s = W
F * s = W = E / t
F = P/v = E/t2 / s/t = E/t/s = W/s = F
E = I * s = F * t * s = F * t * v * t = F * v * t2 = P * t2 = W * t = E
Mert az erő, közvetlen felületi kölcsönhatáson alapuló, objektív munkavégző képességet jelent. Amit az erő, az anyagi test halmazának a teljes tömegértékére közvetít, más anyagi testtel való közvetlen kölcsönhatása által. Ezzel szemben az energia, közvetettnek értékelhető, térfogati jellegű kölcsönhatások alapján végzi el, az e miatt, szubjektívnek értékelhető munkáját. Így az energia, az anyagi test elektromos halmazának a teljes közegértékére fejti ki a hatását, egy időben. Mégpedig, induktív módon.
A mágneses hullámok frekvenciájaként, az egymás után szép sorban érkező diszkrét impulzussorozatokban, amit ma kvantumoknak nevez a tudomány, az energia terjed. Így a mágneses hullámokban, nem a kvantumok száguldoznak „energiarészecskékként” fénysebességgel, hanem frekvencia által meghatározott erőimpulzus sorozatok hatása terjed. Amit a folytonosságuk miatt már, energiának nevezünk. Mivel a mágneses hullámokban, továbbra sem a hullámot felépítő oszthatatlan alaptömegek száguldoznak. Mert a szervezett együttes rezgésük közben, azok egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Ilyen módon, csak a szubjektív munkavégző hatás terjed a mágneses hullámokban. A hullámhosszuk által meghatározott informatikai értékük alapján, fénysebességgel. Mint folytonos erőimpulzus sorozatokon alapuló energiahatások.
Érthetetlen előttem az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, amely meghatározza a mindenkori iskolai tananyagokat is, miért nem foglalkozik érdemben, az idők során nyilvánvalóvá vált tudományos ellentmondásokkal? Az én írásaimban is előfordul nagyon sok olyan állítás, amely éppen ellentétes értelmű, a mai tanításaikkal. Ilyen például, a gravitáció elmélete. Amely nem létezhet mindaddig, amíg a tömegvonzással magyarázzák. Ami vonzó hatás a Newtoni elméletekben, és vonzás nélküli geometriai jelenség, Einstein téridő elméleteiben. De az ősrobbanás elméletében mégis újra, a nagyon erős vonzó hatással magyarázzák.
Vagy például, itt van a mostani írásom, amely az energiát magyarázza. Mert a tudomány, még a mai napig sem határozta meg az energia mibenlétét. Éppúgy homály fedi a tér, az idő, és az információ fogalmi jelentését is. Hogyan vehet komolyan az ember akkor, olyan tudományos állításokat, amelyek téridőről szólnak. Még akkor is, ha azt „kvantumelméletnek” vagy „relativitáselméletnek” hívják. Amelyek, még egymással szemben sem kompatibilisek.
Vagy például, ott vannak a You Tube-on terjedő ismeretterjesztő filmek, az evolúcióról. Amelyek tudományos igényű hitelességgel magyarázzák el az érdeklődő nézőiknek azt, hogy sejtes szinten, nem jöhetnek létre olyan mutációk, amelyek az evolúciót lehetségessé tennék.
Vagy esetleg, ott vannak még a Magyar nyelv és történelemmagyarázó kisfilmek, amelyek ősnyelvként mutatják be a nyelvünket, és a Finnugortól eltérően, Sumér eredetről számolnak be. Nem is beszélve, Móricz János által felfedezett barlangról Ecuadorban. Amely felfedezés, nem csupán a Magyarok múltját, hanem a teljes emberiség történelmét is alapvetően megkérdőjelezi.
Albert Einstein óta a tudományos fejlődés, gyakorlatilag leállt. Mert „C” vágányra futott. Az által, hogy egy csomó tudományos félreértés képezi az alapját. Ezek a félreértések, azért lehetnek alapjai a tudománynak, mert a tudomány igénytelen lett az alapfogalmak meghatározásait illetően. Amíg az alapfogalmakat konyhanyelven, azaz nagy általánosságban értelmezik, azok konkrét jelentésének a hiányában, addig bármilyen okos vagy bölcs állítást fejezzenek is ki, egyszerűen félrebeszélnek. Ez tény.
A technika fejlődik ugyan, és az eredményeit rugalmasan, a tudomány előre megjósolt eredményeinek állítják be. Fenntartva ez által, a tudományos állítások létezési jogosultságát. De a technikai fejlődés azért jöhet létre, mert azokat is tudományos szakemberek művelik. Az ő speciálissá vált ipari területeiken.
Az énáltalam diktált elméletben, szinte minden fogalom, valamilyen szintű értelmet nyer. De ezeket az állításokat eddig, sem kritika, sem pedig, elfogadás nem jellemezte a tudományos élet részéről. Éppen úgy, mint az internet video-megosztóin látható kisfilmek tartalmáról sem jelentek meg tudományos értékű megjegyzések. Mintha a Tudományos Akadémia, nem is létezne. Holott, éppen az lenne a fő feladatuk, hogy a tudományos szinten elfogadható állítások hitelességét, azonnal leellenőrizzék. Napra készen. Éppen azért, hogy azok által, a tudományos fejlődés ne álljon meg, egy percre sem.
A régi időkben, amikor a tudomány levált a vallásokról, a tudósok arra törekedtek, hogy abszolút módon határozzák meg a tudományos állításokat. Az ő akkori tudásukat, ma egy általános iskolás kisdiák ismeretei is túlszárnyalhatná. Ennél fogva, akár egy diák is mondhat olyan igazságot manapság, ami tudományos értéket képviselhet. Csak oda kellene figyelni egy kicsit arra, hogy mit beszélnek, írnak, vagy a kisfilmeken mit közölnek az emberek. Mert a mai tudomány, amit az iskolákban tanítanak, egyértelműen „béna”. Így, sok olyan dolgot kell feleslegesen megtanulniuk a diákjainknak, ami már nyilvánvalóan nem igaz. De a Tudományos Akadémia érdektelensége miatt, még mindig benne van a kötelezővé tett tananyagokban.
A dolog úgy néz ki, mintha a Tudományos Akadémiának, csak az lenne a fő feladata, hogy a tudományosnak értékelt állításaikat, tűzön-vízen át védelmezze. Akár jók azok, akár rosszak. Mert a tudományos szakembereink jól fizetett állásait, csak a régen elfogadottá vált tanok biztosíthatják. Pedig, a tudomány is hit alapú dolog. A tudós szakemberek kollektív hitét képezi. Amit szavazás útján határoztak meg. Így a tudósok között is vannak olyan értelmes emberek, akik ellenkező értelmű állításokat fogadnak el. Vagyis, a tudomány sem egységes. Így ma még, a tudományos félreértések magyarázzák számunkra a valóságot.
Gyakorlatilag olyan emberek osztják az észt, akik maguk is erősen rászorultak ezen a téren. Szigorú keretek között meghatározva azt a tökéletlen feltételrendszert, amely alapján, érettek lehetnek a diákjaink. Holott az érettségi vizsga tananyaga nyilvánvalóan, nem is a valóságot tartalmazza. Nem is beszélve, a felsőbb iskolák oktatási témáiról.
Matécz Zoltán
2015.06.11.
matecz.zoltan@gmail.com
