Remény.
A remény nem más, mint a hitünkbe vetett rendíthetetlen bizalom. Ami egészen a megvalósulásig tart. Ilyen módon, a hitünk megvalósulásáig, további életerő impulzusokat képes invesztálni, az imában kért vágyott dolog vagy esemény megteremtése érdekében.
Aki lemond a reményről, megvonja a bizalmát a saját hitétől. Ami azt jelenti, hogy az imában kért dologgal vagy eseménnyel szemben türelmetlenné, és így bizalmatlanná válik. Ez a bizalmatlansága, olyan kellemetlen gondolatokat enged az elméjébe amelyekhez, csak negatív lelki érzések társulhatnak ott. Majd ez az ellentétes értelmű hit, a negatív érzések ellenerőit irányítja a vágyott dolog felé. Így közömbösíti az eredeti kérés hatályát. Mert az ellenerők, ebben az esetben is kioltják egymást.
A reményről, már sok ember írt bölcsnek látszó véleményeket. De nem tudták azt, hogy valójában mi is az a remény. Nem voltak azzal tisztában, hogy a remény, a hitünkbe vetett tökéletes bizalmat képviseli. Így a remény reális értéke, el van bagatellizálva manapság. Mert értéktelen és felesleges dolognak tartja a materialista értékeket képviselő kultúránk.
Hogyan is tudnánk értékelni? Hiszen a lelki mivoltunkat sem ismerjük. Önmagunkat, csak szellemi szinten tudjuk beazonosítani. Erről szól a materialista nevelésünk. Így mindenki az, amit gondol. Gondolkodj pozitívan, és boldog leszel. Ezért észre sem vesszük azt, hogy a szellemi gondolatainkkal, lelki érzéseket irányítunk a tudatos elménkben. Így valójában, „vakon” irányítjuk a lelki érzéseinket. Remélve azt, hogy jól cselekedtünk.
Mert mindenkiben él a remény, valamilyen vágyott dolog vagy esemény megvalósulása felé. Remény nélküli értelmes ember, gyakorlatilag nem létezik. Mert a terveink, a vágyaink, és a reális elképzeléseink megvalósulásában, csak reménykedni tudunk. Így a remény, nem csupán motivál bennünket olyan cselekedetek végrehajtására, amelyek segítenek a megvalósulásban, hanem fenntartják a hitünk létezési jogosultságát. Mindaddig, ameddig a megvalósulás tényét meg nem tapasztaljuk.
Az Univerzumban az energia, egy és oszthatatlan. Erről szól az energia megmaradási törvénye. Mert kimondja, hogy energiát sem teremteni, sem elpusztítani, nem lehet. Így az energia, csak elkülönülni képes az anyagi eseményeket jelentő objektív létezésünkben. A tudomány ezt úgy fejezi ki, hogy az energia, mindig más, és megint más alakot ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek által. Így az energiával sohasem találkozunk, csak az aktuális hatásait tudjuk nyomon követni.
Hát bizony, ilyen elkülönült energia bennünk a lélek is. Ami ez által, a mi sajátnak értékelhető életenergiánk. A testünk pedig, ebből az életenergiából nyer aktivizálható életerő impulzusokat. Vagyis, lelki érzéseket. Amit, mint mentális erőinket, az elménkben aktivizálhatunk. Mégpedig, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a tudatos irányítása mellett.
Mert a szellemi gondolataink alkalmasak arra, hogy a lelki érzéseink erősségét és terjedési irányát meghatározzák. Így a kellemes szellemi gondolataink, pozitív lelki érzéseket aktivizálnak az életünkben, míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben.
Ezért, a „szabad akarat”, valójában azt jelenti, hogy személyesen felelősek vagyunk azért, hogy milyen szellemi gondolatok alapján aktivizál az elménk lelki érzéseket. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink, mindig ellenünk fejtik ki a lelki erőhatásaikat. Szinte mindig ártó jelleggel. Ezzel szemben, a kellemes szellemi gondolatok, a mi érdekünkben fogják mentális munkára, a pozitív lelki érzéseinket. Mint számunkra hasznos életerő impulzusokat.
Mivel az elménk képes arra, hogy lelki indíttatású mentális erőhatásokat irányítson a szellemi gondolataink segítségével, ezért azt is mondhatjuk, hogy mindannyian energetikusok vagyunk. Csak sajnos, még teljesen szakképzetlenek. Amíg nem ismerjük meg az elménk tökéletes működési feltételeit. De szakképzett energetikusokká válhatunk az életünk során. Erről szól a spirituális fejlődésünk személyes igénye.
Mert a „spirituszunk”, éppen a pozitív lelki erőhatásaink. A „van benne spiritusz” kifejezés arra utal, hogy a tevékeny emberben, ott van az aktuális tetterő. Az életképes pozitív lelki jelenlét. Így a spirituális fejlődés, éppen arról szól, hogy a negatív lelki érzéseinkkel ellentétben, hogyan kell az elménket úgy használni, hogy minden esetben, pozitív lelki érzéseket aktivizáljunk a fejünkben. Aki ezt megtanulja, mentális energetikussá válik a saját életében.
Erről szól a tudatos teremtés mentális lehetősége. Ami a megoldás-centrikus gondolkodásmód segítségével, lehetőséget biztosít arra, hogy a problémák ismeretében, a számunkra legjobbnak látszó lehetőségek elképzelésével, pozitív lelki érzéseket aktivizáljon, a vágyaink megvalósulása érdekében. Gyakorlatilag ezt jelenti, a hatásos ima.
A valóságot formálni képes ima úgy történik, hogy a probléma ismeretében, előre elképzeljük az elménkben, a számunkra reális jó megoldást. Amikor az elménkben már látjuk a vágyunk valós képi formáját, akkor pozitív lelki érzések szabadulnak fel bennünk. Ezek a lelki érzések, tartalommal töltik fel a szellemi szinten formált képzeletünket. Majd az „Ámen” kifejezéssel, kivetítjük az ilyen formában elkészült hitünket az elménkből.
Az „Ámen” azt jelenti, hogy „Legyen”. Esetleg azt, hogy „Így akarom”. Ezért, amikor kimondjuk az „Ámen” kifejezést, akkor a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk hoz felelős döntést, az elképzelésünk anyagi szintű megvalósulásáról. Bármi legyen is az. A hitünk témája, csak a fantáziánktól függ.
Így a remény valójában, éppen a tudatos teremtési képességünkbe vetett mentális bizalom. A hitünk megvalósulása érdekében. Ezért a reális reménynek, mindig örömérzésnek kell lennie. Egyfajta megelőlegezett bizalomban érlelődő örömnek. Amely a megvalósulás pillanatáig, tovább élteti bennünk a hitünket. Így a vágyunknak biztosít megvalósulási lehetőséget. Ezért a remény, stabilizálja az elménkben kialakított hitünket.
Matécz Zoltán
2015.06.26.
matecz.zoltan@gmail.com
