Pesszimista ember.
Olyan alapvető életszemléletről van szó, amelyből tekintve a világ ahol élünk, olyan rossz és kedvezőtlen hely, ahol még a lehetőségek is teljesen kilátástalanok. Mert a pesszimista ember számára, az emberek eleve rosszak. Így a lehetséges jó ellenére is, a dolgok és események végül, mindig kedvezőtlen módon alakulnak. Ezért a pesszimista ember kiábrándult, borúlátó, gyanakvó, és bizalmatlan az ő hiteiben. Így a pesszimista ember, mindig negatív módon tekint a várható jövője elé.
A tudományos ismereteink szerint, a pesszimista emberi hozzáállásnak, semmiféle racionális alapja nem lehet. Éppen úgy, mint az optimistának sem. Ennek ellenére sajnos működik, és az értelmes emberi létezés szenvedését képes előidézni. Így egy teljesen természetellenes alkalmazkodási formának minősíthető.
A pesszimista ember, mindig a dolgok és események szerencsétlen kimenetelében hisz. Így a jó dolgok és események ismeretében is, a lehetséges rosszat vetíti előre. A nyilvánvalóan rossz dolgok és események esetén pedig, kijelentéseiben éppen arra utal, hogy ő ezt már, előre jelezte. Így a pesszimista ember, hitében éppen ellentéte az optimista embertípusnak.
Az értelmes átlagemberek pedig, hol optimista, hol pedig, pesszimista módon állnak a várható dolgok és események elé. Így hitükben, hol a jót, hol a rosszat vetítik előre maguknak. Így az optimista vagy pesszimista jelző, bármelyik értelmes emberre vonatkoztatható. Attól függően, hogy a hitével, éppen milyen módon képviseli, a dolgok és események várható alakulásait.
Ha azonban, a tudomány nem képes magyarázatot adni a pesszimizmusunk jelenségére, de azt nyilvánvalóan elismeri, hogy a mentalitásunkból adódóan hit alapú a dolog, akkor ezoterikus módon kell értelmezni azt. Ez nem boszorkányság, és nem is ördöngösség. Az exoterikus jelző ugyanis, a külső, azaz a testi adottságainkat jelenti. Az ezoterikus jelző pedig, a belső, azaz a mentális adottságainkra utal. Vagyis, a szellemi szinten irányított, mentalitásunk által formált hiteinkre.
Minden ember, egy spirituális lény. Ami azt jelenti ezoterikus módon, hogy a lelki érzéseinket képviselő mentális életerő impulzusaikat, a szellemi gondolataink informatív értékei irányítják az elménkben. Így a bennünk lévő spirituszt, azaz mentális hatóképességet, az elménkben uralkodó szellemi gondolataink hozzák működésbe. Így van ez, a pesszimista embertípus esetében is.
Ezért a pesszimista ember a hitetlen, a gyanakvó, a kételkedő, a bizalmatlan szellemi gondolataival, sok esetben el sem jut a cselekedetek szintjéig. Mert eleve lebeszéli magát a tettekről. Az a kevés esemény pedig, ami mégis megtörténik vele, éppen a hitével arányosan, további kellemetlen tapasztalatokkal terheli. Erősítve ez által, az eleve pesszimista hozzáállását a dolgokhoz és eseményekhez. Mert a hitével, éppen azt vetítette időben előre.
Az átlagemberek pedig, hol optimista, hol pedig, pesszimista módon állnak, az előttük várakozó dolgok és események elé. Így hol pozitív, hol pedig, negatív lelki erőhatásokat aktivizálnak az elméjükben, a folyton változó szellemi gondolataikkal. Ezért az életük dolgai és eseményei, váltakozva biztosítanak számukra, jónak és rossznak értékelhető megtapasztalásokat. Attól függően, hogy az elméjüket, milyen kellemes vagy kellemetlen szellemi gondolatokkal töltötték fel.
Az elménk olyan, mint egy mentális fegyver. Amelyben a vágyott céljainkat, a szellemi gondolataink informatív értékei alapján határozzuk meg. A végrehajtást elvégezni képes lőszereink pedig, nem mások, mint a lelki érzéseink. Amelyek az életenergiánkból származó, szellemi szinten irányítható életerő impulzusaink.
Azt azonban, tudnunk kell, hogy a pesszimista módon formált kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket képes csatolni az elménk. Ezek az érzéseink azonban, mindig ellenünk fejtik ki, a valóságunkat formálni képes mentális hatásaikat. Csak a pozitív lelki érzéseink munkálkodnak a mi érdekünkben.
A pesszimista módon megfogalmazott, kellemetlen szellemi gondolataink hatására tehát, olyan negatív lelki érzéseket aktivizálunk a sorsunk átalakítása érdekében, amelyek rövid távon feszültséget, neheztelést, idegességet, bosszúságot, haragot, vagy gyűlöletet okozhatnak. Hosszú távon pedig, a pszichoszomatikus betegségeink előidézői. Mert a pszichikus képességeinket, önmagunk ellen használtuk. Ezért szomatikus, azaz testi elváltozásokat idéznek elő, az anyagi szintű mivoltunkban.
Ahhoz, hogy egy szellemi szinten irányított elméjű ember, biztonságban érezhesse magát egy vad világban, szükség van egy kis egészségesnek mondható pesszimizmusra. Amely a szükségszerű önvédelmi reakcióit képes fokozni. Arra azonban, egyáltalán nincsen szükség, hogy minden lehetséges dologgal és eseménnyel szemben, kizárólag csak pesszimisták legyünk. Mert abban az esetben, nagyon sok olyan kellemetlenségben lehet részünk, amit amúgy, természetesen elkerülhettünk volna. Mert a magtapasztalásukhoz, éppen mi magunk biztosítunk mentális erőhatásokat.
Mert az elménk, a szellemi gondolataink minőségei alapján polarizálja számunkra a lelki érzéseinket. Így a pozitív lelki érzéseink alkotásra, teremtésre, a valóságunk konstruktív formálására alkalmasak. Ezzel szemben, a negatív lelki érzéseink pusztításra, rombolásra, a valóságunk destruktív átalakítására alkalmasak csak. Mert a negatív lelki érzéseink is, a lelkünkből, az életenergiánkból származnak. Azzal az alapvető különbséggel, hogy a negatív lelki érzéseink, a mentális életerő hatásukat, a saját életenergiánk ellen fejtik ki. Mint ellenhatások. Ezért rossz számunkra.
Az energia, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Erre utal, az energia megmaradási tétele. Ennek az egységes energiának, a bennünk elkülönült részét képezi, a mi lelkünk is. Amennyiben tehát, az Univerzum intelligens energiáját Istennek nevezzük, akkor a mi lelkünk is, Isteni minőség bennünk. Ezt állította a megváltó is, amikor azt mondta a Bibliában, hogy nem lakozik Isten kőből készült templomokban. Hanem bennünk van, a lélek által. Minden egyes élő emberben.
Az én elméleteimben az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent. Így a lélek által, ilyen belső, kozmikus eredetű munkavégző képességünk van. A testi izmainkban pedig, ebből az energiából konvertálunk át motivációt. Azaz, a saját objektív munkavégző képességünket irányítani képes intelligenciát. Amit a lelki érzéseink szabályoznak. Mint mentális eredetű életerő impulzusaink. Ezek a lelki érzéseink biztosítják számunkra, a szomatikus módon megnyilvánuló életerőink polaritásait. Vagyis azt, hogy az így ébredt életerőink, értünk végezzenek mentális munkát, vagy ellenünk.
Az Istentudatossá vált ember számára, már teljesen feleslegessé válik az optimista vagy a pesszimista típusú szellemi szintű hozzáállás. Mert az Istentudatos ember elméjét, már kizárólag a konstruktív pozitív lelki érzései vezérlik. Ezért, lelki szinten vezérelt elméjű emberként mindig, csak azt határozza meg szellemi szinten a kellemes gondolataival, hogy milyen közvetlen célokra irányuljanak az életerő impulzusai. Így a szellemi embert, már nem az optimista vagy pesszimista jelzővel jellemezhető hitei irányítják, hanem az intelligens lelki bizonyosság.
Ami azt jelenti, hogy nem csupán hisz abban, hogy a lelki érzéseivel formálni képes a valóságot, hanem biztos is benne. Így nem csupán kiszolgáltatottja az anyagi eseményeknek, illetve esetleges szervezője annak, hanem az URA is. Mert mindenki, csak akkor lehet ÚR az elméjében igazán, ha már teljes bizonyossággal képes a lelki érzéseit, a kívánt célok megvalósulása érdekében aktivizálni.
Addig azonban, szellemi szinten vezérelt elméjű emberek maradunk. Akik hol optimista, hol pesszimista módon állnak a hiteikkel a valóságukhoz. Aki azonban, megérti ezeket a mentális összefüggéseket, leküzdheti az élet dolgaihoz és eseményeihez kötődő pesszimista hozzáállását. Optimista emberré válhat. Vagy legalább olyan egyszerű átlagemberré, aki a néha felszínre kerülő pesszimizmusát, csak legfeljebb, önvédelemből használja. A megtapasztalható valóság tudatos formálására, már nem.
A legegyszerűbb módon úgy lehet szellemi szinten átállni, hogy nem probléma-centrikus módon kell gondolkozni, hanem megoldás-centrikus módon. Amíg ugyanis, az elménkbe, olyan szellemi gondolatokat engedünk, amelyek a problémáinkkal foglalkoznak, addig negatív érzéseket csatolhatunk csak azokhoz. Egészen megváltozik a helyzetünk akkor, ha az elménket, a vágyainkban szereplő lehetséges megoldások gondolataival töltjük fel. Mégpedig, a reális képzeletünk segítségével.
A képzelet, Isten tervező asztala. Magyarázzák az ezoterikus tanítások. Így a reális képzeleteinkben, olyan kellemes szellemi gondolatokkal alakítunk ki értelmes mentális formákat, amelyekhez már, csak pozitív lelki érzéseket képes csatolni az elménk. A lehető leggyámoltalanabbnak látszó elképzelés is, pozitív lelki érzéseket aktivizál az elménkben. Amelyek viszont, képesek megvalósítani a vágyainkat. Csak képzeletben, foglalkoznunk kell azok lehetséges valóságával.
Amit el tudunk képzelni valóságosnak, az mentális szinten, már létezik is. Vagyis, tervben már megvan a fejünkben. Mivel a vágyott formát, már láttuk a képzeletünkben. Már, csak olyan hatásokra van szükségünk, amelyek képesek azt megvalósítani számunkra. Azok pedig, nem mások, mint a mi személyes pozitív lelki érzéseink. Amelyek motivációként, éppúgy képesek arra, hogy az izmaink objektív munkavégző képességgel bíró erejét aktivizálják, mint arra, hogy a valóságunk megtapasztalható dolgait és eseményeit, az elvárásaink alapján alakítsák számunkra.
Amikor gondolatban tervezünk, akkor már egy ezoterikus utat járunk. Mert olyan képzeletbeli valósággal kötjük le az elménket, amely még nincs is meg az anyagi valóságunkban. Amely még, csak a fejünkben létezik. De amíg nincs meg a fejünkben, addig semmiféle valóságalapja sem lehetséges számunkra. Mert gondolatban, nem határoztuk meg a szellemi szintű formáját, a kívánt dolognak vagy eseménynek.
Amikor az elménkben, pozitív lelki érzéseket aktivizálunk tudatosan, a valóságunk vágyott átalakítása érdekében, akkor pedig, már egy spirituális utat járunk. Mert a reális módon elképzelt valóságunkhoz, pozitív lelki érzéseket biztosítunk. Olyan mentális életerő impulzusokat, amelyek konstruktív módon, mindig a mi érdekünkben munkálkodnak. A megtapasztalható valóságot, a vágyaink szerint formálva. Így a hiteinkkel, előre vetítve a vágyaink szellemi szintű képi megnyilvánulásait.
Aki ezeket az ezoterikus igazságokat el tudja fogadni, és hajlandó beépíteni az alapvető mentalitás hozzáállásába, olyan életszemlélethez jut általa, amely feleslegessé teszi számára, a várható dolgokhoz és eseményekhez köthető pesszimizmusát. Mert megoldás-centrikus módon, minden spirituális képességét, a tudatos teremtés érdekében fogja használni. Saját maga, a szerettei, a barátai, és az embertársai érdekében.
Ezért a pesszimista ember, mindaddig destruktív módon igazodik az élet dolgaihoz és eseményeihez, amíg nem fogadja el ezeket az ezoterikusnak nevezett igazságokat. Mindaddig tudatosan kirekeszti magát az életeseményekből. Hogy ne legyenek negatív élettapasztalatai. Csak akkor képes beleolvadni a teremtés számára is hasznos folyamataiba, ha a pesszimizmusát legyőzve, optimista embertípussá válik. Legalább a vágy szerinti reális elvárásait illetően.
Matécz Zoltán
2015.12.23.
matecz.zoltan@gmail.com
