Ige.
Az ige, cselekvést, történést, és létezést jelentő szófaj. Mondatban az állítmány szerepét tölti be. Kérdése, a „Mit csinál?”. Illetve a mondatokban, a „Mit állítok?” kérdés. Beszél a magyar nyelvtan még állapotváltozásokról is, amit az igék hatáskörébe rendelt. De tudni kell azt, hogy a cselekvés, a történés, és a létezés minden lehetséges formája, fizikai állapotváltozásnak minősül. Ezért szerintem, teljesen felesleges dolog, a fizikai állapotváltozásokat külön is megemlíteni.
Alapvető problémám, az igét kereső kérdéssel van. Mert az én véleményem szerint, a „Mit csinál?” kérdés, szinte csak, kizárólag a cselekvésekre képes értelmes választ keresni. Amely miatt, a történések és a létezés ténye, még rejtve marad. Illetve, a történések eseményszerűségeire, még képes valamilyen formában választ keresni, de a létezésre már nemigen.
A cselekvéseket kijelentő igéink például, az eszik, az iszik, vagy az alszik, a mindennapi cselekedeteinkről szólnak. A történések pedig, mint például, az esik, a dörög, vagy a szállingózik, a természetben, a technikában, vagy a társadalomban viszonyított eseményeket fejezik ki. Míg a létezés tényéről, csak két alapszavunk értesíthet bennünket. A „van”, és a „lét” igék. Ez azért zavaró számomra, mert a „Mi történik?”, és a „Mi létezik? Kérdések hiányában, csak a cselekvésekre tudunk értelmes módon rákérdezni, a „Mit csinál?” kérdőszóval.
A létezés kifejezését tehát, a „lét” és a „van” szavunk végzi el, és azok ragozott alakjai. Például, az én „vagyok”, te „vagy”, ő „van”. Mi „vagyunk”, ti „vagytok”, ők „vannak”. Mint látható, a „van” létezést kifejező ige esetében, hogy ebben a szótőnek minősülő formában, csak az egyes szám harmadik személyében szerepel. Minden más személyben, ragozott formát ölt. Ennél fogva, ami rajtam kívül van, az egyértelműen létezik. Míg az én saját magam létezése már, csak ragozott formában fejezhető ki.
Így ő, aki tőlem távolabb létezik, ő „van”. Te például, aki mellettem létezel, te „vagy”. Én pedig, aki észlelem a rajtam kívüli létezéseteket, én „vagyok”. Ez a „vagyok” létige tehát, a „van” létige ragozott alakja. Ahol a „gy” betű, a magyarosabb hangzás érdekében, átvette az „n” hang szerepét. Már az egyes szám második személyében. Így az egyes szám harmadik személyében, a „van-ok”-ból „vagy-ok” lett.
Így a „vagyok” kifejezés, eleve oksági viszonyba hozza a saját létezésemet. Ez az oksági viszony pedig, éppen arra utal, hogy az értelmes létezésemnek, én magam vagyok az oka. Ezért talán, jogosan merül fel az elmémben az a kérdés, hogy végül is, ki vagyok én, ha a létezésem magyarázata, éppen bennem kereshető? Ki az bennem, aki okot ad a viszonyítható létezésemre?
Az én gondolkodásmódomban, az elektromágneses jelenségek, csak az anyagi halmazokban lehetnek közösek. Anyagi halmazokon kívül kizárólag, csak mágneses jelenségekről beszélhetünk. Így számomra az abszolút létezést, eleve kétféle valóság építi fel. Szerintem az Univerzum, a primer alaphalmaznak minősülő mágneses valóságból, és a szekunder részhalmazokat képező, elektromos anyagi valóságból tevődik össze.
Mégpedig, olyan formában, hogy az elektromos anyagi valóság viszonyítható eseményei, a mágneses valóságban jönnek létre. Abban működnek rezgési minőségű események szintjén. Induktív alapokok következtében. Majd abba bomlanak le, Miközben a mágneses valóság, az anyagi valóság belső, strukturális szerkezeteit is teljesen kitölti. Így az anyagi valóság, úgy működik a mágneses valóságban, mint a szivacs a víz közegében.
Így a viszonyítható elektromos anyagi létezésemet, amit a „van” létige fejez ki, éppen annak köszönhetem, hogy a rezgésemet, alapvető mágneses „ok” biztosítja bennem. Mégpedig, induktív módon. Így az elektromos anyagi létezésemnek, valóban én magam vagyok a mágneses oka. De, ki vagy mi az a mágneses ok, akit saját magammal azonosíthatok?
A tudományos állítások értelmében, az energia megmaradási törvényének köszönhetően, az energia nem vész el, csak átalakul, és mindig más és más megjelenési formát ölt, az elektromos anyagi halmazokban. Ezt én úgy fogalmazom meg, hogy a mágneses energia nem vész el, csak mindig más és más induktív alapú megjelenési formát ölt, a hatására aktívan rezgő elektromos anyagi részhalmazokban. Energia tehát, egy van, csak minden elektromos anyagi részhalmazban, másmilyen megjelenési formát öltve válik viszonyíthatóvá. Így az értelmes ember elektromos anyagi halmazában is.
Mivel azonban, közvetlen módon viszonyítani, csak az elektromos anyagi minőségünket tudjuk, ezért természetesen, azzal azonosítjuk be önmagunkat. Annak ellenére, hogy mindenki nyilvánvalóan tudja azt, hogy ő maga, nem csupán az, az a látható anyagi minőség, aki a tükörből visszatekint, hanem főképpen az a szellemiség és lelkiség, ami a tükörben nem is látszik. Az a kedvesség, az a jellem, az a szeretni való egyéniség.
Az anyagi atomoknak, csak az egy tízezred része áll objektív alapelemekből. Amit a protonok, a neutronok, és az elektronok térfogata jelent. Ezeknek az objektív alapelemeknek az együttes rezgési eseménye képezi az atomokat, amelyekből az elektromos anyagi halmazok felépülnek. Így az ember anyagi minősége is. Ezért minden emberben, csak egy tízezred résznyi, az objektív alkotóelemek mennyisége. Vagyis, legfeljebb egy kávéskanálnyi a térfogatunkban az objektivitás. Az összes többi belső térrészt, a számunkra szubjektívnek minősülő mágneses tér oszthatatlan alkotóelemei töltik ki. Van tehát, bennünk hely bőven, a szellemi és a lelki adottságaink számára.
Úgy is mondhatnám, hogy a mágneses energia tartja fenn, az elektromos anyagi létezésünket. Miközben az értelmes szellemiségünk segítségével, intelligens módon felfoghatjuk és megérthetjük, az induktív viszonyokon alapuló létezésünk lényegiségét. Mivel azonban, minden tőlünk független létező dolgot önmagunkhoz viszonyítunk, ezért számunkra természetes módon, saját létezésünket is önmagunk felé irányítjuk.
Így azonban, a létezés paradoxikusnak látszó jellegét tapasztaljuk meg. Amelyben a „vagyok” kifejezés, éppen arra utal, hogy az elektromos anyagi létezésem mágneses oka, én magam vagyok. Ez a tény, mindaddig paradoxon marad számunkra, amíg nem fogadjuk el azt, hogy nem elektromágneses tulajdonságúak vagyunk, hanem induktív mágneses okokra visszavezethető, rezgéseken alapuló elektromos anyagi események. Ahogy az anyagi létezés minden más eleme is.
A mágneses energia tehát, egy és ugyanaz, minden elektromos anyagi minőségben. Így energetikai szempontból tekintve, egyek vagyunk. Szellemben különbözünk, az anyagi minőségeink eddigi megtapasztalásának a függvényében. Ezért, mivel a viszonyítási alapot mi magunk képezzük, e miatt szellemben, minden mást önmagunktól elvonatkoztatunk. Viszont ilyen módon, önmagunk megértése is komplikálttá vált számunkra az idők során.
A lélek által bennünket éltető mágneses energia tehát, joggal mondatja velünk intelligens módon azt, hogy az elektromos anyagi létezésünk okai, mi magunk vagyunk. Ezért a lélek által, minden értelmes embert, Isteni minőség éltet. Sajátságos testi és szellemi lényt formálva belőlünk. Ezért testben és szellemben, relatív lények vagyunk, egymáshoz viszonyítva. Míg lélekben teljesen azonosak, abszolút módon. Az Univerzum mágneses energiájának, a bennünk elkülönült, sajátságossá vált részei. Akik energetikai szempontból véve, mindig az egységes energiához fognak tartozni. Amit sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet.
Mivel a külső, azaz exoterikus testi adottságainkkal ellentétben, a szellemi adottságaink belső, azaz ezoterikus jellegűek. Ezért, a spirituálisnak nevezhető lelki adottságaink, akkor fognak számunkra hasznos jelleget ölteni, ha a külső és belső adottságaink, egyensúlyba kerülnek egymással az életünkben. Mert a lélek, mindig a szellemi adottságainkhoz igazítja a viszonyítható anyagi rezgéseinket. Ezért minden lelki érzésünk, olyan életerő impulzusunk, amelyik teremtő módon formálja, a megtapasztalható személyes valóságunkat. Úgy a mi saját testi szintünkön, mint az életeseményeink szintjén.
A szellemi fejlődésünket szolgáló ezoterikus tanítások tehát, éppen arra szolgálnak, hogy a spirituális alapú lelki képességeinket növeljük általuk. Így minden tanítás, ami a szellemiségünk információs tartalmát fokozza, ezoterikus jelleget mutat. Mert az elménkbe jutva, olyan szellemi gondolatokat képeznek, amelyekhez lelki érzéseket biztosítunk. Akkor vagyunk hasznosak, pozitívak önmagunkra nézve, ha mindig a kellemes szellemi gondolatainkhoz csatol az elménk, teremtésre képes pozitív lelki érzéseket.
Igének nevezik még, Isten lejegyzett üzenetét a Bibliában. Ami éppúgy cselekvésre, történésre, és létezésre buzdítja a hívőket, mint ahogyan az ige, mint szófaj, a viszonyított állapotváltozásokról szól. Csak meghatározza a cselekvésünk, történésünk, és létezésünk, Istennek tetsző ideális módjait. Amit az Isteni eredetű abszolút szeretetben határoz meg. Nem az érdekekhez fűződő relatív, bűnös szeretetben, hanem az érdekektől teljesen mentes abszolút, bűntelen szeretetben.
Mert hasznos, pozitív irányú teremtő ereje, csak a szeretetnek van. A haszontalannak minősülő állapotváltozásokat előidéző negatív lelki erőink pedig, éppen a teremtéseink ellen munkálkodnak. Zaklatnak, idegesítenek, és lebontanak mindent, amit szeretettel felépítettünk. Egészséget, kapcsolatokat, sikert, szerencsét. Pokollá téve ez által, a teljes életünket.
Így a „Mi létezik?” kérdéssel, eleve Istenre, az abszolút létezésre kérdezhetünk csak rá. Aki az Univerzum mágneses alapú öntudata. Amire azt mondhatjuk, hogy „van”, vagy amire azt, hogy eleve „létezik”, az nem más, mint Isten valamilyen szintű megnyilvánulása. Így bármelyik elektromos anyagi megnyilvánulás, csak Isten mágneses alapú öntudatának köszönhetően jöhetett létre. Éppen Isten cselekménye, történése, és létezése általunk viszonyítható bizonyítékaként.
Kezdetben volt az ige, mondja a Biblia. Az ige Istennél volt, mert Ő maga volt az Ige. Így a mágneses alaphalmaz öntudata, Istenként megteremtette induktív módon mindazt, ami az elektromos anyagi megnyilvánulás. Így az embert, a saját „képére” értelmesnek teremtette. Relatív öntudattal rendelkező, intelligens anyagi lénynek. A Genezis időszakában, amikor megteremtette a világot, megteremtette a növényeket és az állatokat. Amelyek azonnal ettek, ittak, szaporodtak, azaz éltek. Csak az embert teremtette teljesen életképtelennek.
Majd az életnek a leheletét lehelte bele. Vagyis, Isten maga vette birtokba az emberi testet. Így a lélek által, Isten inkarnálódott az anyagi világba. Majd a népszaporulat segítségével, Isten reinkarnálódik az utódainkban, még ma is. Majd Jézus születésével, az Isteni Ige testet öltött. Mert Jézus, a negatív lelki érzések hiányában, tökéletesen alkalmas lett a tudatos teremtésre. Mivel a pozitív lelki érzéseit, az Isteni szintű abszolút szeretet szolgálatába állítva, csodás gyógyításokra volt képes.
Ha, csak néhány lenne igaz, a rengeteg lejegyzett csodái közül, már az is a spirituális fejlettségét bizonyítaná számunkra. Így ő Isten gyermeke volt. Épp úgy, mint mi magunk is, csak Ő tudatosan fel is vállalta ezt a szerepet. Viszont elmondta a tanítványainak azt, hogy eljön majd az idő, amikor a hitben járó emberek is alkalmasak lesznek ilyen csodák végrehajtására sőt, még komolyabbakra is. Mert Jézus szerint, minden ember Isten gyermeke, a lélek által.
Ha a mágneses valóságból eredeztethető, minden relatív elektromos anyagi szintű létezés rezgési eseménye, és tudatos tervszerű cselekvésekre biztosít lehetőséget számunkra, akkor a mi tetteink, csupán nyilvánvaló válaszreakciók az abszolút létezés számára. Így az abszolút létezés nyilvánvalósága nélkül, sem anyagi esemény, sem pedig, azokhoz igazodni képes tervszerű cselekmények nem valósulhatnának meg.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy a szekunder elektromos anyagi létezés viszonyítható rezgési történései, a mágneses alapú primer létezés induktív cselekedetei. Amely történések eseményeihez képest kell nekünk, olyan cselekedeteket végrehajtani, amelyekben a személyes érdekeink teljesülhetnek. Így az Isteni Igében valósíthatjuk meg a cselekedeteinket, amelyeket már, igei alapon értelmezhetünk.
Mivel a viszonyítható történések részeseményei, a nagybetűs Igét képező abszolút létezésben valósulnak meg, annak induktív hatására, ezért hinnünk kell Isten anyagi szintű mindenre hatóságában. Ez az induktív viszony azonban, oda-vissza működik folyamatosan, ezért Isten, a minden anyagi változásról folytonosan tudó státuszát is betölti egyben. A mindentudó és mindenható Istent. Így a mi elektromos anyagi valóságunk, csupán az ő virtuálisnak értékelhető valóságát képezi, a mágneses alaphalmazban.
Éppen olyan formában, mint ahogyan a számítógépes játékokban kialakított virtuális valóság, csupán játék számunkra. Az elektromos anyagi valóság, csak játék Isten számára. Mert a benne kialakult, szeretet nélküli megpróbáltatásokat és balsorsokat, csak mi szenvedhetjük el. Így a mágneses alapú létezés Igéjében, olyan elektromos történések és cselekedetek jönnek létre amelyek, csak a mi relatív elméinkben válhatnak jó vagy rossz minősítésű állapotváltozásokká.
Így a mi Istenhez igazodó vallásunk, a hitünk hétköznapi gyakorlásának olyan természetes módja, amelynek segítségével, eljuthatunk az abszolút létezést biztosító Isteni minőségünkhöz. Amelyben a mi relatív létezésünk megvalósult Igei alapon. Ezért, senkinek sem az a vallása, aminek megkeresztelték, hanem mindig szigorúan az, amely szerint éli a mindennapjait. Így mindenki vallását, az ő sajátságossá vált hitvilága alkotja. Az, az attitűd, amely alapján, a cselekedeteit végrehajtja. Az igei szinten megmagyarázható cselekedeteit.
Csak egy ilyen ősi nyelv, mint a magyar, képes rámutatni és magyarázatot adni az Isteni Ige, és az emberi ige közötti nyilvánvaló viszonyokra. Mert a mi nyelvünk, az értelem nyelve. Hiszen a „magyarázat” szavunk fogalmi jelentése, a nemzetünk nevét alkotó szótőből fakad. Ami az értelmezés szinonimája. Így a „magyar”, „magyaráz”, és a „magyarázat” fogalmai, az „értelem”, az „értelmez” és az „értelmezés” fogalmaival helyettesíthetőek. Bár a „magyar” szót, nem használjuk az „értelem” szó helyett. Pedig, jogos lenne. Mert a magyar akkor már, az értelem népe lehetne.
A szellemi szintű elvi teremtés lehetősége miatt, a teremtő Isten, önmagára talált a lelkünkben. Önmagunk Isteni jellegét, csak így tapasztalhatjuk meg. Mert ahogy kezdetben volt az Ige, úgy most, bennünk van a mágneses alapú állapotváltoztató képesség. Ez az Ige, a lélek által bennünk él, és éltet minket. Így alkalmassá tesz bennünket, olyan tudatos cselekedetekre, amelyek nyelvtani magyarázatát, az ige, mint nyelvtani szófaj fejezi ki.
Ha tehát, az ige, a viszonyítható állapotváltozások tényszerűségeire utal az életünkben, a cselekvésre, a történésre, és a létezésre, akkor gyakorlatilag, az állapotváltoztató hatás folyamatban lévő és elvégzett munkájáról szól. Vagyis, az Univerzum intelligens módon irányított energiáról.
Az Univerzum öntudatát képező intelligencia, ezt a feladatot, a mágneses hullámok által oldja meg. Ahol minden mágneses hullámban, a hullámhossz képviseli az információt, míg a frekvenciájuk által, az energia terjed. Így a mágneses hullámokban, mindig a mágneses hullámhossz határozza meg intelligens módon azt, hogy a frekvenciája által közölt energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos tulajdonságú anyagi halmazokon. Amelyek által, fennáll vagy megváltozik, az anyagi minőségek viszonyítható rezgési állapota.
Ezért az információ, az energia nélkül, teljesen hatástalan. Az energia pedig, céltalan lenne az információ hiányában. Ezért, kizárólag együtt jutnak érvényre a mágneses hullámokban. Mint mágneses hullámhossz által irányított mágneses frekvencia. A szükséges induktív állapotváltozásokat előidézve, az elektromos anyagi halmazokban.
Ha tehát, a Biblia értelmezése alapján, kezdetben volt az Ige, és ez az Ige Isten maga volt, akkor a „mit csinál” kérdésre, „teremt” a logikus válasz. Ezért az Igét képviselő teremtő Isten, nem csupán ige, hanem főnév is egyben számunkra. Illetve, a sokféle elnevezése miatt, akár magában is foglalhatja az összes lehetséges szófajunkat. Mert a szófajok által történő megkülönböztetés kényszere, csak a relatív elméjű embert terheli. Isten, az abszolútum, ettől teljesen mentes.
Matécz Zoltán
2016.02.07.
matecz.zoltan@gmail.com
