Fermentáció.
Természetes biológiai egyensúlyban lévő sejtjeink, oxidációt hajtanak végre. Amelynek során szerintem, a táplálékainkat képező szénhidrogén alapú szerves vegyületekből, a hidrogént égetik el, nem a szenet. Mert a hidrogénnek, alapvetően sokkal jobb a hőértéke, mint a szénnek.
Ezért a sejtek, valahogy úgy működnek, mintha kisméretű energiacellák lennének. Amelyek, a hidrogén vízzé égetése közben termelődő energiát hasznosítják. Az égés során felszabaduló energiát, a szervezetünk ATP, azaz adenozin-trifoszfát formában tárolja el. Ez az ATP biztosítja a testünkben az izommunka lehetőségét, és a sejtstruktúráink szaporodásának és fennmaradásának a feltételeit. Ráadásul, amíg a hidrogén vízzé ég el, addig az, azonnal segít kiöblögetni és így tisztán tartani azt a sejtet, ahol az égés folyamata megtörténik.
Amennyiben azonban, a szervezetünket túlterheljük, erős fizikai megterhelésnek tesszük ki, akkor ezt a természetes oxidációs folyamatot felfüggesztik az érintett sejtjeink, és az anyagelbomlási folyamat egy másik módját válasszák, a fermentációt. Amely egy sokkal lassabb anyagelbomlási lehetőséget biztosít számukra. Éppen azért, mert feltételezi a szervezetünk azt, hogy a fizikai megterhelés esetleg, sokáig fog tartani, és ilyen módon, gazdálkodik számunkra, a sejten belüli energiatermelés minél tovább fenntartható folyamatosságáról. Majd az erős fizikai terhelés befejeztével, az egészséges szervezet sejtjei, visszaállnak a számunkra sokkal természetesebb oxidációs üzemmódra.
Ezt az oxidációból-fermentációba való átváltást és visszakapcsolást, folyamatosan végzik a szervezetünk megterhelt sejtjei, amíg egészségesen működnek. Valójában, ez a szervezetünk egyfajta szükségszerű immunválasza, a hirtelen megváltozott energiafelhasználási igényünk természetes biológiai megoldására. A szükségszerű égésről-erjedésre való átváltást, a hipoxia indukált alfa-1 faktor végzi el. HIF1-alfa.
Az oxidáció folyamata, 1.2V biológiai szintű sejtpotenciálon történik. Amint megterheljük a szervezetünket és a megszokottól nagyobb erőfeszítésekre van szükségünk, a sejtfeszültségünk leesik 1V alá, ahol már az oxidáció folyamata nem működik. Így a szervezetünk nagy megterheléssel érintett sejtjei, automatikus módon átváltanak fermentációra. Ami amúgy, az élettelen anyagi minőségekre jellemző kémiai átalakulást teszi lehetővé.
A fermentáció, erjedést jelent. Az iparban is gyakran használt kémiai eljárás, amelynek során, az anyagi minőségek vegyi szintű átváltozása megtörténik. Így például, a mustból bor lesz, az erjedés fermentáló hatásának köszönhetően. De fermentációnak minősül a korhadás, a rothadás, és e miatt, a gyors „anyagöregedés” minden más kémiai folyamata is. Ha ez az erjedés, a szervezetünkön belül jön létre, akkor a sejtjeink addig, szinte teljesen életképtelenek. Csupán úgy működnek mechanikus módon, mint egy egységesnek mondható energiaátalakító rendszer, amely „takarékon” üzemel.
Ezért a szervezetünk, mindig megpróbálja mielőbb visszaállítani, a számunkra természetes oxidációs sejtfolyamatot. Ha egy bizonyos idő elteltével sem képes ezt megoldani, akkor elkezdi szervezetidegen anyagi minőségként kezelni a fermentáló sejteket, és izolálja az érintett sejtcsoportot számunkra. Így kezdődik el a rákosodás folyamata. Ami az emberiség legrettenetesebb betegségformája lett. Mert a halálozási aránya, igen magas. Éppen azért, mert az elrákosodott sejtjeinkben, amelyek az erjedés fermentáló folyamatát végzik, még élnek a sejtbaktériumok, és erjedővé, azaz rákossá alakítják a szomszéd sejteket is. Mintha tumorként, egyre csak szaporodna bennünk a betegség.
A sejteken belüli örökítőanyag és szaporulatot szabályzó feromon anyag termelése, csak a természetes oxidáció során jöhet létre. A sejtbaktériumok természetes életvitelének köszönhetően. A kényszerű fermentáció, elhangolja a sejt természetes anyagi összetevőinek a szerkezetét, és az erjedés miatt, a DNS és sejtszaporulat szabályzó anyagok minősége, erősen torzul. Amely torzulás miatt, nem képesek a biológiai feladataikat megfelelően ellátni. Így az éppen fermentáló sejtjeink, csak vegetálnak, amelynek során, a természetes sejtszaporulat elmarad.
Az erjedést végző sejtjeink melléktermékeit képező gázok és egyéb anyagok, a számukra szomszédos sejtekbe kerülnek, és fermentációra kényszerítik azokat is. Mert a szükségszerű elektromos sejtpotenciáljuk, a kémiai úton létrejött vegyülés kényszere miatt, leesik 1V alá. Így a tumor, egyre csak növekedik, azt a látszatot keltve, mintha szaporodnának a rákossá vált és erjedésre váltott élő sejtek.
Amennyiben pedig, valamelyik szervünk oxidációs sejtműködésének, bizonyos mértékű százalékos aránya teljesen felborul, akkor annak arányában, az egész szerv biológiai folyamata lecsökken, majd a teljes leállását eredményezi. Mert a fermentáló sejtjeink, az erjedésben egységessé váló plazmaszerkezeteikből, olyan új vegyületek alakulnak ki, amelyek teljesen kizárják az oxidációs szintű sejtes élet minden lehetőségét.
Ahogy a borászatban, a cukor mennyiségével fokozható az ipari fermentáció folyamata, úgy a szervezetünkben lévő cukor mennyiségének a csökkentésével, lassítható a sejtjeinken belül létrejött erjedési folyamat. A cukor helyett bevitt sóval pedig, amit a tiszta nátrium klorid jelent, fokozni lehet a sejtjeink természetes oxidációs működéséhez szükséges elektromos sejtpotenciálunk szintjét. Mert minden sejtünk belső plazmaanyaga, biológiai szintű elektrolitnak minősül. Amely a sótartalmának köszönhetően, vezetőképessé alakítja a sejtjeinket. A cukor pedig, éppen ezt a sejtes szintű vezetőképességet szünteti meg.
Ennél fogva, amelyik sejtünkben a sótartalom megnövekedik, és eléri az 1.2V sejtpotenciál értéket, abban azonnal beindul az oxidáció folyamata. Ami regenerálni képes a fermentáció által okozott sejttorzulásainkat. Mert a fermentáló sejtjeink közösen erjedő folyamataira az a jellemző, hogyha van is bennük elektromos folyamat, akkor az, az egész beteggé vált sejthalmazt szolgálja egyszerre. Nem pedig, a halmazt alkotó sejtek lokális érdekeit külön-külön. Ahogyan az oxidáció esetében.
A fermentáló növény elfonnyad, elszárad. Mert az aktívvá vált sejterjedésnek köszönhetően, a közben kialakult gázai, könnyen a légtérbe kerülnek. Így látványosan elöregszik a növény. Az emberi sejtek azonban, olyan zártabb rendszert alkotnak, amelyben a felszabaduló erjedési gázok, csak a szomszédos sejtbe húzódhatnak. Elvonva azoktól, az oxidációjukhoz szükséges elektromos sejtpotenciál értékét. Így a testünkön belüli öregedés folyamata valószínű, hogy a fermentációs ciklusainknak köszönhető. Oly annyira, hogy a rákos, beteggé vált ember, rövid időn belül, teljesen képes elsorvadni.
Tulajdonképpen az erjedés, egy olyan fermentáló kémiai folyamatot jelent a szervezetünkön belül, amelyben a szénhidrát alapú és sejtes szintű szerves anyagaink elbontását, apró mikroorganizmusok végzik el. Éppen azért, hogy a saját szükségszerű életfeltételeikhez, elegendő energiát termeljenek addig, amíg az oxidáció újra be nem indul a sejtben. Ezeket a fermentáló folyamatokat, penészgombák, élesztőgombák, és sejtbaktériumok végzik el.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a sejtjeinken belüli oxidáció hiányában, a sejtjeink természetes működését végző sejtbaktériumaink, elkezdik felélni a sejtjeink anyagi minőségeit. Éppen azért, hogy életképesek maradjanak mindaddig, amíg a sejteken belüli oxidációs folyamat újra be nem indul. Az erjedés tehát, egy olyan tökéletlenné vált égési folyamat, amely etilalkoholt és nagy mennyiségű széndioxid gázt termel. Az etilalkohol, savassá alakítja az érintett sejthalmazt, míg a széndioxid gáz, a többi, még egészséges sejtbe hatolhat csak.
Ennél fogva, amíg a sejt nem képes oxigént felvenni, illetve nem képes azt megfelelő módon elégetni, addig a sejten belüli oxigénhiány miatt, nem tiszta víz és csekély széndioxid képződik, a sejtes alapú energiafelszabadítási folyamatban, hanem etilalkohol és nagy mennyiségű széndioxid, vagy tejsav. A tejsav stimulálja az izomsejteket, így azokban, a nagyarányú fizikai megterhelés miatt izomláz, majd izomfájdalom jelentkezik. Jelezve azt, hogy a szervezet, biológiai szinten, túl lett terhelve.
Ha tehát, a szervezetünk valamelyik sejtcsoportjában az oxigénhiány bármilyen oknál fogva állandósul, akkor az, rákos betegségeknek biztosít lehetőséget, amelyben a fermentáció jelensége játssza a fő szerepet. Teljesen mindegy az, hogy ez az oxigénhiány milyen oknál fogva jött létre. Mert a fizikai túlterhelés abszolút oxigénhiányos jelenségével szemben, relatív oxigénhiányos feltételek is jelentkezhetnek.
Relatív oxigénhiányos feltételeket biztosít számunkra például az, ha az izomzatunk indokolatlanul elgyengül. Mert abban az esetben, a gyengébb fizikai megterhelések alkalmával is, arra késztetjük a sejtjeinket, hogy a számukra természetes fermentációra kapcsoljanak át, a csekély terhelés idejére is. Vagy például, ha túl sok édességet fogyasztunk, különösen pihenés előtt. Mert akkor, a sejtjeink elektrolitszerkezetének az összetételét, drasztikus módon megváltoztatjuk, és alkalmatlanná tesszük az oxidációs folyamatokra.
Nagy veszélyt jelent még az, ha a nátrium klorid alapú sót megvonjuk a szervezetünktől. Amely jó elektromos vezetővé képes tenni a sejtjeinket. Ma már például, kálium alapú sókat árulnak a boltokban. Amelyeknek a sós ízhatása, sokkal fokozottabb ugyan, mint a nátrium alapú sóé. De a kálium, nem képes tökéletesen kitisztulni a szervezetünkből. Ezért teljesen alkalmatlan arra, hogy a sejtjeink elektrolitszintjét, ideális módon behangolja. Vagyis a káliumos só, méregnek minősül számunkra.
Ezért használ az egészségügy, desztillált vízben oldott tiszta nátrium kloridot az infúziókban. Az infúzió alkalmazása során ugyanis, a véráramba sós vizet adagolva, a sejtjeink oxidációs hajlamát fokozzák. Mégpedig olyan módon, hogy a sejtjeink természetes elektromos vezetőképességét javítják. A sós víz adagolásával, a sejtpotenciál emelkedik fel az oxidációs szintre, amelyben a sejt természetes oxidációs működése beindul. Megszüntetve ez által, mindenféle fermentációra visszavezethető, sejtes alapú erjedési folyamatot.
Az ideális oxigénellátás és sejtpotenciál esetén ugyanis, ha a sejtjeink megkapják az ő hidrogénben dús táplálékaikat, akkor a sejten belüli oxidációs folyamatoknak semmiféle akadálya nincsen. Az oxidációs szintű természetes sejtfolyamatok, tökéletesen kiszolgálják a sejten belüli sejtbaktériumainkat, így azok, az visszaszorított gyengébb fermentációs anyagelbontási folyamataikkal, előállítják számunkra a DNS és sejtszaporulatot szabályzó biológiai anyagainkat. Éltetve ez által, a teljes szervezetet.
Ennél fogva, jogosan merül fel a kérdés, hogy mit tehetünk a rák ellen. Alapvetően, a megelőzés a célszerű. Ami túlterhelésektől mentes, játékosan fenntartott sportos életvitellel, és egészséges táplálkozás mellett fenntartható. Ahol a táplálékaink hidrogéntartalma annál magasabb, minél kevesebb hőkezelésnek tesszük ki azokat. Majd közben, odafigyelünk a megfelelő sóháztartás fenntartására. Ami alapvetően abból áll, hogy édességet, csak testi aktivitás előtt fogyasztunk. A test pihentetése előtt sohasem.
Ehhez társul még az, az alapvető egészségügyi tény, amely szerint, minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Ami azt jelenti, hogy a hibásan használt pszichikus képességeink szomatikus, azaz testi elváltozásokat idéznek elő. Mégpedig azért, mert a testünk akkor működik ideálisan, ha kiegyensúlyozottak és boldogok vagyunk. A stressz által fenntartott idegesség, olyan feszült állapotban tartja a szervezetünk sejtjeit, amely már, komoly relatív fizikai megterhelésnek minősül. Így a tartós idegesség, az oxidációs sejtpotenciálunk csökkenését eredményezi.
A pszichoszomatikus eredetű problémáink pedig, abból adódnak, hogy az elménkben formált hiteinkben, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, nincsenek szinkronban. Vagyis, nincsenek egy közös akaraton. A gyógyulásba vetett hit helyett ugyanis, az egészségben érdemes hinni. Ameddig ugyanis, szellemi szinten a gyógyulásra gondol valaki, addig a lelke mélyén, még betegnek érzi magát. Egészséges testi állapotot kialakítani képes lelki érzések, csak az egészségről szóló szellemi gondolatainkhoz társulhatnak az elménkben. Márpedig, mindig azok a lelki érzéseink formálják a megtapasztalható valóságunkat, amelyeket a szellemi gondolatainkhoz társítja az elménk. Mert a lelki érzéseink, a mi személyes mentális életerő impulzusaink.
Hasonló tanács adható azoknak, akiknek a szervezetén belül, már kialakult a rák, mint sejterjedéses betegség. Alapvetően sok nyers étel fogyasztása mellett, sós desztillált vízzel való itatással lassítható a folyamat. A cukortartalmú édességek, szinte teljes mértékű megvonása mellett. Valamint sok-sok nevetéssel, és egyre fokozódó, túlterhelésektől mentes, sportosabb életvitel kialakításával, az egészség szerintem visszaállítható.
A magyar nyelv sokat elárul a természetes táplálkozásról. Az „élelmiszer” szó szótöve ugyanis, az „élet”, amely azonnal utal arra, hogy a táplálékaink, az élethez szükséges alapanyagok bevitelét jelentik. Ezek a fehérjetartalmú ételeink, aminosavakból, zsírsavakból, vitaminokból, és ásványi anyagokból tevődnek össze. Amelyek a nyers ételeinkben a lehető legdúsabbak. Mindennemű hőkezelés, csak ront ezen a természetes állapoton. Akár hús, akár növényi készítményekről legyen is szó.
Ha sok cukrot vagy keményítő tartalmú élelmiszert fogyasztunk egészséges létünkre is, hamar megbetegszünk. A rákos sejtekben, kivétel nélkül kimutatható a fermentációt jelentő erjedés folyamata. Amelynek során a cukor nem ég el, hanem fermentál.
A Warburg effektust, Ottó Heinrich Warburg, német tudósról nevezték el. Aki Nobel díjas tudósként, 1924-ben fedezte fel, hogy a rákos sejtek tejsavvá erjesztik a glükózt. Vagyis, más néven, a cukor bontása, oxigén jelenlétében is végbemegy. Ezért, a rákos sejtek, nem égetik el a glükózt, hanem tejsavvá erjesztik azt. A véráramba kerülő tejsav pedig, rombolja a többi sejtet, vagy a távolabbi sejtekben áttételeket képez. Így Warburg a rák gyógyítását, a rákos sejtek „kiéheztetésében” látta, amit a cukor teljes megvonása jelent. A szervezetünk amúgy is alkalmas arra, hogy az egészséges táplálékként bevitt fehérjékből és glicerinből elegendő cukrot állítson elő. Szerintem azonban, ez csupán részigazság, mert a cukormegvonással párhuzamosan, a sóháztartás növelését is meg kell valósítani, a gyorsabb gyógyulás érdekében.
A sejtes szintű fermentációs erjedéshez a sejtjeinknek, körülbelül hússzor annyi cukorra van szükségük, mint az oxidációs szintű égés esetében. A kenyér, a tészta, a burgonya, a sütemények, a cukrozott italok, bővelkednek cukorban és keményítőkben. Így serkentik a rákos növekedést. Amennyiben a vérünk kémhatása savas irányba tolódik el, jelen esetben a fokozott tejsav termelődése miatt, abban az esetben a vérünk, már nem képes megfelelő mennyiségű oxigént szállítani a sejtjeinkhez. Így a vér oxigénhiányos állapota miatt, túl azon, hogy az agy oxigénellátása csökken, a folyamat még a rákos sejteknek is kedvez.
Itt érdemes megjegyeznem még a dohányzás káros hatását. Az egészséges élet számára, a tiszta levegő a legideálisabb gáznemű anyag. Amelyben az oxigéntartalom éppen ideális. Ehhez az oxigéntartalomhoz igazodott a szervezetünk. Dohányzás esetén azonban, a dohányfüst automatikus módon kiszorítja a beszívott levegőből, a hasznosítható oxigén valamennyi mennyiségét. Ezt a rövid ideig tartó oxigéncsökkenést, egy egészséges szervezet aránylag könnyedén áthidalja. Majd a dohányzás befejeztével, pótlódik az oxigénhiány mennyiségi értéke a normál légzéssel.
Egy fizikai túlterhelésben lévő szervezet, vagy egy eleve rákos beteg vérében azonban, annyi a sejtes fermentációból származó tejsav, hogy az, amúgy is erősen csökkenti a normál légzéssel felvehető oxigén mennyiségét. Ha pedig, még dohányzik is az illető, akkor a dohányzás idejére, még kevesebb oxigénhez juttatja a szervezete sejtjeit. Így a dohányzás, valóban a sejtes alapú fermentációs anyagelbomlás folyamatát szolgálja. Vagyis, jogosan van ráírva a cigaretta dobozára az, hogy halálos szintű rákbetegségeket okozhat a fogyasztása.
Az italainkról is érdemes említeni néhány szót. Most nem az alkoholokra gondolok, amelyek amúgy is elsavasítják a szervezetünket, hanem inkább az üdítő jellegű italainkra. Amelyek erősen cukrozott formában kerülnek forgalomba. Ezeket, a fizikai megterhelést jelentő munka előtt, vagy munka közben érdemes csak inni. Mert a szervezetünk természetes fermentációs folyamatait képesek befolyásolni. Fizikai megterhelés hiányában azonban, csak a tiszta víz hasznos számunkra. Rákos betegnek pedig, csak a tiszta desztillált víz javasolható, amely nátriumtartalmú háztartási sóval van ideális módon keverve.
Én nem vagyok orvos. Semmiféle egészségügyi végzettségem nincsen. Csupán összeszedtem mindazt, amit a sejten belüli fermentációról tudni érdemes. Majd egyszerű villanyszerelőként gondolkozva, a sejtjeink bioelektromos működésére alapoztam ezt az írást. Ezért szükség esetén, mindenki kérdezze meg ebben az ügyben a kezelőorvosát és a gyógyszerészét. Akikből egyre kevesebb van manapság hazánkban. Így a megszerzett betegségeinkben, lassan magunk maradunk.
Matécz Zoltán
2016.03.01.
matecz.zoltan@gmail.com
