Univerzális expanziók.
Az expanzió, anyagi közegekben megismert, például folyadékoknak, gázoknak, vagy gőzöknek a nyomáscsökkenésével járó olyan térfogati növekedése, amely az adott anyagi halmaz terjeszkedését, tágulását, kiterjedését váltja ki. Zárt fűtőrendszerekben például, tágulási tartály teszi lehetővé, a folyamatosan fennálló expanzív hatást. Körülbelül ennyit állít róla a tudomány.
Amikor egy rugókkal ellátott expandert kifeszítünk, akkor a mi saját hózó-erőnkkel szemben, a rugók nyugalmi alaphelyzetbe való visszahúzó ereje dominál. Hasonló módon működik a dolog a folyadékok, a gőzök, és a gázok esetében is. A gáz például, teljesen kitölti a rendelkezésére álló teret. Ha összenyomjuk, megnövekszik a belső feszültsége. A gázmolekulák gerjedtebb állapotba kerülve, jóval nagyobb belső nyomást gyakorolnak a tárolóedény falára.
Az adiabatikus folyamatoknál, a közeg fajhője nulla. Mert külső forrásból történő hő felvételével nem jár ugyan a folyamat, de a valós nyomásváltozás hatására, mégis hőmérsékletváltozás alakul ki. Ezért, összenyomás esetén, a közegre ható erő munkaértéke, pozitívnak mondható. Mert a nyomásnövekedés munkaértéke, a közeg belső hőmérsékletnövekedésével jár. Ami az adott közeg belső energianövekedésének az eredménye. Ezért a közeg hőmérséklete, a térfogat csökkenésével arányosan növekedik. Mert közeg részecskéinek a gerjedése fokozódik. Ami az belső energia növekedésére utal. Ezért a belső nyomás növekedése természetesen, a térfogat csökkenésével arányos.
Az expanzió során tehát, a közeg térfogatát csökkentjük, valamilyen külső nyomás valós értékével. Ez a nyomás abszolút értékű, mert ténylegesen valósul meg. Ilyenkor hőmérsékleti fokozódás jön létre, a gerjedtebbé vált közegállapot eredményeként. De ugyanilyen módon, expanzióként jut érvényre a fordított folyamat is. Amikor egy közeg nyomáscsökkenésével járó térfogati növekedése jön létre. Amelyben a tágulás közeges áramlása, hűtőfolyamatot eredményez. Így, az adott közeg kiterjedése, arányos a nyomáscsökkenés expanzív hatásának a mértékével.
Az Univerzum, kettős halmaznak minősül. Mert benne végtelennek minősül, az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses alaphalmaz közege, és végesnek, minden összetett elektromos anyagi részhalmaz közege. Így a mágneses és az elektromos valóság közegei, ellentétes irányú expanzív hatással befolyásolják egymást.
Az Univerzum, tökéletesen zárt rendszer, mert mindent, ami kiterjedésként létezhet, magában foglal. Benne a mágneses alaphalmaz végtelennek minősül, míg a megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok végesek. Mégpedig olyan végesnek értelmezhető részhalmazok, amelyek a mágneses alaphalmaz számára tökéletesen átjárhatók. Mert az összetett anyagi részhalmazok struktúráit, rács vagy kristályrács szerkezetek alkotják. Így a rácsalapú belső elektromos szerkezeteiket, éppúgy a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint ahogyan körülöleli azokat kívülről. Ezért az anyagi halmazokban, az elektromos és a mágneses jelenségek, mindig együtt mutatkoznak meg, a viszonyítást végző értelmes ember számára.
Ennél fogva, minél több elektromos anyagi részhalmaz nyilvánul meg az Univerzumban, annál jobban húzódik, zsugorodik össze, a mágneses alaphalmaza. Így a mágneses alaphalmaz, relatív nyomásként érzékeli ezt az expanzív hatást, amit az anyaggá nyilvánulás folyamata jelent. Relatív nyomásként, mert valós külső nyomásérték nem jön létre a folyamatban. Így az Univerzum mágneses tere egyre zsugorodik, miközben az egyre szaporodó anyagi megnyilvánulások, éppen a tágulás látszatát keltik a tudományos megfigyelőben.
Így ez a dupla univerzális expanzió tartja fenn, az elektromos anyagi minőségek relatív egyensúlyon alapuló harmóniáját. Amit az égi mozgásformák jelentenek számunkra. Mert az univerzális expanzió során, a mágneses alapközeg, olyan mértékű induktív munkát végez, amelynek a nagysága, a benne megvalósuló expanzív hatás mértékétől függ.
A megnyilvánult anyagi részhalmazok, tömeg és közeg tehetetlenségi állapotokkal is rendelkeznek. Belső adottságú testközegként építik fel ugyanis, azt az anyagi struktúrát, amely egyben tartja őket, mint külső adottságok alapján viszonyítható testtömegeket. Az Univerzum mágneses terében azonban, közeg-idegenné vált tömegekként, szabadon esnek. Szabadesésük közben pedig, sugárzásként érvényesülve, maguk szállítják a közvetlen kölcsönhatásra alkalmas erőhatásaikat. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz közeges szintű, rezgési érdekeivel szemben.
Mert a mágneses alaphalmazt, oszthatatlan alaptömegek abszolút közege alkotja. Amelyek egymással, teljesen egyenrangúak. Így egy egységesen együttrezgő alapközeget építenek fel. Ebben a szervezetlen alaprezgésben alakulnak ki, a relatív nyomás hatására, a szervezett együttrezgést megvalósítani képes mágneses hullámok. Amelyek induktív módon tartják fenn az elektromos anyagi megnyilvánulások létezési jogosultságát.
A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei, a felfüggesztés és alátámasztás hiányában, állandóan csak rezegnek. Így nem képesek egymást félretolni vagy félrelökdösni, mert éppen ők képviselik a mozgási teret. Ezért számukra a relatív nyomásra kialakuló gerjedtebb állapot, az intenzívebbnek minősülő, szervezett együttrezgést valósítja meg. Amit a különböző hullámhosszúságú mágneses hullámok képviselnek. Ezeknek a mágneses hullámoknak a frekvenciaértéke közvetíti az energiát.
Ahogy az Univerzum világmindensége, mint az elektromos anyagi részhalmazok megnyilvánulása egyre tágul, úgy azok mozgási terét képező mágneses alaphalmaz, azzal arányosan, egyre zsugorodik. Mert az összetett elektromos anyagi világ részhalmazai megnyilvánulni, csak az oszthatatlan alaptömegek mágneses alaphalmazából képesek. Ez a kettős hatás, ellentétes irányú expanzív tulajdonságokat képvisel. Egy részről, a szubjektív alaphalmaz zsugorodása miatt, relatív nyomás alatt áll. Másrészről pedig, az elektromos anyagi részhalmazok szaporodása folytán, relatív tágulása viszonyítható.
Amíg azonban, ez az ellentétes irányú expanzív hatás, a mágneses alaphalmazban energiaként jut érvényre, úgy az elektromos anyagi részhalmazokra vetítve, erőhatásként értelmezhető. Ezért, az erő és az energia, egymással ellentétes alaphatások a teljes Univerzumban. Erre utal Newtonnak, a hatáson és ellenhatáson alapuló törvénye. Így az energia, a nyugalom megteremtése érdekében munkálkodik, míg az erő, éppen a nyugalom ellen.
Az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a mágneses alaphalmaza alkotja, az összetett elektromos anyagi részhalmazoknak a mozgási terét. Az oszthatatlan alaptömegek, sem hő, sem elektromos megosztásra nem képesek. Viszont egységnyi méretű apró alapkiterjedésekként, minden gond nélkül közvetítik a relatív nyománövekedésük hatásait. Így az indukció segítségével, hő és térfogatmódosulásokat idéznek elő az elektromos anyagi részhalmazok rács alapon rögzített közegein. Így a hő és az elektromos hatások, csak az összetett anyagi megnyilvánulások tulajdonságai lehetnek. Mert az oszthatatlan alaptömegek, csak a nyomásértékeken alapuló mágneses hatásokat közvetítik. Ezért az anyagi szintű állandó mágneseket, az univerzális nyomásértékeket megvalósító vonzás és taszítás képességével ruházza fel a mágneses alaphalmaz.
A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegek által felépült közege, vákuumnak minősül az összetett anyagi részhalmazok számára. Mert, lényegét tekintve a vákuum, az anyag nélküli mágneses teret jelenti. Amit az anyag, mindenáron ki akar tölteni. Mint a gáz közege, a tárolóedénye terét. Így a mágneses térben, bármerre induljon is el az anyagi részhalmaz tömege, mindig megőrzi a megszerzett sebességi értékét, amíg közvetlen felületi kölcsönhatásba nem kerül, valamelyik egyéb anyagi részhalmaz tömegértékével. Ahogyan azt Newton értelmezte.
Így a mágneses térben szabadon esve, egymás elektromos tulajdonságát érzékelve, egyfajta univerzális elektromotoros erő tartja őket, a mágneses hullámok által, szervezett keringési pályáikon. Fenntartva számunkra azt a relatív egyensúlyon alapuló égi harmóniát, amit a csillagok szemlélése során láthatunk esténként.
Matécz Zoltán
2016.05.15.
